Más is szokott gyomorideggel menni a párja családjához?

Mikor tudom, hogy menni fogunk, napokkal előtte ideges vagyok. Aznap reggel görcsöl a gyomrom. A párom családja mindenért engem hibáztat. Ha a barátom többet dolgozott és fáradt, akkor biztos azért, mert valójában miattam fáradt. Ha fáj a háta, biztos nem masszíroztam meg. Ha fogyott, nem főzök neki eleget. Ha hízott, lassan már "nem fér be a feje az ajtón"... vádolnak, hogy szétszakítottam a családot, mert barátom összeköltözött velem. Ezeket nagy részben csak a barátomnak mondják, tehát nem tudok rá élesben reagálni. Előttem csak szimplán piszkálódnak, tesznek pár sértő megjegyzést, de nem annyira durván, hogy úgy elküldjem őket a búsba, ahogy elküldeném, ha mindent az én szemembe mondanának. Barátom megvéd előttük, próbálunk kitartani, de nekem egyre kevésbé megy. Egy életen át kritizálni és bántani fognak kvázi idegenek? Azért írom így, mert lényegében nem gondolom, hogy velem szemben ehhez joguk lenne. (Tudom, hogy amúgy nem idegenek). Ami a hab a tortán, hogy a párom családjának több tagja ugyanezt átélte fiatal lány korában ahogy most velem viselkednek. Most ezt nekem miért kell visszaadni? Semmit nem tettem ellenük, azon kívül, hogy a barátom elköltözött tőlük. Mindig udvarias vagyok, próbálom magam visszafogni, hogy a barátomat ne bántsam meg. Mindenféle témába próbálok partner lenni, tényleg úgy érzem, hogy igyekszem. Volt már, hogy elegem lett és nem mentem, a barátom dupla savazást kapott, hogy milyen vagyok, nem vagyok rájuk kíváncsi, csak saját családom érdekel, elszakítom tőlük a páromat ezzel a viselkedésemmel. Mit csináljak? Hányni tudnék. Már a szakításon gondolkodom. Nem értem...egyszer találok végre valakit, akit szeretek és nem akarják, hogy boldog legyek olyanok, akik ellen semmit nem tettem.