Már előre gyomoridegem van tőle, mit tegyek?

Biztos,hogy nem mennék el :D

Mire sértődne meg?Ha lenne is hozzá kedved, szerintem elképesztően unalmas ha nem tudsz hozzászólni a beszélgetéshez, még akkor is ha magyarul beszélnek, csak olyan témáról amihez nem tudsz mit hozzátenni.

Ha jól értem, párod nem magyar.

Nos, az eltérő kultúrájúval való párkapcsolatnak sok nehézsége közül az egyikbe most keményen beleszaladtál.

Az én felfogásom szerint párodnak mindenképp illik veled is foglalkoznia, különösen, ha senki más szavát nem érted. Én pl. az előző kirándulásnál folyton nyaggattam volna, hogy fordítson, miről beszélgetnek, mi az a poén, amin nevetnek stb.

Az, hogy párodban föl se merült, hogy te hogyan érzed magad egész nap elszigetelten, miközben ők egymással vígan csevegnek, az nekem nagyon negatív. Én a következőt tenném: elbeszélgetnék vele arról, hogy engem nagyon zavart múltkor, hogy egész nap ki voltam rekesztve a társalgásból. Kérem, hogy most ne legyen így. Ha másképp nem megy, akkor fordítsa, amit ők mondanak (mert eszerint a te angol szövegedet ők megértik). Ezután elmennék a kirándulásra. Majd ezek után a két kirándulás után levonnám a következtetést páromról, párkapcsolatomról. Ha úgy érzem, hogy párom megértette, amit kértem tőle, és próbált bevonni engem is, akkor bizakodnék, hogy hosszú távon lesz változás. Ha kifejezett kérésem ellenére is tojt rá, hogy kellemetlen nekem kirekesztve együtt lenni velük, akkor viszont örökre elbúcsúznék tőle.

Mellesleg: ha szülőként (vagy egyéb rokonként) a gyerekem (rokonom) külföldi párjával kirándulnék, igyekeznék vele is beszélgetni közös nyelven, ill. olyan nyelven beszélgetni, hogy ő is értse. Ezt hívják empátiának. Tehát itt nemcsak a párod, de a haverjai, és ha a rokonai is ilyenek, akkor ők is eléggé bunkók. Érdemes ezt végiggondolni, mert ők lesznek a társaságotok, ha közös jövőtök lesz.

Még egy gondolat. Feleségem minden rokona magyar, de jártam már úgy, hogy náluk töltött nagy családi ebéd után olyanokról kezdtek beszélni, akikről fogalmam sem volt. Közbe kérdeztem, hogy én is értsem valamennyire, ki kinek a kicsodája. Aki vitte a prímet (sógorom), ő leugatott, a többiek sem szóltak semmit (feleségem sem). Én meg pár perc múlva felálltam, megköszöntem az ebédet és elvonultam szunyókálni. Szóval még magyar család esetében is belefuthat az ember hasonló helyzetbe és én ilyenkor inkább elvonulok és magammal foglalkozom, minthogy illedelmesen végighallgassam azt, amiből semmit sem értek. És rohadtul nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam a társaságból.

Finoman, udvariasan közölném vele, hogy szarjon sünt...

Sajnos ha a családdal csiportban így viselkedik, akkor később se lesz jobb. Megy majd az uszítás, a lázítás, soha nem fogod magad jól érezni velük. Ha még nem késő, akkor hozzá ne menj...