Én vagyok irigy vagy a férjem családja pofátlan?
Férjem szüleinek van egy hétvégi háza. Nyaranta ők végig ott vannak, férjem testvére is és az ő gyerekei és házastársa is.
Én inzulinrezisztens vagyok, amit nem igen vesznek figyelembe, ezért én mindig bevásárolok magamnak, ha meghívnak minket egy-egy hétvégére.
Külön viszek magamnak kenyeret, tésztát, rizst, magitalt, édesítőszert, fagyit stb. Ilyenkor mindig viszek nekik is valamit, pl. a gyerekeknek túró rudit, a felnőtteknek egy italt, egy doboz jégkrémet stb.
Ennek ellenére folyamatosan az én cuccaimat eszik. Felbontják a kenyeremet, holott van nekik is, csak az enyém most jobban ízlett nekik. A gyerekek megitták a kókuszitalomat, ezért nem tudtam már kávét inni, mert tejet nem iszom. Vettem laktózmentes sajtot, mire ettem volna belőle, maradt két szelet nekem. Ebéd után fagyiztunk, ezért elővettem én is a sajátomat, erre a gyerekeknek persze abból kellett enni, mert nekik az tetszett...
Múltkor hagytam ott édesítőszert és rizst, hogy ha jövök, azt ne kelljen mindig vinni, eláll. Mire mentem, alig volt mindkettőből, pedig szóltam, hogy ezt itt hagyom, hogy tudjak enni belőle, ha legközelebb jövünk.
Nem szeretnék irigynek tűnni, meg ők is tényleg mindig kínálnak mindenből, bár elfogadni nem szoktam nagyon sok mindent, de szerintem ez már túlmegy egy határon. Férjem szólt nekik múltkor, hogy miért kell az én cuccaimat enniük, amikor ők megehetnek bármi mást?
Unokaöccsére is rászólt, mikor megitta a kókuszitalomat, de a tesója rászólt, hogy hagyja, hát kisgyerek, miért nem kaphat belőle egy kicsit...
Mi volna a megoldás? Nagyon kellemetlen ez nekem, mert tényleg kedves emberek, ők mindenüket megosztanák velem, és nem szeretnék irigynek tűnni, de ez anyagilag terhes nekem. Mit mondjak nekik?
Az már világossá vált, hogy ott nem hagyok semmit többet. Ötleteket szeretnék kérni.
#135: "A kajámból evés általában úgy van, hogy csak megkóstolják, de hát ugye heten vannak. Ha heten megkóstolnak egy adag ételt, akkor azért abból nem sok marad."
Hát igen.... Kicsit hasonló eset, mint mikor a piacon berzenkedik egy-két öregasszony, hogy de miért nem lehet megkóstolni az epret/málnát/stb. stb. Szegény eladó meg kénytelen mentegetőzni, hogy ha mindenki csak 1-2 szemet kóstolgatna, az neki egyetlen nap végén mínusz 2-3 kiló mínuszt jelenten, azaz többezer ft bevétel-kiesését.
141!
Öregasszonyt még nem láttam berzenkedni emiatt, ellenben kisgyerekes anyukát, meg fiatalokat nemegyszer.... Nem kellene általánosítani.
Végigolvasva mindent, egyrészt vennék egy lakattal zárható dobozt a hűtőbe (van direkt hűtőbe való) meg a szobába is. Plusz ha ennyire nem értik a dolgot, igenis megküldeném hashajtóval valamelyik spéci cuccot, csak lightosan, h biztos ne legyen baja senkinek tőle de azért hasson, ráírnám bazi betűkkel, h ne idd meg! Aztán ha rohangálnak a klóra, mondanám, h én szóltam, kellett a figyelmeztetés ellenére a purgáló itókát inni. A koliban így szoktatta le az egyik csak a hűtőtolvajt, injekciós tűvel megküldte a joghurtot, amit mindig lenyúltak. Érdekes, utána nem tűnt el többé semmi a hűtőből.
Sajnállak amúgy, mert látszik, h te próbálsz még ehhez a nagy suttyósághoz is pozitívan állni. A három éves gyerekem felfogja, ha elmondom, h x y-t nem lehet megenni ezért vagy azért.
127-essel tökéletesen egyetértek.
Sógorék neveljék meg a pofátlan, tiszteletlen kölyköket. Mi az, hogy hozzányúlunk a másik ételéhez úgy, hogy az illető külön kérte, hogy ne? Érdekes, mikor én voltam gyerek, még nem volt divat egy felnőtt szavát így semmibe venni. Igaz, a szüleim sem még engem védtek volna, ha megteszem, hanem alaposan leszidnak.
Az a baj, hogy szerintem a gyerekeket ellenetek hangolják, hogy ne érdekelje őket, mit kérsz, nekik ez JÁR, mert hát gyerekek. A pofám leszakad. Nem baj, tinédzserkorukban vissza fog nyalni a fagyi a saját nevelésüknek hála.
135-ös kérdezői komment alapján mi értelme az egész kérdésnek? Mentegeted őket, hogy jajj de nem olyan, meg nem úgy gondolják, meg nem tudják meg hű meg há.
Nem is kell nekik kimagyarázni, miért bunkók, megteszed te helyettük. :)
Kezdetnek ez az, amit abba kell hagyni, és kiállni magadért, mert így hiába a tíz oldalnyi válasz, hogy nem vagy irigy, nem fog változni semmi. A nem az nem, és nem kell mögé semmilyen de.
Kedves 145-ös, én megoldást keresek. Az nem megoldás, hogy kijelentem, hogy mind bunkó egytől egyig és soha többé nem megyünk oda. Nem mentegetem őket, hanem leírom azt, amit semelyik válaszoló nem tud, mert miért is tudna, hogy nem rosszindulatból csinálják, én ismerem őket évek óta, nem más.
Az igen, bunkóság a sógor részéről, hogy ráhagyja a gyerekre a dézsmálást, ebben egyetértünk. De anyósom és apósom egyébként tüneményesek és sokat segítünk egymásnak kölcsönösen. Szóval én szeretnék ötleteket kapni, hogy elengedjem-e vagy hogyan kezelhetném ezt úgy, hogy ne tűnjek irigynek stb. Szóval a "mi értelme a kérdésednek" kommentednek pontosan annyi értelme van, mint amit te ebbe belelátsz. :)
Akkor:
- Nem viszel magaddal 1200forintos tejszínhabot. Egy hétvégét csak kibírsz nélküle.
-Kis kiszerelésben veszel kokuszitalt meg akármi mást, amit inni vagy a kávédba tenni akarsz.
-Edesitoszerkent cseppet vagy tablettát viszel és a táskádban tartod
-a kenyeret a szobádban tartod
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!