Én vagyok irigy vagy a férjem családja pofátlan?

Nem hiszem el, hogy felzabálják a kajád, úgy hogy te meg cselédkedsz az otthonukban, mig azok nagymaminál verik magukat.

Hát szívem te itt piszkosul ki vagy használva!

Akkor ti sosem utaztok sehova, mert ezek a férgek lébecolnak a férjed szüleinél, te meg állatokat etetsz, takarítasz, füvet nyírsz?

Én ezt nem tűrném!

Vess ennek véget, mi lesz ha terhes leszel és babád lesz?

Modernkori hamupipőke...

A férjed ezt hogyan engedheti?

"Itt mindenki a saját anyjától apjától is sajnálná ?? Nem adna belőle ?"

Neked olyan anyád, apád van, akiknek csakazértis az kell, amit te betegség miatt eszel, hiába tudnának mást is enni?

Nem az utolsó szelet kenyeret kell megosztani egy poszt-apokaliptikus világban, hanem nem megzabálni a másik kajáját.

el sem tudnám képzelni, hogy megegyem egy IR-es ismerősöm kajáját, amit ő hozott, ez annyira pofátlan, hogy szavak nincsenek. szerintem el sem tudják képzelni, hogy ez egy milyen komoly betegség, lehet úgy gondolják, hogy ez csak egy divat diéta.

esetleg, ha van külön szobátok vihetnétek egy minihűtőt, amibe belepakolod a romlandó dolgokat, a többit meg mellette tárolod és mindig kulcsra zárni az ajtót.

mondjuk a párod rájuk szólhatna erélyesebben, lehet tényleg nem értik a helyzet komolyságát, talán egy szigorúbb hangvételű beszélgetés mindent megoldana. bár nem tudom, szerintem egy normális embernek alapnak kéne, hogy legyen. alapesetben sem eszem meg az ismerősöm kajáját, amit ő hozott, nemhogy egy IR-es emberét, ekkora tahóságot

Kedves "Pirospontos", kezet foghatsz a kérdező parazita rokonaival. Hozzájuk hasonlóan nemcsak fogalmad sincs a speciális étrendek komoly egészségügyi okairól, de a humanitás is teljesen hiányzik belőled. Ja, az nem, mert a szegény éhező parazitákkal valahogy nagyon együtt tudsz érezni. Ugyan mi a kérdezőnek évi egy-két hétvégés éhezés, de lakjon már jól a férje családja az ő kárára. Sajnos nem is vagy ezzel egyedül, egyszerűen vannak ennyire szűk látókörű emberek, akiknek egyszerűen nem esik le vagy ha leesik, nem érzik problémának, hogy a tetteikkel másoknak ártanak, de úgy jó alaposan.

Egyes egészségügyi állapotokban ráadásul nemcsak az jelent problémát, ha nem jut az illető hozzá a megfelelő ételekhez, de az is, ha egyáltalán nem jut ételhez! Nem opció a böjtölés, csak hogy kerülje a konfliktust a sáskahaddal.

Plusz ételintoleranciák, allergiák életveszélyes állapotokat is előidézhetnek és vannak emberek, akik annyira hülyék, hogy azt hiszik, hogy át tudnak verni egy allergiást, ha csak "egy kicsit" tesznek az ételbe az allergénből vagy agyonfűszerezik, hogy ne érződjön az ízén... Siralmas, hiszen ezzel a tudatlansággal csak csak eggyel közelebb lökik ahhoz a ponthoz, amikor már az allergén "nyoma" is kiváltja a legdurvább reakciót.

Sajnos én is találkoztam már olyanokkal, akik a távollétemben felélték a minőségibb ételeimet vagy tönkretették a tárgyaimat és aztán vállalhatatlan módon viselkedtek. Pl. elsunnyogták vagy vásároltak valami fapados kiadást, hogy szerintük az is jó.

Amit ez a család csinál, az masszív bunkóság és tiszteletlenség. Egy tisztességes erkölcsű helyen tökmindegy lenne, hogy egy adott személy miért tart speciális étrendet. Tarthatna nyugodtan vallási okokból vagy babonás hitből is ugyanúgy mint divatból vagy szépségápolási céllal: abszolúte teljesen mindegy! Egy normális környezetben még az okát sem firtatják, csak tisztán tiszteletben tartják ezt, próbálnak az igényeinek megfelelő étkezést biztosítani (ha ő elfogadja, mert lehet hogy olyan szerény, hogy el se fogadja), de ha ezt nem tudják vállalni, minimum az ételéhez nem nyúlnak hozzá. Az messzemenően túlmegy az illendőség határain (bőven belépve a bunkóságén), hogy valaki az illető helyett döntsön az ételei felhasználásáról. Vagyis, hogy vegye a bátorságot arra, hogy felülbírálja egy felnőtt ember döntését vagy éppenséggel szükségleteit!

Jó volt az a megoldási javaslat, hogy ha elfogyott az étel, elmegyünk, de szerintem egyszerűen fel kell vállalni a konfliktust már az elején és nyíltan kommunikálni, nem pedig közvetetten - vagyis csak úgy megkérdezni, hogy de hát miért nem eszik a saját kenyerüket?! Egyszerűen külön odaviszed a kenyered az asztalhoz, vágsz belőle, elrakod. Valaki kér, közlöd hogy sajnos csak pont annyit hoztál, ami neked elég. Az már látszik, hogy sajátosan értelmezik a megkóstolást - az onnantól szabad préda, hogy egyszer megengedted.

Tanulj meg nemet mondani, vállald fel az esetleges konfliktust. Nem kell ezt agresszíven tenni, tűnhetsz akár rendkívül szomorúnak is, miközben azon sajnálkozol, hogy nem tudsz neki adni. :) Kitalálhatsz hazugságokat is akár, eltúlozva a problémád, dramatizálhatsz, mesélhetsz kamusztorikat, hátha az már eléri az ingerküszöbüket. Biztosan ki tudsz fejleszteni egy olyan sémát, ami működik náluk.

Nekem pl. van egy komoly ételallergiám és amikor a barátaimmal étterembe megyünk, a rendelés leadásakor már úgy beparáztatták a pincért, hogy biztos, hogy ötször megesketi a szakácsot az anyja életére, hogy nem teszi be az allergént a kajámba. Mert korábban volt egy-két eset, amikor nem vették (elég) komolyan. Így én szépen megrendelem a kaját, megkérdezem hogy van-e benne allergén, s ha a pincér tétovázik, akkor az asztaltársaságom nekikezd az elemzésébe, hogy milyen csodálatosan fel fogom dobni a talpam, ha hibát vét a konyha és az milyen látványos lesz, amikor kiér a mentő és majd a placc közepén gégemetszést csinálnak és csupa vér lesz a sok szép fehér abrosz... Csak viccelek, azért ennél kevesebbel is meg tudják győzni a felszolgálókat, néha én is megijedek tőlük, milyen halálra vált arccal ecsetelik, hogy milyen allergiás reakciót tudok kapni hanyagabb éttermekben. :)

Az a baj, hogy ugyanúgy rájuk hagyjátok. Morogtok egy kicsit, de ugyanúgy engeditek, persze, hogy felesznek mindent.

"Unokaöccsére is rászólt, mikor megitta a kókuszitalomat, de a tesója rászólt, hogy hagyja, hát kisgyerek, miért nem kaphat belőle egy kicsit..."

Oké, és erre a férjed mit reagált? A leírásod alapján nem sok mindent. Így persze, hogy szarnak bele. Ott kellett volna határozottan összeveszni, hogy oké, kaphat, de akkor legyél kedves MOST átmenni a boltba, és hozni helyette másikat. Nem majd, most, mert szükség van rá.

Ugyanez a tejszínhab és az összes többi. Katika, a fiad 1200 Ft-ot zabált fel, itt az üres doboz, hozz egy ugyanilyet helyette, mert MOST ennék a sajátomból, köszi.

Nem szégyellik magukat? Ez lopás!

Mindegy hogy ételről van szó lopás. Ez olyan csak gondolnék egyet és nagynéném telefonjáról telefonálnék, mert az övéről jobban esik telefonálni. Lopás!

Más dolgához nem nyúlunk mindegy hogy ételről,ruharól,telefonról stb van szó ezt nem tanította meg a gyerekeinek,jó parasztok. És ahogy mondod nem éhező gyerekekről van szó,akik évente egyszer jutnak édességhez!

Ne járj hozzájuk! Vagy csak olyan ételt vigyél ami nem romlandó,és ellehet dugni.