Szakítani a párom családja miatt?

Ezt a párod dolga lerendezni.

1. Neked nem kell velük soha együtt lenni. Ergó nem tudnak beszólni.

2. A párod nem köteles a sz.a.rkavarásaikat neked elmondani.

3. A párod nem köteles nekik dolgozni állandóan. Ha csak annyit megy, amennyi neked elviselhető, akkor nincs gond.

Ha a párod ezeket nem lépi meg, azaz nem véd mg téged, akkor is tiszta a helyzet, mert tudod mennyire számíthatsz rá.

A férjem családja is ezt csinálta velem, csak sokkal durvábban. Annyira tönkrementem benne lelkileg, hogy 25 hetes terhesen elvetéltem. Van már egy kislányunk, én nem akartam, hogy idáig fajuljon a dolog, de választás elé kellett állítanom a férjemet. Vagy mi, vagy a családja. Elköltöztünk 600 kmrel arébb, és csak telefonon meg facebookon tartsa a kapcsolatot a férjem a családjával, én letiltottam őket mindenhonnan, még a Telefon számomat is megváltoztattam.

Ti ne jussatok el idáig. Tiltsd le őket mindenhonnan, ha túl közel laktok költözzetek el olyan messzire, hogy ne tudjon a párod minden hétvégén oda menni, max 2 havonta.

Mintha az én életszakaszomat írtad volna le.

Én kitartottam a párom (most már férjem és gyerekeim apja) mellett.

Nehéz időszak volt, végül meg is szakadt velük a kapcsolatunk. Van pár rokon, akivel tartjuk a kapcsolatot, ők már elmondták, hogy nem értik mire volt jó, hogy kibeszéltek és megpróbáltak kiutálni. Ami meglepő, nem ítélik el, hogy megszakítottuk velük a kapcsolatot. Nem bántam meg, hogy kitartottam a férjem mellett. Lehet, sőt biztos, hogy jobb anyóst, apóst és sógort tálaltam volna, de jobb férjet és apát a gyerekeimnek nem tudok elképzelni. Lehet, hogy nyálasan hangzik, de ez van. 😊

Minden nő elszakítja a férfit a családjától?

Jesszus!

A pároddal kell nyíltan beszélni erröl.

Eleve nem értem, minek jársz oda, ha ennyire negatívan állnak hozzád.

Az, hogy a barátod "kiáll melletted", nem sokat jelent, neki kellene határozottan lépnie - azaz közli a családdal, hogy ti összetartoztok, nekik el kell fogadni ezt.

Ha nem teszik, akkor nem tartja velük a kapcsolatot ezután.

Ha meg öket választja, akkor neked kell lépni, akkor ugyanis nektek nincs jövötök.

100% ugyanez. Mintha magamról olvasnék.

Dehogy szakíts, hogyha jók vagytok együtt. A mi megoldásunk: én nem tartok kapcsolatot a családjával egyáltalán. A párom némileg igen, mert szereti őket, illetve a szülők idősek, rossz egészségi állapotban, és utálják egymást, állandóan konfliktuskezelni kell közöttük, amit a párom testvére nem tesz meg, mert ő az apjával teljesen megszakította a kapcsolatot (csak az anyjával tartja, vele viszont szorosan). Bizony, ez egy ilyen család.

Most pár hónap múlva érkezik az első gyerekünk, a párom anyja megkérdezte, mikor láthatja majd az unokáját, mire a párom: hát majd ha hozok róla képet. Erre teljesen elhűlt, hogy de hát az az ő unokája. A párom pedig mondta neki, hogy ameddig nem tudnak normálisan viselkedni és felfogni, hogy neki párja van és most már saját családja is, addig semmiféle kapcsolattartásra ne számítson, mert ő nem fogja a gyerekét kitenni ennek. Hát most a gondolkodós fázisban vagyunk :) Párom tesója pedig még nem is tudja. Azt tudja, hogy össze fogunk házasodni, erre a reakciója ez volt: mi a francnak akartok ti összeházasodni? (Jelzem, ő házas, sőt, külön megkeresztelkedett, hogy lehessen templomi esküvője, mert az kell.) Úgyhogy a páromnak nincs kedve ezt hallgatni a gyerekkel kapcsolatban. Úgy tervezi, majd szól, ha már megszületett.

Szóval de igen, lehet így élni. Az én családom cserébe mesébe illő, imádnak bennünket, nagyon szeretünk együtt lenni velük, a párom is jóban van mindenkivel közülük. Ezt kárpótol a saját családja rosszindulatáért.