Akit ok nélkül nem szeret a párja családja, hogy viseli a dolgot?
Kinél hogy alakulnak a dolgok?
Nekem egyre rosszabb. A sok sérelem után nem nagyon tudom és nem is esik jól titkolni, elszínészkedni, hogy én semmiért nem haragszom...
Iszonyatos haragot érzek.
Megy a képmutatás tőlük felém mások előtt, a férjem előtt, közben a hátam mögött megtárgyalnak egymás közt, hogy én milyen vagyok és ha netán négyszemközt maradok velük, látványosan - ha nem is minden alkalommal - ellenem vannak, megjegyzéseket tesznek. Bár korábban is nekem tapadtak csak úgy a semmiből... Akkor sem értettem a dolgot miért kapom. A bocsánat kérést hírből sem ismerik. Mondjuk szándékosan csinálták amúgy is.
Olyanokat is csinálnak, hogy ha náluk vagyunk és társalgunk (vagyis a férjem anyósommal főképp), anyósom beül nekem háttal. Ez rendszeresen így történik. Férjem az meg mindig mentegeti őket, hogy én nem jól látom, anyuka szeret engem. Semmilyen érvet nem hall meg, hogy miért is nem szeretnek úgy ahogy neki mutatják. De elmegy a füle mellett. Én ezt nem nagyon tudom sem ép ésszel felfogni, sem túllépni anyósék normális ok nélküli utálatán. Pedig végeredményben tudom, honnan ered az utálat és a férjem hozzá állása, mégsem tudom feldolgozni, hogy ezt kaptam. Ezt kapom. S ezt fogom a jövőben is kapni. Az oltogatást, a hátam mögött kibeszélést, hazugságok állítását! Senki meg sem véd, totál egyedül vagyok ebben a dologban. Egy olyan család az övék, ahol anyósom az áldozat mindig, akit sajnálni kell mert rosszul sikerült a házassága, nem lett "milliomos", neki sosincs pénze és a legfontosabb: a fiát - az anyagi támaszát, a legfőbb sajnálóját, senki el nem veheti. De én közbe jöttem. Ez az én vétkem. Plusz a többi családtag akik szintén nem kedvelnek, mert a vér kötelez és összefogásban van mindenki.. A családi programok ahol nem kell mutatni a fain családanyát, minket sosem hív meg anyósom. Ott van a kicsi lánya, annak a barátnője, anyósom barátnője, néha annak a fia... Mostanában nagyon sűrűn vannak nekik ilyen programok és a férjemnek fel sem tűnik, hogy rá sincs szükség, őt sem hívják - nyilván rám nincs alapból szükségük... Most nemrég lakhatási problémákkal küszködtünk, költözni kellett és egy szóval sem mondta, hogy ha tényleg nem tudjuk a határidőig megoldani, ideiglenesen mehetünk oda. Semmi... Annyira szereti a fiát, hogy inkább a híd alá küldené, csak oda ne tegyem be a lábam de ő se.
Hogy lehet ezen túllépni?
Mindent megtettem a jó kapcsolatért, de én magam nem vagyok jó nekik. Nem kedvelhetünk mindenkit, de én azt hittem, ebben reménykedtem, hogy a férjem családja majd szeretni fog, meg családtag leszek ahogy nekem is ők. Én szerettem őket...
Már nem.
De alapból ez lenne szerintem a normális, jó kapcsolat. Mi lesz ha gyerekünk lesz?
Hogy lehet kiugrasztani a nyulat a bokorból, hogy a férjem is lássa már milyenek!?
Fogadd el, hogy semmit nem tudsz tenni.
Vagy megszöksz vagy megszoksz.
Én biztos nem mennék hozzájuk.
Sehogy. Egyszerűen csak ne foglalkozz velük.
Nálunk 1 évig játszották a szerető családot, akik befogadtak engem, majd amikor megszületett a gyerek és összehaverkodtunk apósommal (elváltak és utálják egymast) én lettem a család fekete báránya, egy büdös k...a, stb.
Úgyhogy ezzel az egésszel azt érték el, hogy a hónap végén költözünk apósomékhoz, 800 kmel arrébb, és a drágalátos fiát, és unokáját csak évi 2x fogja látni.
Megváltoztatni őket nem tudod, fogadd el, hogy nem lesztek olyan szerető család, mint a filmekben, ne menj hozzájuk, ne beszélgess velük, majd amikor 70 évésen egyedül maradnak, és a kutya sem nyitja rájuk az ajtót, akkor majd rájönnek, hogy nem érte meg elmarni téged maguktól.
Hat igen... Azért utált meg anyósom mert fél év után össze költoztünk a fiával és nem adta neki haza a fizetését. Nagyon utál. Minden egyes alkalmat megtalált, hogy belém kössön, folyton szét akart választani bennünket. Ha valami problémája van nem mondja a szemembe, a fiának mondja meg mindenki másnak. Szegény apósom nagyon jó ember volt, annyira kikészítette őt idegileg, hogy senkinek sem mert szólni a fájdalmairól meghalt :( anyósom azóta is siratja...a pénzt. Többször is kitért már erre. Nagyon utálom.
Hidd el jobb, hogy nem hívott oda titeket. Esküszöm még a híd alatt is jobb mint egy ilyen anyóssal!
Köszönöm a válaszokat!
Ugy látom sok helyen gonoszok a "családtagok".
Igen tudom, hogy megváltoztatni nem tudom őket, csak mégsem tudok úgy rájuk gondolni még, hogy le vannak szarva. Bizonyos fokon már igen, de mégis feldühítenek mindig. Talán az a fő bajom, hogy mindenki egy hojjj de szerető anyukának látja őt, egy szentnek, aki csak jót tesz! Hát másokkal esetleg de persze nem csak úgy puszta jóságból, mert nem egyszer hangoztatta a férjemnek is: segits xy-nak, hátha kell majd a szívessége visszafele neked is majd egyszer. Ilyen mocsok módon segít másoknak, semmi önzetlenség csak hát mások orrára ezt így ugye nem köti azok meg nem veszik észre mert akkora színész.
Legszívesebben azoknak is megmondanám, hogy mennyire jó asszony...
A legjobban az idegesít a férjem, hogy az még most sem akarja látni semmit, pedig már előtte is kikezdtek! Meg ha elmondtam mit csináltak velem, nem hiszi el vagy jó van az úgy. Mindig megúsznak mindent! Pedig már mondtam szépen csúnyán, hogy ne gondolja, hogy minden olyan ahogy kinéz!
De a pénzem jó volt anyósnak. Az volt az egyetlen ami kellett tőlem, csak akkoriban hülye voltam és adtam egy ideig kölcsön vagy örökbe. Azóta semmit. S tudják ők is mennyire nem szeretem őket, férjem is megjegyezte egyszer mennyire távolság tartó vagyok velük. Leszek is...
Ha megyek oda a lehető legritkábban és csakis a férjem miatt és nem mondok magamról semmi felhasználhatót már, mert az eddigi dolgokat mindent felhasználtak ellenem.
Fenébe hogy előbb nem álltam ki magamért. Most tele vagyok sérelemmel amiken át kell lépnem, s még bosszút sem tudok állni rajtuk és csak engem őröl föl.
Azóta úgy érzem nem érdemes túl jónak lenni mások felé. Mégis mindig hülye vagyok, mert sok emberrel mégis kedves vagyok annak ellenére, hogy tőlük nem feltétlen azt kaptam mindig.
Engem is utáltak.De mivel a férjem nem volt vak, észrevette a dolgot, meg én is mondtam neki hogy bánt,ezért mellém állt, és megmondta a szüleinek, hogy soha többet nem megy hozzájuk, ha így bánnak azzal, akit ő szeret.Nem ennyit mondott, de röviden ez volt a lényeg.Ezután se imádtak, de nem mutatták legalább látványosan,és próbáltak megismerni, és valószínűleg rájöttek, hogy felületesen ítéltek meg.
Ha a férjed nem áll ki melletted, akkor vele is gáz van.Akkor menjen vissza az anyjához.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!