Megdőlt: Az ember nem falkavezére a kutyának Mi a véleményetek az alábbi videóról?

Igen...ez a baj, hogy némelyek csak és kizárólag a saját módszerüket tartják elfogadhatónak . Ez még elmegy, de az már nem, hogy élből szidni kell a mást.

Ha tudnák, hogy EGYFÉLE módszer nincs is:)) Mindig változik .

Tisztázzuk már, a tükör módszeres iskolákban nem szokás azzal tölteni a napot, hogy fikázzuk a többi rendszerű iskolát. Ennél jobb dolga is van mindenkinek. Mi nem is szoktunk erről beszélni soha! Olyan van, hogy egy-egy baráti találkozón, ha feljön a téma ki-ki elmeséli a saját sztoriját más iskolákról, mit látott, tapasztalt, de idegen, ismeretlen iskolákat minek kritizálnánk?

És még valami, ha fel is jönnek a módszerek közötti különbségek nagy ritkán, akkor is 3 módszerről beszélhetünk, az újszerű, hobbi kutyás iskolákról (mint a tükrösök), a régimódi hagyományos sulikról, ahol igazából én sem tudom, mi áll a középpontban, mert se nem szocializálják a kutyákat, se nem nevelik normálisan és még a munka is borzalmas náluk, csak a póráz tartja együtt a gazdát és a kutyát. Illetve a harmadik a munka kutyás iskolák. De mivel ez nagyon más irány, mint amit a tükör módszer csinál, de mégis valamilyen szinten hasonló, hisz ugyan azok az értékek fontosak, ezért erről nincs mit beszélni. És higgyétek el, nem szokták a munka kutyásokat se szidni, se becsmérelni, sőt. Csak egy példa, a KIKVEZ-en Suszter Feri az egyik legfontosabb előadó.

"Azt hiszem, egy kedvencként tartott eb és egy munka vizsgára, netán versenyre készülő kutya nevelése, képzése teljesen más"

Nyilván a képzés más irányba történik, viszont ami közös, az az, hogy a sportkutyák babakorában is rendkivül fontos a szocializáció, minél több dolog megismerése, és a gazdával való legjobb kapcsolat kiépitése. Hisz enélkül kutyával együtt dolgozni, de még élni sem lehet.

De nemcsak a sportkutyákról van szó, hanem a náluk jóval népesebb családi kutyások táboráról, akik tudatlanul elmennek egy tetszőleges kutyaiskolába és csak a szerencsén múlik, hogy mit fognak ki. Berakják őket a westivel a fojtónyakörves, szájkosaras németjuhászok és rottik közé, akiket kifejezzetten őrkutyának szánnak és csodálkoznak, amikor az illettő pár foglalkozás után sírva menekül onnan. Vagy amikor a gazdi fejét leordítja a kiképző, kiveszi a kezéből az 5 hónapos csöppséget és úgy nyomja a földre, hogy szerencsétlen nyekken. Tudod hány és hány ilyen történetet hallok az utcán folyamatosan? Vagy amikor kérem a másik gazdit, hogy engedje el a németjuhászát, erre közli, hogy nem meri, és a kutyaiskolában is mondta a kiképző, hogy ő egy ilyen kutya, nem szabad összenegedni más kanokkal mert kiszámíthatatlan. Számukra igenis korszakalkotó egy modern kutyaiskola (akkor is ha nem kifejezetten tükrös), mert más szemlélettel közelítik meg a témát és más a végcél is. Korábban nem volt ilyen, ezért sokkal szűkebb körnek volt egyáltalán kedve kutyaiskolába járni.

Aki sportkutyázni akar, annak nem nagyon kell ajánlani kutyaiskolát mert magától is tudja és utána tud nézni, hogy mire van igénye. Azért meg előre bocsánatot kérek, ha egy egyszerű családot nem fogok csak úgy akármelyik faluszéli önjelölt kutyakiképzőhöz küldeni.

Felmerült bennem egy kérdés.

A tükörsuliban hogy oldják meg azt a helyzetet, amikor egy felnőtt kutyát visznek oda, amelyik idegen emberrel és kutyával is agresszív? Ott ugye nem működik a póráz nélkül dolog, mert megharapja a kiképzőt, ha csak a közelébe megy.

Konkrétan egy ilyen esetben először az emberekhez szocializálják megfelelően a kutyát és elkezdik helyre tenni a kutya-gazda viszonyt. Csak utána hozzák be a terápiás kutyákat. Elég gyakori sajnos, de viszonylag ritkák a szélsőséges helyzetek.

Nálunk most is van egy 4 éves nj kan, nála tanult viselkedés volt az ember elleni agresszió, konfliktus megoldásra használta, igazából 3-4 alkalom elég volt, hogy be lehessen vinni terápiás kutyákat is hozzá. Úgy 2 hónapja kezdtek el járni, a következő tanfolyamon már részt is vehetnek.