Mit csinaljak hogy elmehessek dolgozni?

Nem írom le, privátban elmesélem, akit érdekel. de az hosszú.

Itt most nem lényeg, meg nem ehhez a témához kapcsoolodik.

Még a 45 éves korra kitérve, akkor te a Kádár koszakban éltél, na most aki a Kádár korszakban élt, annak viszonylabb könnyebb dolga volt minta mai rendszerben.

Régen pl. állitólag büntették aki nem dolgozott, nem volt ilyen silány az oktatási rendszer,mint most abban a korszakban tanitottak, az embereknek volt munkájuk, aki ott nem tudta a sorsát szerencsésen megcsinálni az magára vessen. Sokat tanultam arról a korszakról és nem összehasonlitani azt amibena mostani fiatal geneeráció él, a kilátástalanság, a munkanélküliség, és stb. Régen az embereknek 1980 as években, volt életük, céluk, nem volt kilátástalan a helyzet.

És stb. Most meg mi van? Amit már irtam oktatást nem 15 évig nem változtaják meg. Nem. minden évben változtatják ezzel szivatva a diákokat, ahogy engem is megszivattak, hogy majd háradölők 20 évesen és tanulok 22 éves koromig. Nem... Változtani kell, sivatni kell. ahogy abban is hoyg 2010 ben belehetett kerülni az egyetemre, kevesebb pontszámmal is, most meg nem, még fizetősre sem.

Nekem nem állásinterjukra kell járnom, hiszen végzettség nélkül egyáltalán nem tudok felmutatni semmit ami a munkáltatónak érdekes lehet és tudna alkalmazni.

Elmegyek mittudomén gyógymasszőr inerjura, nincs végzettségem de ebbena szakmában szeretnék dolgozni, vegyenek fel majd megtanulom.

tehát nem véletlenül van kitalálva, ahogy minden más terüleeten is igy van hogy elsözőr tanul az ember szerez végzettséget majd megporbál a szakmájában elhelyezkedni, vagy továbbképzi magát, de megporbál, elhelyezkedik dolgozik kevés pénzért, de szerez szakmai tapasztalatokat aztán pár év elteltével csinál vállalkozást és stb.

tehát mindennek megvan a maga rendje és ideje.

Na most ha én elmegye pl. árufeltöltőnek, azzal mennyire jutok előrébb hogy 12 órázok keresek havi 100 ezret?

vagy gyárba előrébb fogok jutni? Vagy további időket vesztegetni el azzal hogy én olyan munakörben dolgozok, és még 30 évesen sem fogok tudni a saját lábamra állni.

vagy elmenni tanulni hogy 29 évesen nem 100 ezret keresek, hanem 300-400 ezret, egy jó szakmával.

tehát igy mükdöik mindenki igy csinálja és nem forditva.

csak hogy én kisiklottam úgymond a sínen amikor, egy gyenge iskolába mentem szakképző iskolából, ahol nem szereztem szakmát, csak egy gyenge érettségit, tehát nekem ott teljesen kisiklott a vonat. Azért mentem át mai napig emlékszek, mert 17 évesen amikor 3 évemeet fejeztem be, egy szakképző sikolából pincérnek tanultam, miután a tanár ráütőtt a kezemre, hogy nem jó mm pontosságra raktam le a kanalat, , és megszivatott mindenki előtt, leöntött vízzel amit itt nem akartam most leirní, de akkor leirom. Nekem onnan siklott ki az életem, hogy bántott a tanár, mivel látta rajtam, hogy szorongó, visszahuzodó vagyok, ezért szívatott, csufolt nem a nevemen szolitott és stb.

Ráadásul én voltam az aki nem lógott az iskolából nem buktam meg egyszer sem hanem végigjártam azt a 3 évet a képzőben, csak kellett volna plussz 2 év még hogy megkapjam, a szakmát. De nem bírtam. Szüleim bementek arra emlékszem, beszélni az egyik tanárral, és akkor azt mondta tanár, hát a gyerekük nem való erre a szakmára, mert nem tud hangosan beszélni, és stb és hogy menjen órásnak, és csak azért szívatom mert hogy kilépjen a suliból.

És akkor 17 évesne kiléptem, átmentem egy felnőtteknek szóló , de máshová nem vettek fel, ilyen gimnázium féleségbe, ahol heti 2 szer kelett bejárni, ezáltal nekem 17 évesen 18 évesne kijött a ritmus az életemből, és akkor ott ugy volt 17 --18 évesen hogy délután kellett mennem, heti 2-szer, és az osztályközösség felnőtt volt, tehát nem 17-18-19 évesek voltak hanem felnőtt huszon -hamrinc 40 évesek, ezáltal nem tudtam barátokat szerezni, nem volt az a tipikus osztályközösség.

és akkor nagyon akartam 19 évesen szalagavatót, de ott nem volt, nem volt az mint más végzősnek, hogy szalagvató, keringő, ballagás, feltesznek a tablóképre amit 20 év után visszanézni, nem lesz nekem érettségi találkozó 10-20 év mulva., mert oda felnőttek jártak, nem tudok mire visszamelékezni, szerettem volna lánnyal táncolni szalagvaton de nem volt. irigylem szoktam nézni szalagavatós videókat hogy másoknak van. és tapsolnak nekik, feltűzika szalagot, ezek nekem, 18-19 évesen mind kimaradtak az életemből. És az embernek a felnőtté válást ezek az apró, vagy nem is apró dolgok, határozzák meg hogy miylne lesz 10-20 év mulva, visszamelékezni, összeülni találkozni és stb.

És akkor nem voltak barátaim, 18-19 évesen, nem buliztam, nem szorakoztam, nehezen ment a tanulás, hiszen scak heti 2--szer volt óra, igy nagyon nehezn érettségiztem le, 2012ben-.Mivel egyszer megbuktam matekból ezért csak 2013ban érettségiztem le.

Tehát ezek nem voltak meg nekem, ami egy kamasz gyereket felnőtté teszi, barátokat szerez, az első, párkapcsolat, a ballagás, az együtt sörözés és stb. Soha nem voltak ezek nekem.

Be lettem gubozva, 18-19 évesen.

És akkor ezeket leküzdve hogy, én esti gimibe jártam, 20 évesen elakartam volna kezdeni nappalin érettségi utáni okjt, és nem mehettem a törvénymodositás miatt, nekem itt siklott ki az életem, teljesen.

kedves utolsó: ha kamu lenne, akkor nem itt a gykn, tölteném el az időmet, unalmamban, hanem dolgoznék vagy tanulnék.

Sajnos nem kamu,, de azért megyek szakorvoshoz. Mert ez nekem sem jó és a szüleimnek sem, mostmár.