Mennyi munkanélküliként töltött idő után vállaltál volna el bármilyen munkát? A család noszogatott, ha nem láttak eléggé aktivnak a munkakeresésben?

"És sok évig hogy lehet valaki munkanélküli fiatalként? (50 felett még megértem,senki nem akar alkalmazni,pici babás nő detto)"

Én gyakran visszamegyek megkérdezni, mi alapján döntöttek, mi alapján nem hívtak be.

Ezeket mondták eddig: akinek még nincs babája, azt azért nem szeretik, mert neki meg majd LESZ. Mert azt a munkaadó csak úgy magának kitalálja, hogy neked majd lesz. Engem 22 évesen is utasítottak el evvel az indokkal, most vagyok 37 éves, és még nem lett.

Másik indok, hogy a diplomást nem akarják megfizetni, mert az biztos nem éri be pl. 100 E Ft-tal, ezért nem is adnak neki esélyt, hogy alkupozícióba kerüljenek vele.

Ezt is úgy szpják ki a kisujjukból, hogy majd egy évek óta munkanélküli sokdiplomás egy neki tetsző, élvezetes munkát majd azért nem fogad el, mert nem adnak neki 110 E-t, csak 100-at. Röhej.

A továbbiakat már netes közvéleménykutatás révén szereztem:

Harmadik ok: az valószínűtlen, hogy igaz, amiket az önéletrajzom tartalmaz, nem létezik ilyen művelt ember, biztos hazudok; ha mégis igaz, akkor hazudjak le belőle.

Negyedik ok: senki nem akar a magánszférában magánál műveltebbet alkalmazni, csak a közszférában próbálkozzak.

Ha engem kérdezel: én nem csodálkoznék ezen, nem tudom, hány éves vagy, nekem úgy tűnik, nem vagy aktív a munkapiacon, mert aki benne van a munkakeresésben vagy dolgozik, az a saját szemével látja, mi van, annak nem valószínűtlen, amit hitetlenkedve kérdezel.

Az állások 90%-a nem toborzás útján kel el, meghirdetik, mert kötelező, de addigra már megvan, aki betöltse.

Csak pályázgatásokkal az ember csak kis valószínűséggel ér célt, ugyanis minden meghirdetett helyre több százan jelentkeznek.

Mindazonáltal van egy rakat segítség, ami miatt az ember nem hal éhen, vannak rokonok, állami segítség, stb., nyilván nem most fogok új ruhákat, cipőket venni, de a létfenntartás megoldható, idén összesen kb. 600 E Ft-ot kaptam az államtól különböző jogcímeken a helyzetem miatt, pedig szegény kerületben lakom, gazdagabb kerületekben anyagilag is többet segítenek. Van adósságom, mert ennyiből sem lehet mindent finanszírozni, de azt görgetem. Átmeneti állapot. Mindent megteszek, és amit nem lehet, azt elhalasztom.

Hidd el, semmit nem számít ebben az, hogy ha még jobban kibővítem az amúgy is bő spektrumon való munkakeresést.

Most abban a munkaerőpiaci programban, amibe felvételizek éppen, elmehetnék 6 hónapos hegesztőtanfolyamra, de ugyanabban a programban elmehetek 9 hónap, a végzettségeimnek megfelelő fizetett munkára is. Nem hiszem, hogy tanári, kulturális és művészeti képzettséggel előrébb lennék, ha most felcsapnék hegesztőnek.

Szóval az a kérdés, hogy BÁRMIRE igent mondanék-e, az sosem fog eljönni. A fent nevezett programban pszichológiai és pályaorientációs felkészítés is van, természetesen nem is engednének ilyet!

Mert értelmetlen. Ha egy területen felsőfokú végzettséged és 15 éves munkatapasztalatod van, és EVVEL se kapsz munkát, akkor mire jutnál nőként egy alapfokú férfiszakmában?

Azt olyan sokan a fejemhez tudják vágni, hogy miért nem megyek eladónak, csak egy fél percig sem gondolkodnak el azon, hogy eladónak szintén túljelentkezés van, és bőven szemezgethetnek, és eladónak csak kereskedelmi végzettséggel és kereskedelmi tapasztalattal rendelkezőkkel állnak szóba; tehát nem felelek meg.

92., arról meg nem is beszélve, hogy ha egy a szintednek megfelelő helyen (pl. fejvadásztól) karriertanácsot kérsz, akkor a legrémültebben reagálnak egy szakmán kívüli tervre, mert 5 év múlva, ha visszamész a szakmádba, idézem: "hogy fogsz elszámolni a kiesett évekkel?!". Tehát ezt kimondottan ellenjavallják.

Pl. egy orvos, aki elmegy külföldre 3 évig pincérkedni....

Tényleg meredek.