Belső-Föld, igaz vagy Fikció?

>Earth's Core Affects Length of Day

Ennek semmi köze a Föld állítólagos térfogatnövekedéséhez, ami továbbra is bárgyú baromság.

>A Mag egyhelyben áll

Te aztán nagy gondolkodó vagy... És mihez képest áll úgy mégis?

>de tudod csak azt állítom amit megtapasztaltam

Ez a probléma gyökere, ez az, amit nem kéne tenned.

> makacs vagyok mint egy buldog

Különbség van makacsság és kitartás között… Az utóbbi erény, az előbb annak a hibája. (Ha már ekölcsfilozófia, akkor olyan ez, mint a bátorság, ami egyensúly a gyávaság és a vakmerőség között. A kitartás egyensúly a makacsság és az akaratgyengeség között. Aki kitartó, az képes hátralépni, új irányt keresni.)

> azt gondolod a geológusoknak maradéktalanul igazuk van

Nem. Azt gondolom, hogy modelleket alkotnak, amit kísérleti úton igazolna, finomítanak. Mit csinált az általd becitált !geológus! (akiknek te nem hiszel)? Ismert tény, hogy a Föld forgása lassul, ismert tény, hogy a lassulás nem egyenletes. Volt egy !hipotézise!, hogy a lassulás ingadozásában van időbeli periodicitás. Oké. Elkezdett !mérni!, talált ciklikusságot az ingadozásban. Magyarán !kísérleti! úton igazolta a hipotézist. Ebből levont !következtetéseket!, amelyek gyakorlatilag újabb hipotézist jelentenek, amelyet !kísérleti! oldalról majd még igazolni kell. Az ő !hipotézise!, hogy a forgás lassulásának ingadozásában a Föld folyékony !magja! játszik szerepet, hogy az nem egészen úgy néz ki, ami alapján a jelenlegi !modell! az új ismeretek alapján korrigálható. Mit is von le következtetésként? Azt, hogy a jelenséget a belső folyékony mag dinamikája okozza. (Tudod, amiről azt akarod állítani, hogy nincs. Ami meg nincs, annak nincs dinamikája.) Annyit vet fel, hogy valószínű, hogy a folyékony mag rossz elektromos vezetőképességekkel rendelkezik.

Ez a tudományos módszer. Nem az, hogy felvetünk valami elméletet, és addig hangoztatjuk, míg néhány ember elhiszi, néhány meg megunja.

Maga ez a kutatás is elveti a belső Föld elméletét, erősíti azt, hogy a Földnek egy bonyolult szerkezete van, magja van, stb…

> én azt amit megtapasztaltam

Addig hajtogatod, amíg még a végén elhiszem. Pontosan mit tapasztaltál meg? Kifejtenéd bővebben? Voltál a Föld közepében? Vagy geológus voltál? Vagy mi?

>Különbség van makacsság és kitartás között… Az utóbbi erény, az előbb annak a hibája. (Ha már ekölcsfilozófia, akkor olyan ez, mint a bátorság, ami egyensúly a gyávaság és a vakmerőség között. A kitartás egyensúly a makacsság és az akaratgyengeség között. Aki kitartó, az képes hátralépni, új irányt keresni.)

Nem is gondoltam bele ebbe így, tetszett.

>Pontosan mit tapasztaltál meg? Kifejtenéd bővebben? Voltál a Föld közepében?

Jajaj, most kapsz majd egy kétoldalas leírást arról, hogy mami lelke hogy száguldozott fénysebességgel a Föld közepéig meg vissza... Nem kellett volna ezt megkérdezned :D

Ignoramus

> Jajaj, most kapsz majd egy kétoldalas leírást arról, hogy mami lelke hogy száguldozott fénysebességgel

Lehet. Ha publikusan leírja, publikusan megpróbálok rá válaszolni. Mami írt már egy levelet, amiben bizonyos dolgokat megvilágít, akartam is rá válaszolni, csak nem volt már rá idő, hogy befejezzem, aztán meg már úgy éreztem, kissé aktualitását vesztette a dolog. De nem válaszolok privátban írt dolgokra publikus csatornán. Viszont jó lenne ezt pl. publikusan tisztázni. Kérdés, hogy Mami vállalja-e ezt, vagy sem. Ha nem, akkor lehet privátban fogok válaszolni, de elég érdekes lenne akkor a további vita, amire nem publikus dolgokra reflektálunk publikus csatornán.

"vagy mije leutazott, "lesüllyedt" a Föld középpontjába, és ezen asztrálutazása során látta face to face a bolygónk belső felépítését. Legalábbis ez a sztori, amit el kéne hinnünk."

Így kritizálsz;- vagy mije-leutazott-lesüllyedt- asztrál-utazás.

Ha nem tudod mi az, ami eltávozni képes a testből, és miképp, akkor ne írj marhaságot helyette. S főleg ne ezo-s szöveget ami szintén csak egy sóder- asztrálutazás-

Igazad van részben Ignoramus a férjem azért nevezett buldog természetűnek, mert mind az amit életem során műveltem, az nem nevezhető bátorságnak hanem csak őrült vakmerőségnek.

Bizony megtörtént, hogy őrjöngött miattam, s amiatt amit műveltem, mert féltett. De ha valaki többször is kilép a testéből, akkor többé nem képes abba hagyni. S minél többet kiléptem, annál erősebbé és különleges képességűvé váltam.

pl elég volt megállnia valakinek mellettem és én megéreztem azt hogy rákos. Elég volt valakinek csak köszönni a mellettem haladó férjemnek és én tudtam, hogy egy-két nap és megfog halni. Itt Magyarországon, felébredtem arra, hogy a fiam hangját hallom és valamit ütlegel-kint élt Kanadában!Ő még disszidált.

Rendszerváltás után kiutaztam hozzá és ledöbbent hogy tudok arról amikor kibukott elkeseredésében és püfölte a garázsa ajtaját üvöltve... amikor bevallottam Neki a képességeimet-- mint volt építész, de ott kint, már pszichiáter orvosként, kinevetett.

Tavaly februárban halt meg. Egy vasárnapi hajnalon arra ébredtem, mintha valaki megütögetni sürgetőn a karom. Egy kicsit csodálkoztam, majd arra gondolva csak izomrángás volt, visszaaludtam.

utána -Szerdán délután itt ültem és politikával kapcsolatos témát írtam, amikor váratlanul egy kézforma határozottan megfogta a bal vállamat... én még pötyögtettem arra gondolva az egyik unokám viccelődik. aztán fordultam, néztem, de senki nem volt a szobában.

A fiam távozott akkor el, csak elköszönt.... aki ismeri a szerintetek mesélésemet, az a halála után is emlékezni fog mindenre, ezek szerint.

Ma már nincsenek rendkívüli képességeim- a kilépést régen abba hagytam 1991 ben-- vagy is erősen kell koncentrálnom ahhoz, hogy a betegséget megérezzem a másik emberben. De még mindig többet és másképp, mint ahogy a mostani természetgyógy. mondják.

Vagy is épp azzal a hihetetlenül nagy sebességgel értem el mind azt, amire képessé váltam.Erősebb, érzékenyebb, érzékelőbb és bevallom nagyon veszélyessé is váltam azokra, akikre begurultam.- ezért elvonultunk a világtól, idegenektől, szomszédoktól távoli tanyára.

S talán annak köszönhetem utólagosan, hogy sokkal lassabban öregszem, mint mások.Ha nem készítette volna ki saját szívemet az elfojtott haragom,-mert valakit nem vertem meg- Akkor ma egészséges lennék és lenne jó sok pénzünk, amit egy amerikai szkeptikusok fizettek volna a bemutatásaimért 1 millió. dollárt.Sajnos le kellett mondanom.

De ugyan ennyit majd nem az ausztrál+ angol és egy indiai.

Én jól tudom, nem olyan könnyű mind ezt elhinni. Még nagy-családon belül se hitték el pl az érzékelő képességemet.Attól kezdve nem is álltak velem szóba, elfelejtve még azt is, hogy én figyelmeztettem.."sürgősen menj kivizsgálásra, rákot érzékelek a medencédnél"

-aztán 1 hónap múlva betegállományba vették mert váratlanul megdagadt fatörzs szélesre az egyik lába-- diagnózis? érprobléma- egy hónap múlva a másik lába- ér-festésre utaltál-vizsgálták-egy hónap múlva kiderült nyirokmirigy rákja van-egy év se múlt el, meghalt.

A másik testvérem amikor rájött mire voltam képes, attól kezdve még telefonon is csak addig beszélünk amig eldicsekedhet ezt- azt aztán már sóderol--valaki érkezik... mindjárt megyek... szól oda a senkinek"... és bocsi le kell tennem mert keresnek....

S miért? Mert az ország másik felében megéreztem annak idején, hogy tele van félelemmel...kb. amikor tolni kezdték a műtő felé... odazúgtam a házukba végig a házon őt keresve.. nyugtalanul arra gondoltam hol lehet? és már el is zúgtam és egy mennyezet közelben kötöttem ki... szembe ki írva műtő, lenéztem... épp Őt tolták be.Csak azért nem mentem be a műtőbe, mert nem akartam megzavarni a műszereket... de mintha a lelkem se akart volna...holott nagyon kíváncsi szerzet volt!!!

Amikor kijött a kórházból meglátogattam és azt ajánlottam buta fejjel hogy azt a szörnyű kék szint a fent az emeleten és a hálóban, fessék át melegebb,lágyabb színre mert ennek jó a kisugárzása.

Nem gondoltam arra, hogy a valóságban, 4 éve már, hogy voltam nála.....Honnan tudod hogy milyen színű az emeleti szobák fala? Még is csak furcsa nem gondolod? Hisz fél éve festettünk... szóval honnan tudod?

Valamit motyogtam és eltereltem a szót a továbbiakban elég hamar el is jöttem. de a kettőnk kapcsolata azóta is fagyott.

De nagyon sok próbát végeztem annak idején, meggyőződtem mindenről a valóságban, persze határon belül-- és mások segítségét is kértem hogy önmagam ellenőrizhessem- igaz mindenkinek azt mondtam hogy szimplán gondolatban leszek nála és gondolattal fogom érinteni, illetv gyógyítani

szóval ennyi és semmi misztika- csak egyszerűen elektromosság.

> Én jól tudom, nem olyan könnyű mind ezt elhinni.

Nekem nem okoz nehézséget. Valamit átéltél, a kérdés, hogy minden esetben helyesen értelmezed-e.

Most nem elemezném tudományos oldalról a dolgot, mert nem biztos, hogy célszerű esetedben így megközelíteni azt, amit megtapasztalni vélsz.

Közelítsük meg ezoterikus oldalról. Lehet, hogy meglepő, de ebben a témában is vannak kissé mélyebb ismereteim, noha soha nem voltam „hívője” ennek. A mai ezoterikus irányzatok mind visszavezethetők 2-3 XVII-XIX. századi mondjuk úgy filozófiai irányzatra, az okkultizmusra, spiritualizmusra, teozófiára. (Ezeknek is megvannak a gyökrei, de egyelőre menjünk vissza eddig.) Azért firtatom, hogy lehet-e ma ezoterikus irányzatokról beszélni, mert tulajdonképpen ahány ember, annyiféle világkép. De mind ezekből a tanokból építkezik, elhagy belőle dolgokat, átértelmez, sajnos leginkább félreértelmez bizonyos tanításokat. Mindenki úgymond mazsolázik a sokféle elméletből, ami szimpatikus, amit közel érez magához, azt átveszi, amelyik oldalával nem találkozik, vagy nem szimpatikus, azt meg nem veszi bele a világképébe. Amit ma ezoteriának hívunk, az nem más, mint morzsák és mazsolaszemek sokféle halmaza ugyanabból a kuglófból.

Nézzük mit mond az eredeti tanítás, ahogy azt én ismerem. A világ dolgainak, többek között az embernek vannak különböző jellegei. Például van anyagi, fizikai jellege. Ez az ember esetén az az x kg atom, meg annak a fizikai működése. Van pránikus jellege, ami az életenergiát jelenti. Van asztrális jellege, ami az érzelmi jelenségeket jelenti. Vannak mentális vágyai. Meg vannak magasabb „szintjei” is, de most elég ennyi a dologhoz. Ez nem hit kérése, ez definitív kérdés. Ha meghatározzuk, hogy milyen jellegek tartoznak az egyik és másik csoportba, akkor ezek alapján lehet kategorizálni dolgokat. Mondjuk úgy, ez afféle önismereti szótár. Ha azt mondod valamire, hogy nincs energiád, akkor ezt a rendszert ismerve fel lehet ismerni, hogy milyen energiád nincs az adott tett megtételére. Fizikai energiát? De hát most ettél, ha szükséges lenne, el tudnál cipelni x mázsányi homokot zsákokba pakolva. Pránikus energiád nincs? De hát nem vagy beteg. Asztrális energiád nincs akkor? Nem arról van-e szó, hogy igazából lenne rá energiád, csak nem szeretnéd, nem akarod megcsinálni?

Szintén hozzátartozik a dologhoz, egy-egy jelenség lehet mondjuk asztrális jellegű. Ehhez képest tovább lehet kategorizálni a jelenségeket. Pl. az, hogy fáradt vagy, hogy félsz, hogy éhes vagy, ezek mind asztrális jelenségek, mint ahogy az is, ha büszke vagy egy nemes cselekedet után, hogy szerelmes vagy. Az például, hogy éhes vagy asztrális jelenség, hiszen érzelemről van szó, de azon belül anyagi természetű érzelem. A szerelem is érzelem, de ez jóval magasabb szintű.

Aztán az is hozzátartozik az elmélethez, hogy minden adott jellegű dolog más jellegekben is testet ölt. Egy asztrális jellegű esemény, mondjuk egy gyász – mint érzés, érzelem – kihatással van a többi működésre is, például megbetegszel tőle (pránikus következmény), vagy lefogysz, vagy hülye célkitűzéseket tűzöl ki. Vagy az, hogy elveszted a fél karod (fizikai történés) kihatással lesz az érzelmeidre, vágyaidra is. Vagy egy vágy jellegű esemény (munkahelyi kudarc) érzelmeket szül, alkalmasint ennek lesznek fizikai következményei is. Tehát minden jellegnek van a többi jellegben is lenyomata, árnyéka, visszhangja.

Én a magam részéről azt gondolom, hogy ezek a jellegek bár jól megkülönböztethetők, a rendszer ismerete, és a benne való gondolkodás, a hozzá kapcsolódó tanok nagyon hasznosak lehetnek önismereti szempontból, de nem arról van szó, hogy külön „síkjai” lennének ezek a világnak, amelyek egymástól szétválasztva, önálló világot alkotnak. Olyan ez, mint a zene. A zenének van ritmikai jellege, van dallamvilág jellege, van tempó jellege. Ezeket megkülönböztetve sok dolog meg lehet ismerni a zenéről. De a valódi zenét nem lehet szétvágni szeletekre, nincs ritmika nélküli dallam, nincs tempó nélküli ritmika. Ezek csak fogalmi megkülönböződései a zenének, nem tényleges megkülönböződései. Az embert és a világot is így képzelem el. Ugyanarról a világról van szó, nincs külön asztrális világ és pránikus világ, hanem egy világ van, és annak fogalmi szempontból kategorizált jelenségei.

Nos akkor az asztrálutazásról kicsit bővebben. Leszögezem, hogy ahogy azt most értelmezik, nem hiszek benne, de ismerem a mögötte lévő ezoterikus tanítás ősét. Nem abban nem hiszek, hogy amit átélni vél az asztrálutazó, az nem is létezik, csak kitalálta, hanem abban nem hiszek, hogy az általa megéltek olyan okból és olyan működésből fakadnak, amit az ezoterikus tanok mondanak róla. De ha már asztrálutazás, akkor az álom is egyfajta asztrálutazás, csak nem tudatos. Igazából azt nevezik általában asztrálutazásnak, mikor valamennyire tudatodnál vagy, hatással lehetsz a történésekre, de abban ez is megegyezik az álommal, hogy mindegyik asztrális jellegű történés. De az ezoterikus tanok szerint is ez !asztrális! jelenség, így kizárólag asztrális jellegű élmény szerezhető belőlük. Sokszor előfordul az emberrel, hogy álmodik valamiről, és fölébredve nem emlékszik semmire az álomból. De arra emlékszik, hogy milyen érzelmi jellegű volt az állom, hogy kellemes álom volt, egy kicsit talán groteszk, volt egy csipet félelem, egy csipet zavarodottság, meg jó adag boldogság benne, stb… Ezek a tényleges asztrális élmények.

Csakhogy az ember képet alkot. Az asztrális „megtapasztalásokat” megpróbálja például anyagi síkra fordítani, elképzelni. Néha ez nagyon érdekes módon működik. Az álomban is sokszor előfordul, hogy az az anyagi jelleg, amit látni vélünk tele van paradoxonnal, furcsaságokkal. Persze, hiszen ezek csak lenyomatai annak, amit valóban átélsz. Megpróbálod vázába önteni a vizet, mert csak úgy bírod kezelni.

Az ezoterikus tanítások szerint – hangsúlyozom ezeket nem tudom már egy az egyben befogadni, csak szimbolikus formában – az asztrálvilágnak is megvannak a maguk szereplői. Vannak szűrők, amik eldöntik, hogy mi az, amit áthozhatsz az asztrális világból és mi az, amit nem. Vannak kártevők, amelyek hamis képzetekkel fertőzik meg az áthozott asztrális élményt, hogy ezt saját céllal használják fel. Sokszor nem is asztrális jellegű tudást kell áthoznod, az asztrálisan áthozott tapasztalat nem egzakt, lehet, hogy csak egy irányt akar mutatni. Mondok egy eléggé valószínűtlen példát, lehet te azért hoztál át egy asztrális, aztán már benned fizikai szintre is lefordított képet a Föld szerkezetéről, mert a cél az volt, hogy ebbe a beszélgetésbe belemenj, és elolvass egy lehet teljesen lényegtelen mellékmondatot ebben a vitában valakitől, aminek mondjuk 5 év múlva lesz jelentősége, mert eszedbe jut és valamit máshogy csinálsz. Lehet, hogy csak ez volt a célja annak az asztrális képnek, amit áthoztál, hogy felkapd a fejed erre a kérdésre, hozzászólj, vitába keveredj, majd elolvasd azt a bizonyos most még lényegtelennek tűnő mellékmondatot.

Oké, nézzük azt, amit leírtál, hogy milyen betegségeket éreztél meg. Most fogadjuk el, hogy tényleg „áthoztál” olyan asztrális információkat, amelyek pránikus jellegűek. De nem pránikus élmény ért, hanem asztrális. Nem azt a tapasztalatot hoztad át, hogy valaki beteg, hanem azt, amiben ez a betegség asztrálisan megmutatkozik. Mondhatni nem a jelenséget, hanem annak az árnyékát, vagy visszhangját élted meg. Bár én nem hiszem, hogy ez tényleges működése a világnak, szerintem egészen más ok és tényleges történés van mögötte, de most ezen a szimbolikus nyelven fogalmazzuk meg így. Jó, történetesen ezt jól „dekódoltad”, valóban beteg az illető. De biztos vagy benne, hogy minden árnyékot jól dekódolsz? Oké, hogy látni véled egy kutya árnyékát, de lehet csak árnyjáték, és egy ember két kezének árnyékát látod. Lásd: [link] . A fizikai világ esetén a fizikai megtapasztalások a mérvadóak. Minden más csak visszhang, vetület, árnyék.

folyt. köv…

folyt…

Szóval az, amit te az _általad_megismert_ ezoterikus világképben meg próbálsz értelmezni, az a tényleges ezoterikus világképben sem állja meg a helyét. Az, hogy milyen fizikai megnyilvánulással öltözteted fel az asztrálisan kapott képet, az lehet szubjektív, téves is. Ezt nem a tudomány, hanem maga az ezoteria mondja. Nem véletlen, hogy a komolyabb ezoterikus iskolák mind figyelmeztetnek az asztrálutazás veszélyeire, hogy általában azt tartják követendőnek, hogy ezt ne magad egyedül kísérletezd ki, hanem legyen egy olyan „mestered”, aki átvezet ezeken, képes „megvédeni”, vagy segíteni az értelmezésben.

Még egyszer: Azt gondolom, hogy amit fent az ezoterikus világképről leírtam, az csak egy szimbolikus dolog. Egy ideig nagyon hasznos, de az emberek többsége nagyon hamar kezdi félreérteni a dolgot. Most mondok egy érdekes hasonlatot, ami természetes nagyon sok szempontból sántít, de meg lehet nézni, hogy milyen irányból lehet félreérteni egy szimbolikus, filozófiai nyelvezetet, elméletet, rendszert. A hasonlat a Gyűrűk ura című könyv. Kétféleképpen lehet félreérteni. Az egyik az, hogy készpénznek veszed a benne leírtakat. Pl. azt mondod, hogy Gandalf valóban létező személy, valóban léteznek tündék, stb… A másik az, hogy azt mondod, hogy ez az egész egy kitalált történet, tehát nem valóságos, így a belőle megtanult dolgok sem azok, és aki ezekkel foglalkozik, az kizárólag hibás következtetésekre juthat. Szerintem meg aki jól olvassa, az tisztában van vele, hogy bár a szereplők, helyszínek fiktívek, de azok az érzelmek, erények, amelyeket megfogalmaz ebben a történetben az író, azok valósak. Nem a fizikai szintje lényeges a történetnek, hanem a tanulság, mai leszűrhető belőle.

Nem akarom most minden szempontból egy kalap alá venni a Gyűrűk urát a Bibliával, de ebből a szempontból lehet párhuzamot vonni. A bibliai teremtéstörténetből, vagy bármelyik vallás ilyen-olyan tanító történeteiből rengeteget lehetne tanulni. Az, hogy ténylegesen úgy történt-e, 6000 éve történt-e, vagy hogy Ádám ténylegesen akkor élt-e? Lényegtelen. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de mindenesetre ez annyira marginális kérdés, hogy elve fel sem kellene tenni. Korunk hülyesége, hogy ezt a kérdést elkezdi firtatni. Lényegtelen kérdés. A biblia nem fizikakönyv. Oké, hogy a tudományos gondolkodás megköveteli egy ilyen kérdés firtatását, de pont itt nem kellene tudományos módon vizsgálódni. Meg kell nézni, hogy mondjuk a teremtéstörténeten keresztül milyen erkölcsi, emberi tanulságokat lehet levonni, hogyan segít a történet megtalálni azt, hogy hogyan legyél jobb ember. Persze a vallások is torzítanak a képen, a működő tényleges vallások is rosszul akarják szerintem értelmezni ezeket a tanításokat. Az igazán gondolkodó ember számára ez mind-mind lényegtelen kérdés. Most kissé materialista perspektívából megvizsgálva lehetséges az, hogy évezredekig fennmarad egy tanítás, sokszor okos, bölcs emberek adják egymásnak tovább, ha mindezekben nem lenne valami tényleges bölcsesség? Nem véletlenül adták tovább, mert az emberek életében gyakorlati haszna volt ezeknek a tanulságoknak. Az emberek nem vizsgálták – nem is volt rá módjuk –, hogy ténylegesen igaz-e mondjuk Dávid története, de nem is volt ez lényeges. Az égvilágon semmi jelentősége nem volt az emberek számára. A tanulság az volt, hogy nem feltétlenül az erő, a nagyság dönti el, hogy valaki jobb-e. Az emberek tanultak belőle önbecsülést, bátorságot. Meg lehet tanulni, hogy van jó és rossz, ezek milyen viszonyban állnak, és hogy a jó – kellő akarattal, kitartással, bátorsággal – akár képes legyőzni nála erősebb „hatalmat”. Nem mindig persze, de meg kell próbálni. Ez a lényege a tanításnak, a többi csak a körítés.

De visszatérve a tanulási folyamatra: Ugyanez zajlódik le a tudománnyal is. Rengeteget tudunk például kvantumelméleti jelenségekről. Aki ténylegesen tanul fizikát, végigmegy a megismerés útján, mire oda ér, hogy erről kezd el tanulni, addigra megtanulja jól értelmezni ezeket. Aki viszont még az általános iskolai fizikával is hadilábon áll, az természetesen rosszul fogja értelmezni, hibás következtetéseket von le, hibás világképet alkot belőle. Egyszerűen bizonyos dolgok megértéséhez végig kell járni egy jól meghatározott utat. Nem véletlenül sok ezoterikus tan bővül ilyen-olyan tudományosnak ható vélekedéssel, amelyek alapvetően csak a hozzá nem értésről tanúskodnak. Pl. ott a Higgs részecske esete is. Ugye elméletileg megjósolták a létezését, de kísérletileg valahogy nem sikerült igazolni. Nem könnyű eset. Az egyik tudós ezért elnevezte istenverte részecskének, amit a lektor tanácsára végül isteni részecskére változtattak, utalva arra, hogy szinte olyan nehéz megtalálni, mint istent. Ez a név eredete. De aki csak egy portálon nézelődve annyit olvas, hogy „megtalálták az isteni részecskét” – és mondjuk a cikket vagy nem olvassa el, vagy nem érti a benne leírtakat –, az könnyen jut olyan hibás következtetésekre, hogy akkor most a tudomány ezzel végre bizonyította Isten létezését. Hát mi sem áll távolabb a valóságtól.

Ugyanez igaz az ezoteriára is. Az, hogy az ember megtapasztal valamit, amit nem tud hova tenni, majd innen-onnan próbál tudásmorzsákat összeszedni, elolvas x darab cikket, keresgél a témában youtube-on, vagy vesz pár könyvet, hát abból nagyon sokféleképpen félreértelmezett képet lehet összerakni. Szóval biztos vagy benne, hogy a tudásod kellően stabil lábakon áll ahhoz, hogy a „megtapasztalásaidat” készpénznek vedd? Mondok egy eléggé sarkos példát. A legtöbb ember megtapasztalja, hogy a konnektor ráz. Csakhogy a legtöbb ember akkor is félve nyúl egy szétszedett konnektorhoz, ha az éppen az asztalon hever, úgy, hogy nincs bekötve. Szóval én azt mondom: óvatosan a megtapasztalásokkal.

Nem véletlenül volt az sem, hogy a régi ezoterikus iskoláknál – amíg még volt ilyen – a tudás jelentős része zárt, titkos volt. Nem azért, mert ez volt a heppjük, hanem egyszerűen azért, mert kellett hozzá alap, hogy jól értsd. Az iskolák nyitottak voltak. Megtanulhattál valamit, és ha úgy látták, hogy jól érted és jól tudod alkalmazni az addig megszerzett tudást, akkor felfedték a tudás egy következő szeletét. Ez sajnos nagyon hamar szétesett egyébként. Pont ezért mára szinte minden ilyen tanítás közkézen forog, a legtöbb félreértett, félreértelmezett formában.

Nem szokásom ezoterikus dolgokról ilyen mélységben beszélni, mert sajnos ezt is a legtöbben félreértik, méghozzá pont azok, akik egyfajta tudományra épülő világképpel rendelkeznek. Én tudom használni és alkalmazni az ezoterikus oldalról megszerzett tudásomat – folyamatosan kérdőjeleket téve hozzá –, mert tudom, hogy a világot a világon keresztül lehet megismerni. Emellett ismerem és talán jól ismerem a tudományt is, tökéletesen megbízom az ilyen jellegű tudásban, pont a fent leírt okok miatt is. Tudom, hogy adott esetben melyik oldal a mérvadó. Pl. erkölcsfilozófiai kérdésekben nem a tudománynak hiszek, hiszen annak nincsenek ilyen jellegű megállapításai, hanem a filozófiának hiszek, mert az foglalkozik ezzel, annak a feladata, hogy erről kellően mély tudást szerezzen és adjon át. Vagy szépség kérdésében is a művészetnek „hiszek”, mert ezzel ez foglalkozik, nem a tudomány, nem a vallás és nem az ezoterika. A tudomány az anyagi dolgokat kutatja, és ebben a tudomány szava a mérvadó, mert mint írtam az eszközei kifinomultak, kipróbáltak hozzá. A fizikai világról csak ezen az úton lehet megbízható, tényleges tudást szerezni.

De ne tessék az általam leírtakat sem készpénznek venni ezoterikus oldalról sem (pláne nem továbbadni, vagy építeni rá). Egyrészt, mert lehet te is félreértetted azt, amit írtam. Másrészt lehet én is félreértettem azt, amit megtanulni véltem. Ilyen oldalról nagyon óvatosan lehet csak bizonyos tudást szerezni. A te problémád, hogy annyira bizonyos vagy ennek ellenére, hogy kizárólag ezen keresztül nézed a világot. Ez azt kell mondjam, hogy hiba. És még az ezoterikán belül is hiba. Ha ezoterikával akarsz foglalkozni megfelelő bizonyossággal, akkor érdemes valahol visszatérni a forrásokhoz, és azokat vizsgálni. Ez nem könnyű, és most nem is adnék hozzá bizonyos okok miatt támpontot, de valahol ez lenne a helyes út.