Belső-Föld, igaz vagy Fikció?

"Azért mert ha ténylegesen van Északi és Déli bejárat a Sarkoknál akkor lehetetlen onnan földmintát venni! azért kérdeztem!

Egy üres lukból nem lehet földmintát venni!"

Milyen érdekes, hogy pont ott van a lejárat, ahol aztán rohadtul nehéz fúrni, mivel befagy a seggük a munkásoknak. Tök véletlen. Mindenesetre még mindig nem írtad le, hogy mágneses sark érdekel, vagy a földrajzi?

Amúgy meg miért nem zuhan bele az egész "bolygó kéreg" a Föld középpontján lévő csillagba? A legkisebb ismert csillag is beszippantaná pillanatok alatt az egész bolygót. Meg miért nem égnek el a bent élő emberkék? Sőt, mi itt a kéreg másik felén miért nem sültünk pirítósra?

Azt írtad tudni szeretnél többet annál amit a geológusok eddig meghatároztak?

akkor ime az én megtapasztalásom;

A valamikori földfelszín 431 522 000 km2 volt,

A mai mérete 510 072 000 km2,

a különbség nagyon durván számolva is, 78 550 000 km2

De különösen az a lényeges, hogy az elmúlt 20-10-vagy 5000 esztendőben a napok óraszámának növekedését, valamint az évek számának csökkenését (akár a tengelykörüli forgásának idő csökkenését nézzük, akár a Nap méretnövekedése okozta meghosszabbodott éveket, vesszük figyelembe) ez a folyamat, az elmúlt pár ezer esztendeje, nagyon felgyorsulhatott! Nagyon labilissá lett az egyre vékonyodó óceáni kéreg és főleg az egyenlítőtől felfelé Északi féltekén és az egyenlítő környéki szigetvilágok óceánjainál.

Igaz nincs lent és fent, de a lávatömbök bizony, felfelé fejtik ki a legnagyobb nyomást. Nem a mozgó átforrósodott, izzott lemezek miatt mozdulnak el és majd szakadnak szét ismételten a szárazföldek, hanem a lávatömegek hatalmas erejű centrifugális, feszítőforgása okozta, nyomástól!

az ókori emberek idejében rövidebbek voltak a napok órában számolva és rövidebbek az évek évszakok rövidülésével számolva. Ennek oka a Föld méretének kisebb volta, valamint a Nap és a gravitációs hullámainak kisebb mérete.

erre mutat rá egy fennmaradt szöveg;

Tehát nézzük a megélt életkorokat, Mózes könyve szerint;

Az özönvíz történetétől. –részletek arról, meddig éltek valamikor az emberek;

Noé élt 600 esztendőig… // Sém élt 600 esztendeig… //Árpákád élt 438 esztendőt… // Séláh élt 433 esztendőt// Hébert 464 esztendeig…// Péleg 460 sztendő

Jákob 147 esztendő// József 110 esztendő // Egyiptom földjéről kijöttek nemzetségei életének hossza már csak, 133, -137 év. Mózes 120 esztendőt élt, Józsué 110 évet élt. //

-abban a korban az átlag életkor a mai idővel számolva, nem lehetett több mint 50-60 esztendő az már aggastyánnak számíthatott- Vagy is Noé életében 10X gyorsabban múlhatott el egy esztendő!

S mitől növekedett meg a Földünk felszíne?

attól hogy hogy a Mag körül kb. 2000 km széles Üres-Tér keletkezett, a fokozatos átforrósodástól belülről kifelé haladva és attól a hatalmas erejű centrifugális forgó erőtől, amely az egyre több láva-réteget a szilárdhoz nyomja, feszíti!

Nem pedig kívülről befelé haladva hűlt ki, ahogy a geológusaink elképzelték!

#23: már megint a mami-hülyeség.

>A valamikori földfelszín 431 522 000 km2 volt,

>A mai mérete 510 072 000 km2

LOL

Tényleg komolyan gondolod, amit leírsz, te vegetatív véglény?

>Igazából már annyi mindenről derült már ki hogy nem is úgy van ahogyan azt a "tudósok" állítják

És? Az ismeretanyagunk, a tudományunk nagy része annyira ismert, igazolható és ellenőrizhető, hogy alapjaiban nem fog megdőlni. Az, hogy a tudomány folyamatosan finomodik és fejlődik, nem azt jelenti, hogy az alapjai nem állnak stabilan.

És főleg nem jelenti azt, hogy az üreges Földhöz hasonló sületlenségeknek van bármi alapjuk. Pillanatok alatt meg lehet cáfolni korrekt, egyszerű érvekkel, csak sajnos általában azok, akik ilyenekben hisznek, túl tudatlanok és elvakultak ahhoz, hogy ezt észrevegyék.

A Belső Föld baromság, és aki elhiszi, az süllyedjen el szégyenében.

>A Földnek csak hatalmas MAGJA van, de az nem a belső föld, az csak energia és Higany egy ellenálló, de tágulásra is képes plazma réteggel zárt.

Az eszed tokja, mami, az.

#24: Próbáld úriemberhez méltóan lereagálni a dolgokat.

#23: Az a baj a válaszoddal, hogy valós tények keverednek valótlan állításokkal. Igen, a Föld tengely körüli forgása lassul, de jóval kisebb ütemben. Bár van némi ingadozás, de alapvetően a jól ismert fizikai törvényekből fakadóan lassul. Ez a lassulás jelenleg 100 évente ad 29 másodpercet. Ha pl. Mózes koráig megyünk vissza, vagy inkább a könnyebb számolás miatt kerekítve felfele 10 000 évre, és menjünk vissza annyit, akkor is csak kb. 48 perccel hosszabb egy év, azaz 8 másodperccel hosszabb egy nap. (Egy év 525 948 percből áll, talán érzékelhető, mennyire kicsi is a változás. Százalékosan kifejezve 0,008%.) Noé korában tehát aligha voltak tized olyan hosszú évek, mint ma.

> az elmúlt 20-10-vagy 5000 esztendőben

Sajátos adat… Milyen forrásból származik egy ilyen eléggé érdekes becslés? Ez tényleg olyan, mintha megkérdeznék, hogy hányan voltak a koncerten. „10-20 fő, de az is lehet, hogy 5000”.

> kár a Nap méretnövekedése okozta meghosszabbodott éveket

Nincs rá hatással. A Nap !kívülről! helyettesíthető a tömegközéppontjába helyezett pontszerű, de azonos tömegű testtel, ha a Földre ható gravitációs erőt akarod kiszámolni. Az, hogy milyen méretű a Nap, az lényegtelen, ha a tömege nem változott.

> a Nap és a gravitációs hullámainak kisebb mérete

Őőőő… Hogy tetszik mondani? :-)

> Igazából már annyi mindenről derült már ki hogy nem is úgy van ahogyan azt a "tudósok" állítják

A természettudomány alapja az, hogy elvileg minden állítása esetén kell olyan metódusnak lennie, amivel az állítás cáfolható. Ez annyit jelent végül is, hogy az modellekből kiszámolt értékek összevethetőek a valóságban mért értékekkel. Ha nem egyezik, nem jó a modell. És igen, a természettudományokban is előfordult nem egyszer olyan eset, hogy egy modellről kiderült, hogy nem megfelelő. Ilyen esetben csak egy olyan modell képes leváltani a régit, ami egyaránt magába foglalja azokat az eseteket is, amelyekre az eddigi modell működött és azokat is, amelyeknél az régi modell nem működött. Ilyen módon az újabb és újabb modellek egyre jobban közelítenek az igazsághoz.

> eredeti történelmünk

Azért azt látni kell, hogy a történelem nem természettudomány, egészen más a módszertana, mint a természettudományoknak, elsősorban a fizikának. A fizika mindig megköveteli a hipotézisek kísérleti igazolását, tehát egyetlen olyan modell sincs, ami elfogadott, de nem igazolt. Ha nem igazolt kísérleti úton, akkor maximum hipotézisről beszélhetünk. Itt különbséget kell tenni hipotézis és modell, elmélet között. Az elmélet szót próbálom kerülni, mert hétköznapi értelemben az elmélet sokszor a gyakorlat-elmélet fogalompárban jelenik meg, ahol sokszor egészen mást mond az elmélet és a gyakorlat. Például: a falevél átlagsűrűsége nagyobb, mint a vízé, tehát el kell benne süllyednie. Gyakorlatban meg nem süllyed el. Miért? Nem jó az elmélet? Az elmélet jó, csak más elméleteket is figyelembe kellene venni, mint példálul azt, hogy a víznek van felületi feszültsége, stb… Nem az elmélettel van baj, hanem azzal, hogy milyen modelleket veszel figyelembe, és milyen elhanyagolásokat teszel. Tudományos értelemben viszont az elmélet nem más, mint a gyakorlattal összhangban lévő, annak megfelelő modell.

> a fizika és kémia valós koncepciói

Mint írtam, vannak modellek. Néha egy-egy modell jól meghatározható körülmények között nem felel meg a gyakorlatnak. Egy új modell már leírhatja mindkét esetet, de a régi modell ugyanúgy használható tovább azokban az esetekben, amelyekkel eddig jól működött. Pl. ott voltak a newtoni törvények. Több száz évig vígan megvoltunk vele, mert valóban leírta a valóságot az általunk igényelt pontosságon belül. Aztán nagy sebességek esetén valami elkezdett nem stimmelni ezzel a modellel. Jött aztán a relativitáselmélet, ami teljesen új koncepciót hozott, teljesen új összefüggéseket írt le. De kis sebességek esetén ezek az összefüggések az adott pontosság figyelembevételével megengedett elhanyagolásokkal a newtoni törvényeket adják ki. Úgy fogalmaznék, hogy a newtoni törvények a relativitáselmélet határértékei. Pl. a newtoni világképben a hosszúság, az hosszúság, nem függ mondjuk az adott valami sebességétől. A relativitáselméletben már igen, ezt hívjuk hosszkontrakciónak. A képlet így néz ki: L = L[0] * gyök( 1 - v^2/c^2 ). Ha v – azaz a sebesség – nagyon kicsi, mondjuk csak 0,1%-a a fénysebességnek – nota bene ekkora sebességet ember alkotta makroszkopikus tárgy még nem ért el – akkor a v^2/c^2 nagyon kicsi, 0,000001. A gyök alatt 0,999999 szerepel, így a gyök értéke 0.9999995. A különbség 0.0000005-szöröse az eredeti hossznak. Ez egy 1 km hosszú jármű esetén – ami nem kicsi ugye – fél millimétert jelent. Még jó, hogy nem vettük észre több száz éven keresztül a jelenséget, már csak azért sem, mert ha le akarod mérni, akkor ott kell lenned a járművön, ahol a méterrúd is rövidül ennyit. Tehát ha 1 km-en megenged fél milliméter pontatlanságot, akkor kis sebességek esetén nyugodtan mondhatod azt, hogy L = L[0], magyarán azt, hogy nincs rövidülés, azaz a newtoni világképpel azonos a relativitáselmélet eredménye.

Szóval oké, hogy változik a fizika és kémia koncepciója, de meg kell nézni, hogy mit is jelent ez a változás. Milyen összefüggések vannak az új és régi modellek között.

Oké, tudjuk, hogy a Bohr-féle atommodell nem fedi pontosan a valóságot, a helyzet jóval összetettebb, bonyolultabb. De ez nem jelenti azt, hogy azokra az összefüggésekre, amire addig használtuk ne lenne igaz a továbbiakban sem. Van az eseteknek egy jól meghatározott halmaza, mikor már tényleg meg kell haladni a Bohr-féle atommodellt, vagy máshogy fogalmazva az újabb atommodell redukálta a Bohr-féle atommodell következtetéseinek érvényességi körét, de ha az érvényességi körben vagyunk, nyugodtan lehet használni Bohr modelljét, mint ahogy tanítják mind a mai napig.

Vagy ott van a kvantummechanika, amely szerint egy elemi részecske nem egy adott pontban van, hanem bizonyos valószínűséggel van valahol. Teljesen elvi szinten nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a lejtőn álló autód egyszer csak átváltozik egy ugyanolyan tömegű más objektummá, mondjuk egy elefánttá, vagy elkezd felgurulni a lejtőn, de ennek olyan nüansznyi az esélye, hogy biztosan állítható, hogy a komplett Világegyetemben nem történ hasonló jelenség és nem is fog az elkövetkező pár ezer milliárd évben. Szóval a kvantummechanikai valószínűségek világa ide vagy oda, az autód le fog gurulni a lejtőn, ha nem húzod be a kéziféket, mint ahogy tette volna a kvantummechanika megalkotása előtt is. A világ törvényei nem változnak, csak egyre részletesebben ismerjük azokat.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Eddig az általánosság, most nézzük a kérdésben elhangzottakra alkalmazva mindezt. Ismerjük a gravitáció működését, sőt több száz éve ismerjük Newton óta. Bizonyos esetekben, pl. nagyon gyors objektumok esetén valóban nem használható, de a Föld nem ilyen, a vizsgálat szempontjából tekinthető inerciarendszernek. A lényeg, hogy a newtoni összefüggések továbbra is érvényben vannak. Ilyen összefüggés, hogy a gravitációs erő két test között F = m[1] * m[2] / r^2. Ezt annyiszor teszteltük már, hogy ez az összefüggés nem fog alapjaiban megváltozni, hacsak nem egy fekete lyuk közvetlen közelében kezdesz el méricskélni. Ebből az egyetlen összefüggésből szépen le is lehet vezetni, hogy egy üreges gömb belsejében a gravitációs mező eredője nulla. Erre egy jó kis PPT: [link] .

A belső föld viszont nem egy üreges gömbről szól, hanem a belsejében még egy csillagról is. A gömb belső felületén „sétálva” olyan, mintha a külső gömbhéj nem is létezne, tehát a gravitációs erő a belső nap felé fog vonzani. Ha volt is valami egy ilyen üreges föld belsejében – és nem volt rögzítve a felszínre – akkor az már rég beleesett a csillagba.

Innen lehet ragozni, hogy milyen mélyre fúrtunk le, vagy hol, az elmélet pusztán ebből kifolyólag cáfolva van, és aki hisz benne, vagy hirdeti, azt csak azért teszi, mert nem tanult fizikát, elfelejtette, vagy egyszerűen csak nem használta a teória ellenőrzésére.

Meg innen lehetne egyébként még egy csomó módon cáfolni az elméletet, de felesleges. Ha valaki azt mondja, hogy van egy gyufás skatulyája, amiben egy elefánt él már három éve, akkor az elefánt és a skatulya méretének összevetése pont elegendő, felesleges még azt ragozni, hogy mit eszik stb… De azért álljon itt, hogy egyéb más módon is lehetne cáfolni a teóriát. Pl. a belső nap mivel működik, hogy tud energiát sugározni? Hidrogénfúzióval, mint a Nap? Ahhoz megfelelő energia kell, amit a napban a hatalmas nyomás okoz, amit meg a gravitáció. Pont ezért a csillagok mérete bár erősen változó, a tömegük két nagyságrenden belül van. Van egy kritikus tömeg, ami szükséges a fúzió beindulásához. Ha ez nincs meg, nincs fúzió, és az objektum nem válik csillaggá. Egy Föld méretű hidrogéngömb is túl kicsi ehhez, nem még egy olyan, ami jóval kisebb ennél. Aztán lehet azon is filozofálni, hogy mi történik a belső napban megszülető energiával. A Föld energiamérlege hosszútávon nulla, hiszen ha nem így lenne, vagy kihülne a Föld, vagy felmelegedne. (Jó, persze vannak kémiai folyamatok, amik megkötik ezt az energiát, de ez nem annyira jelentős.) A belső nap energiáját tehát le is kellene adni. Evidens, hogy ezt csak kifelé lehet leadni. De akkor milyen formában, milyen módon történhet ez? Az évszakok közötti hőmérséklet különbség a napból érkező energia eloszlásától függ. Ha lenne egy belső nap, nem lenne ekkora ingadozás. Ha a Föld belsejében a hőmérséklet hasonló a felszínéhez, akkor a külső felületen az energia felét a belső napból kapnánk. Vagy például az is kérdés, hogy hogyan alakult ki egy ilyen objektum. Bizonyára még lehetne egy csomó módon cáfolni a teóriát, vagy találni olyan ma elfogadott modelleket, amelyek bizonyos jelenségeket megmagyaráznak, míg egy üreges Föld esetén egy csomó megválaszolatlan kérdés születne.

Összességében a belső föld elfogadásához kb. a komplett klasszikus fizikát ki kellene dobni, a mechanikától a termodinamikán át az elektromágnesességig. Azért ehhez jóval több kell, mint egy „érdekes ötlet”, vagy akár pár ember beszámolója. (Messziről jött ember azt mond, amit akar ugye.)

Süsü: szép válasz, de mindig az az érzésem, hogy javarészt disznók elé szórod az igazgyöngyeidet :/

Azért talán van kivétel.

Ignoramus