Az elektron valószínűség eloszlásának megértését hogyan tudnám megérteni? Hogyan tudnál erre rávezetni?

#39

Tetszik a válasz. De ugye nem egy tudatos megfigyelőtől származik? (Nyugi, csak paradoxonizálok...)

#40

Szerintem a "teljes értékű valószínűségtérre" gondolt. (Ez a multiverzum elméletének alapja.) Elég nehéz megérteni. Kell hozzá egy teljesen új matek, ami a jelenleginél alkalmasabb az univerzum leírására, hogy utána ezt a matekot újra átszerkeszthesd és egy még újabb matekkal le tudd írni a multiverzumot is. (Hawkingnak nem egyenletet kellett volna keresgélnie. Értsünk a "matek" kifejezés alatt komplett matematikai rendszereket. Akkor iszonyúan lebutítva így lenne formalizálható: matek + komplex számsík = komplex matek, komplex matek - komplex számsík = matek, matek + "Prokopf kiegészítés" = teljes matek, teljes matek (ennek egy speciális határesete: matek) + komplex számsík = komplex teljes matek, ez utóbbi valószínűleg már alkalmas. Ehhez viszont olyan - filozófiai - kérdésekre kellene érdemben válaszolni, mint pl. létezhet-e egy szabály, ha nem teljesül? Létezhetnek-e a számok önmagukban? {Pl. ha nincs mögöttük mennyiséghordozó, illetve nincs alkalmazójuk} Mivel a számok absztrakciók, ugyanezek a kérdések és válaszok vonatkoztathatók-e más absztrakciókra is? Stb.)

Szóval nem egyszerű mutatvány. De megoldható.

#40

Egy fizikai rendszer szabadsági foka az egymástól független, a fizikai rendszerre jellemző mozgásainak száma, amelyben úgymond energiát tárolhat, és ezáltal jellemzi az adott állapotot. Ezek lehetnek külső vagy belső szabadsági fokok attól függően, hogy egy adott folyamat szempontjából lényeges-e az adott szabadsági fok, vagy nem. Tehát pl. egy oxigénmolekulának, amely kb. "súlyzó alakú", van három transzlációs (haladó mozgáshoz kapcsolódó) szabadsági foka, hiszen mozoghat a tér három irányába, és van két forgási szabadsági foka is, mivel foroghat a súlyzó tengelyére merőleges két különböző tengely körül is. (A harmadik maga a súlyzó tengelye lenne, de az ekörüli forgás nem értelmezhető, mivel az oxigénatomok saját maguk körüli forgása sem értelmezhető.) Ez tehát 5 szabadsági fok, és a termodinamikában az ekvipartíció tétele értelmében egyensúlyi állapotban az oxigéngáz minden molekulájának minden szabadsági fokára ugyanakkora átlagos energia jut.

Ugyanakkor az oxigénmolekula rezegni is tud a kovalens kötése mentén, amely spektruma kvantált, ezt nevezik vibrációs spektrumnak. Ez azonban magasabb energiájú, mint pl. egy szobahőmérsékletű gáz transzlációs mozgási energiája, tehát ilyen hétköznapi termodinamikai folyamatok esetén (mint pl. reggeli szellőztetés a szobában) nem kell figyelembe venni. Ez tehát tekinthető belső szabadsági foknak.

Sok atom vagy molekula együtt viszont rengeteg szabadsági fokot jelent, és egy makroszkopikus mérőrendszer rengeteg atomból és molekulából áll, amelyek összességét jelenlegi tudásunk szerint nem tudjuk kvantumosan kezelni, csak a klasszikus fizikai határesetet tudjuk figyelembe venni. Így lesznek egy ilyen makroszkopikus rendszernek klasszikus tulajdonságai: összetömege, összimpulzusa, összenergiája, nyomása, hőmérséklete, stb., nem pedig egy 10 a huszonhatodikon atomra vonatkozó szuperpozíciós állapota, amelyet nem tudnánk matematikailag kezelni.

A dekoherencia az, amikor egy kevés szabadásgi fokkal rendlkező, kvantumosan jól leírható, a környezetétől addig elszigetelt (tehát zárt), adott kvantumállapottal jellemezhető rendszer kölcsönhatásba lép egy hozzá képest óriási nagy rendszerrel, és már egyikük sme jellemezhető csak rá vonatkozó saját hullámfüggvénnyel, hanem az egész rendszernek lesz egy (elvileg csak kívülről megmérhető) közös hullámfüggvénye. A rendszeren belül csak részleges információkhoz lehet hozzáférni, és ekkor az ún. sűrűségoperátort szokás használni, nem hullámfüggvényt.

A teljes rendszerről szóló összes információ az egyes atomokban van kódolva, amelyeket mind meg kéne mérni ahhoz, hogy a rendszer kvantumállapotát megismerhessük, de ez nyilvánvalóan lehetetlen. Az enegia és az információ a rengeteg szabadsági fokra eloszlik, és pl. a Schrödinger macskája kísérletben a macska élő vagy holt állapotát akár egy levegő molekula is tudja egészen kis részben kódolni az alapján, hogy egy lélegző macska, vagy egy már holt macska bundájáról verődik vissza, és jut ki a szabadba.

#42

Nem, nem arra gondoltam. Fizikus vagyok, nem sarlatán. Ilyen semmit sem jelentő áltudományos kifejezésekre te szoktál gondolni.

#44

Pedig arra kellett volna. "A fizikatudomány belépett a 21. századba, a matematika tudománya leragadt a 20. századnál." (Az idézet nem tudom kitől származik, és azt sem, hogy pontos-e. A benne foglalt gondolat viszont az.) Szerinted miért gondolják így?

Mivel a számok absztrakciók, ugyanezek a kérdések és válaszok vonatkoztathatók-e más absztrakciókra is?

Mondasz példát hogy mire érted ezt?

Igen érdekesmód a számoknak csak akkor van értelme ha vannak egymástól elkülöníthető dolgok, amik összefüggésben vannak. Végülis amikor számolunk, akkor különbőző tulajdonságokat hasonlítunk össze hogy meglássuk hogy függnek össze, és így nőjön a tudásunk. A számok használata nem létfontosságú az állatoknál, de nálunk alap, nem is esik le hogy ilyen dolog önmagában nem is létezik, és még nem önmagában sem létezik igaziból.

#46

Az előző neked szólt. Példák: számok, színek, tömeg, kiterjedés, hőmérséklet stb., gyakorlatilag bármi.

A kék szín azért létezhet absztrakcióként, mert léteznek kék színű dolgok. Az árak azért létezhetnek, mert vannak javak, amiket adott áron megvásárolhatsz. A hőmérséklet azért létezhet, mert vannak mérhető hőmérsékletű dolgok stb. És ez minden absztraktálható tulajdonságra és értékre igaz. Ahogy az is, hogy az absztrakció valójában az absztraktálótól függ, nem pedig az absztrakció eredeti hordozójától.

(Ez az apróság, amit nagyszerű fizikusunk fentebbi párbeszédeinkben hajlamos figyelmen kívül hagyni. Olyan apróságok egyike, amik akár világszemléleteket is átalakíthatnak...)

#47-#48 Köszi hogy segítesz megérteni.

"Bármely tulajdonság, vagy érték, amit társítunk valamihez, valójában az értékelő által létrehozott absztrakció. (Máskülönben nem lenne hordozójától függetleníthető.)"

Mi a hordozó itt? tudsz mondani példát hordozókra?

"..az absztrakció valójában az absztraktálótól függ, nem pedig az absztrakció eredeti hordozójától"

Ha jól értem minden absztrakció, amit képzeletben hozzárendelünk, egy adott dologhoz? Azt jelenti az absztrakció itt hogy elképzelés? De mi rendeljük hozzá tehát tőlünk függ?

Ez logikus egyébként.

Nekem egyébként az ebben az egészben a furcsa, hogy nem-e éppen az abszraktáló a hordozó is egyben? Mert nem tudhatjuk hogy van a dolgoknak saját hordozója, azért a kvantumfizika sem talált hordozót, a megfigyelőn kívül. A dolgok neveit is pl. asztal, virág a tulajdonságaik és velük kapcsolatos képzeleteink leírására rövidítjük egy szóra. Nincs egy hordozó énjük. Ez csak még jobban rövidrezárja hogy az absztraktálótól függ.

"Máskülönben nem lenne hordozójától függetleníthető"

Igen itt zárójelben meg is mondtad. Azért függetleníthető a hordozótól, mert a hordozó a figyelem. És csak figyelem-tulajdonság viszonyban különíthető el a kettő egymástól.