Hiszel abban, hogy a majmoktól származunk mi emberek?

Persze, ugyanarról beszélünk.

A tudattal az (is) a probléma, hogy nagyon lassú, és kis kapacitású, mivel ez egy igencsak új találmány.

Ezért aztán, ahol csak lehet, az agy reflexeket épít fel, amelyek ELKERÜLIK a tudatot, ilyenkor a tudat nem működik!

Esetleg utólag kap egy értesítést az eseményről, de idővel ez is elmarad. Ez a bosszantó az ajtózárásban például: mert azzal én is kibékülnék, hogy automatikusan zárom, de akkor legalább elismervény jönne róla :-/

A vezetéses (és ajtócsukásos) tudattalanság származhat másból is. Mivel napi szinten vezetek autót úgy gondolom, hogy vezetés közben az ember természetesen odafigyel, tudatosan vezet, viszont a megszokott és betanult mozdulatoknak és dolgoknak egyre kevesebb jelentöséget tulajdonítva az agyunk egyre nagyobb mértékben elkezdi kiszürni a számára lényegtelen emlékképeket, és ezek nem jutnak el az elraktározás szintjére.

Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az utcán járva szinte az összes szembe jövö ember arcát megnézzük, de emlékezni csak arra fogunk, amelyiknél valami különlegeset látunk. Sokszor elöfordul az is, hogy csak annyira emlékszek, hogy láttam egy nagyon szép nöt, de az arcát nem tudnám felidézni, mert csak az adott pillanathoz tartozó élmény marad meg, maga a nö képe nem marad meg, hiszen sokszor elöfordul az ilyesmi. A többi infót az agyunk kiszelektálja a korlátozott emlékkapacitás miatt. Természetesen vannak kivételes emberek, akik szinte mindent megjegyeznek, de ezek kiugró esetek.

Ösztönösnek azt tartom, amikor egy leesö dolognak alá tesszük a lábunkat. Erre jó példa pl. az, hogy mivel konyhán is dolgozok, bár nagyon gyorsan történik de rendesen koncentrálnom kell, hogy kés után nem nyúlok ha leesik, vagy nem teszem alá a lábam, mert súlyos sérülést okozhat, de ez sem mindíg érvényesül, és sokszor elindul a cselekvéssorozat, és arra is emlékszem mindíg, hogy átfutott a "ne tedd" gondolat az agyamon.

"úgy gondolom, hogy vezetés közben az ember természetesen odafigyel, tudatosan vezet"

Hirtelen, váratlan dolgoknál is tökéletesen ösztönösen viselkedsz. Nem lesz abban semmi tudatos, mégis a karambolt ügyesen fogod elkerülni. Sokszor még magad is meg fogsz utólag lepődni, hogy olyan összetett bonyolult megoldásokat abszolválsz, amit még átgondoltan sem egyszerű.

Ha nem emlékszel rá, akkor nem volt tudatos. Az ajtóbecsukás tuti nem. Az általam emlegetett meseolvasás is nagyon messze volt a tudatostól. Mással foglalkoztam közben fejben.

"Ösztönösnek azt tartom, amikor egy leesö dolognak alá tesszük a lábunkat."

Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor a csótány életképtelen lenne. :)

Ezek szerint ösztönösnek tekinthetök a tanult és sokat gyakorolt viselkedések, amiket nem kell elöre átgondolni? Lehet hogy az ösztönösség fogalma keveredik bennem, valahogy inkább az öröklött magatartásformákhoz soroltam eddig, mivel bológiát tanultam, és onnan közelítem meg a dolgot.

Néhány magyarázat az ösztönre:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Az utolsó linkröl idézve:

"A legújabb tudományos kutatások ellenőrizték az ösztönökkel, a szabad akarattal és az emberi akarattal kapcsolatos eddigi ismereteinket. A tanulmányok arra a következtetésre jutottak gondolkodásunk előtt cselekszünk, ösztönök és érzelmeink vezérelve.

Úgy tűnik, hogy a döntés meghozatalának tudata akkor jön, amikor valójában már meghoztuk. És ez az, hogy döntéseink öntudatlanul előre meghatározhatók lehetnek másodpercekkel azelőtt, hogy lelkiismeretünk úgy érzékeli őket, mintha előre megfontolt módon jöttek volna létre.

Mégsem minden veszett el. Viselkedésünk nagy mértékben engedelmeskedik az általunk elsajátított szokásoknak és szokásoknak egész életünkben. És itt valóban közbeszól a szabad akarat.

Ha például egy személy úgy dönt, hogy agresszíven reagál, valahányszor túlélési ösztöne támadottnak érzi magát, és ezáltal tapasztalataival megerősíti azt, ez a személy szabad akaratát felhasználva előre láthatta a támadásra adott jövőbeli agresszív válaszait. Ezért ezt az "előre megfontolást" az oktatás és a környezet, valamint a személyes választás képessége szabta meg."

Kb ez hasonlít legjobban arra amire gondoltam, de ez is kicsit máshogy fogalmazza meg.

Szóval mit tekintünk ösztönnek, már azt is, ha tudatos gondolkodás nélkül végzünk tanult dolgokat?

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomany..

Írtam ki kérdést.

#295

Most látom, hogy magamat kavarom be, hiszen az is tanult dolog, hogy valamit megóvjunk a tönkre meneteltöl. Egy baba csak nézi ha leesik valami. Elnézést kérek!