Ha van vagy volt élet a Vénuszon, Marson és a nagyobb bolygók holdjain, akkor az mennyiben fog változtatni azon, ahogyan az emberek tekintenek az életre és a világegyetemre?

"valami módon primitív gondolkodású űrutazásra képes lények jönnek létre természetes módon, amik az űrben életképesek, vagy eleve ez az élőhelyük. Akkor úgy átrohanhatnak a Földön azt letarolva, mintha ott se lenne."

A fenti két kommentem tartalma alapján én ezt esélyesnek tartom bolygón létrejött fajnál is.

És tényleg nem kizárt, hogy úgy nyír ki egy másik faj, hogy közben észre sem vesz.

Mondjuk ilyen fajok szempontjából lényegtelen, ha hírt adunk magunkról, nem azon fog múlni.

Apropó Végjáték.

Elgondolkodtam, hogy ha létezhet telepátia és ezt birtokolhatja egy faj, az kifejlesztené-e valaha a rádiót, mint kommunikációs eszközt, nem csak esetleg mint űrkutatási megfigyelő-eszközt.

Pompe.

"Hááát, nem tudok egyetlen egy olyan komolyabban intelligens lényről se, aki ne lenne kíváncsi..."

Úgy gondolom én is, hogy az intelligencia nagy valószínűséggel törvényszerűen kíváncsisággal jár. Ugyanakkor egyrészt nem lehetünk biztosak benne, hogy bármi is érdekli őket, amiből nincs gyakorlati hasznuk. Másrészt lehet, kíváncsiak sok mindenre, csak nem ránk.

Ezeket inkább elvi lehetőségek szerintem is, én is úgy gondolom, hogy valószínűleg kíváncsiak lennének ránk! ;-)

"Olyasmit tudok még elképzelni, hogy valami módon primitív gondolkodású űrutazásra képes lények jönnek létre természetes módon..."

Ez is egy lehetőség. Talán furcsa gondolat de az intelligens viselkedés, vajon törvényszerűen együtt jár az öntudattal? Talán nem, ahogy Wadmalac is mondta. Ebben az esetben, simán lehet, hogy egyszerűen nem érdekeljük őket.

"Ha valaki kíváncsi, akkor egyszerűen nem lehet érzéketlen se, legfeljebb a maga és a saját fajának fennmaradását tartja elsődlegesnek...

akkor szükségképpen a más fajokkal, életformákkal szembeni toleranciának is kell növekedni."

Ezzel viszont nem értek egyet, ez a kivetítése emberi mivoltunknak valami ismeretlenre. Egy erős késztetés, hogy emberi attribútumokkal ruházunk fel bármit, emberi motivációkat feltételezünk állatoknál, vagy a hold egy nagy arc, azért van vihar mert Zeusz mérges, stb.

Ahogyan érzünk azaz emlősökre jellemző, ráadásul az ember evolúciója olyan volt, hogy erősebb empátia és kooperáció hajlam jellemzi a faj társaival szemben az embert.

Az emlősök eleven szülök, az anya állat szoptatja és neveli a kölykét, erős érzelmi kötödés alakul ki köztük. Ez a magyarázata, hogy érzelmileg bármelyik emlős állat képes kötődni a gondozójához, vagy bármilyen más fajú lényhez. Ugyanakkor a hidegvérű állatokra ez nem igaz, rovarokra meg pláne nem.

Szerintem ebből fakad, hogy toleránsak vagyunk más fajokkal szemben. Nem akarjuk, hogy kipusztuljon a tigris és teszünk is érte annak ellenére, hogy anno potenciálisan a zsákmánya is lehettünk volna.(Más kérdés, hogy mi sodortuk a kihalás szélére)

Szóval, hogy etikátlanak tartsák a kiirtásunk, teljesen önmagunknak a belevetítése szerintem.

Ugyanakkor feltételezhetjük, hogy egy technológiai civilizációt csak együttműködve lehet létre hozni, akkor pedig szűkséges az egymás iránti tolerancia. Ez így van de nem törvényszerűen fogják teljesen idegen élet formákra kiterjeszteni. Természetesen elvileg lehetséges de ezt nagyon nem tudhatjuk szerintem.

Wadmalac.

Nem is az etikai akadályra gondolok, inkább arra, hogy statisztikailag nagyon valószínűtlen egy olyan idegen bolygó, ami optimálisabb életkörülményeket biztosít a számukra, mint a saját mesterségesen létrehozott környezetük egy űrben sodródó kolónián.

Ha mi emberek a távoli jövőben űrutazó faj leszünk, tehát nemzedékről nemzedékre az űrben élünk a földtől távoli űrbázisokon. Akkor az annyira megszokott és természetes lesz, a kultúránk részévé válik, ugyanakkor nyilván optimális a számunkra.(Az űrbázison a centrifugális erő váltaná ki a gravitációt.)

Nem akarjuk majd lecserélni egy olyan bolygóra, ami kényelmetlenebb bár éppen élhető. Tehát mondjuk 10 fokkal magasabb a hőmérséklet, eltérő a gravitáció vagy oxigén szint, stb.

#52

“Ugyanakkor a hidegvérű állatokra ez nem igaz, rovarokra meg pláne nem.”

Na, azért lehet találni mindenféle utódgondozási szokást náluk is. Gondoljunk csak arra ahogy az anya krokodil őrzi a fészket, segít a kicsiknek s utána is vigyáz rájuk egy ideig. Vagy amikor a bölcsőszájú halakból néhányan a szájukban költik ki az ikrákat s arra az időszakra lemondanak a táplálkozásról (sügéreknél amúgy is gyakori a fejlett utódgondozás). Gerincteleneknél is lehet találni utódgondozókat, pl: pókoknál is gyakori, vagy a fülbemászók, hangyák, méhek, darazsak is gondoskodnak az utódokról. Az megint egy érdekes kérdés ,hogy ezekből hánynál vannak érzelmek is és nem csak színtiszta kódolt ösztön. Véleményem szerint a krokodil féle hüllőknél látok esélyt érzelmi kötődésre is.

Wadmalac(#49): "Nem rovarban ott vannak a földikutyák, az is egy királynőre alapuló csoporttársadalom, azok sem éppen fejlettek, még a hangyákhoz képest sem."

Igen, ez egy nagyon okos észrevétel, és elgondolkodtató. A csupasz földikutya agya persze lényegesen fejlettebb, mint egy hangyáé, vagy termeszé, de az előbbinek eszébe jutna-e az, ami az utóbbiaknak, ha túl nehéz a zsákmány, de olyan az alakja, hogy sokan egyszerre nem férnek hozzá?

[link]

Elképesztő! Láncba szerveződve húzzák a nehéz zsákmányt. Nagy kérdés, hogy az ilyen euszociális rovarok minden megoldása genetikus eredetű, vagy tényleg képesek alkalmi kreativitást, tanulást felmutatni? Úgy tűnik, hogy igen, de ez talán nem jellemző...

[link]

Itt is rámutatnak, hogy az államalkotó lények evolúciós reagálása tulajdonképpen nagyon gyors a változó környezetekre, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez az evolúciós útkeresés nyitott lenne a további lehetőségek felkutatására, ha az egyensúly közelítőleg beállt. Tehát itt az evolúciós útkeresés egyszerre lenyűgözően gyors lehet, és egyszerre passzív is.

A földikutyák bizonyos értelemben mégis intelligensebbek pl. az egyéni értelemben náluk intelligensebb egereknél, patkányoknál. Technikailag jóval összetettebb rendszert építenek fel a földalatti járataik kivitelezésekor, hiszen ők külön helyeket/szobákat hoznak létre a különböző tevékenységeik céljára, pl. még külön WC-s helységet is használnak. Bizonyos értelemben még eszközhasználók is (ahogy olvashatjuk).

Ha feltételezünk egy olyan euszociálisan működő lényhalmazt, amelyik képes a bolygóközi utazásra, akkor az a helyzet áll elő, hogy sűrűbben fognak találkozni különböző körülményekkel, ami arra fogja őket késztetni (öntudat nélkül is), hogy állandóan evolúciósan változzanak (ez a létező technikájuk működését is bonyolítja), amelyek az ő esetükben sokkal gyorsabban fognak érvényesülni, mint a csak szociális társadalomban élő populációk esetében. Az euszociális lények esetében tehát azért (is) tűnik úgy, hogy hátrányban vannak evolúciósan, mert a Földön a környezetek a számukra nem változnak olyan gyorsan és drámaian, de pl. az emberi értelem a stabil környezeti viszonyokban magától is keresi az új kihívásokat, mert kíváncsi, mert kényelmesebben akar élni... stbstb. Ám elviekben egy euszociális populáció is képes lenne talán hasonló iramú evolúciós útkeresését produkálni, ha a környezet körülötte állandóan dinamikusan változna.

A cikk azt is kiemeli, hogy nem zárható ki egyértelműen az euszociális közösségek intelligenciafejlődésének lehetősége (már korlátlan értelemben). Ugyanakkor bár a lehetőség adott, mégis ha túl gyorsan változnának a Földön a körülmények, az a szociális populációk életképességét csökkentené, amitől viszont függőségben élnek az euszociálisok, tehát az utóbbiak is a dologba áttételesen belehalnának. Magyarán a bolygókon kifejlődő euszociálisok szvsz. mindenképpen hátrányban vannak, de ha kikerülnének az űrbe, lehet, hogy éppen előnybe kerülnének. De mivel nincs esélyük előbb kikerülni az űrbe... stbstb.

Igen tudom hogy ezek léteznek az állatvilágban de ez nem az a fajta érzelmi kötödés mint az emlősöknél. Soha nem fog az aranyhalad úgy visszonyulni hozzád mint a kutyád. Persze ez is ösztön valójában.

Ami a lenyeg, hogy elterő idegremdszerű lények nagyon mások lehetnek.

Ha egy szöcskének kitéped a lábát nem szenved úgy mint egy gerinces.

Egy idegen életforma nagyon eltérő es furcsa lehet a szamunkra. Közel se biztos hogy emberi erzelmekkel es gondolkodassal rendelkezik.

#50: "Elég valószínű, hogy egy olyan faj, aki képes sok-sok fényévet az űrben utazva bolygó nélkül életben maradni, az nem feltétlenül szorul élhető bolygóra, ha olyat talál. De nem zárnám ki."

Hát, az emberiség elvolt sokáig sör nélkül is... :)

"Nem akarjuk majd lecserélni egy olyan bolygóra, ami kényelmetlenebb bár éppen élhető."

Fene tudja.

Biztosan lesz olyan ember, aki, ha az űrben nő fel, nem is kívánkozik bolygó talajára, vagy csak turisztikai kíváncsiság szintjén. De olyan is, aki letelepedne.

Nem tudom, sokan mondják azt is, hogy lehet bennünk valami genetikai emlék, ami a bolygó-honvágyat hajtja. Lehet, én kétlem.

Azok pedig, akik bolygón is éltek már, valószínűleg azt preferálják.

Nem biztos, hogy sokgenerációs űrhajós idegenekre kell számítanunk.

És hát, etika...

Meg érzelmek, empátia.

Babusgatjuk a kiscicát, óvjuk a pandát, mert cuki, de megesszük a csirkét, halat max egy vállvonással.

És itt nem is esztétikai taszító érzésről van szó. Pedig az is játszhat.

A maga területén bölcs és békés parasztbácsi egy ijesztő külsejű idegent, ha éppen oda eszi a fene, úgy felnyársalna a vasvillára, mint a pinty.

Ha bennünk vannak ellenérzések és empátia-hiányok, erőszak vagy simán hideg, józan döntés alapú ölés, azt feltételezni egy idegen fajról, hogy ők már tutira kinőtték, elég naiv elképzelés.

Morbid kabaréként mi van, ha az idegenek idejönnek, aztán simán azért legyaknak minket, mert "ezek az izék olyan undik"?

"Hát, az emberiség elvolt sokáig sör nélkül is... :)"

Made my day. :D

De tényleg, elég sok minden lehet, amit űrhajón nem lehet csinálni, de bolygón igen.

Wadmalac, pont az mellett érvelek, hogy nem nem törvényszerűen "nőltték ki".

52-es voltam.

#51: "Mondjuk ilyen fajok szempontjából lényegtelen, ha hírt adunk magunkról, nem azon fog múlni."

Hát igen, ez egy fontos észrevétel, ami Hawking félelmeit annak ellenére teszi értelmetlenné, ha egy ilyen idegen faj ránk találva elkezdene pusztítani minket.

Bár, így is lehet Hawkingnak némi igaza. A farkas is a szagnyomok alapján kutatja fel az áldozatát. Ha mondjuk tényleg rendszeresen jönnek létre rádiózós civilizációk, és az űrben elterjedt fiktív fura primitív mindenevő lényekben idővel kialakult egy olyan receptor, amely érzékennyé vált arra, hogy az elektromágneses jelekből a szabályos mintát ki tudja szűrni... :(

Uramisten! Hova bújjak??? :[