Ha van vagy volt élet a Vénuszon, Marson és a nagyobb bolygók holdjain, akkor az mennyiben fog változtatni azon, ahogyan az emberek tekintenek az életre és a világegyetemre?

Szerintem a legtöbb ember most is eltudja képzelni hogy máshol is van élet. Ennek ellener hatalmas szenzáció lenne. Nyilván születne egy csomo sci-fi. A tudosok elmeleteket gyártanának és csomo penz ömlene a kutatásokba.

A vallásokra semmilyen hatassal nem lenne mivel a két dolog nem ugyanarról szól. Szerintem teljes felre értés hogy ezek rivàlisai egymásnak. Ez soha nem is volt igy, ezt a képzetett csuppán utolag vetitjük vissza rá. Régen a papok voltak a tudosok is egyben. A vallás inkább szól a normákról, morálról meg ha tartalmaz is teremtés mítoszt. Szerintem alapvetően más a funkciója mint a tudomànynak.

Szerintem hibás az a kontextus, hogy vallásos kontra tudományos ember. Mi van azzal aki egyok se, vagy mind a kettő?

Simmán eltudom képzelni, hogy azokon a bizonyos holdak oceanjain a jég alatt,a földi oceánok élővilágához komplex élet van. Akkár a delifenekhez hasonló intelligens lényekkel.

Az élet feltételei év milliárdok óta adottak. Nincs ok hogy ne így legyen. Ha még sincs így az a furcsa inkább.

Elöző voltam.

#6: "Lényegi változás nem lett a tanításokban, a bibliát sem írták újra, a hívők sem gondoltak másképp Istenre."

Hát azért ez messze nem igaz, és az adaptáció sokkal inkább kompromisszumok elfogadásán alapult, ahol bizony dogmák dőltek össze.

Óriási különbségek keletkeztek a kezdetekhez képest, mely jelenben a Föld már nem a világ középpontja, ahol a biológiai evolúciót a vallásos emberek sokasága fogadja el, és Isten már nem egy tekintélyes pátriárka jellegű entitásnak látják (bármennyire is valamiféle szellemként azonosította a Biblia, de azért az egyértelműen egy bölcs emberi vezetőként lett bemutatva a Biblia által, és a legtöbb ember régen afféle szakállas meglett korú emberként képzelte el), hanem egyre többen megfoghatatlan, megérthetetlen valamiként tekintenek rá. Isten fogalma sokkal elvontabbá vált, mint régen. Mások Istent már valami leírhatatlan egységben kezelik a természettel magával. Egyesek odáig mennek, hogy Isten nem is emberi értelemben gondolkodó valami, hanem inkább valamiféle "akarat" megtestesülése, amely az univerzum szakadatlan fejlődésében testesül meg, és már többen azt sem hiszik az ilyenek közül, hogy személyesen törödne velük Isten, ami hatalmas léptékű megcsonkítása a hagyományos istenképnek, hiszen elsősorban abban reménykedett mindenki, hogy Isten vele foglalkozik, rajta segít... stbstb.

Manapság a Bibliát már sokkal inkább szimbólikusan értelmezik, ott ahol ezt tenni kénytelenek, ha belemennek a kompromisszumokba, és egyre többen nem tartják fontosank a szó szerinti értelmezést... et cetera.

Ezek bizony nem adaptációk, hanem olyan fordulatok, amik régebben elképzelhetetlenek lettek volna, vagy az ilyen képzeteket hirdetők eretnekként lettek volna megbélyegezve.

Ha találnánk máshol akár egyszerű életet (földitől függetlent), az azért súlyos kérdéseket vetne fel. Pl. a Galilei által felfedezett Jupiter holdakkal szemben akkoriban azért voltak szkeptikusak egyesek, mert úgy gondolták, hogy Isten nem teremtene olyan égitesteket, amik szabad szemmel nem láthatóak, mert azoknak úgy semmi értelme nincs, hiszen Isten az emberért teremtette a világot. Ez a szemlélet jelenleg is domináns a keresztény világlátásban.

Bármennyire is furcsa, de a vallás számára könnyebb lenne implementálni a világképébe egy tudatos gondolkodást felmutatni képes idegen lényekből álló társadalmat, mint mondjuk egy a Marson feledzett vegetáló egyszerű életformát. Az előbbire mondhatja, hogy azok is Isten képmására lettek megalkotva, de a fejlődésképtelen fiktív egyszerű marsi létforma minek létezne?

Azért még most is pl. a katolikus alapfeltevés az, hogy bár evolúció létezhet, de a lelket Isten teremtette. Ha máshol is létezhet élet, az annak a valószínűségét növeli, hogy az élet spontán alakul ki, méghozzá sokkal könnyebben, mint korábban gondoltuk, főleg, ha az az egyszerű létforma alapjaiban térne el a miénktől. Ugyanis ez azt jelentené, hogy számtalan formában alakulhat ki élet... Ráadásul minek olyan életet teremteni, ami nem tud fejlődni???

Ez bizony ismét nem kicsit lenne képes megrengetni egy addig szilárd alapon álló dogmát. Lehet, hogy nem látványos és hangos lenne ezen dogma megreccsenése, de hosszabb idő alatt pont ugyanúgy elkezdene omladozni az is, mint a többi is. És lehet, hogy hirtelen nem okozna ez komolyabb változást a magánember életében se, de pl. ha emiatt idővel a vallási fanatizmus is veszítene erejéből... pl. vallási indíttatású terrorizmus csökkenése... stbstb.

#12: "Simmán eltudom képzelni, hogy azokon a bizonyos holdak oceanjain a jég alatt,a földi oceánok élővilágához komplex élet van"

Hát, én nagyobb esélyt is látok erre, mint mondjuk a Mars esetében.

Bár, akármi is lehet, meg még pláne... :)

Marson: [link]

De most még a Vénusz is érdekesebbé vált: [link]

[link]

Wadmalac: "Itt a földön nem éppen a legaktívabbak."

Hát, ugye nem is nagyon rúghattak és rúghatnak labdába az oxigénesek mellett.

Éppen, mert csigalassúak, alacsony lángon megy az életműködésük.

És ez az alacsony aktivitás a fejlődésnek is erős visszafogója.

Ritkább szaporodás = lassabb evolúció. Alacsony energiaszint = valószínűleg kisebb testméret, egyszerűbb anyagcsere-szervek stb.

Ha ugyanannyi idejük volt evolválódni, mint a földi életnek, akkor tutira le vannak maradva.

"nem is nagyon rúghattak és rúghatnak labdába az oxigénesek mellett"

Azért ne feledjük el, hogy több idejük volt fejlődni az oxigén előtt, mint a komplett oxigénes evolúció ideje, mégsem jutottak hasonló bonyolult szervezetekig.

Persze nem kizárt, hogy ott régebbi az élet mint a Földön és volt elegendő idejük.

Wadmalac: "Azért ne feledjük el, hogy több idejük volt fejlődni az oxigén előtt"

Igen, valóban igazad van. De azért ők is piszok lassan haladgattak...

Amúgy az oxigénes élet fejlődése se volt nagyon kapkodó jellegű. 3,5 milliárd évvel ezelőtt már feltehetőleg megjelentek az első képviselők (bár most a politikától nagyon undorodom), és az evolúció csak az utóbbi néhány százmillió évben kezdett el igazán tombolni.

Igazándiból arra gondolok, hogy a versenyhelyzet éleződése az igazán komoly evolúció-katalizátor, és nem maga az életanyag-minőség, vagy nem csak az utóbbi a meghatározó.

Amúgy tényleg nem tudjuk biztosan, mitől jött a "prekambriumi robbanás", odáig az oxigénes élet is csak totyorgott.

De azért fontos szerepe van a metabolizmus sebességének.

A tengermélyi anaerob baktériumok nagy részéről nem tudják, mennyi az átlagos osztódási idejük, mert amióta figyeljük őket, még egyszer sem tettek ilyet.

Az oxigén egy brutális "turbó".

Nos, a hógolyó Föld azért eléggé esélyes arra, hogy olyan körülményeket, kihívásokat teremtsen, ami kényszeríthette az életet a drámai váltásra (ráadásul a dolgok eléggé szembetűnően egybe esnek), és ami pedig komolyan beindíthatta a többsejtes élet fejlődését. Utána pedig a hógolyó Föld korszak megszűnése egy lassan beinduló folyamat előtt a gátakat eltörölte.

Olyasmi ez, mint egy matekot tanuló gyerek esete, aki nagyon sokáig képtelen megérteni mondjuk a törtszámokat, és a szülei el vannak keseredve, ám egyszer csak leesik a tantusz a kölyöknek, és hirtelen minden beindul. Kiderül, hogy a gyerek valójában egy matematikai zseni. :)

[link]

A hógolyó Föld esete éppen arra utalhat, hogy az erős fagyos kihívás az Europán és az Enceladuson is talán nagyobb iramú fejlődésbe kergethette a jeges felszín alatt létező esetlegesen létező nem oxigénes életet is.