A tudományok témakörben nem illene a válaszolóknak elismerniük, hogy a fizika nehéz és érthetetlen?

#150: Nyilván úgy kell absztrakciót kreálni, hogy az jól modellezze az eredeti testet (vagy jelenséget, ha arról van szó). Ehhez gyakorlat kell és ismerni kell az lemodellezni kívánt test/jelenség pontos paramétereit.

Különben pont ebből következik, hogy ha valamit nem tudunk absztrakt módon leírni, akkor azt nem is ismerjük igazán.

Ha a gravitáció felfedezése előtt ismerték volna a lepedős modellt, akkor az emberiség a fejéhez csapott volna, hogy "de hiszen ez ilyen egyszerű!". Az oktatást sem véletlenül az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé oktatják, mert egy absztrakt prezentációból, egy modellből könnyen megérthető, hogy miről is van szó éppen, hogyan kell elképzelni a problémát, amiről tanulni fognak. Ha ismeri a modellt, akkor számítások során mankót nyújt neki (most mondok egy hülye példát. Egy számításban kijön, hogy a test negatív tömegű és a diák nem tudja eldönteni, hogy ez lehetséges-e: ekkor előveszi a lepedős modellt és egyből leesik neki, hogy ez lehetetlen, hiszen nem látott olyat a modellen, hogy a test a lepedő felett lenne és azt húzná magával).

"Ezek a szemléltetések mindig azt akarják nekünk elmagyarázni, hogy miért gurul oda a kis golyó a lepedő közepén elhelyezett nagy golyóhoz. Erre pedig a lepedős példa teljesen rossz."

Akkor nem értetted meg miről szól a modell: Azért gurul oda, mert görbe a tér. A test görbíti meg a teret, mégpedig azért, mert súlya van. Mindez benne van a modellben, csak el kell gondolni, hogy mit is látunk éppen.

"Ha csak annyi a lepedős példa célja, hogy megértsem a tér görbületét, akkor arra jó, bár nem tudom mit kell azon magyarázni, hogy valami görbe."

Te el tudod képzelni hogyan (milyen geometria alakban) görbíti a teret a fekete lyuk? Mert én nem. Az erről szóló prezentációk is mind csak azt mutatják, hogy te mit látsz a behulló anyagból, ahogyan áthalad a görbült téren.

Pedig pont arra jó a lepedős példa, hogy megértsd hogy miért vonza az egyik test a másikat illetve még a fekete lyukra kiváló. Ha már kiszakad a lepedő semmi sem tér vissza rá.

Minél nagyobb golyót, súlyt teszel egy lepedő közepére annál inkább magához vonzza a lepedőn keresztül a többi tárgyat, ami a vásznon van. Ékesen szemléltei a példa, hogy mekkora ugrás az Einsteni gravitáció felfogásában a klasszikustól. A Newtoni gravitáció a tömegvonzást az anyag elkülöníthetetlen részének képzelte. Nem magyarázta meg az okát. Számolni lehetett az elmélettel...egy ideig

Az Einsteini gravitációelmélet ezzel szemben a kölcsönhatás okát is megnevezi. A tér és időt együvé gyúró téridőnek a deformációját tartja a tömegvonzás okának. Ez hatalmas előrelépés, hiszen már többet tudunk a kölcsönhatásról. Ismerjük az okát. Az anyag egy ilyen lepedőnek absztraktált téridőben görbületet hoz létre, egyfajta deformációt, amivel kiválóan meg lehet magyarázni a folyamatokat.

Most képzeletben tegyél a lepedő közepébe egy nagyon súlyos tárgyat. Egy olyan nehezet ami már kiszakítja alepedőt. Minden a lepedőben körülötte levő tárgy leesik a földre. Már vissza sem tud jutni a lepedőbe. Na ilyen a fekete lyuk is. Annyira hatalmas a gravitáció benne, hogy még a fény sem szabadulhat. Márpedig a fénynek nincsen nyugalmi tömege és irgalmatlan sebességgel megy és mégsem juthat ki. Iszonyatosan nagy a gravitáció ott

"Én továbbra se értem, hogy mennyivel vagyunk előrébb a lepedős példával, mint anélkül."

Megértjük belőle, hogy miért vonzzák egymást a testek (ide most bármilyen ekvivalens állítást írhatnék). Számodra lehet, hogy evidens, de amikor még nem tudták, hogy miből ered a gravitáció, a tér görbülete elképzelhetetlen volt. Pedig ott volt előttük a lepedő, behorpadt, amikor ráültek, mégsem kaptak a fejükhöz.

"És attól, hogy görbe a tér miért gurul oda? Mert csak. Eggyel arrébb lett tolva a probléma."

Na erre kíváncsi vagyok tudod-e választ. Ideje, hogy te is mutass nekünk valamit a fizika tudásodból, ne csak ekézd a leírtakat!