A tudományok témakörben nem illene a válaszolóknak elismerniük, hogy a fizika nehéz és érthetetlen?

> Az erő se filozófiai kérdés szerintem és elég sok hátránya származik a fizikának abból, hogy nem vesznek tudomást erről a kérdésről.

Tudomást vesznek róla, csak az, hogy az erő „létező” tulajdonság-e, hogy mi az erő definíciója, hogy azt más tulajdonságok definíciójára alapozzuk-e vagy önálló definíciót adunk rá, az nem a fizika kérdése. A fizika kísérletez, megfigyel, mér. Az említett kérdésekre meg kísérleti eredmény, mért értékek, megfigyelésen nem fognak választ adni. Ergo ez egy filozófiai kérdés.

> Ha én definiálok egy olyat, hogy fsdfjs és a tömeg és gyorsulás összegét értem alatta, akkor az fsdfjs egy létező dolog lesz?

A dolog azért problémás, mert különböző tulajdonságokat nem lehet összeadni. De ha fsdfjs-t úgy definiálod, hogy az az elektromos feszültség, a viszkozitás szorzata, osztva a fényerősség négyzetével, akkor az bizony egy létező tulajdonság lesz. Az más kérdés, hogy ez jó-e bármire, vagy sem, van-e értelme egy ilyen tulajdonságot bevezetni.

Ott van pl. az SI-mértékegységrendszer. 7 alapegysége van, azaz hét tulajdonsághoz rendelt mértékegysége. A fizikában meg van jó pár tucat mértékegység, amik ezekből származtathatóak.

Pl. a távolság az egy alap mértékegység. Az idő is. A sebesség az már egy általunk „kitalált” mértékegység, hiszen csak távolságok vannak különböző időpontokban. A sebesség az út-idő függvény deriváltja. Mankó? Az. Hasznos mankó, egy csomó összefüggést igencsak nehéz lenne ezen tulajdonság nélkül jól megfogni, megérteni. A gyorsulás meg a sebesség-idő függvény deriváltja. Kvázi a sebesség változásának a sebességét írja le. Aztán ott van a rándulás, ami meg a gyorsulás-idő függvény deriváltja, kvázi a gyorsulás változásának a sebességét írja le. Lehet folytatni a sort? A végtelenségig. Ezek mind-mind tulajdonságai egy jelenségnek. Az más kérdés, hogy már a rándulás tulajdonság a bevezetésének sincs túl sok értelme, bizonyos alkalmazott fizikai kérdéseknél még van értelme használni, de általánosan annyira nem jó semmire, hogy nem is nagyon tud a legtöbb fizikus sem arról, hogy vezettek be ilyen tulajdonságot.

> Az amplitúdó is az anyag tulajdonsága, megmondja, hogy milyen magasan van a víz maximálisan.

Mihez képest? Mert pl. egy vízesés esetén is a víz felszíne különböző magasságban van. Egy szökőkút esetén is. De ezt nem nevezzük amplitúdónak, mert nem hullámról van szó. Viszont az elektromos feszültségnek is van amplitúdója, pedig ott még a mértékegység is más, nem távolság, hanem feszültség…

Alapvetően nincs olyan, hogy alap tulajdonság. Hogy mi alaptulajdonság, az megint praktikum, meg önkényes döntés kérdése. Fel lehetne úgy is fogni, hogy a gyorsulás az „alap” tulajdonság, akkor a pozíció egy származtatott tulajdonság lenne, a gyorsulás idő szerinti kettős integrálja.

Illetve megint jó kérdés, hogy a pozíció a tulajdonság és a távolság csak ezek között fennálló reláció, vagy a távolság a tulajdonság, a pozíció csak távolságok között fennálló reláció. Mindkettő elfogadható.

Amúgy bizonyos szempontból tényleg az anyag az, ami van. Pl. van egy elektron. Van egy másik elektron. Mi a különbség közöttük? Az egyik így viselkedik, a másik úgy. A töltésük azonos. A tömegük is, a spinjük is, meg kvázi minden tulajdonságuk. De mégis különböző módon viselkednek. Ami különbség közöttük azt el lehet nevezni úgy, hogy pozíció. Na de mi ennek a mértéke? Valamitől való távolság. Oké, de már rég nem az elektronról beszélünk, hanem két pontnak, mint matematikai absztrakciónak a relációjáról. A pozíció vagy a távolság semmivel sem „alapabb” tulajdonság, mint a sebesség, a gyorsulás, az erő, a lendület, a nyomás, vagy a viszkozitás. Maximum mi emberek úgy alkottuk meg a tulajdonságok hierarchiáját, hogy vannak olyan tulajdonságok, amiket alapnak vettük, és más tulajdonságokat ezekkel definiáltuk.

De attól, hogy a „tulajdonság”, mint fogalom valamiféle absztrakt, elvonatkoztatott fogalom, attól még létező.

~ ~ ~

És a kérdéshez visszatérve igen, ez így érdekes, és nem is olyan egyszerű téma. Viszont ettől függetlenül Newton második törvénye egyszerű és érthető. Ha ismert fogalomnak tételezzük fel a gyorsulást, az erőt és a tömeget, akkor érthető. Az más kérdés, hogy mély a nyúl ürege, ha azt kezdjük boncolgatni, hogy mi létező és mi nem, mi alap és mi származtatott tulajdonság. De még Newton második törvényéből az erő a legkevésbé problémás. A gyorsulás sem egyszerű eset önmagában. A legkeményebb dió inkább a tömeg lenne. Viszont aki Newton második törvényét akarja megérteni, az ezt a diskurzust nyugodsz szívvel teheti zárójelbe.

> értelmetlen az a mondat, hogy a gyorsulás erő miatt jön létre

Ezért helyesebb azt mondani, hogy a gyorsulás egyenesen arányos az erővel. Pont az ilyen hétköznapi jelentésárnyalatok miatt kifejezőbb, hogy F=m*a.

A dolog ahhoz hasonlít, hogy vajon azért igaz, hogy a²+b²=c², mert a háromszög derékszögű, vagy azért derékszögű a háromszög, mert a²+b²=c². Hogy honnan nézzük? Ahonnan szeretnénk. Ez önkényes választás, de nyilván van az emberi gondolkodásnak egy sajátossága, ami miatt valamelyiket kiválasztjuk egy adott esetben. És ez nem hiba. Mindkét megfogalmazás helyes. Mert valójában arról van szó, hogy:

„a háromszög derékszögű” ↔ a²+b²=c²

Ugyanígy önkényes nézőpont kérdése, hogy a gyorsulás fejt-e ki erőt, vagy az erő fejt-e ki gyorsulást. A golfütőnél az ember „érzetre” kényelmesebbnek érzi azt, hogy a golfütő gyorsulása (lassulása) erőt fejt ki, a golflabda esetén meg kényelmesebb úgy fogalmazni, hogy a golflabdára ható erő miatt gyorsul fel a labda.

Megint kicsit más analógiával az érmének két oldala van. Hogy melyik az innenső, és melyik az érme túloldala, az önkényes. Valójában az érmének két oldala van, ennek ellenére az sem helytelen, ha valamelyiket innensőnek nevezed ki, amihez képest a másik oldala lesz a érme túloldala.

Szóval nem értelmetlen az a mondat, hogy a gyorsulás erő miatt jön létre, hanem a jelenség, a tulajdonságok közötti reláció egyik lehetséges interpretálása.

Ugye a dolog a gravitációnál kezd érdekesebbé válni. A gravitációs vonzóerő gyorsítja a testet? Vagy a test gyorsulása okozza a gravitációs erőt? A második eléggé sajátos nézőpont, de nem mondhatjuk, hogy alapjaiban hibás lenne. A fizika csak annyit mond, hogy F = m*g, minden más már a „mese”, meg az értelmezés része a dolognak, hogy hogyan meséled el ezt az összefüggést emberi nyelven.

Kedves kérdező, tényleg nem érted a dolgokat.

Nem kell ettől a kijelentéstől berágni, mindenki így kezdi.

De neked sem kell azt gondolni, hogy ha te nem érted, más se, csak sületlenségekről hadovál a fejét játszva.

Létezik-e erő?

A természet működését figyeljük, ebből vonunk le következtetéseket, állítunk fel összefüggéseket.

A természet egy egységes rendszer.

De ahhoz, hogy kezelni, modellezni tudjuk, fel kell bontanunk mondhatni önkényes elemekre, definiálnunk kell ezeket és ezekre állítani fel matematikai összefüggéseket, amik a viselkedésüket megfelelően modellezik, számíthatóvá teszik.

Ezen "önkényes" elemek kiválasztása viszont nem hasra ütve történik, hanem praktikusan, úgy, hogy ezekből az elemekből összerakható legyen egy, a természetet hűen követő komplex modell.

Az erő az egyik ilyen elem.

Jól definiálható, mérhető, számolható elem.

Ezért praktikus használni.

Az összes fizikai mértékünk ilyen.

Amikor a modellünkön észrevesszük, hogy egy bizonyos pontossági igény fölött már nem pontos az előrejelzése, akkor kezdünk új elemeket keresni bele, vagy a modellt adó elemek közti számításokban keresni a hiányt, ami miatt nem tökéletes.

A newtoni fizikát kiegészítő einsteini fizika majd a kvantummechanika is így született.

Ha a modellt felépítő elemeket nem érted, természetesen az öszefüggéseiket megadó egyenleteknek sem fogod látni az értelmét.

Tényleg az alaptégláktól kezdve kell megérteni a rendszert.

Lépésről lépésre.

Amit átugrasz, kihagysz valamit, káosszá válik.

Hidd el, ha ezeket a lépéseket betartod, a fizika addig a szintig válik számodra is érthetővé, mondhatni magától értetődővé, amíg az összes addigi elemét érted.

Van az a szint, ami már nem mindenkinek kezelhető, mert már nem vizualizálható és túl sok absztrakciót követel.

Az körülbelül az a szint, ahol véget ér a középiskolás és elkezdődik az egyetemi fizika.

De odáig az emberek minimum 90%-ának teljesen értelmezhető, követhető.

Ha a tanulás, tanítás módja megfelelő és megvan hozzá a türelem is.