Aki szereti a kémiát, mi fogta meg benne? Aki pedig nem szereti, annak mi benne a leginkább taszító, érthetetlen/érdektelen?

Én szeretem azt, hogy sok erőfeszítést igényelt, hogy megértsem. Amikor leesik a tantusz és megvan az érzés, hogy "á ezt értem" az felemelő. Ezért szivesen tanultam minden olyan témakört aminél ez megvolt.

A fizikai oldala viszont még mindig meglehetősen kérdőjeles nekem: termodinamika főtételei, galváncellák és elektrolízis törvényei, Bohr-posztulátumok ill. a puffereket, pufferkapacitást sem csípem különösebben.

Konkrétan az fogott meg benne, hogy itt nem lehet rizsázni. Középiskolában több évfolyamtársam is volt, aki a nagy dumájával több tárgyból is jóval jobb jegyet kapott mint én, aki a lényeget néhány percben összefoglalva feleltem. Holott csak rizsázott, és kevesebb konkrétum volt a feleletében, mint az enyémben.

Na a kémiából nem tudtak rizsázni.

Ott ha a kérdés az volt, hogy citromsavat titrálunk nátrium hidroxiddal, akkor ha nem tudta a citromsav képletét, nem tudta rizsázással kivágni magát.

Kedvelem a kémiát emiatt.

Vagy tudod, vagy nem tudod.

Ezt nem lehet kidumálni.

Én középiskolában nagyon szerettem. Könnyen tanulhatónak tartottam mert logikus, de épül annyira a logikára mint a matek ahol előfordulhat hogy egy példánál semmi kapaszkodód sincs, és magadtól kell mindenre rájönni. A magolós része pedig nem volt annyira vészes, nekem inkább a versek bemagolása ami soha nem ment és nem is láttam értelmét.

A fizikánál meg jóval egyszerűbb az én véleményem szerint.

"A fizikánál meg jóval egyszerűbb az én véleményem szerint."

Hát én ezt a nézetet nem osztom.

A fizika jó matekkel és egy minimális tudással meg jó függvénydeszka használattal megoldható. A négyjegyű függvénytáblázatban (vagy nem tudom most hogy hívják) minden összefüggés megvan.

A kémiában meg egyrészt a vegyületeknek meg kell tanulni az egyedi neveit is tehát bár tudod mi az etin, de tudnod kell a régi nevét is, acetilén. Mert a régebbi leírásokban így találod. Meg a feladat is így írja, hogy teszteljen. Valószínűleg hogy a hamany-iblagra melyik vegyület, arra már nem lesz szükséged. De a réz-szulfát rézgálic azonosságot is tudnod kell. Meg hogy mi a Glauber só? És a hogy a borok testes tanninjai mit takarnak? Nomeg azért az alaptörvényszerűségeket igen jól meg kell tanulni. És nagyon oda kell figyelni az előjelekre. Az elektronaffinitás definíciója ugye, az az energia, amikor a molnyi elektront rávisszük a molnyi szabad atomra. Na ja, de ez ugye a klór esetében spontán megy, a káliumnál meg rá kell szuszakolni, mert a kálium nem szeretné. Maga a definíció meg (főleg angolszász területen) csak a dE-ről szól. Az előjelnél neked kell borzasztóan sasolni! Hogy mikor képződik, meg mikor kell befektetni...

Szóval a feladatokhoz, meg a rázósabb feladatokhoz csak az alapok egészen pontos ismeretével érdemes nekikezdeni.

Amúgy örülök (tegnap olvastam a hírekben), hogy a kémiai diákolimpián egész szépen szerepeltünk.

Az öreg Villányi is ott van a fotón a diákokkal - csak a neve nincs megemlítve a cikkekben. #3-as voltam.

#6

Rendben, most azon nem fogunk összeveszni hogy középiskolában ki találta a fizikát és ki a kémiát nehezebbnek! :-)

Akár a kémiát, akár a fizikát, de mondhatnák bármely tudományt, szereti az, aki érti, aki eligazodik benne, aki képes olvasni. Szereti, mert élvezetet talál benne, mert az új megtalálására van reménye, és ez sikerélményt jelent. A szeretet valójában ez.

Aki a fentiekkel ellentétben nem érti, nem igazodik el benne, minden része "kínai" számára, az utálni fogja. Hogyne tenné ezt, hiszen csak kudarc a része benne, semmi siker, semmi jó, semmi szép.

Mindent különböző szinten lehet tudni és érteni. A négyjegyű függvénytábláról is lehet mondani, hogy "minden benne van". Igen benne, egy 30-40 évvel ezelőtti középiskolai szinten. A mai szinten sok hiányzik belőle és sok fölösleges. Van más szint, ahol a négyjegyű függvénytáblázat "kínai", és van, ahol még a társalgás alapjának is kevés.

Nincs objektív szép, jó és hasznos. Aki foglalkozik egy témával, annak hasznos, aki nem, annak nem hasznos (érdektelen). Aki ért valamit, annak lesz benne sikerélménye, tehát számára szép és jó, ha úgy tetszik "megfogja", aki nem érti, nem is fogja tudni és kirázz tőle a hideg. Mindez eldől már a kisgyermek korban. Akkor tanulja meg az ember gyereke a tanulás szépséget - vagy nem tanulja meg egy életre. Lesz néhány szerencsés, akinek később is sikerül, de a megalapozás 3-4 éves korig nagyjából eldől. Egy barátom mondta: szeretem a zenét, és élvezem. Az anyám zongoratanárnő volt, én a zongora alatt nőttem fel a korrepetálások között kaptam a kaját és a tisztába tevést. Nagyjából ebben benne van minden.

Érthetetlen/logikátlan a triviális megnevezés. A képlet egyértelmű, lehet vele számolni.

Elég unalmas a szervetlen kémia. Szín, szag, halmazállapot, alszok.

A szerves kémiában az a jó, hogy csak egyszer kell megérteni, viszonylag kevés dolgot kell megjegyezni, aztán utána az elég majdnem mindenre.

Szép és színes az ionvadászat, de minek az ma már ha ott az a csúnya nagy kromatográfia. Bleee...

Titrálgatni is nagyon pihentető, még jobb ha szépek a színek, elég intenzív az átcsapás.

A műszeres analitika elméletben csodaszép, a gyakorlat kínszenvedés.

A preparatív munka aminél az ember azt érzi, hogy na végre valami...

egy aszpirin, vagy egy szép kristály, na de ezeket sem laborban állítják elő ma már.

Az a jó benne, hogy rengetegsok különböző terület van, ettől lehet izgalmas. Az is jó, hogy elég sok lehetőség van új dolgokat kitalálni benne.