Miért hagyta történelem során mindig az empatikus, jóérzésű többség, hogy egy érzéktelen kisebbség alakítsa számukra a földi életet?
Például itt vannak napjaink is. A többség empatikus ember és egy jobb világban szeretne élni, ahol a fő értékek emberiek és nem olyanok mint amelyek manapság dominánsak, mint például a siker, a birtoklás, az anyagiak stb.
Van egy nem empatikus, érezni képtelen, ám sikerre erős motivációt érző (pszichopatákhoz hasonlítható) kisebbség és ezek szabják meg az irányt, a társadalmi szabályokat és ez rá van kényszerítve a hétköznapi, jóérzésű, normális emberekre.
Miért hagyják, hogy ez az alja kisebbség alakítsa az ő életüket és miért nem állnak fel, taszítják le őket és alakítanak ki egy olyan világot amelyben ők szeretnének élni?
válasza:"Ez mindenkinek más, azaz nem tekinthető problémának"
Hát egyrészről éppen ez a probléma, hogy mindenkinek más. (Ha ezt a 18-ra írtad)
17
Ez téves.
Nem minden ember működik ugyanúgy. Van aki azért nem hajt a sikerre mert számára nagyon fontos. Ez érthetővé válna egy kis empátiával, ha bele tudnánk képzelni magunk más helyébe akkor belátnánk, hogy nem minden embert hatja ugyanaz a dolog. Empátia híján nehezebb megérteni más embereket.
A szerotoninfüggő emberek, mint írtam, rajta vannak a pszichopátia spektrumán (nem minden pszichopata sorozatgyilkos, nagyon is megnyerő emberek tudnak ők lenni). Egy érezni tudó emberben erősebbek az érzelmek mint a jutalom iránti vágy (szerotonin). Mint kifejtettem, a jutalmazó rendszer egyes embereknél sokkal aktívabb mint másoknál. A válaszok az agyi struktúrákban keresendők. És ismételten, egy kis empátiával be lehet látni és el is lehet fogadni, hogy nem minden embert ugyanaz a dolog hatja. De empátia híján ez nagyon nehéz. Ezért gondolja a vezető réteg, hogy ami nekik jó, jó másnak is...
válasza:"Még ha hatalomba mérjük is a sikert, ott sem szügségszerű a másokon való átgázolás"
Nem szükségszerű, de a könnyebb, kézenfekvőbb út. Ezért lesznek mindig olyanok, akik átgázolnak másokon. Ha viszont a hatalom nem lenne sikertényező, akkor ez nem lenne így. Ez persze pusztán elméleti spekuláció, a hatalomvágy annyira alapvető sajátsága az embernek, hogy nem képzelhető el olyan gyakorlati út, ahol a hatalom nem sikertényező.
18
Ott a pont. Napjainkban ritkán minősítik sikernek, ha valakinek békés, boldog családi élete van.
Viszont a karrierjében elért sikereket, anyagi helyzetét, sikeres és mutatós pár megszerzését annál inkább.
Ezért is van az, hogy egyik réteg prioritása, értékrendje rá van erőszakolva a másikra és ezért is született meg a kérdés, hogy akikre rá van erőszakolva az a fajta élet ami nem nekik való, miért hagyják.
Ami vitatható talán, hogy hányan vannak azok akikre rá van ez erőszakolva. Véleményem szerint a többségre, mások véleménye szerint ők vannak kisebbségben és nincs választásuk, alkalmazkodniuk kell.
válasza:Ki erőszakolja rád, hogy az anyagiakat tekintsd elsődlegesnek? Ki akadályozza meg, hogy a békés, boldog életet tűzd ki célodnak?
Ugyanaz megy, mint a másik kérdésnél: a homályos, általános világfájdalma a végtelenségig, aztán amikor konkrét példákat kértünk, hogy mitől olyan szar a munkahelyeden, nem írtál semmit.
válasza:
válasza:Egyrész, mindenki szerotonin függő, csak egyeseknél a visszacsatolás, nem olyan jól funkcionál.
Másrészről az hogy a társadalom nem a szerint méri a sikeres embereket, hogy milyen a családi élete, az csak azért van, mert a családi élet magánügy, és arra a nép nem lát rá.
Ha mégis az az ocsmány pletykarovatok műve.
A sikeres emberek többsége nem gázol át másokon. A kapitalismus versenyszférája nem így működik.
A kapitalizmusban a fejlődés hozza magával a versenyképességet, és egy cég/válalkozás el kezd negatív kampányolni mással a versenyképességéből veszít.
Kb a sony az egyik legnagyobb tech válalat, de sosem taposott el senkit.
26
Ez a tipikus hozzáállás, ami jellemzi a vezető réteget is, hogy akinek nem tetszik az húzzon tanyára. Na az ilyen magatartású, empátiamentes, magának való emberek miatt is született meg a kérdés. És ez is azt bizonyítja, hogy nagyon aktuális a kérdés és valós a probléma. Akiknek ez az állapot megfelel, azok nyilván a tanyára űznék, kiközösítenék a másként gondolkodókat, ahelyett, hogy egy jobb, méltányosabb rendszer építésében segítkeznének nekik. Mert nekik nincs igényük a méltányosságra, ezért ellenséget látnak bennünk.
válasza:27 azért ne állítsuk be szentnek a tőkéseket, amit ki lehet használni, azt kihasználják, amelyikük nem így tesz, eltűnik a süllyesztőben. időnként van olyan társadalmi környezet, ahol a gátlástalanság egyes fajtái komoly negatív visszhanggal járnak (és szeretném azt hinni, hogy európa lassan, de fokozatosan erre tart), de a legtöbb fogyasztó magasról tesz pl. a délkelet-ázsiai üzemekben uralkodó munkakörülményekre
de summa summárum: nem tudunk jobbat. keleten-nyugaton egyaránt volt próbálkozás merőben másfélére, de vagy életképtelennek bizonyultak, vagy borzalmasnak
27
Ez azért mosolyogtat meg engem, mert a kapitalizmus maga arra épül, hogy átgázolsz másokon, másképp nem maradsz fenn, nem éled túl. Ezt szépítő szóval versenynek, konkurenciának hívják, de pont ugyanazon az elven működik, vagyis a siker csak mások kárára valósul meg, nem nyerhet mindenki egyszerre, a saját vagyonod növekedése csak a másik vagyona zsugorodása által valósulhat meg. Van egy lassú fejlődés ami talán mindenki jólétét javítja, de ez egy emberöltő alatt nem érzékelhető annyira.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!