Miért hagyta történelem során mindig az empatikus, jóérzésű többség, hogy egy érzéktelen kisebbség alakítsa számukra a földi életet?

Jó kérdés, de amúgy nem mindig mindenki hagyta. A francia forradalom idején csak úgy röpködtek a fejek, meg a román zsarnokot is agyonlőtték szó nélkül.

Oroszoknál most is ilyesmi készül, de ők tökös gyerekek. A többi meg már a pilitika kategória.

Mert egy Krisztusi személy alkalmatlan a vezetésre. És nem, a többség nem olyan mint te. Az embereket önmaguk érdekli leginkább, nem érdekli őket hogy te melyik ártatlan szavukon sértődsz meg, stb.

Értsd meg, hogy nektek kell változnotok, nem a többségnek.

Azt hiszem, itt alapvető tévedések és félreértések vannak.

Nincs empatikus jóérzésű többség. Ez a réteg nagyon csekély. A nagy többség - fogjuk rá - békés ugyan, de nem érdekli semmi egyéb, mint saját állapota. Azt sem hiszi el, hogy a saját állapota másoktól függ, és hogy tennie kell, ha változtatni akar. Nem feltétlenül neki kell kitalálnia, mit, de el kell hinnie a javaslatokat. Ez nem teszi.

Nem érezni képtelen, ám sikerre erős motivációt érző kisebbség uralkodik, bár úgy tűnik, így van.

Az ember a természet része, és a természet törvényei rá is vonatkoznak. Mivel tudata van, néhányat át tud értelmezni, de főleg a fogalmak kitágításáról van szó. A természet folyamatait - többek között - az erőtörvények irányítják. Tetszik, nem tetszik, a dolgok mindig a nagyobb erő irányába mozdulnak. Az erő az embernél is gyakran a fizikai, lásd rendőrség, katonaság, erőszakszervezetek, bandák, és még van pár fajta. Azonban itt a tudat, a szellem gyakran átveszi a szerepet, lásd manipuláció, átverés, csalás, látszatkeltés. Az ember, ha váratlanul meglökik, elesik. Az ember, akinek van valamennyi tudása a világról, ha kap egy információt, értékeli (akár akaratlanul), és aszerint cselekszik, hogy neki jobb legyen. Az előző példával, aki keveset tud a világról, annak el lehet adni rosszat úgy, hogy azt hiszi, neki jó. És ettől önként "esik el". Az eredmény ugyanaz.

És az a nagy tömeg, amelyet csak a saját dolgai érdekelnek, manipulálható, ez adja az "erőszakos kisebbség" erejét. Az erőszak előbb manipulál, majd demokráciát játszik, és ártatlanul néz, dehát nem én, a tömeg akarja. Az empatikus kisebbség pedig nem jut szóhoz. Ugyanis választania kellene: tudja, hogy a "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel" nem működik, de nem hajlandó értelmezni az erőtörvényt. Mondjuk a francia forradalomban végül megértették és alkalmazták. Csak hogy az ember esendő, annyira megtetszett nekik, hogy önmagukra is alkalmazták. És ennek jó vége soha nincs.

Az ember egyetlen lehetősége, hogy értelmezze a környezetét, és azon szabályokat alkalmazza. Minden más esetben alulmarad.