Miért hagyta történelem során mindig az empatikus, jóérzésű többség, hogy egy érzéktelen kisebbség alakítsa számukra a földi életet?
Például itt vannak napjaink is. A többség empatikus ember és egy jobb világban szeretne élni, ahol a fő értékek emberiek és nem olyanok mint amelyek manapság dominánsak, mint például a siker, a birtoklás, az anyagiak stb.
Van egy nem empatikus, érezni képtelen, ám sikerre erős motivációt érző (pszichopatákhoz hasonlítható) kisebbség és ezek szabják meg az irányt, a társadalmi szabályokat és ez rá van kényszerítve a hétköznapi, jóérzésű, normális emberekre.
Miért hagyják, hogy ez az alja kisebbség alakítsa az ő életüket és miért nem állnak fel, taszítják le őket és alakítanak ki egy olyan világot amelyben ők szeretnének élni?
7
Miért túlzol? Senki nem akarja, hogy a hátsómat kitöröljék.
Csak, hogy az emberi értékek legyenen a fő értékek és nem a profit, hatalom, anyagi birtoklás, befolyás, népszerűség stb. Ugyanis ezek után a legnagyobb motivációt a pszichopata hajlamú emberek éreznek, hiszen a jutalmazó rendszerük tegyük fel a pénzre, sikerre, nyereségre, szexre, élvezetekre 3-szor intenzívebben reagál mint az átlagembernek. Így a nagyobb motiváció mellett nem kérdés, hogy kik szerzik meg a pénzt, a sikert, a nyereséget, az élvezeteket. De ehhez pszichopatának kell lenned, mert az ő esetükben alacsony szintűek az érzelmek, míg a jutalmazó rendszerük túlműködik.
válasza:A szelíd többség azért nem tud uralomra kerülni, mert ha bármilyen forradalmi jellegű átalakulás történik, annak előbb-utóbb (általában inkább előbb) olyanok kerülnek az élére, akik legalább annyira farkaslelkűek, mint azok, akik ellen a forradalom irányul. Legfeljebb báránybőrbe bújnak ideig-óráig.
És valóban, az is kétséges, hogy van-e olyan, hogy szelíd többség. Valószínűbb, hogy a többség nem szelíd, csak gyenge.
válasza:12
Ez szerintem a motivációs szinten múlik. A pszihopata spektrumon levő emberek esetében az érzelmek szintja (így az empátiáé is) alacsonyabb, nem éreznek annyira intezíven, inkább egyfajta sivárság jellemző, viszont a sikerre, pénzre, élvezetekre a jutalmazó rendszerük sokkal aktívabban reagál mint a nagy többségnek.
Ezért ilyen a világunk szerintem, mert a nagy befolyással levő emberek többsége ebből a rétegből kerül ki, vagyis erősen sikerorientált és önszántából nem törekszik a társadalmi igazságosságra, mivel nekik nincs ilyesmire igényük. Azt a szintet ami manapság van csak a többség csendben tartása érdekében vezették be.
válasza:"Nem igaz. Az értékrendeket nagyon befolyásolja az, hogy mivel bombáznak minket felülről, a politikum, média, szociális média, filmek, reklámok, hírek irányából. Az értékrend ezen eszközök birtokában nagyon könnyen befolyásolható."
Legyen. Ez esetben viszont nem beszélhetünk holmi emberséges, jóérzésű többségről.
válasza:11
Úgy jött le, hogy nekem soha senkivel ne kelljen se versenyhelyzetbe, se konfliktusba kerülnöm, de azért biztosítva legyen az életem boldogságához minden (a két nappal ezelőtti kérdésedet is ide vettem, ott vágyakoztál a kommunizmus után, meg hogy milyen gonosz hely az egyetem, mert szívatják az embert). De lehet, hogy félreértettem.
válasza:Nem érted a kapitalizmus lényegét.
A nélkül is nagyon sokan vannak hatalmas pénzügyi tőkével felruházva, hogy bárkin is átgázoltak volna.
Sőtt a legtöbb cég, és vállalkozás ilyen.
A világunk most a természetes eloszlás elvét követi. Valakinek minél több vagyona van annál több lehetősége van kamatoztatni, de ez nem azt jelenti, hogy a kevésbé vagyonos rétegnek nincs lehetősége feljebbjutni.
A siker, vagyon nagyon is emberi érték. Minden ember szerotoninon él. A szerotonin hormonunk a siker pozitív visszacsatolásától jön létre. Ez a hormon tesz minket kiegyensújozottabbá, egészségesebbé, és sok esetben még jobb emberré is, de ehez az kell, hogy ha valamit elvégzünk, legyen jutalom is.
A legnagyobb probléma nem a sikerközpontúsággal van.
Az a baj hogy a sikert másokhoz mérjük és nem magunkhoz, és ebből adódik az irígység, és az az ellenszenv ami miatt a nagyon sikeres embereket, mindig a rosszal, és esetleg a pszichopatizmussal azonosítunk.
Emiatt hisszük sokan, hogy csak mások átgázolásán vezet út a sikerhez, pedig ez nincs így.
válasza:"A legnagyobb probléma nem a sikerközpontúsággal van.
Az a baj hogy a sikert másokhoz mérjük és nem magunkhoz, és ebből adódik az irígység, és az az ellenszenv ami miatt a nagyon sikeres embereket, mindig a rosszal, és esetleg a pszichopatizmussal azonosítunk."
Ez részben igaz, de szerintem legnagyobb probléma nem is az, hogy másokhoz mérjük magunkat, hanem az, hogy mit tekintünk sikernek. A sikerközpontúság emberi jellemző, az irigység is többé-kevésbé az. De a valódi kérdés az, hogy mit tekintünk sikernek, mire irigykedünk? Az anyagi javakat, az elismertséget vagy inkább a nyugodt, békés családi életet, mások segítését?
válasza: válasza:Nem számít az sem, hogy miben mérjük a sikert.
Nincs olyan mértéke, amihez szügséges mások letiprása.
Még ha hatalomba mérjük is a sikert, ott sem szügségszerű a másokon való átgázolás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!