Melyik kung fu irányzat alkalmas harcra, önvédelemre?

Azt kellene amúgy felfogni, hogy az autentikus harcművészetek (aikido, jujutsu, karate, kungfu) azt a célt szolgálja, hogy a stílust gyakorló egyén meg tudja védeni magát, az átlagos (harci képességekkel nem rendelkező), agresszív és rosszat akaró emberektől. Átlag kötekedők ellen, BŐVEN jó bármelyik távol-keleti harcmodor. Egy aikidós sem azért gyakorol aikidót, hogy MMA-ban brazil jitsusokat és thai boxolókat verjen el.

Egy kék öves bjj-s lehet, grapplingban 20 másodperc alatt lekopogtat egy 4 danos aikidóst. De utcai körülmények között egy 2 kyu-s aikidoka képes megcsavarni a kocsmába belé kötő Pista kezét, ellenben a fekete öves BJJ-s betonon, kabátban és bakancsban nem tud földharcolni. És mivel az állóharchoz nem ért, így egy kemény parasztlengőt benyelhet simán.

Ezért is fölösleges a hagyományos stílusokat összehasonlítani a modernebbel.

"Közelebbről melyek azok az ultra hatásos technikák, amelyek a ringben tiltva vannak, de az utcán hatásosak? Nehogy azt írd, hogy torokra ütés, mert az ütés az ütés"

Nem, nem dehogyis! Nem, erről van szó. Nyugi nem a "titkos" here/szem/légcső/idegpont-tépő technikákra gondolok! :) (Megjegyzem ilyen technikák nincsenek is a kungfu stílusokban!!! Csak sajnos a 70-es évekbeli hongkongi wuxia filmek átmosták a laikusok agyát :/ ).

Én speciel arra gondolok, hogy a kungfuban sok olyan technika van, amit például bokszkesztyűben nem lehet kivitelezni, de még mma-s kiskesztyűben is csak körülményesen. Tenyeres ütések, kézéllel történő ütések...stb ezekre gondoltam. A kungfukban cipőben rúgnak - ahogyan a savateban is! -, mezítlábas küzdelemnél ez megint más. K1-ben például tilos alkarral rácsapni, az ellenfél alkarjára. Kungfukban ez kb. alapdolog. Pl: bokszban és k1-ben, sőt thai boxban is tilosak a fonákütések, kungfuban ezek is az alap dolgok közé tartozik. Hogy is mondjam, egy tradicionális harcművész nem tud "kényelmesen", alkalmazkodni egy modernebb szabályrendszerhez. Eltérően kell küzdenie, mint ahogy megszokta. Én például vettem részt kickbox versenyen kungfusként, győztem is de többször is rám szólt a bíró, hogy ezt nem szabad, azt nem szabad.

Persze nem azt mondom, hogy ha ezeket a számukra kényelmes technikákat alkalmazhatják a harcművészek a versenyeken, akkor kapásból ők lennének a bajnokok (bár több esélyük lenne azért valamivel). De többek között ezért IS(!) nem alkalmasak a trad. harcművészetek a modernebb küzdősport versenyeken való részvételre.

Logikusan nézve a dolgokat. Egy mma-s, thai boxoló, grappler...stb, a saját szabályrendszerére gyúr, vagy is olyanok ellen készül fel akik hozzá hasonlóan képzettek. Egy versenyfelkészülés időhöz is van kötve. Bele kell kalkulálnia az edzést, figyelni kell a kajálásra (hiszen a súlycsoportban kell maradnia). Mivel több menetet is ki kell bírnia az erőnlétére is gyúrni kell. Plusz ugye a sparring. Naná, hogy nincs idő olyanokra, hogy pl: katázgatás. Ebből a szempontból a formagyakorlatok valóban feleslegesek. Így csak is a számára hasznos és adott verseny szempontjából hatékony és praktikus módszerekhez folyamodik. Hiszen az idő pénz. Naná, hogy védőfelszerelésekben gyakorol, hiszen hogyan megy el meccsre/versenyre, ha már edzésen is lesérül.

Egy harcművész ennél kényelmesebb. Mert magáért edz (míg a küzdősportoló nem csak magának edz, hanem a győzelemért, ha győz pénzt kap + a hírnév...stb.). Nem kell rohannia, aprólékosan felépíti magát. Formázik, fabábún erősíti a csontjait, fegyverrel gyakorol, makiwara-t üt, meditál vagy éppen sparringol is. Fokozatosan felkeményíti, erősíti a testét, sőt idővel hajlékonyabb is lesz.

Ezért van az, hogy egy taichi mester még 95 évesen is lazán le tud menni spárgába, míg a 45 éves kiöregedett ex-bokszoló/k1-es/ketrecharcos pedig egy Parkinson-kóros ízületes, reumás nyomorék lesz.

Annyi gyakorlata és küzdelmi rutinja pedig a trad. harcművésznek is bőven lesz, hogy az átlag kötekedőt leverje. Hiszen küzdelmet ős is tanul, a testfelkeményítő edzéseknek köszönhetően pedig, jobb lesz a fájdalomtűrő küszöbe, mint egy átlag embernek.

Végezetül: Aki egészséges testet akar + bunyózni is akar tudni egy bizonyos szinten, annak jó a harcművészet is.

Aki pedig versenyezni akar, sportolni akar és kemény csávó akar lenni, az pedig küzdősportoljon.

"Nahát, most már az aikidóhoz és a BJJ-hez is értesz? Mik ki nem derülnek... Meséld még el, mit tud egy aikidoka, hadd derüljek egy jót... :)"

Elolvastad amit írtam? Értelmezted is??! Nem mondtam, hogy egy aikidós legyőz egy bjj-st, csupán azt, hogy melyik stílus képviselője, milyen szituációban tudna helyt állni. Aikidóhoz és bjj-hez, közvetlenül nem értek, de judózni, judóztam 3-4 évet. A judo földharc része (newaza technikák) hasonlítanak a bjj-s technikákhoz. Egy küzdősportokhoz semmit sem értő átlagos ember ellen jó az aikido is. BJJ ellen nem jó az aikido, de az aikido-t nem is a bjj ellen fejlesztették ki. :)

"Ennek ellentmond az, hogy a boxnak nincs specifikus betegsége, míg a karatésok nagy része lábra se tud állni térdgumi nélkül 3-4 év után"

A hobbysta bokszolóknak nincsen valóban, de profiknak ott van a Parkinson-kór. A karatésok pedig marha keveset nyújtanak. Okinawa-n egy nyújtógyakorlatokból álló bemelegítés, nem 5-6 perc, mint egy tingli-tangli Pesti karate edzésen, hanem fél-1 óra. A karate valóban nem európai emberre van szabva, a katák valóban kikészítik a térdeket (kivéve a goju-ryuban, mert az nem merev mozdulatokból álló karate). A magyar karate edzők nagyon erőltetik a mély állásokat, ez pedig sajnos hiba.

"Na ha judóztál 2-3 évet és nem ovis korban, akkor nyilván tudod, hogy judós úgy odapasszírozza a részeg Józsi bát az aszfalthoz még a parasztlengő előtt, hogy rossz hallani a toccsanást. A BJJ-sek még keményebb gyerekek."

A judós igen, mert az tud dobni és gáncsolni, míg a BJJ-sek nem. Keményebb gyerekek a bjj-sek a judósoknál, MIKOR MÁR MINDKETTEN HEMPEREGNEK A TATAMIN. Talajharcban keményebbek, földrevitelekben sehol sincsenek a BJJ-sek a judósokhoz, birkózókhoz vagy sambosokhoz képest.