Mit szólnál ahhoz, ha Európában, és Magyaroszágon is elterjedne az iszlám? (folyt)

14:05

12:06-kor ezt írtam:

"És az iszlám tudósok, mérnökök nagyrészt valóban az antik görög tudósok munkáira alapoztak, azt vitték tovább, ..."

Szerintem egyértelmű.

Inkább tanulmányozd a linket, amit adtam.

(A nicknevemet meg megtanulhattad volna már leírni, vagy ha nem megy, akkor copy-paste.)

A válasz írója 34%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 13:58

Persze, 2012-ben pedig az összes állóvíz a bolygón átváltozik sörré :) Na jó, viccet félretéve, a Te szíved joga hogy mit hiszel, de ez már nem ehhez a kérdéshez tartozik.

Az lenne az egyértelmű, ha igennel, nemmel válaszolnál.

Ő találta fel? Igen/nem!

15:34

"Ő találta fel? Igen/nem!"

Nem.

Ha már itt vitatkoztok:

"i.e. IV. sz. Platon (i.e. 427 - i.e. 347) görög filozófus megfigyelte a jelenséget, és erről híres

"Barlanghasonlatában" mélyen filozofikus írásos emléket hagyott: A halandó ember mintegy

barlangban él, háttal a bejáratnak fordulva. A nyíláson át beszűrődő fény az átellenes falon

létrehozza a külső tárgyak képeit, és az ember ezekből az elmosódott képekből következtet

a külvilágra.

i.e. IV. sz. Kínában írásos emlékek maradtak fönn.

i.e. IV. sz. Arisztotelész (i.e. 384 - i.e. 322) görög filozófus és természettudós - aki Platonnak

is tanítványa volt - megfigyeli, hogy az erdőben a fák lombjai között levő réseken a napfogyatkozás képe a földre vetítődik.

i.e. 20. körül. Pollio Vitruvius római építész "De architectura" című művében (mely sokkal

több témát tartalmaz, mint amennyit címe jelez) bemutat egy általa spectaculum-nak nevezett

eszközt, ami tulajdonképpen a camera obscura.

X. sz. Ibn Al Haitam (956-1038) arab természettudós, matematikus, csillagász (aki Alhanzen

néven vált ismertté) az évi nappálya, ill. nap- és holdfogyatkozások megfigyelésére használta a camera obscurát, melynek lényegét "Az optika törvényei" (Más fordítások szerint: "Az

elsötétítés alakjáról") című könyvében leírja, úgy, hogy a fordított kép keletkezésének okát

nagyon helyesen - a fény egyenes vonalú terjedésével magyarázza."

[link]

Tessék tájékozódni... És csak AZUTÁN játszani az okosat!

Pedro

Tehát a camera obscura-át Ibn Al Haitam találta fel. Hiába csűröd a szavakat.

----

Theo!

A második variáció lép életbe:

"egyszerűen lejáratod magad, és egy közönséges hazudozó vagy!"

Kedves 20:12-es

Te egyáltalán tudsz olvasni???

Pedro

20:12

"Tehát a camera obscura-át Ibn Al Haitam találta fel. Hiába csűröd a szavakat.

Ha vennéd a fáradtságot és utánaolvasnál egy kicsit, (vagy legalább Pedro hozzászólását elolvasnád) magad is beláthatnád, hogy nem Alhazen találta fel a camera obscurát.

Európában ezt ugyanis először Arisztotelész említi meg Kr. e 350 körül, Problemata című munkájában.

A 6. században élt bizánci építész és matematikus, Anthemius of Tralles szintén használt már camera obscurát. Az iszlám világban pedig Al-Kindi említi először ezt az eszközt, még a 9. században.

A kínaiak a Kr.e . 4-3. század folyamán már szintén felfedezték és leírták a camera obscurát.

Alhazen azért alkotott nagyot, mert először írta le részletesen és tudományos szempontból helyesen a camera obscura működésének elvét. Valamint ő használta először napfogyatkozás megfigyelésére.

"Mi a helyzet Algebrával?"

A wikipédia szerint:

[link]

"Az algebra eredete egészen az ókori babiloniaiakig vezethető vissza, akik kifejlesztettek és használtak egy algebrai módszereken alapuló aritmetikai rendszert. Ennek a segítségével olyan problémákat oldottak meg már 4000 éve, amiket ma általában lineáris vagy kvadratikus egyenletekkel szoktak kezelni. A következő 2000 évben kínai, indiai és görög matematikusok legfőképpen lineáris, másod-, harmad- és negyedfokú és többváltozós egyenletek, lineáris egyenletrendszerek, diofantoszi egyenletek gyökeinek, megoldásainak meghatározásában tettek lépéseket és dolgoztak ki módszereket, megoldásokat. Habár e módszerek jelentős része még geometriai szemléletű volt, felbukkantak absztraktabb megközelítések is.

Brahmagupta indiai matematikus elsőként alkalmazott általános módszert az első- és másodfokú egyenletek megoldására és Apastambával együtt képes volt diofantoszi egyenletek kezelésére is. Eredményeiket a Sulba Sutrákban írták le, melyek a hindu szent könyveknek, a védáknak voltak a matematikával foglalkozó függelékei. Jelentős irat még a Bakhshali kézirat, mely már alfabetikus jeleket és képleteket használ többek között ötváltozós lineáris egyenletek megoldására és már harmad- és negyedfokú egyenletekkel is foglalkozik. Szintén foglalkozik algebrai egyenletekkel a kínai Jiuzhang suanshu (A matematika művészetének kilenc fejezete), első- és másodfokú egyenletek geometriai megoldásait tartalmazza és lineáris egyenletrendszerekre olyan megoldási módot ad ami megfelel a mai mátrixoknak.

Euklidesz görög matematikus Elemek című könyvének második kötetében foglalkozik másod- és harmadfokú egyenletekkel és geometriai módon oldja meg az előbbieket. 150 körül az alexandriai Hérón foglalkozik három köteten át algebrai egyenletekkel, majd 200-ban az algebra atyjának tartott Diophantosz, szintén egyiptomban élő matematikus, megírja Arithmetica című könyvét, melyben számelméleti problémákkal és algebrai egyenletekkel foglalkozik, habár Brahmaguptával ellentétben az ő megoldásai nem általánosak, inkább ad hoc jellegűek.

A következő ezer évben jobbára csak Európán kívül foglakoztak érdemben matematikával. Híresek a korabeli perzsa, kínai és indiai matematikusok. Maga az algebra szó az arab eredű "al-jabr" szóból származik, mely Muhammad ibn Músza l-Hvárizmi perzsa matematikus Kitab al-Jabr wa-l-Muqabala (ejtsd: "Hisab al-dzsabr walmukabala" ,szó szerint "A rövidítés és törlés tudománya") című, 820-ban írt értekezésének címében található. Az "al-jabr" szó újraegyesülést jelent, a változók redukálására vonatkozik. A hagyomány Diophantoszt tartja az algebra atyjának, bár jelenleg vita tárgya, hogy ez a cím nem al-Hvárizmit illeti-e. Az al-Hvárizmit támogatói rámutatnak arra a tényre, miszerint redukciós módszereit ma is használják és a könyvében található bizonyítás a kvadratikus egyenletek megoldására részletes és kimerítő. A Diophantoszt támogatók ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy al-Hvárizmi könyve lényegében elemibb algebrát tartalmaz mint Diophantosz Aritmetikája, és érvelése is inkább retorikai. Egy másik perzsa matematikus, Omar Khajjám már algebrai geometriával foglalkozott és megtalálta a harmadfokú egyenlet általános geometriai megoldását. Mahavira, Bhaskara indiai és Zhu Shijie kínai matematikusok ekkor már foglakoztak harmad-, negyed-, ötöd-, és magasabbfokú egyenletek különböző eseteinek megoldásával is. Abu l-Haszan ibn Ali l-Kalaszádi arab matematikus 1450-ben megteszi az első lépéseket az algebrai szimbólumok használata felé."