Lányok! Ti nagy házból költöznétek kisebb házba?
Ha vidéken, egy nagy, emeletes házban él étek, költöznétek városon egy kisebb, emelet nélküli házba?
Innentől csak annak, akit érdekel a háttér és a részletek:
A "barátnőm" (még nem biztos, hogy lesz is köztünk valami, csak jól alakult eddig minden) vidéken él, egy nagy, új építésű, sok szobás, emeletes házban.
Na most már nekünk van a szülői házunk, és egy amit mi építettünk, amelyben élünk jelenleg. Ez egy emeletes, hatalmas ház, itt élek a szüleimmel. A szülői ház viszont kisebb, egykor parasztház volt. Nincs emelet, két szoba van, egy nappali, konyha és két fürdőszoba, udvarral, kerttel.
Renbe van téve, modernizálva van, épp tavaly fejeztük be a tatarozást és idén fogjuk bebútorozni, én odaköltözök. Ha úgy alakulna, hogy esetleg komoly kapcsolatunk lesz (nem csak vele, bárkivel is), szeretném ha természetesen együtt élnénk.
Ti elköltöznétek egy sokkal nagyobb házból egy kevésbé nagyba?
Persze, tudom, hogy sok mindenen múlik ez meg hogy ez a legkisebb gond, csak elméleti kérdés, hogy kinek mi a prioritása és mit tenne ebben az esetben.
81
Sok munkával és kemény áldozatokkal. Dédnagyapám, nagymám reggel 4-kor kelt és este 6-7 óráig a mezőn dolgozott többedmagával. Utána a termést üzleteknek, vagy piacon árulóknak adták el. A megkeresett összeget pedig nem verték seggre hanem összegyűjtötték, hogy új földeket tudjanak venni.
Amikor eladtak egy földet, az árából igyekeztek nagyobbat venni vagy volt, hogy sikerült kettőt. Nem is tudom elkepzelni, igazán milyen nehéz volt nekik. De a szüleim ennek köszönhetően már tanulhattak és nekem egyetemem is lehet.
Rosszul fizető munka? Ha dolgozol, nem az. Én mint mo dtam, asztalosként kezdtem dolgozni. Az osztálytársam kinéztek, hogy "Apádnak több cége is van és te elmész bútorokat csinálni?". Igen, csakhogy én minél több bútrot vállaltam fel, illetve a csoportot minél többet vállalt fel, annál többet kerestünk. Így amikor 18 lettem, az első autóm (egy 3 éves Suzuki) árának kb 40 százalékát ki tudtam saját zsebből fizetni.
Szerintem inkább ijesztő, hogy valaki betegesen ragaszkodik egy tárgyhoz (a ház is tárgy, teljesen mindegy neki, hogy ki lakik benne).
A házaspárok közösen szokták eldönteni, hogy hol élnek. A kérdező már eldöntötte, és a leendő feleségének semmi beleszólása sincs. Én biztosan nem mennék így bele egy házasságba, még akkor sem, hogy nem tulajdonjogot akarnék a házban, hanem a beleszólási jogot arra, hogy hol éljünk pl 15 év múlva.
Kérdező, nekem volt ingatlanom amikor férjhez mentem. Lassan 20 éve eladtam, de annak az értéke a mai napig látszik a közös házban. Nem csak 1/2-1/2 tulajdonjog létezik. Természetesen a családi örökséget nem herdáljuk el, de ettől még az életünket közösen visszük.
#84
Ragaszkodik, mert biztos sok emlék köti oda. Van, akinek az nem csak egy épület, hanem "lelke" van. Mint például nekem az első nyakláncom. Nagyapámtól kaptam 6 évesen, van rajta egy kicsi medál is, amibe fényképet lehet tenni. Volt, hogy meg voltam szorulva anyagilag, meg sokan mondták, hogy hiába arany, nagyon ódivatú modell, és adjam el. Sosem tudnék tőle megválni, sem levenni a nyakamról (10 éves korom óta hordom, mert eleinte túl nagy volt rám :-))
Biztos a kérdezőnek és a családjának a szíve-lelke benne van, hogy fel újították a lehető legjobbra, gondosan a házat.
Nekem a húgom például jó ellenpélda: szegény sógoromnak addig ette a fejét, amíg az eladta negyed annyi áron, mint amennyit ér a tiszta új házat, amibe először laktak, majd kiköltöztek a világ végére egy sáros, putri helyre, ahol egy "látszatházat" vettek (mármint egy abszolút nem minőségi ház, de úgy néz ki kívülről, mint egy palota = gazdag díszítés, cicoma, 3 emelet, hatalmas ablakok, stb). Ez a ház egy fából készült roncs, lambériadeszkákkal falazva. Alig van valami szigetelés, az első évben már be is áztak, és csak most jöttek rá, mekkora hibát követtek el.
Ha tehettem volna, én is megmentettem volna a szülői házat, de nem tudtam kifizetni a húgomat, így el kellett adjuk. Viszont a sors fintora talán, hogy 5 ev után most pont a sógorom egykori házát vettük meg, mert az, akinek ő eladta, szintén tovább adott rajta :-)
Hogy alakult azota?
En direkt olyan part szerettem volna, aki nincs helyhez kotve, es a munkaja is olyan, mert tudtam, hogy utazni akarok. Mar van ket gyerekunk, 10 evet eltunk egy nyugat-europai orszagban, 9 honapja atkoltoztunk egy masikba, es azon belul is ujra koltozni tervezunk. Bar megvannak az elonyei, megmondom oszinten en utalom azt, hogy kicsit mindenhol otthon vagyok, de igazan sehogysem. Mostmar olyan helyre szeretnek menni, ahol ott is tudunk maradni hosszabb idore. Ugyhogy megertelek. Ugyanakkor 10-15 eve, a 20-as eveim elejen, ha a ferjem ennyire roghoz lett volna kotve, lehet, hogy nem mukodott volna a kapcsolatunk. Aztan lehet, hogy tevedek, mert igazabol a vilagon a legtobb helyre szinte barhova vele mennek, ahogy mentem is. Mivel nekem o mindig fontosabb volt, mint egy konkret hely, igy aztan lehet, hogy pont a koltozes hianya sem zavart volna. Az viszont igen, ha neki nalam fontosabb lett volna egy haz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!