Téríts meg! Képes vagy rá?

Szia!

Nos eddig erről nem volt szó, hogy illat alapján döntesz! Ebben az esetben ajánlom figyelmedbe a krisnásokat, nagyon finom illatú füstölőik vannak... ;-)

Komolyra fordítva a szót, ha ennyi információ neked elegendő egy vélemény megformálásához, akkor részemről ennyi...

Üdv. Péter

Szia!

Szeretném megkérdezni tőled, hogy vajon hol írtam azt, hogy "elnézte", vagy hogy "Aztán egy évre rá megint"? Azt írtam, hogy az adventtörténelem egy 500 oldalas történet, amit nem lehet két mondattal elintézni...

Nem lehet kérdéses az, hogy Millernek igaza volt, amikor Jézus második eljöveteléről prédikált. Az sem vitatott, hogy abban is igaza volt, amikor felkészülésre buzdítitta az embereket. Jézus ezt mondta: "Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia."

1833-ban két évvel azután, hogy Miller prédikálni kezdett, hózáporhoz hasonló sűrű csillaghullás volt látható. 1843 februárjában pedig délnyugat felöl váratlanul feltűnt egy lángoló csóvájú üstökös, amit még napvilágnál is jól lehetett látni. "A világűr küldötte, a végzet közeledtének jele" írták az akkori újságok. Még a kételkedők is beleremegtek!

Miller első számításainál 1843 elején közzétette a New York Tribune lapjain, hogy valamikor 1843 március 21 és 1844 március 21 közé teszi az időt. Mivel a hívők nem egy meghatározott napra összpontosították a reményiket, így a csalódás nem volt mély. 1844 nyarán abban reménykedtek, hogy hasonlítanak a példázatbeli szüzekhez, és gyakorta sok ezren gyűltek össze sátoros összejövetelekre, tábori alkalmakra. Az egyik ilyen alkalmon lépett fel Samuel Snow, aki világossá tette, hogy a Szenthely megtisztítása a zsidó ünnepkörben a nagy engesztelési napon vagyis a 7. hónap 10. napján történt ami 1844 október 22-re esik. Ez volt az az ominózus nap, amikor Jézus nem tért vissza.

Természetesen Miller tévedett az eseményt illetően, ezt senki nem vitatja. Azonban érdemes megmelíteni, hogy nem ő volt az egyetlen, aki a 2300 éves próféciát azonosította. Már a IX. század elején munkálkodó Mahawenditől kezdve Luther Márton és még számos más reformátor is elfogadta azokat az elveket, amelyek alátámasztják ezt az értelmezést. Érdemes megemlíteni Sir Isaac Newtont, a történelem egyik legkiemelkedőbb természettudósát, aki a teológia és egyháztörténelem témában többet írt mint a természettudományokról (lásd pl. Dániel és jelenések könyve magyarázatait). Aztán érdemes megemlíteni Johann Petrit, aki a német Református Egyház lelkésze volt és ő kapcsolta először össze a Dániel könyve 8. és 9 fejezetében található próféciákat 1768-ban. Lehetne még sorolni igen sok embert Európából, Dél Amerikából a közel keletről, és a legnagyobb számban Angliából, akik részt vettek a második advent ébredési mozgalmában párhuzamosan az amerikai mozgalommal.

Talán a legérdekesebb az, ahogyan ezek az emberek elkezdték kutatni a Szentírást, és rá kellett döbbenniük arra, hogy mindez a csalódás előre meg volt jövendölve jelenések könyvében, és szükségszerű volt ahhoz, hogy komolyabban kutassák a Szentírást, és ezáltal nagyobb világosságot nyerjenek arra nézve, hogy mi is az igazi kereszténység, és mi a küldetése Isten választott népének. Kicsit hasonlít ez ahhoz a csalódáshoz, amit a tanítványok átéltek Krisztus halála után: "Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt."

Bámulatos hasonlóságot fedezhetünk fel azzal, amikor Jézus figyelmeztette a tanítványait. A félreértés ekkor is a fejekben és nem Isten akaratában volt. Jézus akkor is az Szentírásból világította meg azt, ami rá vonatkozott, az adventizmus történetében Hiram Edson volt "Kleofás a kukoricásban", aki éppen barátjával rótta a vidéki utat, amikor "Krisztus melléjük szegődött".

De ez már egy másik történet...

Üdv. Péter

12:08

Katolikus vagyok, de szerintem ez majdnem lényegtelen, több helyre járok templomba...

A kérdező említette, hogy pl. Jehova Tanúi több évszámmal is "tévedtek a világ végét illetően". Egyrészt ezek a dátumok egészen különböző jelentőséggel bírtak (nem feltétlen a "világ végéről" szóltak), másrészt annak, aki kritizál, nem ártana tisztában lennie azzal, hogy hogyan születtek, miként számolták ki, milyen folyamatok vezettek egy bizonyos konkrét évhez a bibliai kronológia szerint. Persze azt sem ártana biztosan tudni, hogy mit jelent a népiesen "világ vége" kifejezés a bibliában.

És itt csatlakoznák Péter előbbi írásához. Ezek az időpontok (ha nem valóságos tévedésről van szó, pl. egy Bibliaértelmezési hiba miatt) jelentőséggel bírnak a Biblia szerint. Ezeknek utána kéne nézni és alaposan kivizsgálni, hogy úgy vannak-e?

De persze előfordult már nem egyszer, hogy tévedtek még Isten hű szolgái is! Ha csak a Keresztény Görög Iratokat nézzük, sok olyan beszámolót láthatunk, ami komoly tévedésről, hamis várakozásról számol be, még a Bibliaírók esetében is! Már csak az a kérdés, hogy őszintén beismerjük-e ezeket és kijavítjuk a hibákat, vagy évszázadokon, vagy ezredeken keresztül ülünk rajtuk, hogy ki ne derüljön. Az első századi kereszténység megtette a szükséges lépéseket.

Az is egy fontos kérdés, hogy azon egyházak, melyek kritizálják a kisebbeket, vajon nem hibáztak még sohasem? Vajon nem lenne éppen elég komoly javítani valójuk nekik is? Vagy a mocskolódás, mint egyeseknél valamiféle primitív sport, csak elterelő hadművelet a saját problémáikról?