Szerintetek a vallásos hit a pszichopatológia melyik területére tartozik?

A vallásos hit, a religiozus doxazma mindenképpen kóros állapot.

A hit folyamata teszi azt kórossá, a kontroll hiánya, az egyénnek a hittételek elfogadásában való szelektálási lehetetlensége miatt.

Vegyük például a muszlim terroristákat.

Szokták mondani azok a muszlimok, akik elutasítják a drasztikus cselekedeteket, hogy a muszlim terroristák nem is igazi muszlimok, holott az, hogy mi az igazi tanítás, az szemlélet kérdése, mert ha a Korán, amiben mindenféle utalás van erőszakos cselekedetekre, vagy a tanítók, az iszlamista papok, imámok azt sulykolják a jámbor hívőkbe, hogy az a része a hitének a jó, amit ők mondanak, értelmeznek, akkor az egyszerű hívőnek nincs meg az a lehetősége, hogy mást válasszon, hiszen azok az érvek kétségtelenül ugyanolyan jók, mint a békés tanítások, így a hívő mindenképpen a külvilágra van hagyatkozva minden esetben, saját maga nem válogathat, ha már elfogadta a felekezete szerinti igazságot, amiről könnyedén meggyőzik őt adott esetben.

Ha éppen a papja toleranciát hirdet, akkor az lesz a meggyőződése, de ha mást, akkor az.

Igazából csak abban választhat ekkor, hogy továbbra is hívő lesz e, vagy megtagadja a hitét, de a sulykolt hittételekben nincs módja ellentmondani.

Amikor a pápa, a kereszténység vezetője keresztesháborút hirdetett, azt nem lehetett felülírni, minden kereszténynek ugyanúgy el kellett hinni és el kellett fogadni, hogy a kereszt felvételével a csatába induló keresztes vitéz minden bűnétől mentesül, attól is, amit előtte követett el, meg az utánajövőktől is, így halála esetén a hit harcosaként biztos helye van a mennyek országában.

Vagy például a Jehova Tanúi sem válogathatnak, számukra az lesz az igazság, amit a saját vénjeik és szervezetük elöljárói sulykolnak a számukra, de ugyanez érvényes az összes felekezetre, a reformátusra és a katolikusra is és tökmindegy, hogy esetleg egymást kiátkozzák, a hívő esetében ennek nincs jelentősége, mert csak azt tarthatja igaznak és vakon követendőnek, amit tanítottak neki, azon ő nem változtathat.

A választás lehetőségét elvesztette akkor, amikor hinni kezdett, mert ha bármiben is megpróbál külön véleményt alkotni, elveszti a talajt a lába alól és a többi hittételre ugyanúgy kiterjesztheti a kételkedést, mint amelyikre már megtette, nevezetesen keresztények esetében, hogy Mária tényleg szűzként szült, vagy hogy Jézus feltámadt, esetleg hogy van e egyáltalán mennyország és túlvilági élet.

Amikor ezeket a tanításokat elfogadta, amik kétségtelenül irracionálisak, a racionális gondolkodásról mondott le és kénytelen a további tanításokat is akceptálni, legyenek azok bármilyenek, akár békések és toleránsak, akár uszítók és terrorista cselekedetekre buzdítók.

Mindez jelzi magának a hitnek a jellegét, amely által a hívő feladja a kontrollt, a saját és racionális döntési lehetőséget ás ezzel a doxazma minden kritériumát teljesítette, amely betegségként van nyilvántartva orvosilag-

Adhatnál erről tanácsot, mert olvastam már erről több könyvet is, amelyek részben érintették ezt a témakört.

Nyilvánvalóan a racionalitás hiánya az, aminek a következtében egy hívő hívővé válhat és természetesen ez okozza a doxazmát.