Szerintetek a vallásos hit a pszichopatológia melyik területére tartozik?
Az orvostudomány szerint kóros állapot, de nem vagyok biztos abban, melyik területet érinti a leginkább, talán a doxazma lehet az, talán inkább pszichiátriai disszonancia, nem tudom eldönteni.
A művészetnek csak annyi köze van a vallásossághoz, hogy az egyház mint a legnagyobb európai szervezet elvárta és megrendelte a vallásos témák megjelenítését a művészeti ágakban.
Keresztényüldözésre nem kell készülnöd, régóta jelen van az orvostudományban ez a nézet, amit kérdeztem, (19 sz. bocs, elfelejtettem mikor pontosan ) csupán a szélsőséges eseteket szokták ilyen módon kezelni, illetve komoly viták vannak arról, hogy a vallási terroristák büntethetők e, hiszen hiába öl meg egy őrült akár több száz embert is, elmekórságának súlyossága lényegében kizárja a büntethetőséget, ha ez más esetekben, egyéb elmebajok megítélésénél is kizáró ok. Lényegében stádiumtól függ és attól, hogy az alkalmazott jogrendszer miként ítéli meg a patologikus viselkedést.
Ez nem az orvosok, hanem a jogalkotók dolga, hogy a büntethetőséget, vagy az esetleges kényszer-gyógykezelést előírják.
MSbP.
Arra gondoltál, amit az 53. válaszban írtam.
Nincs közöm hozzá, nem akarok kórházba kerülni, nem produkálok tüneteket és nem mérgezem magam, csupán egy kérdést tettem fel.
válasza:„Nem igaz!
A pszichopata éppen irracionális, mert mint antiszociális ember végtelenül önző és egocentrikus, mindent azért tesz, hogy a saját céljait elérje. Elhárítja magáról a felelősséget mondván, az áldozata megérdemelte, amit kapott. Nem érez empátiát, nem tud együtt érezni másokkal, ezért gyakran tapintatlan, lenéző és érzéketlen más emberekkel szemben. A közösségbe való beilleszkedés lenne a racionális cselekedet, de a fentiek miatt erre képtelen. A viselkedése sokszor távolságtartó, hideg, sokszor feszült, felelőtlen, kiszámíthatatlan, alkalmanként a saját magukra veszélyes cselekedetektől sem riadnak vissza. Nem képesek felismerni annak a következményeit, ha bűncselekményen kapják őket, sok esetben visszaesőként kerülnek az igazságszolgáltatás elé.”
Csakhogy te itt két dolgot nagyon összekeversz. A racionális hétköznapi értelmét a racionalitással, mint megismerési és döntési mechanizmussal. A kettő nagyon nem ugyanaz. Hétköznapi értelemben a racionális a józansággal rokon értelmű. A racionalitás viszont "az értelem számára felfogható (állítás, állapot, tény), amelyben nincs ellentmondás, zavar vagy rejtélyes elem; egyszerűen átlátható és logikusan kifejezhető." A te linked alapján.
Ez utóbbiban nincs helye empátiának, meg intuíciónak, mert ezek nem átlátható és ellentmondásmentes, hanem eleve nem ésszel igazolt döntéseket és viselkedést takarnak. Ezért jellemző a szélsőséges racionalitás a pszichopatákra. Erről szól megannyi science-fiction a mesterséges intelligencia témakörében. A tiszta értelem mentén konstruált döntési mechanizmusok embertelen rendszerekhez vezetnek, amikben nincs helye empátiának, meg pozitív érzelmek mentén való döntéshozatalnak, csak jéghideg célszerűségnek.
„A legnagyobb hibájuk, hogy nem tanulnak saját tévedéseikből és tapasztalataikból. Hiába kerülnek rendőrkézre, vagy börtönzik be őket, nem tanulnak a történtekből. Nem látják be, hogy hibáztak és ennek megfelelően nem is változtatnak korábbi életvitelükön. Az ilyen ember számára nem is megfelelő büntetés a bebörtönzés, mivel nem éri el célját, hiszen az illető képtelen tanulni belőle.”
Én ebben éppen azt látom, hogy mennyire tévútra vezet a szélsőséges racionalitás, mert vakká tesz minden olyan dologra, ami nem illik be a gyönyörűen felépített és működő világképbe. A pszichopaták ezen gyengesége épp a túlzásba vitt racionalitás buktatója.
„De tesz, az ember esetében ami nem racionális az patologikus viselkedéshez vezet. A fenti példa is éppen ezt bizonyítja, a közösségbe való beilleszkedés lenne a racionális cselekedet, hiszen úgy mindenki könnyebben boldogul, amit empátiával, a másik tiszteletével és figyelembe vételével lehet elérni”
Továbbra is kevered a kettőt. Miért fontos, hogy mindenki boldoguljon? A pszichopatában nincs empátia, tehát a többiek boldogulása érdektelen. A döntései tisztán saját érdekeik mentén meghozott, szenvtelen választások, amik a maguk érvrendszerében teljes mértékben igazoltak. Ha valaki, akkor a pszichopata pontosan tisztában van vele, hogy mit miért tesz. Nincsenek ismeretlen tényezők a döntéseiben.
„A személyiség lélektan alapvetően azzal foglalkozik, hogy milyen szerepet játszanak a külső és belső tényezők a személyiség kialakulásában.
Nagyon egyszerűen próbálod felhasználni a psziché szót és amint látom teljesen felületesen, sőt tévesen értelmezed.
Először talán ezt olvasd el lágy szíves:
Jung szerint négy funkciója van.
A négy funkció:
gondolkodás (intellektuális megismerés, döntéshozatal),
érzés (szubjektív értékelés, fontosság),
érzékelés (a konkrét világ észlelése és felfogása az érzékszervek által),
intuíció (megsejteni a rejtett lehetőségeket és a helyzet hátterét, tudattalan észlelés).”
Öregem, Jungot hozod fel érvként a vallásos hit patologikus mivoltára? Hát ha valaki, akkor ő volt az, aki rávilágított, hogy mennyire helye van a spiritualitás funkciójának az analitikus pszichológiában. Olvastad egyáltalán, vagy csak bemagoltad?
Felhoztál három különböző felfogást a pszichéről. Akartál valamit érdemben is reagálni? Hogy következik ebből bármi, ami azt cáfolja, amit leírtam? Fejtsd ki kérlek, ne ollóz ide nekem tankönyveket.
De hogy akkor én kifejtsem, mert úgy látom, még nem tartasz tananyagban a kognitív idegtudománynál.
Amikor a világot érzékeljük, folyamatosan kvázi végtelen mennyiségű információ ér minket (igazából matematikailag nem végtelen, de olyan felfoghatatlanul sok, hogy az azzal egyenértékű). Hogy egyáltalán valamennyit felfoghassunk belőle, az agyunk az információ 99,9999...%-át nullázza, és csak egy nagyon kis töredékkel foglalkozik, ami a kialakult mintázatok mentén relevánsnak vél(!). Vagyis a világról alkotott érzékelt képünk valójában az idegsejteink véleménye a dolgok természetéről és összefüggéseiről, ami vagy helytálló, vagy nem.
Például, ha valaki megkérne, hogy írjam le a közvetlen környezetem, akkor valószínűleg olyasmit mondanék, hogy előttem az asztal, rajta a monitor meg a gépház, balra tőlem egy tévé, alattam padló, fölöttem a lámpa, a szoba olyan 6 négyzetméter, egy ablaka van stb. Vagyis nagyjából az én nagyságrendemben lévő tárgyakat mondom el abból a szempontból, hogy létemhez képest relevánsak, vagy legalábbis annak tűnnek.
Mert amúgy mondjuk mondhatnám a következőt is:
Előttem az asztal rajta egy abrosz. Az abroszon mintaként kávébab szerepel, több ezer kávébab lehet. A legelső kávébab a jobb szélen olyan fél centiméteres kép, látszanak a sziklevelek. Vörösesbarna a alapból, a bal felén kicsit feketés, a középső része világosabb. Jobbra nagyjából 2 mm-es sötét árnyékot vet, ami a babminta jobb szélén fut, az utolsó 0.2 mm színátmenettel folyik át az abrosz alapszínébe stb stb.
A második esetben ugyanúgy a környezetet írtam le magam körül, de ezt gyakorlatilag a végtelenségig húzhattam volna, kielemezve minden pixelt, meg szennyeződést.
Mindezt azért írtam ilyen hosszan, hogy látni lehessen, milyen irdatlan mennyiségű információt hagyunk figyelmen kívül folyamatosan, mivel irrelevánsnak TŰNNEK. Mert hogy ugye mi számít relevánsnak, az egyrészt a születéstől kezdve tanult és felépített, másrészt genetikailag huzalozott belső térképünk alapján dől el. Az ember eszközhasználó állat, és a világot így eszközök mentén, használhatóság mentén fogjuk fel, nem tárgyakat látunk magunk körül, hanem eszközöket.
Hát most az a baj, hogy ez sajnos tökéletlen, hiszen valójában csak nagyon szeretnénk, hogy az általunk irrelevánsnak vélt dolog valóban irreleváns is legyen, de ez nincs így. És amikor rájövünk, hogy nincs így, akkor jön a szorongás, mert érzékeljük, hogy a felépített képünk hibás, és nem tudjuk, hogy mennyiben támaszkodhatunk rá. Ilyenkor az agyunk a flight/fight/freeze üzemmódba lép, felkészülve, hogy akármilyen veszély lecsaphat. Na már ez sem egy racionális dolog, bármennyire is értjük, hogy miért történik. A szorongás nem más, mint vegytiszta irracionalitás, hiszen éppen arról szól, hogy az ismertnek vélt összefüggéseink csődöt mondtak. Ettől még a szorongás önmagában nem patologikus, csak bizonyos állandósult fajtái. A szorongás fontos létfenntartó ösztön.
Visszatérve a vallásos hitre: igen, valóban vannak irracionális elemei a vallásos hitnek, De éppen ez a lényeg, hogy az ember az élete során felmerülő, szorongató vagy nem egyértelmű helyzetekben egy támpontot adjon, olyankor is, amikor a racionalitás csődöt mond. És igen, ez válhat patologikussá, például a szektás viselkedés esetében, de ez ugyanúgy szélsőség, mint a borderline zavar vagy a pszichopátia.
És mivel az agyi folyamataink túlnyomó többsége még általunk sem tudatos vagy ismert, az emberi természetünket nem tudjuk visszafejteni, megérteni és rabszolgánkká tenni. Nem vagyunk ismertek még saját magunk által sem. Nem tudjuk, hogy miért gondolunk dogokra spontán. Miért álmodjuk azt, amit álmodunk. Miért szeretjük azt, akit nem kéne, és nem szeretjük azt, akit kéne. Miért teszünk meg rengeteg dogot, miközben az elejétől fogva tudjuk, hogy nem kellene.
Viszont, ha nem is tudjuk mindezt pontosan megmagyarázni, az eltelt év-tízezredek (év-százezredek?) alatt az emberek rengeteg dolgot kitapasztaltak a természetükkel kapcsolatban. Hogy hogyan lehet bizonyos mértékig befolyásolni azt, amit nem ismerünk magunkkal kapcsolatban, hogy segítsen minket a túlélésben. A vallást tekinthetjük egyfajta technológiának, csak éppen elvont technológiának, amolyan "pszicho-technológiának".
Persze, én nem vitatom, hogy a racionalitás hasznos. Mi több, szerintem az egyik leghasznosabb képességünk, egyik legerősebb fegyverünk, amivel szembe szállhatunk a világ fenyegetéseivel. De meg vannak a korlátai, a fentiek miatt. A racionalitás valóban képes feltárni sikeresen a mintázatokat, de ezt valójában önkényes alapon teszi, és attól függ, hogy kezdeti feltevéseink mennyire igazak. De azt gondolni, hogy a racionalitás majd az élet minden pillanatában és minden döntésben működik, hatalmas hübrisz.
A racionalitás legnagyobb veszélye, hogy rabul ejtheti a művelőjét, aki beleszeret a pompásan megalkotott összefüggésrendszerbe, ezáltal vakká válik a nullázott információkra. A racionalitás fénye lehet vakítóan erős. Amikor valaki azt gondolja már, hogy minden tudásnak a birtokában van, amit tudnia kell, és amit tudnia kell, azt tudja is. Ha a racionalitás mindenhatóként mutatkozik, és Isten helyébe akar lépni a végső igazságként. Ennek a szimbolikus reprezentációja Lucifer (legalábbis Milton Elveszett Paradicsomában).
válasza: válasza:"Nos, mivel a vallàs nem bizonyítékokon alapul, hanem képzelgéseken, ezért nyugodtan összemoshatjuk az elmebajjal."
Nem. Egy normális vallás nem képzelgéseken alapul, hanem a megfigyelésekből levont következtetésekből alkotott rendszer. Innentől felesleges tovább ragozni...
Sajnos nincs ennyi időm, hogy ilyen hosszú válaszokat elemezzek ebben a számomra már érdektelenné váló kérdésben, de neked válaszolok, mert megtiszteltél írásoddal és léthatóan az értelmi színvonalad is kiemelkedő ebben a közegben. Sajnos jövő hét elejéig több könyvet is el kell olvasnom, olyan értelemben, hogy a konkrét részletes tartalmát is megjegyezzem és nem regényekről van szó. Ezen kívül más dolgom is van szép számmal.
Nem gondoltam volna, hogy a pszichopata racionalitásához továbbra is ragaszkodsz, hiszen egy modern társadalomban a szocializáció elengedhetetlen, antiszociális elemek sohasem tudnak boldogulni, illetve ha esetleg kivételes helyzetük, például azért mert milliárdos ezt mégis lehetővé teszik, ezen tulajdonságaik miatt csak veszthetnek, semmi nincs, ami pozitívum lenne a számlájukon, így a felsorolt tulajdonságaikból eredő tetteik irracionálisak.
A boldogulás az életben az egyén számára alapvető és ezt csak a hibákból való tanulás útján érhetik el
Jung csak az egyik képviselője a személyiség meghatározásának terminológiájában, az alapvető vonalak, amiből kiindul közérthetőek, de megadtam más szemléleteket is, amik világosan beszélnek a személyiség különböző értelmezéséről.
Nyilván nem vagy ebben jártas, vagy túlságosan régiek, esetleg koncepciózusak az ismereteid, amikor ilyeneket állítasz, hogy:
'Amikor a világot érzékeljük, folyamatosan kvázi végtelen mennyiségű információ ér minket (igazából matematikailag nem végtelen, de olyan felfoghatatlanul sok, hogy az azzal egyenértékű). Hogy egyáltalán valamennyit felfoghassunk belőle, az agyunk az információ 99,9999...%-át nullázza, és csak egy nagyon kis töredékkel foglalkozik, ami a kialakult mintázatok mentén relevánsnak vél(!). Vagyis a világról alkotott érzékelt képünk valójában az idegsejteink véleménye a dolgok természetéről és összefüggéseiről, ami vagy helytálló, vagy nem.'
Egyrészt a minket ért információk mennyisége nem végtelen, másrészt többnyire észleljük őket és annak kiértékelése nem csupán az idegsejtjeink dolga, hanem egy bonyolult és az értékeléshez megfelelően kialakult rendszeré.
Ha úgy nézzük, a komputerben is a processzor végzi a munkát, de semmit nem érne a rajta futó több szinten szervezett programok nélkül.
Az agyunk nagyon is jól tud szelektálni a számunkra szükséges és szükségtelen információkból, el tudja dönteni, mi a lényeges, mi a nem, így megalkothatjuk a képünket a világról.
Egy vonaton történő utazás minden pillanatát felesleges részletesen megjegyezni, ha az ablakon kipillantunk, mert ha nem történt semmi lényeges, akkor minek, de a fontos és lényeges információk rögzítésére van lehetőség és az agyunk él is ezzel, attól függetlenül, hogy szelektálja az érdektelen adatokat. Ha az érzékszerveinkből kialakított véleményünk nem lenne a világ képéről helytálló, akkor az emberiség réges-régen kipusztult volna, pont ahogy az ügyetlenek, a tévedők, a tévesen értelmezők, vagy cselekvők a kardfogú tigris karmaiban végezték.
Amit a szorongásról írsz a továbbiakban (nem akarom beidézni, mert bárki elolvashatja fentebb a válaszodban), megint csak elnagyolt, nem írsz a normális, a patologikus, vagy a szeparációs félelemről. a pánikbetegségekről, egyáltalán ezt is rendkívül felületesen hozod szóba, akárcsak a pszichét, de kisegítelek:
így a levont konklúzióid is (részben) hibásak, illetve irrelevánsak, vagy rendkívül hiányosak.
A továbbiakban megint az álomfejtés következik és az bizonyos, hogy az álmaink a valóság képeiből táplálkoznak, de hogy az random módon jelenik meg, vagy valamilyen kognitív folyamat csupán ellentétben egy valós megfigyeléssel és cognosco állapottal, ami szisztematikusan megfejthető lenne, mint azt egyes pszichiátriai irányzatok feltételezik, az messze nem bizonyított.
Aztán realitást adsz azoknak az irracionális feltételezéseknek, amik hosszú idők alatt alakultak ki az emberi tudatlanság talaján a világ ismeretlen dolgairól, illetve a hasznosságuk realizálását tartod helyesnek, gondolom olyanokat értesz ez alatt, mint hogy az ismeretlen eredetű jelenséget, a villámot például isteni eredetűnek tekintették és egész mitológiát költöttek hozzá, mint a villámdobáló Zeusz lényét.
Én kétségbe vonom ennek hasznosságát, hiszen ez ugyanúgy irracionális.
Manapság bátran kimondhatjuk azt, hogy 'NEM TUDJUK', ha ismeretlennel találkozunk és nincs arra szükségünk, hogy eleve tévútra tévedjünk, messzire kerülve ezzel a valódi megismerésnek a lehetőségétől, de ezt régen ugyanúgy megtehették volna mindenféle vallások, hitrendszerek kitalálása nélkül.
A racionalitás, vagy ésszerűség nem léphet semmilyen Istennek a helyébe, mert ez definíciós nonszensz, vagy akár az irracionálisnak, mert annak meg már eleve a helyén van, vagy legalább is a helyén kellene lennie minden embernél, hogy ne legyen beteg.
Az az elképzelés meg hogy minden tudás birtokában lennénk eleve téves, csupán annak van ésszerűsége, vagy racionalitása, hogy törekedjünk arra, hogy ismereteink minél szélesebb körűek legyenek, és azokra támaszkodni tudjunk és ne irracionális bizonyíthatatlan és ezért értelmetlen feltételezésekkel tapogatózzunk a sötétben.
válasza:#65
Ha ez így lenne, akkor a vallàs màr rég a természettudomàny asztalàra került volna, az istenek pedig megszüntek volna "transzcendensek" lenni.
Semmiféle megfigyelés nincs, maguk a hívők is elismerik, hogy Isten az anyagi vilàgon kívül esik, tehàt sehogy sem lehet megfigyelni. Meg lehetne figyelni viszont azt, ahogyam az istenség kölcsönhatàsba lép az Univerzummal, ez azonban a jelek szerint nem történik meg. Nincsenek a természettudomànynak adatai erről. A hívők képzelgései azok, amik rendelkezésünkre àllnak, akik mindenbe belemagyaràzzàk Istent.
Ha tehàt mindenféleképpen fent akarod tartani az Isten-hipotézist, azt csak deista formàban teheted meg.
Kedves Titus Pullo!
Kognitív idegtudományok lényegében ma már nincsenek részletesen oktatva, megváltozott a módszer.
A várható következmények kiszámítása egy kognitív folyamat. A tényleges megfigyelés általában sokkal eredményesebb megoldáshoz vezet, mint a puszta kognitív elmélkedés.
Ma már számos módon gyarapodtak az ismereteink, más a tananyag, amit részletes megfigyelésekre, mérésekre alapoznak.
válasza:Köszönöm, hogy megtiszteltél a részletes válasszal.
Nézd, én laikus vagyok, nem tanultam éveken át ezt, hogy fejből vágjam a szakirodalmat. Jelenleg Jungot olvasok, aztán majd haladok tovább, de időm azért sokat nem enged.
Azt hiszem, mindketten kifejtettük a véleményünk, szóval részemről lezárhatjuk a vitát. Ha én is javasolhatok pár témába vágót, Jordan Peterson Maps of Meaning című előadássorozatát tudom ajánlani, fenn van Peterson hivatalos csatornáján az egêsz egyetemi kurzus, szóval könnyű megtalálni. Ez elsősorban jungi alapokon nyugvó tanulmány erős evolúciós pszichológiai vonallal, de sokat merít Piaget és Skinner munkájából is.
A másik John Vervaeke Awakening from the Meaning Crisis című előadássorozata, ez még épp zajlik, péntekenként tölti fel az új előadásokat, szintén a szerző Vervaeke csatornáján. Ő elsősorban kognitív idegtudomány oldaláról közelít, történelmi kontextuson keresztül vizsgálja a jelentés fejlődését, illetve a buddhizmus és a mindfulness kortárs relevanciáját. Elsőre vmi New Age katyvasznak hangzik, de nagyon is tudományos és sok praktikus ismeret hangzik el benne.
Mindkét illető a University of Toronto professzora amúgy, szóval nem vmi bóvlit ajánlgatok :). Ha majd lesz időd, pillants rájuk.
Sok sikert a tanuláshoz!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!