A barátom jehova tanúja. Mit tegyek?

És amit szörnyű olvasni tőled, kedves kérdező:

"Én mondtam neki,hogy soha az életbe nem fogom ezt a vallást felvenni..."

Mert ki az, aki csak úgy "felveszi"? Úgy érted, hogy mint valami "díszruhát"?

Mert ha igen, akkor nyugodj meg, ettől nem kell félned! Senki sem fogja/tudja(!) rád erőltetni ezt, még a barátod sem!!!

Ahogy mondtam, NEM Jehova Tanúi álláspontját képviseli az ilyen viselkedéssel és nézettel. Az egy dolog, hogy ő annak nevezi (még) magát, de jó úton halad így a kiközösítése felé.

A vérkérdést is alaposan félre érted, és mivel pontos információd nem nagyon van a dologról (kitől lenne?!), te is a mindig "jól értesült" közvélemény hatása alatt írod, amit írsz.

Ez csak azért baj, mert a valóság egészen más, mint ahogy az emberek hiedelemvilágában él!

Szerintem azt, ki, kihez való, ne mi döntsük el, főleg így látatlanba!

Senki sem avatkozhat ilyen szinten bele mások életébe.

Tanácsot, információt adhatunk, de ennyi. Dönteni nekik kell.

A szüleivel kapcsolatban jut eszembe, hogy attól, mert nem Tanúval köt házasságot egy Tanú, még nem fogják kitagadni érte a szülei. Kiközösítés sem jár érte, hacsak az meg nem bánt erkölcstelen kapcsolattal jár együtt.

Ha ez igazolódik, akkor nem kell sokáig álszenteskednie.

"E rre 3 hete meg leordította a fejem,hogy vegyem tudomásul,hogy ha majd egyszer összeházasodunk és lesz gyerekünk akkor én is vegyem fel ezt a vallást meg a gyerekeink is."

Ez megint egy olyan szöveg, ami teljesen idegen egy Tanútól. Alapvetően egy nagy..., minek nevezzem?!

Aki csak ismeri a Tanúkat, az jól tudja, hogy náluk nem így mennek a dolgok!

Ez szépen hangzik, kedves kérdező, de valójában te nem tudod, hogy ő valójában milyen!

Ezt kellene megértened. Minden írásodból az derül ki, hogy elsősorban érzelmi alapon döntesz, és a józanságodat nagyon elnyomod.

A te barátod erősen lázad a "hite" ellen, amennyiben úgy beszél, ahogy leírtad. Az ilyenfajta érvelés, mint amit ő nyomott, nem hogy a Tanúknál, de egyetlen jobb érzésű ember között sem divat.

Én azért mondtam, hogy kicsit nézz körül a "háza táján" (ha képletesen is), mert enélkül oda jutsz, hogy Jehova Tanúit okolod olyan dolgokért, amikhez semmi közük.

Ez viszont a TE FELELŐSSÉGED! Pláne, ha mint mondod, szereted, és nem csupán belehabarodás, amit érzel.

De ha belehabarodás is, úgyis csak utóbb derül ki számodra.

Szögezzük le a lényeget! Senki sem "vehet fel" erőszakkal, vagy érdekből semmilyen világnézetet.

Ahhoz, hogy Jehova Tanúja legyen bárki, hosszú és alapos Bibliatanulmányozás kell, ahol eldől, hogy az illető szívből gondolja azt amit tanul, vagy sem.

Csak névleg, meg érdekből, vagy "mert mások úgy akarják", senkit sem fognak megkeresztelni, mivel nálunk nem csecsemőkorban történik ez meg!

Kedves véleményező!

Először is már az ókori filozófusok is tudták, hogy a gondolkodó a probélma megoldása/a tények feltárása közben képtelen elvonatkoztatni a saját gondolataitól, és meggyőződésétől... Ergo senki sem képes a saját "dolgait" objektíven (egyéntől elvonatkoztatva) látni, hiszen vagy a probléma, vagy a megoldás része...

A vallás egy dolog, az emberek viszont invidiumok (önálló gondolkodással, világnézettel, logikával, értékrendel...stb... rendelkező önálló lények), teljesen természetes tehát hogy a vallást is külömbözőképpen értelmezik...

Én meg azt mondom, hogy nem a kérdezőnek kellene szétnéznie a tanúk háza táján, hanem a kérdező barátjának kellene szétnéznie a saját fejében...

A szerelem, pedig -ahogy az egyik barátom egyszer olyan szerencsésen megfogalmazta- olyan, mint a pí állandó, irracionális és kiszámíthatatlan, tehát hatalmas butaság lenne értelmi alapokat keresni benne... Ahogy a nagy William Shakespeare is megmondta, "az ember nem azt szereti akitakar, hanem akit tud". Innen látatlanba pedig nem amortizálhatjuk le azt a szerelmet belehabarodásba... (öngól, csak szólok)

Az, hogy kit mire lehet kényszeríteni, az pedig elég tág fogalom... Jelen esetben egy érzelmi zsarolásról van szó... a szerelmes nő pedig vak... Voltak rá híres példák is...

Kedves Kérdező!

A barátod sosem fog tégen olyannak elfogadni, amilyen vagy. Ő egy szemüveget visel, és ezt a szemüveget addig nem fogja levenni, amíg egy irtózatosan nagyon nem csalódik a vallásában.

Hidd el nekem, én éltem ilyen kapcsolatban. Teljesen át tudom érezni azt, amit érzel, mert az én akkori barátom pont ugyanezt csinálta velem: nagyon kedves volt, nagyon aranyos, csak az volt a mániája, hogy nekem meg kell térnem. Én sziklaszilárd ateista voltam, és kijelentettem, hogy sem szép szóval, sem veszekedéssel, sem lelki terrorral (mert egy idő után azzal fenyegetett, hogy elhagy, hanem térek meg, ergo zsarolt) nem fog nálam eredményt elérni. Biztosítottam arról, hogy én elfogadom őt úgy, ahogy van, a vallásával együtt, csak arra kérem, hogy ő is fogadjon el engem úgy, ahogy vagyok, ateistának.

Majdnem egy évig ment a huzavona, én persze irtó szerelmes voltam, végül azonban már nem tudtunk úgy egymáshoz szólni, hogy ne legyen veszekedés a vége.

Ebben szerepet játszott az egyébként szintén hívő családja is, akik eleinte szintén szép szóval és kedvesen szerettek volna a vallás irányába terelni, miután azonban látták, hogy nem fogok megtérni, kimutatták a foguk fehérjét, és nyíltan ellenségesek lettek velem. Pedig semmit sem kértem, csak azt, hogy ne akarjanak engem megváltoztatni, és fogadjanak el olyannak, amilyen vagyok.

Erre ők nem voltak hajlandóak, és elkezdték fúrni a kapcsolatunkat.

A vége az lett, hogy a fiú teljesen a családja befolyása alatt kezdett el cselekedni, minden szavából az anyja befolyását lehetett kihallani. Így elhagyott...

Akkor nagyon ki voltam készülve, hónapokig a padlón voltam, fogytam 15 kilót (ne tudd meg, hogy néztem ki), mindenkinek az agyára mentem, mert másról sem tudtam beszélni, mint a fájdalmamról...

Aztán azt vettem észre, hogy egy idő után egyre kevésbé fáj az egész, és végül teljesen túltettem magam rajta. A szerelem is rám talált, és már évek óta boldog vagyok azzal az emberrel, akit valóban nekem rendelt a sors. :)

A tanulságot azonban leszűrtem, és azóta megértettem a "suba subához, guba gubához"-elvét. Soha többé nem lennék képes kapcsolatot kezdeni olyan emberrel, akivel nem egyezik meg a világnézetünk, nem értünk egyet vallási és politikai ügyekben. A világnézeti kérdések ugyanis alapvetőek, és ha itt áthidalhatatlan különbségek vannak, akkor az egész kapcsolatot meg fogja mérgezni a probléma. Nagyon remélem, hogy sikerül majd megoldanod a helyzetet, és én csak drukkolni tudok, hogy képes legyél önmagad maradni! A személyiséged a legnagyobb kincs, ha azt elveszted, akkor boldogtalan leszel egész életedre!