A barátom jehova tanúja. Mit tegyek?
Köszönöm a kommenteket!
Én mondtam neki,hogy soha az életbe nem fogom ezt a vallást felvenni,de még mindig nem fogja fel. Sztem nem is fogja.AZT mondja,hogy attól fél,hogy mivel én és majd a gyerekei nem lesznek jehova tanúi akkor soha nem fogunk halálunk után feltámadni,stb...És íg yérezné magát biztonságban,hogy a túlvilágon is találkozzon velem. De kérdem én, hogy milyen vallás az amelyet erőszakkal akarnak az emberre erőltetni?? Szerintem az már éppen elég nagy áldozat tőlem,hogy elfogadtam őt ilyennek amilyen...Miért kell neki még ennél is több?Én tudom,hogy nekem is vannak hibáim,de én próbálok rajta változtatni és nem akarok ráerőltetni semmit. Sztem nem egy vallás dönti el azt hogy ki milyen ember.És még ami a legdurvább hogy a szülei képesek lennének a saját fiukat kitagadni a családból,azért mert úgymond "világi nővel" házasodna össze. És feltettem neki azt a kérdést hogy mit tenne akkor ha súlyos baleset érne engem,mint feleségét majd, és vért kellene kapnom.Erre azt mondta h inkább ne kapjak vért mert azt tiltja a vallásuk.Szval inkább haljak meg...TELJESEN KÉSZ VAGYOK!!!!!!!!! Legalább ne szeretném!!!!!Mert máskor meg tök normális velem,csak akkor ilyen ha feljön ez a vallásos téma!
"Viszont elhagyni se bírom mert szeretem"
Igen ? És mi az alapja ennek a szeretetnek? Nyilván nem a közös értékrend és világnézet. Akkor mi? Talán csak a testiség? No arra önmagában nem lehet egy tartós kapcsolatot alapozni. Arról már nem is beszélve, hogy a fiúd egyik szavával cáfolja a másikat. Egyszer kilépne, máskor meg rajtad és a gyermekeitek felett is uralkodni akar. Ez az erőszakosság jellemző erre a szektára. Ilyet még Jézus sem engedett meg magának. Persze nem is tehette, hiszen Ő pont az ellenkezőjét vallotta és
tanította. De ez már legyen a Jehovások dilemmája, hogyan egyeztetik össze az erőszakos nyomulásukat Jézus szeretetével és szelídségével.
Nem szeretek ilyen ügyben tanácsot adni, de úgy gondolom a barátod kiforratlan, éretlen ember. Lehet, úgy gondolod jó vele az ágyban, de még egy igazén jó szeretkezés is többet feltételez, mint fizikai egybeolvadást. Az csak üzekedés, amire minden emlős állat képes. Sajnos a legtöbb ember megelégszik ennyivel, mert fogalma sincs arról milyen az amikor a testen kívül a lelkünk és szellemünk is eggyé válik a másikkal. Neked még rengeteg időd van, hogy találj olyat akivel ez összejön. Semmi értelme, hogy 19 évesen belekényszerítsd magad egy ilyen előreláthatóan csak rosszat hozó kapcsolatba.
Rendeld meg ezt a könyvet és olvastasd ezt el vele:
Kedves kérdező a ma 12:09-es válaszodban:
Jó alaposan félreérted a problémát!
Próbáljunk józanul gondolkodni.
Mit tudsz valójában Jehova Tanúi gondolkozásáról? Konkrétan ebben a kérdésben szerinted milyen állásponton vannak?
Vajon támogatják-e az olyan állítólagos "hittársukat", aki így viselkedik?
Nem önmagában arról van szó, hogy mennyire helytelen, ha egy Tanú nem a hittársak közül választ párt magának (erre bölcsen utalt is valaki az előző oldalakon, miszerint a közös világnézet, életcél hiánya nagyon súlyos következményekkel jár!), hanem sokkal inkább arról, hogy miért is sugallja a panaszod azt, hogy a barátod belül is Jehova Tanúja?!
Ez itt a baj. Mert olyan módon adod elő (a számodra teljesen érthetően szörnyű szitut), mintha a barátod Tanú volta okozná a katasztrófát.
Pedig nem így van! A barátod (amennyiben így viselkedik) valójában messze van attól, hogy Jehova Tanújának lehessen nevezni.
Kérj csak tőle egy olyan könyvet, aminek az a címe, hogy "Fiatalok kérdései, gyakorlatias válaszok". Tudom, te nem óhajtasz a Tanúk hitével foglalkozni, de ebbe a könyvbe mégis hasznos lenne beleolvasnod, mert meglepődnél, hogy mennyire nem az a barátod, aminek kiadja magát!!!
Enélkül pedig pontos információt nem tudsz meg a kettőtök kapcsolatának a létjogosultságáról. Pedig tényleg bölcsen tennéd, ha szembesítenéd a barátodat a saját súlyos hibáival.
Egy rövid rész a könyvből:
"„A belehabarodás elvakult, és úgy is akar maradni. Nem akarja a valóságot látni” — ismeri el a 24 éves Calvin. Egy Kenya nevű 16 éves leány ezt mondja: „Amikor bele vagy habarodva valakibe, azt hiszed, hogy minden, amit tesz, az tökéletes.”
A belehabarodás nem valódi szeretet. A valóságtól elrugaszkodott és énközpontú. A megvakított szerelmes személyek ezt szokták mondani: ’Fontosnak érzem magam, ha vele vagyok. Nem tudok aludni. Felfoghatatlanul fantasztikusnak érzem’, vagy ’Nagyon jól érzem magam vele.’ Figyeld meg, milyen sokszor utal a személy önmagára. Az önzésen alapuló kapcsolat pusztulásra van ítélve! De a Biblia leírása a valódi szeretetről ez: „A szeretet hosszútűrő és kedves. A szeretet nem irigy, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik illetlenül, nem keresi a saját érdekeit, nem válik ingerültté. Nem tartja számon a sérelmet” (1Korinthus 13:4, 5).
Mivel „nem keresi a saját érdekeit”, a Biblián alapuló szeretet sem nem énközpontú, sem nem önző. Igaz, egy pár talán erős romantikus érzéseket táplál egymás iránt, és a külső vonzerőt is kölcsönösen erősnek érezheti, mindazonáltal ezeket az érzéseket egyensúlyban tartja az értelem és a másik személy iránti mély tisztelet. Amikor valóban szerelmes vagy, a másik személy jóléte és boldogsága ugyanolyan fontos számodra, mint a sajátod. Ilyen esetben az egyén nem engedi, hogy a lehengerlő érzelem elpusztítsa a jó ítélőképességét."
Ja, még egy bölcsesség, nem tudom ki írta és nem is szó szerinti az idézet:
Nem abban van az igazi szerelem (szeretet), hogy egymás szemébe milyen kedvesen tudunk nézni, hanem abban, ha egy irányba tudunk nézni.
Valójában nincs mire építeni a kapcsolatot, ha a világnézet nem azonos, vagy legalább nem hasonló.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!