A Föld volt előbb vagy a Nap?

Én nem azt mondom, hogy azzal lesz valaki hívő, ha úgy él, mint Jézus. Nem megszégyenítésként, csak alázattal kérdezem: nincs valami baj a szövegértelmezéseddel? Én azt mondom, hogy cselekedetek útján lehet üdvözülni, te pedig tudtommal azt, hogy hit által. Nem állítottam olyat, amivel vádolsz.

Így a te érvelési hibád: szalmabáb.

[link]

Én már elmondtam, hogy hogyan fér össze például egy olyan vers, ami kegyelemből kapott üdvösségről beszél és egy olyan, ami cselekedetek alapján való ítéletről. Annyira mindenképp megmagyaráztam, mint te, hiszen továbbra se kaptam tényleges választ rá, hogy mi van ezekkel a nagy (látszólagosan kizáró) ellentétekkel. Mondjuk ha az "akik pedig a gonoszt művelték"-re rá lehet fogni, hogy a hitről szól, mikor kerek-perec művelést, cselekedetet említ, akkor bármi lehetséges.:)

Vicces, ha azt hiszed valaha is lesz még helye a hitednek. Utoljára a középkorban volt, ha jól számolom. És nem azért, mert te különb lennél, hanem mert tudjuk, hogy a hited téves és hazugságokat állít. Merész dolog tőled azt állítani, hogy Isten bolondja lennél. És egy kicsit nagyképű is. Én inkább a múlt bolondjának mondanálak. A Bibliát lehet ókori, középkori szemmel értelmezni, de veszélyes, mert a gondolkodó embert ez eltávolítja Istentől, nem véletlenül. Azért tudom biztosra, hogy az én értelmezésem a helyes, mert például tudjuk, hogy a Nap előbb volt, mint a Föld, meg hogy a csillagok nem egy kifeszített ponyván lógnak (vagy milyen ökörséget mondtál, már nem tudom pontosan:D). Értelmezni többféleképpen is lehet egy szöveget, de az én értelmezésemet van ami alátámasztja. Így bátran ki merem jelenteni, hogy senki bolondja nem lettem.

A nevem egyébként Péter, nem mintha bármi közöd lenne hozzá, vagy megkívánná ez az oldal, hogy nevesítsük magunkat.

Így már sokkal jobb, kedves Péter!

Azt hiszem igazad van, tényleg gond lehet a szövegértelmezésemmel. De remélem te majd segítesz nekem. Azt írtad, hogy "Én nem azt mondom, hogy azzal lesz valaki hívő, ha úgy él, mint Jézus. Én azt mondom, hogy cselekedetek útján lehet üdvözülni"

Korábban pedig ezt írtad: "Jézus nem véletlenül tanított 3 éven keresztül. Egy életpéldát mutatott nekünk, amit legjobb tudása szerint minden embernek KÖTELESSÉGE követni, különben nincs esélye az üdvösségre."

Kérlek magyarázd el akkor, hogyan kell ezt érteni, és milyen cselekedetekre gondolsz, amelyek által üdvözülhet valaki?

Sejtettem, hogy lázasan fogod keresni az érvelési hibák között azt, amelyekkel visszalőhetsz nekem. De végül is csak ugyanazt a labdát dobtad vissza. Állítottad vagy nem, hogy az üdvösség egy jutalom, amit jó cselekedetekkel ki lehet érdemelni? Mert én ezt cáfoltam. Helyesebben mondva, a Biblia cáfolja ezt, én csak rámutattam a megfelelő helyekre. Ha ezt állítottad, akkor nem szalmabáb ellen érveltem.

A Biblia könyvei, a levelek egybefüggő szöveget alkotnak. Attól mert a versek meg vannak számozva, azért még nem jelenti ez azt, hogy különálló, egymáshoz nem kapcsolódó mondatok halmazával van dolgunk. Nem lehet a Bibliát, sem más szöveget úgy értelmezni, hogy kiveszünk abból egy mondatot, és önmagában értelmezzük. Minden igeversnek van szűkebb és távolabbi szövegkörnyezete, amelyben értelmezni kell. Sőt, minden kijelentésnek, amit olvasunk, illeszkednie kell az egészhez. Nem mondhat ellent egyik vers a másiknak. Ha látszólagos ellentmondást látunk, akkor azzal kell kezdeni, hogy mit értettünk meg mi rosszul. Lehet, hogy egy bizonyos igeverset úgy olvasol, mintha azt mondaná, hogy az üdvösséghez bizonyos cselekedeteteket kell véghezvinni. De kérdés, hogy ez nem mond-e ellent más, konkrétabb igeverseknek. Mert ha ellentmond, akkor biztos, hogy más magyarázatot kell keresni rá.

Valójában egy kis nüansznyi különbséggel szinte ugyan azt mondjuk mindketten. Az üdvösséghez hit kell elsősorban, de kellenek cselekedetek is. Mert "Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt". Te azt mondod, hogy a cselekedetek eredménye az üdvösség. Én pedig azt, hogy az üdvösség eredményezi a cselekedeteket. (Pontosabban a hit és az üdvösség tesz képessé a helyes cselekedetekre). Sőt, ha teljesen korrektek akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy a hit tud bárminemű cselekedet nélkül is üdvözíteni. Mint a kereszten függő egyik latort. Akinek azonban volna lehetősége jól cselekedni, de mégsem teszi, annak is lehet üdvössége, de nagy veszteségek fogják érni majd a mennyben, és Isten valószínűleg fegyelmezni fogja a földön.

Logikusan nézve ajándékba kapni az üdvösséget sokkal jobb, mint megdolgozni érte. Igen ám, de az ajándékért minimum hálásnak kell lenni, míg amiért megdolgozik valaki, arra büszke lehet. Az ember pedig inkább szeret büszke lenni, mint hálás. Nem igaz?

Dosztojevszkij mondta, hogy az ember egy két lábon járó hálátlanság. Igaza volt.

Aztán ott vannak azok az okok, amiket korábban említettem.

Továbbá a tisztán kegyelemből való üdvösség tana elemi csapás a vallások számára.

Ha az üdvösséghez cselekedeteken át vezet az út, akkor a keresztyénség semmiben sem különbözök a többi vallástól, amelyek szintén valamilyen emberi cselekedetek, szertartások által kínálnak lehetőséget az Istennel (istenekkel) való jó viszonyra. Akkor a keresztyénség ugyanolyan volna, mint az iszlám, a buddhizmus. És bizony a Katolikus Egyház sem különbözik ezektől, mely ugyanezt tanítja. A vallásos elv ugyanaz mindenhol, csak a megkívánt cselekvési formák mások. A keresztyénség abban más, hogy Jézus Krisztus a hívőkért MINDENT elvégezett. Minden vallás "istene" kér valamit a híveitől. Egyedül Jézus Krisztus az, aki nem kér, hanem ad. Önmagát adta az üdvösségért.

Jézus annyira elvégzett mindent, hogy ahhoz a hívők részéről más semmi kipótolni való sincs. Ki is jelentette a kereszten: "Elvégeztetett". Ezért egyetlen út az Atyához Jézus, mert minden más vallásos út a cselekedeteken alapszik. Aki Jézusról nem ezt vallja, az hamis Krisztust tanít.

A legtöbb ember azonban körömszakadtáig ragaszkodik a vallásához, még akkor is, ha tk. nem is gyakorolja. Sőt, vannak akik annyira, hogy gyilkolni is tudnak érte.

Még egy kérdést hadd tegyek fel neked.

Zsidók 11:6 azt mondja: "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni".

Hogyan magyarázod meg ezt az igeverset? A Biblia több helyen mondja, hogy aki hisz, annak üdvössége van. A kérdés, amely felett vitázunk, hogy milyen út vezet a hithez? Csupán egy döntés, vagy cselekedetek?

Ha cselekedetek alapján kellene üdvözülni, akkor ez egy valódi 22-es csapdája volna. Hiába cselekszel ugyanis akármennyi jót, azzal nem lehetsz kedves Isten előtt, ha nem vagy hívő. Mert "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni". De szerinted hívővé azzal válik valaki (és ezzel üdvözültté) ha jól cselekszik. De amíg nem hívő, nem cselekedhetik jót, olyat, ami Istennek is tetszik. Tehát, mi a megoldás erre?

Ha azt mondod, hogy már azelőtt is lehet hívő valaki, mielőtt cselekedeteivel az üdvösséget kiérdemelte volna, akkor azt kérdezem, miben hitt akkor ez az ember? Sokféle dologban lehet hinni, a Bibliával kapcsolatban is. Az ördögök is hisznek, és rettegnek. A Biblia több helyen leírja, hogy akik hittek, azonnal elnyerték az üdvösséget. Milyen fajta hit az, hol található a leírása, amelyhez még cselekedni is kell dolgokat az üdvösséghez?

Én kifejezetten az üdvösségről beszélek. Az üdvösség Jézus életpéldájának követésével érhető el, a Biblia útmutatásának követése, a jó cselekvése által.

Az üdvösséget földi életünk végén nyerjük el, amikoris megitéltetünk az alapján, ahogyan ebben a világban éltünk. Így logikus, hogy a cselekedeteinek nem lehetnek az üdvösség eredménye, hiszen előbb cselekszünk, és utána jön az ítélet, nem pedig fordítva.

A kereszténység Istene ugyanúgy kér, mint a többi vallásé sőt parancsokat ad nekünk, számtalan alkalommal. Jézus csupán az üdvösség lehetőségét szerezte meg nekünk, de volt olyan kedves és megmutatta azt is, hogyan nyerhetjük el azt életünk végén. Ez egyértelműen kiderül, ha a Biblia egészét vizsgáljuk. Aki Jézusról nem ezt vallja, az hamis Krisztust tanít.:)

Ha Jézus valóban mindent elvégzett volna helyettünk földi életünknek nem lenne semmi értelme, nem lenne iránya, hiszen automatikusan a mennybe jutnánk cselekedeteinktől független.

Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni. Cselekedetek nélkül viszont nincs hit. Imádkozhatok, amennyit akarok, ha a hitem nem hoz gyümölcsöt önmagában semmit nem érek vele. Hiába hiszek Istenben, ha nem cselekszem azt, amit parancsolt nekünk. "Aki nem szeret engem nem tartja be igéimet." És hogyan üdvözülhetne valaki, aki nem szereti Istent, aki megszegi a főparancsot? Sehogy. Mivel cselekedetek nélkül nem vagyunk képesek rá.

Kedves Péter!

Látom, hogy nagyon szeretnél nevetségessé tenni, mert más eszközöd már nem maradt, hogy kitarthass a nézeteid mellett. Ha tényszerűek akarunk lenni, akkor valójában a te nézeteid középkoriak, mert a katolikus egyház középkori tantételein alapulnak.

Ez a téma, amiről vitázunk most, már 500 éve kezdődött (pontosabban már korábban, de ekkor élesedett ki), amikor Luther Márton kifüggesztette téziseit a wittenbergi vár kapujára, melyben cáfolta többek között a cselekedetek általi üdvösség tanát. A katolikus egyház akkor és azóta sem tudta bebizonyítani ennek az ellenkezőjét, így a hatalom eszközéhez folyamodott inkább. Összehívták a tridenti zsinatot, ahol átkokkal sújtották a reformátorok nézeteit. Összesen 125 anatémát, azaz átkot mondtak ki. A II. Vatikáni zsinat a hangnemen enyhített ugyan, de az átkokat nem vonta vissza. Nem is teheti, hiszen önmagát tévedhetetlennek nyilvánította, így nem tud visszavonni semmit, amit korábban mondott a nélkül, hogy ezzel el ne kezdené felszámolni önmagát. (Az önmagát tévedhetetlennek tartás problémájával úgy tűnik te is küzdesz). Senki sem tudta tehát bebizonyítani mindeddig, hogy a cselekedetetekből való üdvösség igaz lenne, még a magas Tanító Hivatal se. De te megpróbálkozhatsz vele, mindjárt adok erre lehetőséget.

A lényeg, hogy a te üdvösségről vallott nézeteid az elavultak, a 'felvilágosult' keresztyének már a hit által kegyelemből való megváltásban hisznek. Az összes protestáns, a baptista, az evangéliumi keresztyének.

Rájöttem, hogy mi a megfelelő szó arra, amit te hiszel: egy ábránd. Te egy ábrándozó vagy, aki szeretné hinni, hogy amiben hisz, az az igazság. A bizonyítékoktól pedig nem hagyja zavartatni magát. Eldöntötted, hogy szerinted mit tanít a Biblia az üdvösségről, és cseppet sem zavar, hogy ez tényleg így van e vagy sem. Szerinted így kell lennie, mert nem is lehet másként. Magasról tojsz arra, hogy mit mond minderről vagy bármiről Biblia maga, úgyis az igaz, amiről te meg vagy győződve. Ez még súlyosbítva van azzal a hittel, hogy meg vagy róla győződve, hogy modern és felvilágosult vagy, a GONDOLKODÓ EMBER mintaképe, aki magasan felette áll azoknak, akik még mindig a "tudomány által túlhaladott" nézetekben hisznek. Így pedig magától értetődően, már csak a helyzetedből kifolyólag is, mindig igazad van - véled.

Persze most már bizsereg az ujjad, hogy kapásból visszalőj, mondván: én vagyok az ábrándozó.

Egyikünk az, de várjuk ki a végét, ki tudja tényleg megvédeni az állítását.

Gyakran megesik, hogyha rossz hírt kap valaki, akkor a hírhozóra haragszik meg. Mivel én olyasmit állítottam, ami támadás azon dolgok ellen, amikben mint megkérdőjelezhetetlen igazságokban hiszel, ezért dühös vagy rám. Gondolom ezért nem hagytál még fel a vitával. Pedig én semmi mást nem állítottam, mint amit a Biblia állít. Pontos diagnózis nélkül nem lehet elkezdeni a gyógyítást.

Még nem reagáltam erre a felvetésedre: "tudjuk, hogy a Nap előbb volt, mint a Föld, meg hogy a csillagok nem egy kifeszített ponyván lógnak (vagy milyen ökörséget mondtál, már nem tudom pontosan)"

Először talán nézz utána, mert én nem mondtam olyat, hogy a csillagok egy kifeszített ponyván lógnak. Semmi többet nem mondtam, mint amit a Biblia ír: "Ő az, aki körülvette magát világossággal, mint egy palásttal, és kifeszítette az eget, mint egy sátrat." (Zsolt 104:2)

Ez neked lehet, hogy ökörség, de valójában ez egy hasonlat. Egy hasonlóságon alapuló szókép. S mint ilyen, nem azt mondja, hogy az ég egy sátor, hanem, hogy Isten ahhoz HASONLÓAN feszítette ki Isten az eget, ahogyan egy sátrat szoktak kifeszíteni. Ne legyél már ilyen merev! Használd a fantáziádat!

Az izraeliták, akik ezt a zsoltárt olvasták, nem arra gondolnak, hogy a csillagok konkrétan egy kifeszített ponyván lógnak az égen, hanem értették, hogy ezzel Isten csak utalt egy ismeretlen, emberi ésszel felfoghatatlan dologra, olyasmi által, amit ismernek.

Újabb szalmabáb?

Jó veled vitázni, de ennek így nem sok értelme van már. Elég a mellébeszélésből!

Egy kihívás elé állítalak, hogy meglássuk, érdemes-e még tovább folytatni ezt a kötélhúzást.

Magyarázd meg kérlek, hogyan illeszthető bele az emberi cselekedeteken alapuló üdvösség tanába az alábbi igeszakasz. Hosszabban idézem, egy újabb fordítás szerint, hogy kontextusában tudj vele foglalkozni. De tetszőlegesen tovább bővíthető a szövegkörnyezete.

Efézus 2:1-10

(1) Titeket is megelevenített, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt,

(2) melyekben jártatok egykor e világnak megfelelően a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.

(3) Egykor mi mindnyájan ezek között forgolódtunk, követve testünk kívánságait, cselekedve a test és a gondolatok akaratát, és természet szerint a harag fiai voltunk, mint mások is.

(4) De az irgalomban gazdag Isten az ő nagy szeretete által, amellyel minket szeretett,

(5) minket, akik halottak voltunk vétkeinkben, Krisztussal együtt megelevenített – kegyelemből van üdvösségetek –,

(6) és vele együtt feltámasztott, és vele együtt ültetett a mennyekbe Krisztus Jézusban,

(7) hogy megmutassa az eljövendő időkben az ő kegyelmének felséges gazdagságát irántunk való jóságából a Krisztus Jézusban.

(8) Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez,

(9) nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék.

(10) Mert az ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtetve, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.

Az én általam elfogadott értelmezés röviden ez: Minden ember bűnös a születésétől fogva, Isten szemében halott lelkileg (1). Ebben az állapotában minden ember a Sátán hatalma alatt áll (2). Az "Egykor" (3) azt jelenti, hogy mostanra változás állt be az állapotunkban. De mi okozta ezt a változást? Isten elevenített meg minket - kegyelemből (4-7) - és már feltámasztásunkról is jelen időben beszél Pál, mintha az már megtörtént volna. Ebből látszik, hogy ez biztos, mert Isten ígéretén alapszik. Nem majd a halálunk pillanatában fogja mérlegelni Isten, hogy hova küld minket. Eddig szó sincs arról, hogy az üdvösségért cselekedni is kellene. Majd konkrétan el is mondja, hogy mindez nem a mi cselekedeteinkből van (8-9). Majd elmondja, hogy mindazokat a jó cselekedeteket, amelyeket teszünk sem magunktól tesszük, hanem Isten készítette el azokat, hogy azokban járjunk, miután a Sátán hatalmából Krisztus Jézusba születtünk újonnan (10).

Ha szerinted ezt máshogyan kell érteni, mond el, hogy hogyan. Ha megint csak mellébeszélsz, és "viccesnek" meg "középkorinak" titulálsz érdemi magyarázat helyett, akkor úgy veszem, hogy beismerted, hogy tévedtél. Ebben az esetben egy "köszönöm a beismerést" mondattal befejezem a vitát. Szóval, ha tényleg annyira biztos vagy magadban, merd felvenni a kesztyűt.

Érdeklődve várom a válaszod!

Józsi

Amíg a válaszon gondolkodsz, had tegyek még egy megjegyzést az általad abszurdumnak tartott dologgal kapcsolatban. (lásd. legutóbbi 205. bejegyzésed).

Te ugyebár büszke vagy a tudományos elköteleződésedre. A tudományban van olyan, hogy elvetünk egy bizonyítékot mert az nem tetszik?

Szerintem a dolgok úgy működnek, hogy ami tény az tény. Függetlenül attól, hogy emocionálisan vagy máshogyan egyetértünk e azzal. A teológiában sincs ez másként. Amit a Biblia tényként közöl, az tény. Nem számít, hogy ez bárkinek tetszik-e vagy sem, hogy a saját szemszögéből helyesnek tartja-e vagy sem.

Isten szeret minden embert. Mert Isten szeretet. Ezt mondja a Biblia. Ez igaz is. Ebből arra következtetnek sokan, hogy egy szerető Isten nem engedheti, hogy az emberek nagy része a Pokolba kerüljön. De rosszul következtetnek. Isten ugyanis a mellett, hogy szeretet, igazságos is. Ő maga az Igazság. Jézus meg is mondta, hogy Ő az Igazság (Jn. 14:6). Az igazság megköveteli az igazságosságot. Az igazságossághoz pedig hozzátartozik az igazságszolgáltatás. A bűnösök megbüntetése, az igazság védelmezése. Erre a látszólagos ellentmondásra Istennek azonban van megoldása. Isten szeret minden embert, de nem úgy, ahogyan azt sokkal képzelik vagy várják.

Hogyan szereti Isten az embert? "ÚGY szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16) Istennek a bűnt meg kell büntetnie, különben sérülne az igazságossága. De ezt úgy kell tennie, hogy közben a szeretet is megmaradjon. Mit tett tehát Isten? Elküldte Fiát? Jézus Krisztust, Aki magára vállalta azt a büntetést, ami minket kellene, hogy sújtson. Isten tehát jogilag lerendezte a igazságszolgáltatást. Jézus magára vette a mi bűneinket. A megváltást Isten ingyen ajándékként kínálja föl mindenkinek. Ezt az ajándékot azonban el kell fogadni oly módon, hogy hiszünk abban, hogy Jézus Krisztus mindet elvégezett helyettünk, és kérjük Őt, hogy legyen nekünk is személyes Megváltónk. Az üdvösség tehát semmi mástól nem függ, mint Jézus Krisztushoz való viszonyunktól. "Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." (János 3:18) "Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (János 3:36)

A bűnt Isten haragja sújtja. Hogy valamely embert sújt-e Isten haragja, az kizárólag attól függ, hogy kérte-e Jézus, hogy távolítsa el róla Isten haragját. Aki kéri ezt, annak attól a pillanattól kezdve "örök élete van". Tehát VAN! Nem pedig LESZ majd a halála után. Aki hisz, annak üdvössége van, mely üdvösség el sem veszíthető már, mert Isten hatalma őrzi azt. "Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen." (1 Péter 1:5). Az üdvösség a megtérés pillanatában készen van, csak a külvilág számára nem nyilvánvaló még. De az utolsó időben nyilvánvaló lesz majd a feltámadáskor.

Az üdvösség mindenki számára, aki hallott Jézusról, a Hozzá való viszonytól függ tehát. Ez tény, akár elfogadja, akár egyetért ezzel valaki, akár nem. A világ népességének elenyésző része nem tud ma Jézusról. Akik tényleg nem hallottak még róla, azokkal máshogyan foglalkozik Isten. A Biblia elsősorban azokkal foglalkozik, akik hallottak róla. Több száz millió muszlim is tud Jézusról. De nem az igazságot hiszik róla. Ezért rájuk vonatkozik a Jn. 3:36. Ez igazságtalannak tűnik? Lehet, hogy emberileg annak tűnik, és emberi értelmünkkel nem is tudunk megoldást találni erre a kérdésre. Ettől függetlenül abban kell hinnünk, amit Isten mond.

Isten azt is mondja, hogy mindenkinek szabad akarata van, hogy döntsön az üdvössége felől, de azt is mondja, hogy némelyeket kiválasztott az üdvösségre, másokat nem. "Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem." (Róma 9:13) "Annak okáért akin akar könyörül, akit pedig akar, megkeményít." (Róma 9:18)

Ezek nem Hoffmann József nézetei az üdvösségről, hanem a Bibliáéi. Ha arrogánsnak tűnnek neked, akkor is ez az igazság. A gravitáció akkor is működik, ha valaki arrogáns és igazságtalan dolognak tartja, hogy mondjuk egy lezuhanó repülőgépen kisgyermekek és ártatlanok is meghalnak. Isten igazságot szolgáltat mindenkinek, de azon a módon, amit Ő erre rendelt. Ez a mód pedig Jézus Krisztus.

Vigyázz tehát, mert hiába tűnik számodra abszurdumnak az, amit a Biblia az üdvösségről mond, akkor is ez a valóság.

Azt is mondtad, hogy egy olyan Isten, aki olyasmiket tesz, ami számodra abszurd, elfogadhatatlan, nem létezhet. Csak éppen a dolgok nem így működnek. Vigyázz ezért az ilyen véleménnyel! Mert egy olyan isten, aki csak olyasmit tesz, ami számunkra, emberek számára elfogadhatónak tűnik, az nem isten, hanem egy magunk kreálta bálvány. A bálvány az, amikor az ember maga elvárása szerint teremt magának istent.

Továbbra is kíváncsian várom a magyarázatod az Efézus 2:1-10-ről!

Nem voltam otthon a napokban, és nem nagyon volt időm erre, azért válaszolok ilyen későn. (A továbbiakban sem lesz még annyi időm se, mint előtte sajnos.)

Én nem az üdvösségről való nézeteid tartom elavultnak, hanem azokat, amiket a Biblia természettudományos állításaival kapcsolatban állítottál. Az üdvösséggel kapcsolatban is félreértelmezed az Írást - nem is kicsit -, de más kérdésekben egyszerűen lehetetlen dolgokban hiszel. (Amúgy csak kíváncsiságból, a hivatalos baptista álláspont például az, hogy a Föld előbb keletkezett a Nap, vagy ez az egyéni véleményed?)

A "ponyvásnál" utaltam rá, hogy nem tudom pontosan mit mondtál, szerintem elég egyértelműen. Az értelmezésen meg már vitatkoztunk eleget szerintem.

Írhatnék róla fél oldalt én is, hogy mennyire igazam van, "mert csak", de se időm, se kedvem nincs hozzá, úgyhogy a felesleges körítést és annak megvitatását, hogy kettőnk közül ki kerget ábrándokat inkább mellőzném. Mint mondtam, feleslegesen alkalmazod ezt a stílust, mások valószínűleg már nem olvassák, amit írunk, én pedig átlátok rajtad, volt már dolgom hozzád hasonló emberekkel.:)

Az általad felhozott versek értelmezése nem olyan bonyolult. Isten elküldte egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy a bűnös embereket megváltsa és megszerezze nekik az üdvösség lehetőségét. Tehát Isten kegyelmének köszönhetően megkaptuk a lehetőséget, hogy üdvözüljünk és eljussunk az örök életre. Nem cselekedetek által, hanem Istennek köszönhetően. Mit kell tennünk, hogy meg is kapjuk ezt az üdvösséget? Újjá kell születnünk a krisztusi életre, követve Megváltónk példamutatását, Istenünk parancsait. Ha egy parancsot nem tartok be annak bizony következményei vannak.

Én még csak nem is a nemkeresztények üdvösségéről beszéltem, mert az egy kényes téma. Én arról beszéltem, hogy te keresztényeket zársz ki az üdvösségből. Legalábbis a katolikusokról azt állítod, hogy tanításaik alapján nem lehet üdvözülni. Én úgy értelmeztem először a dolgot, hogy a te hited az egyedüli tökéletes hit, és csak azok juthatnak el az üdvösségre, akik egyetértenek veled. Lehet félreértettem, de akkor meg tudnád mondani mely felekezetek tagjai nyerhetik el az üdvösséget?

És itt nem a Biblia tanításáról van szó, hanem arról, hogyan értelmezed azt, Hoffman József gondolatairól. Te arrogáns módon a történelem során élt alsó hangon többmillió keresztényről jelented ki arrogáns módon, hogy elkárhoztak. Ez bizony nem keresztényi magatartás.

A Biblia csak akkor értelmezhető egészében ellentmondások nélkül, ha hajlandóak vagyunk megérteni, hogy az üdvösségünknek maga a lehetősége ajándék, de az ember személyes üdvössége egy olyan dolog, amiért bizony tennie kell. Ahogy azt a Biblia számos alkalommal kimondja.

"Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; és tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik néki engedelmeskednek"(Zsid 5,8-9)

Tehát az üdvösséget azok kapják meg, akik engedelmeskednek Isten parancsainak. Logikus is, hiszen a parancsol általában azért vannak, hogy betartsák őket.

(Képzeld azt, hogy a végére én is írtam valami fellengzős szöveget, most fáradt vagyok hozzá. Jó éjt.)