A Föld volt előbb vagy a Nap?

"Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23)

Ebben szerintem benne van minden. Már hogy ne lehetne cselekedetekkel kiérdemelni az üdvösséget? Sőt, az üdvösséget csak cselekedetek útján lehet elérni. Jézus nem azt tanítja nekünk, hogy porhüvely módjára éljük le életünket és időnként bánjuk meg bűneinket, aztán folytassuk ugyanúgy, ahogy eddig csináltuk. Jézus a két főparancsban világosan megmondja, hogy szeressük Istent és embertársainkat. Megmondta, megmutatta nekünk, milyen életet kell élni ahhoz, hogy üdvözüljünk. Olyan tökéletesen nekünk sosem fog sikerülni, mint neki, hiszen bűnös emberek vagyunk. Ezért segít, ha bevalljuk bűneinket Istennek (ennek a szentgyónás a legjobb módja), a segítségét kel kérni, valamint elhatározni, hogy igyekszünk elkerülni ezt a bűnt a továbbiakban. A gyónás egy fontos cselekedet (és egy nemkeresztény is képes elvégezni), de nem elég az üdvösséghez, az üdvösséghez krisztusi életet kell élni, vagy legalábbis még kell próbálni. Ebbe beletartozik Isten és ember szeretete, mások megsegítése, stb, stb. Pál apostol is megmondta, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Ebben minden benne van. Az ilyen életre való törekvéssel lehet üdvözülni. És erre egy buddhista hívő ugyanúgy képes, mint egy evangélikus, még Aki egész életében Istent kereste, hagyományos értelemben "jó" életet élt, az üdvözül. Még szép, hogy üdvözül, az az isten egy kegyetlen isten lenne, aki elvetné különböző vallások követőit nézeteik miatt (vagy épp azokat is, akik hírből sem hallottak még a kereszténységről).

A katolikus egyház szentmiséivel és egyéb szertartásaival semmi probléma nincsen, mind a Biblián alapszik. A szeretet hirdetésével sincs semmi baj, és egyáltalán nincs túlzásba véve, szükség van erre a mai világban. A katolikus egyházban minden megvan, ami az üdvösséghez szükséges, egy majd' tökéletes környezetet biztosít híveinek, nyilván sokkal több esélye van ily módon egy katolikusnak üdvözülni, mint egy eretnek irányzat követőjének vagy épp egy buddhistának. Viszont nekik sem lehetetlen, amíg a jót cselekszik. Te azt mondod a katolikus egyház nyugszik hibás alapokon, mert csak önmagát tartja tökéletesnek. Ehhez képest emberek milliárdjait zárod ki az üdvösség lehetőségéből. Ez képmutatás, barátom.:)

"emberek milliárdjait zárod ki az üdvösség lehetőségéből. Ez képmutatás, barátom"

Éééén zárom ki emberek millióit az üdvösség lehetőségéből???

Szerintem Isten az, aki csak egy ajtót hagyott nyitva ehhez: "Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik" (János 10:9)

"Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (János 14:6)

"Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." (ApCsel. 4:12)

Csakis és kizárólag a Jézus Krisztusba, mint Megváltóba vetett hit alapján lehet üdvözülni. Úgy látom, te már nem csak természettudományos kérdésekben, hanem másban sem hiszel a Bibliának. De hát ez várható is volt. Sajnos általános jelenség ez a Biblia kritikusainál.

Ugyanez a helyzet ezzel is: "Már hogy ne lehetne cselekedetekkel kiérdemelni az üdvösséget?"

Már idéztem, de most újra megismétlem, egy másik fordítás szerint:

"Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék." (Efézus 2:8-9)

Érted? NEM CSELEKEDETEKBŐL!

"De amikor a mi üdvözítő Istenünk jó volta és az emberekhez való szeretete megjelent, nem a véghezvitt igaz cselekedeteink alapján újított meg, hanem könyörületből mentett meg minket az újjászületés fürdője és a Szentlélek által, (Tit 3:4-5)

Nem én, a biblia cáfol téged. Ehhez nincs is mit hozzáfűznöm.

Amiről utána beszélsz, az egy vallásos, a vallásában bizakodó ember tipikus elképzelése a keresztyéni életről. Feltételezem, sosem hallottál még a hívő két természetével kapcsolatos bibliai tanításról.

Talán ez segít: [link]

A szeretet nagyon fontos! De nem mindegy, hogy testből vagy lélekből vitelezi ki azt az ember. A testből származó szeretet kedvessé tehet az emberek előtt, de nem Isten előtt! "Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti." "Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az." (Jn. 3:6)

Néhány megjegyzés a Katolikus Egyházzal kapcsolatban, ha már lényegében úgy is csak mi ketten beszélgetünk itt.

Előszóban annyit, hogy én szeretem a katolikus embereket. Éppen ezért aggódom értük. A valódi szeretet nem egy szentimentális érzelem csupán. Nem szeretet azt mondani, hogy csak higgy abban amiben akarsz, Isten úgy is elfogad téged. Mert ez nem igaz. Isten megmondta, hogy ez nem igaz. (lásd fent!) Lehet ezzel vitatkozni, de Isten mindentől függetlenül tartja magát ahhoz, amit kijelentett.

A gyermekének sem mondja az ember, hogy csak nyugodtan füvezzél, ha ehhez van kedved. Lógjál az iskolából és bulizzál inkább, ha ezt jobban szereted. Már ha valóban szereti a gyermekét. Ha tényleg, igazán szereti, akkor igyekszik jó útra téríteni. Manapság a tolerancia fölébe kerekedett a szeretetnek. De Jézus nem azt mondta, hogy legyetek egymáshoz toleránsak, hanem, hogy szeressétek egymást. A szeretethez pedig hozzátartozik az intés.

"Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de utálatos a gyűlölködő csókja." (Péld 27:6)

Tehát.

A mai és a náci Németország között alapvető különbség van ideológiai alapjukat tekintve. A mai Németország teljesen szakított a náci eszmékkel, gyökerekkel.

Ugyanez a változás azonban nem mondható el Római Katolikus Egyházról. Az eszközök és a módszerek változtak ugyan, de a gyökér és cél ugyanaz maradt. Az Egyház ma is azokat elveket vallja, amelyek egykor az inkvizícióhoz, kínzásokhoz, eretneknek titulált emberek ezreinek meggyilkolásához vezettek.

Olyan ez, mintha Németországban konszolidálódott volna a nácizmus. Már nem semmisítenek meg fizikailag zsidókat, és árnyalják a beszédet, de alapvető eszmeként még mindig az árja felsőbbrendűségében hisznek.

Ugyanez megfigyelhető az Egyház esetében is. Már nem követelik, hogy égessék meg az eretnekeket (mert természetesen az Egyház nem égetett meg senkit, a piszkos munkát a világi hatalomra bízta), de még mindig alapvető dogma, hogy csak a Katolikus Egyház közvetítésével lehet üdvözülni, ezért közvetlenül vagy közvetve, de mindenkinek katolikusnak kell lennie. Erről szól lényegében jelenleg az ökumenizmus. Részletesen foglalkoztam az ökumenizmussal, most erre nem térek ki.

Ahogy azonban a bejegyzésben is írtam, semmiféle közvetítőre, semmilyen egyházra nincs szükség ahhoz, hogy egy ember üdvözülhessen.

"Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" (1Tim 2:5) Egyedül Jézus Krisztusban, az Ő emberré válásában és értünk véghezvitt áldozatában való hit szükséges az üdvösséghez. Nem cselekedetek, hogy senki se dicsekedhessen a saját teljesítményével. Az üdvösség tisztán kegyelemből (nem kegyelemből ÉS cselekedetekből), és egyedül Krisztus által (nem Krisztus ÉS valamely vallási szervezet által) nyerhető meg. Attól mert valaki katolikus vagy baptista, vagy bármi, nem lesz üdvössége. Attól, mert jó ember, nem lesz üdvössége. (Tekintve, hogy Isten szerint nincs egy ember sem aki "jó" lenne, isteni mérce szerint).

A Katolikus Egyház, és különösen a pápa nagyon hízelkedő szavakat használ manapság, de azért gyakran kibújik a szög a zsákból. ("utálatos a gyűlölködő csókja"!) Aki odafigyel, észreveszi, hogy az Egyház más módszerekkel, de ugyanarra törekszik ma is, mint régen és mindig. Ez a cél a befolyás, a hatalom az emberek felett. Az inkvizíció nem célravezető manapság, ezért a hízelkedő beszédhez folyamodnak. Ez a mostani celebpápa élen jár ebben. Tudtad egyébként, hogy az inkvizíció hivatala még ma is létezik, csak más a neve? Éppen az előző pápa, Ratzinger bíboros volt a vezetője.

Egy szó mint száz, a Katolikus Egyház egy hatalmi szervezet, vallási köntösbe bújtatva. Nem azt mondom, hogy az egész klérus gonosz (mármint emberileg, mert Isten szerint természetesen az, ahogy mindenki más is), mert nagyon sok őszinte istenfélő ember van közöttük. Én is ismerek ilyeneket. Sok őszinte katolikus hívő is van. Azonban az őszinteség nem elegendő ahhoz, hogy valaki üdvözüljön. Jézus nem azt mondta Nikodémusnak, hogyha őszintén keresi Istent, akkor beléphet Isten országába. Noha Nikodémus, mint zsidó vallási vezető bizonyára őszintén kereste Istent. Hitt Istenben. De Jézus mégis azt mondta neki, hogy újonnan kell születnie. Aki nem születik újonnan, nem léphet be Isten országába. Jézus ezt mondta, ki szállhat vele vitába? Azt is mondta, hogy "Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis (kizárólag) énáltalam." (Jn. 14:6) Ez egy rendkívül kirekesztő kijelentés, mert kirekeszt minden más vallású embert. De ezt is Jézus mondta, így nincs más lehetősége egy hívőnek, mint elfogadni ezt.

Megkérdezhetem, hogy te újonnan születtél már? Ahogyan az embernek van születésnapja, kell lenni újonnan születés napjának is, ha tényleg megtért. Egy nap, amikor elfogadta Jézus Krisztust Megváltójának. Ha ilyen nincs, lehet hogy hisz valamiben, akár még Jézus Krisztusban is, de e nélkül a személyesen meghozott döntés nélkül nem lesz megváltott.

A helyzet az, hogy ahogyan te fogalmaztál, az őszinte hívő is "megy a levesbe", hacsak meg nem tér. Lehet, hogy hisz, csak éppen nem abban, amiben kellene. Nem abban kell hinni, amit Hoffman József helyesnek tart. Abban kell hinni, ami a BIBLIA helyesnek tart!

A Katolikus Egyházzal, mint hivatalos vallással nem csak az a baj, hogy szörnyű bűnökkel terhelt a múltja. A baj az, hogy még ma sem tért meg ezekből a bűnökből. A mézes-mázas kommunikáció csak palástolja ezt. A tridenti zsinat átkait vajon visszavonta már az egyház? Nem, nem tette meg, és mélyen hallgat erről. Nem is vonhatja vissza, hiszen önmagát tévedhetetlennek nyilvánította. Így a saját dogmáinak a rabja. Ahogyan Jézus is mondta, ha egy ország meghasonlik önmagával, mimódon maradhatna meg? A Katolikus Egyháznak meg kellene hasonlania önmagával, ha lényegi dolgokon, dogmákon változtatna. Ha megtenné, az végét is jelentené egyben. Ezért nem teszi meg.

Én nem egy vallási szervezethez toborzok tehát embereket. Én azt szeretném, ha emberek ténylegesen, biblikusan megtérnének, és csatlakoznának bármely gyülekezethez, melynek a hite és a gyakorlata a Biblián alapul. Ahol tanítványokká válhatnak, ahol megtanítják őket, hogy megtartsák mindazt, amit Jézus Krisztus parancsolt a hívőknek. (Máté 28:19-20) Elsősorban keresztyének legyenek, és csak utána baptisták, reformátusok vagy bármik. Aki keresi és meg akarja tartani Krisztus parancsolatait, az fel fogja ismerni, hogy a gyülekezet, egyház, amelynek tagja, azt hirdeti-e, amit a Biblia tanít. Ha nagy az ellentmondás a kettő között, akkor igyekszik keresni olyan helyet ahol egészséges tanítást talál.

Sajnálom, de a Biblia alapján egy katolikusnak, ha azt teszi amit az egyháza neki tanít, SEMMI ESÉLYE nincs rá, hogy üdvössége legyen. Egyszerűen azért, mert a katolikus tanítás homlokegyenest ellentmond annak, amit a Biblia az üdvözülés lehetőségéről mond. A Biblia fő témája Isten dicsősége. De utána az ember üdvössége, vagyis, hogy hogyan állhat helyre az ember kapcsolata Istennel a legfontosabb témája az Igének. Az általam bemutatott négy pont, melyet "római útnak" is szoktak nevezni (Róma 3:23, 6:23, 5:8, 10:13) csak ez egyik módja annak, ahogyan megérthető az üdvösséghez vezető lépések mibenléte.

Itt van egy kicsit bővebben elmagyarázva:

[link]

Vagy itt:

[link]

Az örök életet Isten ingyen kegyelemből adja nekünk, csak el kell fogadnunk. Ha bármiféle cselekedetre volna ehhez szükség a mi részünkről, akkor ezzel kisebbítenénk Jézus Krisztus áldozatát. Jézus elsősorban azért jött a földre, hogy meghaljon a mi bűneinkért, és csak másodsorban azért, hogy tanítson és példát mutasson.

Miután az ember megtért, elfogadta Jézus Krisztust Megváltójának, szükséges, hogy neki tetsző életet éljen. De a cselekedetek KÖVETIK az üdvösséget, nem pedig előidézik! Ráadásul ezeket a jó cselekedeteket már testből, hanem lélekből, a benne lakozó Szent Lélek által vitelezi ki a hívő, mert csak az ilyen cselekedet kedves Isten előtt.

Azt tanácsolom, forgasd többet a Bibliát, mert abban van az örök élet.

"A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet." (János 6:63)

Jézus beszédeiben van az élet, azt kell keresni!

Már miért következne ezekből, hogy az, aki nem kifejezetten a kereszténység istenében hisz, ne üdvözülhetne? Persze, hogy csakis Jézus által lehet üdvözülni. Jézus példájának követése által. Egy nemkeresztény is ugyanúgy élhet krisztusi életet, mint egy keresztény.

Az üdvösséget természetesen Istennek köszönhetjük, ezt senki nem vitatja. Viszont élni is kell ezzel a lehetőséggel, tenni kell érte, önmagában nem elég a kegyelem, sem a hit. "Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát."

Az üdvösségért tenni kell, követni kell Jézus példáját. Akármilyen erős valakinek a hite, ha nem cselekszik helyesen, nem él krisztusi életet, nem fog üdvözülni.

A mai katolikus egyház ugyanúgy nem tehet róla és ugyanúgy nem vonható felelősségre múltbéli tetteiért, mint a németek. A németeknél az egész eszmerendszer romlott volt, az egyháznál csupán a módszerek. Németországban mára az alap, az eszme is megszűnt (nagyjából), az egyháznak csak a módszerei változtak, nincs ezzel semmi gond. Konszolidálódott az egyház, rájött tévedéseire, és mára jobban képviseli Istent, mint valaha. Arról meg szó sincs, hogy a mai egyház ahhoz kötné az üdvösség lehetőségét, hogy valaki katolikus legyen.

Itt lobbizol az elmaradt nézeteid mellett és mered állítani, hogy az egyház tör hatalomra, befolyásra? Amit az egyház csinál azt hittérítésnek nevezik, de persze gondolom egy hatalmas összeesküvésről van szó, amit a háttérből irányítanak az evolucionalisták. Az egyháznak természetesen van hatalma, rengeteg ember áll mögötte, magától adódik a dolog, de szó sincs a hatalomra való törekvéssel. Persze, vannak fekete bárányok, mint minden szervezetben, de nem ez adja a lényegét. Ferenc pápa pedig egy nagyszerű személy, tökéletesen képviseli Krisztus tanítását. És jóval több lelket fog megmenteni, mint amennyit te a kárhozat felé terelgetsz, ebben biztos vagyok.:)

Én kifejezetten sajnálom az olyan embereket, mint te, és félek mi lesz a sorsod a hamis tanítások terjesztéséért. Én nem képzelem magam Istennek, hogy ítéletet mondjak a fejed fölött,de aggódom érted.

Tudod, csak az a baj ezzel a szentimentális elképzeléssel, amit itt felvázoltál, hogy semmivel sem tudod bizonyítani. Ez így pedig csak egy vélemény, ami érdekes lehet, de miért kellene elhinnünk, hogy ez az igazság. Én az IGAZSÁGOT keresem. Az igaz Igazságot. Hogy te miben vagy biztos, az fontos lehet NEKED, de másnak csak akkor kell figyelembe vennie, ha be tudod bizonyítani. Nem nagyon fordultál a Bibliához, hogy igazold az állításodat. Vagy tudsz jobb alapot az igazsághoz keresztényként, mint a Biblia?

Szó sincs arról, hogy az embereknek Jézus PÉLDÁJÁT kell követniük az üdvösséghez. Kérdezzük meg Pált, mi is az evangélium, vagyis az üdvösség Isten által kínált módja:

1Kor 15:1-4

(1) Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, melyben álltok is,

(2) amely által üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.

(3) Mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,

(4) és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint,

Az üdvösséghez nem Jézus példáját kell követni, hanem hinni kell abban "hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért", "hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon".

Miben kell hinni még egyszer, miről beszél Pál?

Krisztus meghalt a bűneinkért, ami bizonyítja azt is, hogy bűnösek vagyunk. Aki tagadja a bűnösségét, tagadja az okot, amiért Jézus meghalt, és ezzel tagadja a SZEMÉLYT, Aki meghalt a bűneinkért. Tehát nem hisz Jézus Krisztusban. "Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta." (Ján 3:36)

Egy szóval sem beszél arról Pál, hogy Jézus példájának követésével lehet üdvössége valakinek.

Természetesen egy hívőnek követnie KELL Jézus példáját, MIUTÁN MEGTÉRT. De nem a követés eredményezi a megtérést. A kettő között hatalmas különbség van! A megtérés, ami által üdvössége lehet valakinek, egy döntés, melyet egyszer hoz meg az élete során az ember. Ekkor a Szent Lélek által újonnan születik. Ez után kezdődik az ún. megszentelődés folyamata, mely során a hívő egyre inkább krisztusi jelleművé válik, amennyiben engedi, hogy a Szent Lélek formálja őt.

Az egyetlen igevers, amit idéztél, a "Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát." arra utal, hogy aki csak MONDJA, hogy "Uram, Uram", az nem jut be a mennyek országába. Teljesíteni kell a mennyei Atya akaratát. Mi az Ő akarata? "Az pedig az én Atyámnak akarata, hogy aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, és feltámasszam az utolsó napon." (Ján 6:40)

Az Atya akarata az 8üdvösség szempontjából), hogy az emberek higgyenek a Fiúban!

Jézus KrisztusBAN kell hinni, nem csupán Jézus KriszusNAK!

Jézus számtalanszor mondta, hogy higgyetek Én BENNEM, nem azt, hogy higgyetek NEKEM. Aki Jézust lealacsonyítja egy bölcs tanítóra, egy példára, akit követni kell (sőt nem is kell, csak LEHET), az nem méltó arra, hogy Krisztus követőjének, vagyis keresztyénnek nevezze magát.

Ez a mondatod: "Az üdvösségért tenni kell, követni kell Jézus példáját. Akármilyen erős valakinek a hite, ha nem cselekszik helyesen, nem él krisztusi életet, nem fog üdvözülni" nem igaz. Szerencsére nem igaz. Ugyanis senki nem lenne képes olyan szent életet élni, hogy ez által kiérdemelhesse az üdvösséget.

Nézzük meg, hogy mit válaszolt Pál és Szilász a filippi börtönőr kétségbeesett kérdésére: "Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?"

A válasz: "Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" (ApCsel 16:30-31)

Hol van itt bármiféle utalás Jézus példájának követésére, jó cselekedetekre vagy bármi másra a hiten kívül?

A probléma az, hogy mint minden katolikus, összekevered a megtérést a megszentelődéssel. A megtérés egy döntés, melyet hit által hoz meg az ember. A megszentelődés pedig az, amikor Jézus példájának követésével, és a Biblia tanítása alapján krisztusi jellemet alakít ki magában a hívő. Pontosabban, hagyja, hogy a Szent Lélek kialakítsa ezt benne. De a sorrend nem felcserélhető. Először hit, aztán a hitnek megfelelő cselekedetek. Ha nincsenek ilyen cselekedetek, akkor ez azt jelenti, hogy nincs igazi hit. Csak "Uram, Uram"-ok vannak, de ezek csak testből származnak, nem Lélekből.

Még egy utolsó példa Péterrel kapcsolatosan:

"Simon Péter pedig így válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus pedig azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert ezt nem test és vér jelentette ki neked, hanem az én mennyei Atyám." (Máté 16:16-17)

Jézus azért dicsérte meg Pétert, mert nem testből uramozta le Őt, hanem a Lélek jelentette ezt ki neki.

Igen én "lobbizok", bizonyságot teszek a Biblia igazsága mellett. Mert ezek az igazságok soha nem avulnak el.

"Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim soha el nem múlnak." (Márk 13:31) Sem el nem avulnak!

Az a baj, hogy miközben az IGAZSÁGOT keresed teljesen FÉLREÉRTELMEZED azt, amit olvasol.

Mint te is idézted Páltól, itt arról van szó, hogy meg is kell tartani az evangéliumot. A hit önmagában nem elég. Ha elég lenne, akkor Jézus teljesen feleslegesen tanított volna cirka 3 éven keresztül. Azért tanított, hogy példát mutasson nekünk, megmutassa hogyan juthatunk el az üdvösségre. Bizony ezt mondja az említett idézetben is, aki csak mondja, Uram, Uram, tehát hisz Istenben, de nem él krisztusi életet nem fog üdvözölni.

"Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit."

Pál írja a Rómaiak 13. fejezetében. Innen is jól látszik, hogy a hír önmagában nem elég. Cselekedetek kellenek, ezek vezetnek el az üdvösség felé. Egy tetteinek tudatában lévő sorozatgyilkos sosem fog üdvözölni, hiába hisz Istenben. Egy relatíve rossz ember sosem fog üdvözülni, hiába áldja Isten nevét nagy buzgósággal.

"félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket" (Fil 2,12 részlet)

Tehát munkálni kell az üdvösségünket, tenni kell érte, szó sincs róla, hogy a hír önmagában elegendő lenne.

"Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki." (Zsid 5,8-9)

Engedelmeskedni kell neki, ha üdvözülni akarunk. És bizony Jézus sokkal többet kért tőlünk, mint hogy higgyünk benne. Jézus egy egész életpéldát adott át nekünk, amit egy buddhista teszemazt adott esetben jobban követ, mint egy keresztény.

És bizony Józsi ne feledd: jobb egy lúdnyak két tyúknyaknál! Köszönöm a figyelmet testvéreim!

Nos, ezt a témát érdemes még jobban körüljárni.

Elsőként néhány további bizonyíték, hogy miért nem elég pusztán Jézus példáját követni, tehát erkölcsös, szeretetteljes életet élni.

Józsefnek így utalt rá az angyal, amikor Jézus még Mária méhében volt: "Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből." (Máté 1:21)

Mindez visszautal arra, amit Ézsaiás próféciájában a Messiásról olvashatunk: "És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!" (Ézs 53:5,8)

Az üdvösségünk tehát elsősorban azt jelenti, hogy hinni abban, amit Jézus miértünk elvégezett, semmint olyasmi, amit Jézus példája alapján NEKÜNK kell véghezvinnünk. És ami a legfontosabb: azért, hogy Jézus példa legyen a számunkra, nem kellett volna kereszthalált szenvednie!

"De mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek" (Jn. 1:12)

Nem pedig így: 'mindazoknak, akik az ő példáját követik, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek' !

" mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." (Róm 10:13) "mindaz, aki az Úr nevét segítségül hívja, üdvözül." (Apcs 2:21)

Segítségül kell hívni az "Úr nevét", vagyis magát az Urat, hogy mentsen meg bennünket a bűneinkből. Szó sincs arról, hogy a példáját kellene követni az üdvösséghez.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3:16)

Annak van örök élete, aki "hisz őbenne", nem annak, aki csak általánosságban véve követi Jézus példáját!

Jakab foglalkozik az olyan "hívőkkel", akik hívőnek mondják magukat, de nincsenek ennek megfelelő cselekedeteik.

Idézem őt:

Jakab 2:14-26

(14) Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei pedig nincsenek? Vajon megtarthatja-e őt a hite?

(15) Ha pedig egy férfi- vagy nőtestvérnek nincs rendes ruhája, és nincs meg a mindennapi eledele,

(16) és közületek valaki ezt mondja nekik: „Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól”, de nem adjátok meg nekik, amire szüksége van a testnek, mit használ az?

(17) Így a hit is, ha nincsenek cselekedetei, halott önmagában.

(18) De mondhatja valaki: Neked hited van, nekem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a te cselekedetek nélküli hitedet, én pedig megmutatom neked az én cselekedeteimből a hitemet.

(19) Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.

(20) Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül hasznavehetetlen?

(21) Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult meg, amikor fiát, Izsákot felvitte az oltárra?

(22) Látod, hogy hite együtt munkálkodott a cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit.

(23) És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám Istennek, és tulajdoníttatott az neki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.

(24) Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.

(25) Ugyanígy a parázna Ráháb is vajon nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, amikor a követeket a házába fogadta, és más úton bocsátotta el őket?

(26) Mert amint halott a test lélek nélkül, úgy halott a hit is cselekedetek nélkül.

Miről beszél tehát Jakab?

Voltak a keresztyén közösségben olyanok - mint ahogy manapság is vannak -, akik azt állítják magukról, hogy hívők, de ennek nem adták/adják semmi tanúbizonyságát azzal, ahogyan élnek. Ugyanolyan világi életmódot folytatnak, mint a többi, nem keresztyén ember. Nyoma sincs az életükben a Lélek gyümölcsének (Gal. 5:22-23). És nincs meg bennük a hívőkre jellemző két természet. Erre mondja Jakab, hogy "a hit is, ha nincsenek cselekedetei, halott önmagában". Vagyis az olyan hit, amelynek nincsenek neki megfelelő cselekedetei, az egy nem létező hit. Sokan MONDJÁK magukról, hogy hívők, de nem cselekszenek keresztyéni módon, nem gondolkodnak keresztyéni módon. Vannak olyan emberek, akik azt mondják, hogy keresztények, de világnézetükben, gondolkodásukban elsőbbséget adnak világi elméleteknek a Bibliával szemben. Én még sosem találkoztam ilyennel :) És te?

Az ilyen, "szájkeresztények" ellen emeli fel szavát Jakab.

Ábrahám esetében, ő azzal mutatta meg a hitét, hogy annak megfelelően cselekedett. Az Izsák feláldozásával kapcsolatos próba több évtizeddel azután történt, hogy Ábrahám hitt Istennek. A próba során "hite együtt munkálkodott a cselekedeteivel" vagyis Ábrahám a hitének megfelelően cselekedett, és azután "a cselekedetekből lett teljessé a hit".

Hit nélkül azonban a puszta cselekedet vajmi keveset ér Isten előtt. "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni" (Zsid. 11:6)

Az ember tehát nem úgy igazul meg, hogy azt MONDJA, hogy hisz, hanem cselekedetekkel is bizonyítani kell a hitet. Ha valakinek nincsenek megfelelő cselekedetei, akkor nem ezek hiánya miatt kárhozik el, hanem a hit hiánya miatt.

"halott a hit is cselekedetek nélkül.", más szóval: nincsen hit, ha nincsen cselekedet. De fordítva nem igaz, ha van jó cselekedet, az nem jelenti azt, hogy van biblikus hit. Lehet egy buddhista, hindu, muszlim vagy ateista is "jó", becsületes, erkölcsös ember, de mindezektől mégsem lesz üdvössége. Sőt, még egy magát kereszténynek vallónak sem lesz, ha nem születik újonnan.

Jézus azt mondta, hogy szeressük egymást. De azt is mondta, hogy ELŐSZÖR Istent kell szeretnünk, mert ez az első parancsolat. Hogyan kell szeretnünk Istent? Jézus ezt is megmondta: "Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok." (Jn. 14:15)

Csak ha ez első parancsolat rendben van, foghatunk a másodikhoz. Ha valaki szereti a többi embert, még nem jelenti azt is, hogy szereti Istent is.

Óvatosnak kell lenni! Az igazság szeretet nélkül a könyörület hiányához, könyörtelenséghez vezet. Azonban a szeretet igazság nélkül egyrészt szentimentalizmushoz, felszínes érzelgősséghez majd pedig tévelygéshez vezet. Ez utóbbi úton jár napjainkban nemcsak a katolikus egyház, hanem mindenki, aki az ökumenikus mozgalomhoz csatlakozik.

Istenben az igazságosság és a szeretet tökéletes egyensúlyban van. Isten egyszerre igazságos, amennyiben megbünteti a bűnösöket; és ugyanakkor szeret is, mert senkit nem akar megbüntetni. Erre a dilemmára megoldás Jézus Krisztus. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3:16)

Ez a példakövetéses elképzelés a katolikus tanrendszerekből származik. Mert mit tanít a katolikus egyház?

Azt elismeri, hogy minden ember bűnösen születik. Mivel bűnös, képtelen a jóra. A keresztség azonban eltörli az eredendő bűnt (a KE szerint), és így válik képessé az ember a jó cselekedetek, és az egyház által szolgáltatott szertartások által "kimunkálni" az üdvösségét.

Katolikus Törvénykönyv (KáTé): "A keresztség a szentségek ajtaja, mely tényleges alakjában vagy legalább vágy formájában szükséges az üdvösségre; általa az emberek megszabadulnak a bűnöktől, Isten gyermekeivé születnek újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az egyház tagjai lesznek." (849. kán.)

Ez a cikkely gyökeresen ellenmond a Bibliának!

E miatt válik szükségessé a csecsemők megkeresztelése, amire a Bibliában semmiféle példát nem találunk. A Biblia csak a hitvalló keresztséget (pontosabban: bemerítést) ismeri. Azokat meríttették be, akik vallást tettek a hitükről. A csecsemők erre nyilvánvaló okból nem képesek.

"A keresztség, a bérmálás és a legszentebb eucharisztia olyan szorosan összetartoznak egymással, hogy szükségesek a kereszténységben való teljes beavatáshoz." (842. kán)

Magyarul, a KE tanítása szerint az iménti 3 ún. "szentség" szükséges az üdvösséghez. E "szentségek" kiszolgálásnak jogát természetesen a KE kizárólagosan magának tartja fenn. Az üdvösséget e szerint a hívő nem az Úrtól kapja közvetlenül, hanem az Egyház "avatja be" abba. Így teszi megkerülhetetlenné magát a KE az emberek üdvösségéhez. Ebben pedig óriási hatalom rejlik. De ez nyilvánvalóan a legteljesebb mértékben ellentmond a Biblia kijelentésének. (vö.: Ef. 2:8-9, Tit. 3:5!)

"Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" (1Tim 2:5) Semmiféle vallási szervezetre nincs szükség közbenjáróként, hogy "beavasson" valakit az üdvösségbe!

Hogyan üdvözülhet tehát egy katolikus?

- Ha csecsemőként vagy esetleg később egy pap a megfelelő liturgia szerint megkereszteli.

- Ha utána bérmálás útján szintén egy pap "a Szentlélek adományával gazdagítja" (879. kán). Vagyis a KE szerint a Szent Lelket egy pap adományozza az embernek kézrátétel segítségével. (Ez a legteljesebb eretnekség!)

- Majd, ha ezután rendszeresen részt vesz a miséken, ahol minden alkalommal újra megáldozzák Jézus Krisztust. (Újabb eretnekség).

- Továbbá erkölcsös életet él. De ha mégsem tenné, akkor sincs veszve semmi, mert a purgatóriumban majd meg tud tisztulni a bűneitől. (Újabb eretnekség). Ugyanis semmiféle purgatóriumra való utalás sincs a Bibliában. Ezért imádkozni, közbenjárni is felesleges az ott lévő szeretteinkért, mert ez a hely nem létezik. Ha valaki meghal, azonnal vagy a Pokolba, vagy a Mennybe kerül. Attól függően, hogy hitt-e Jézus Krisztusban, mint Megváltójában (nem pedig mint példaképben)! Mindkét hely végleges tartózkodási helye az oda kerülőknek az egész örökkévalóságon át! Most kell eldöntenie mindenkinek, hogy hova akar kerülni!

Hogyan üdvözül valaki a Biblia szerint?

- JÉZUS KRISZTUS helyettes áldozata árán,

- egyedül HIT által, melyhez nem kapcsolódik (sem nem kapcsolódhat!) semmiféle emberi cselekedet,

- kizárólag Isten KEGYELMÉBŐL. Nincs szükség hozzá semmiféle vallási szervezetre, egyházra. Még a katolikusra se!

De a Kat. Egyh. az "Egyházon kívül nincs üdvösség" tanítást továbbra is érvényben tarja. Az Egyházon természetesen önmagát, mint látható szervezetet érti a papi hierarchiával az élen. Nem azt, amit a Biblia ért rajta, hogy az Egyház, tehát Krisztus egyetemes gyülekezete láthatatlan, és a mindenkori újjászületett hívőkből áll, bármely látható gyülekezethez tartoznak is.

Annyi változás történt csupán, hogy egyes katolikus tanítók ezt csalafinta érveléssel úgy kommunikálják, hogy "az őszinte Istent keresőknek az Úr beszámítja őszinteségüket, és úgy veszi, mintha az KE részei lennének". Ez a "legalább vágy formájában" kitétel a 849. kánonban. Tehát megengedik, hogy más vallású legyen valaki, de közvetve mégis mint "látatlanban katolikus" üdvözülhet csak. Ezzel az ügyes retorikával nem kell erőszakkal katolikussá tenni minden más felekezetű hívőt, de közeben nem kell feladni a "csak a katolikusok üdvözülhetnek" tantételt sem.

Valójában azonban a keresztyének üdvözülnek. Azok, akik hisznek Jézus KrisztusBAN. Bármely gyülekezethez is tartozzanak. A KE-nak nincs semmiféle elsőbbsége, feljebbvalóssága, melyet vindikálni kíván magának.

Ez a "Jézus mint példakép" elképzelés tehát a KE többszörösen egymásra épülő, de a Bibliával ellentétes tantételeinek a köztudatban való elterjedése miatt alakult ki.

Mindezekből az is következik még, hogy mindenki, aki nem hisz a "kereszténység Istenében" az a kárhozatba kerül, bármennyire is "jó" ember volt egyébként. Szeretném, ha nem így lenne, de Isten az, aki ezt jelentette ki abszolút igazságként. Ezért is adta nekünk a parancsot, hogy hirdessük mindenkinek az evangéliumot.

"Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." (Apcsel. 1:8)

Miért küldene minket Jézus a föld végső határán élő népekhez, ha ők pusztán "jó magaviselettel", az evangélium ismerete és elfogadása nélkül is üdvözülhetnének?

Mondhatnád azt, hogy azért, hogy ők is tanuljanak Krisztus példájából, és így az egész emberiség szeretetben éljen egymással. Csak éppen maga Jézus is arról beszélt, hogy ez a jelenlegi világ el fog pusztulni, maga Jézus fogja megsemmisíteni amikor másodszor megjelenik. Isten célja tehát nem e világ megjobbítása, hanem új alkotása, amelyet azoknak készít, akik most hisznek Ő benne.

Ez a világ egy süllyedő hajó. Istennek nem célja megmenteni a hajót, hanem helyette Jézus Krisztust küldte, mint egy mentőcsónakot, és hívja az embereket a hajón, hogy szálljanak át e mentőcsónakba. Aki átszáll Jézus Krisztusba, megmenekül. Aki marad, elsüllyed. Az átszállóknak Isten új eget és földet termet. Ez a Biblia kijelentése. Ez fog történni, akár tetszik ez valakinek, akár nem.

Ézsaiás 46:9-13

"Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat; Ki elhívom napkeletről a sast, messze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem! Hallgassatok reám, kemény szívűek, akik távol vagytok az igazságtól. Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izraelen dicsőségem."

Jézus kereszthalála szükséges volt, ez adta meg nekünk az üdvösség lehetőséget, ezt senki nem tagadja. Viszont ez nem jelent automatikus üdvösséget mindazoknak, akik hisznek benne.

Jakab leveléből látszik a legjobban, hogy nem lehetséges cselekedetek nélkül üdvözülni. Mint te is írtad, "Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül hasznavehetetlen?". És ez csak egy a sok közül. Teljesen egyértelművé válik ezek alapján, hogy a hit nem elég, sőt, kihangsúlyozza több helyen is, hogy a cselekedetek sokkal fontosabbak.

A hit kérdése pedig egy nagyon kényes dolog. Meg kell térni, újjá kell születni...ugyanezt megteszi egy muszlim hívő, egy buddhista is, stb. Egészen addig, amíg megvannak a cselekedetek, törekednek a "jóra", krisztusi életre, nevezzük ahogy akarjuk, van esélyük az üdvösségre. Nem is értem, hogyan gondolhatja valaki az ellenkezőjét, majdnem olyan abszurd ez az elképzelés, mint a világképed. Isten számos embernek egyszerűen nem adta a lehetőséget, hogy megismerjék a keresztény tanításokat. Ezek szerint még ők sem üdvözülnek? Isten azért teremtette őket oda, ahova, hogy elvethesse őket az ítéletkor. Sötét nézeteket vallasz, a te istened legalábbis hazug és kegyetlen lenne.

A gyermekkeresztséggel nincs semmi gond, ahogy a többi szentséggel sem. Mind a Biblián alapszik, és nem véletlenül van felépítve úgy a rendszer, ahogy. Lassan 2000 éve működik, nem véletlenül. Érdekes, hogy az egész hited, vallásod eretnekségen alapul, mégis könnyedén dobálod rá a jelzőt mindenre.

Az egyház már nem állítja, hogy csak katolikusok üdvözülhetnének. Nem véletlenül hangsúlyozza a szentségek fontosságát, de nem véletlenül hagyja azt a kiskaput sem. Hiszen hogyan üdvözülhetünk? HIT által, CSELEKEDETEK által, JÉZUSNAK köszönhetően. Az üdvösség legbiztosabb módja továbbra is a katolikus vallás követése, hiszen ez az egyetlen tökéletes vallás, természetesen dogmatikai szempontból értve. A többi eretnek keresztény felekezetet, sőt még a nemkeresztényeket sem zárja ki, de nekik nyilván nehezebb dolguk van.

Ismét leírtál 291 szót, amelyben kifejtetted, hogy neked ez a véleményed. De egy szót sem fecséreltél arra, hogy bizonyítsd is, hogy miért ezt volna a helyes nézet. Véleménye minden embernek lehet, de csak Isten kijelentése áll meg. Amit Isten mondott, csak az biztosan igaz. Amit alá lehet támasztani az Ő szavával. Jelenleg csak a Biblia áll rendelkezésünkre, ami biztosan Isten szavát tartalmazza.

De tegyük fel, hogy valóban Jézus példáját kell követni az üdvösséghez. Nos, mi volt Jézus legnagyobb cselekedete? Kétség kívül önként vállalt kereszthalála volt az. Vajon ezt a példáját is követni akarod? Ha nem, akkor miért nem? Kereszthalált kell szenvednie annak, aki üdvözülni akar? Ha nem kell, mért nem? Miért kell a többi példáját követni, és ezt nem? Teljesen szubjektív, hogy miben tekintjük Jézust Példaképnek, és miben nem?

Aki komoly alapossággal végigolvassa a Bibliát, különösen az Újszövetséget, világosan láthatja, hogy az üdvösség, az örök élet Jézus Krisztusba vetett hit által lehetséges. Aki hisz, annak lesznek a hitének megfelelő cselekedetei, de nem ezen cselekedetek alapján üdvözül. Akinél nem látható a Lélek gyümölcse, vagyis nincsenek keresztyéni cselekedetei, az nem üdvözül, de nem a cselekedetek, hanem a hit hiánya miatt.

A keresztyéni hit, a Jézus Krisztusban, mint Megváltóban való hitet jelenti, aki helyettünk mindent elvégezett.

Mert természetesen hit nélküli ember nem létezik. Mindenki hisz valamiben. Te is hiszel valamiben, amit fel is vázoltál itt, csak éppen hited nem egyezik azzal, amit a Biblia tanít. Különben be tudnád bizonyítani.

Néhány innen-onnan, a szövegkörnyezetéből kiemelt igevers még nem bizonyíték.

Óvatosnak kell lenni az idézésekkel! A teljes írás ismerete nélkül nagy lyukat lehet rúgni az összefüggéséből kiragadott igeszakaszokkal. Nem szabad visszaélni a Bibliával!

Vannak a szövegek idézésének általános szabályai, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni! Különben bármilyen szöveggel szinte bármit be lehet bizonyítani vagy éppen cáfolni. Csak ügyesen kell különféle mondatokat egymás mellé helyezni. Ezért van annyiféle irányzat a keresztyénségen belül, és nem azért, mert a Biblia többféleképpen értelmezhető. Nemcsak bibliai, hanem bármely szöveget csak úgy szabad idézni, hogy az megfeleljen az eredeti helyén található jelentésének, mondanivalójának. Intő példa az, amikor Jézus megkísértésekor (Máté 4 és párhuzamos helyei) a Sátán is idézett az Írásokból, de kontextusukból kiragadva helytelenül tette ezt. Másra alkalmazta, mint amit az eredetileg jelentett. Tévtanítók kedvelt módszere, hogy egy összefüggéséből kiemelt igeversre építenek fel valamilyen téves tantételt.

Amikor mondandónk alátámasztására idézünk a Bibliából, akkor előtte meg kell győződnünk róla, hogy nem olyasmit állítunk-e, ami ellentmond az eredeti jelentésnek és más igeszakaszoknak. A Bibliában nem lehet ellentmondás! Ha mégis annak tűnik valami, akkor biztos, hogy mi értelmeztünk valamit félre. A Biblia kritikusai ilyenkor felkiáltanak: Ellentmondás! Tévedés! "Orbitális baromság!" Az alázatos Biblia-olvasó azonban tovább vizsgálódik, hogy megtalálja a helyes, ellentmondásmentes értelmezést. Ha mégsem találja meg, akkor is inkább a saját képességeiben - és általában az emberekében - kételkedik, nem az Igében.

Itt van Jakab példája. Nem véletlenül idéztem a teljes szövegösszefüggést, mert ez különösen kedvelt igaszakasz azok számára, aki csak kiragadják az összefüggéséből pl. a "Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül hasznavehetetlen?" részt, igazolni akarva ezzel, hogy a hithez cselekedetek is szükségesek az üdvösséghez. Csakhogy a teljes szöveg értelmezésével kiderül, hogy Jakab egyáltalán nem erről beszél. Hanem arról, hogy az olyan állítólagos hit, amelynek nincsenek cselekedetei, nem létező hit.

Az újonnan születés semmi esetre sem azt jelenti, hogy valaki törekszik a jóra! Ez teljes képtelenség! Mégis, meddig kell "törekedni" a jóra, míg valaki újonnan születettnek tekintheti magát?

Amit te vallasz, az egy nagyon kellemes kis teória, csak semmi köze az igazsághoz. Csak a Jézus Krisztusban, mint Megváltóban hívők üdvözülnek. Akik hiszik, hogy Isten Fia, aki maga is Isten, emberi testet öltve eljött a földre, keresztre feszítették, meghalt, majd harmadnapra feltámadt, és most is él, az Atya jobbján ülve a mennyben. A muszlimok hiszik ezt? ők elismerik, hogy élt egy Jézus nevű próféta, aki bölcs tanító volt, de tagadják, hogy Jézus Isten volt, hogy meghalt és feltámadt, és számos dolgot tagadnak, amit a Biblia mint igazságot jelent ki. Üdvözülhetnek akkor ők? Nem, nem üdvözülnek. Sem ők, sem semmilyen más vallás követője, sem a vallástalan "jó" emberek, sem a humanisták, sem senki, aki nem abban hisz, amiről a Biblia beszél, hogy Isten megkívánja, hogy hinni kell.

Követheted a katolikus vallást (már amennyiben tényleg követed mindazt, amit az Egyház tanít, amit őszintén szólva kétlek), nem akarlak lebeszélni erről, csak figyelmeztetlek, hogy a Biblia teljesen mást mond arról, hogy lehet üdvössége valakinek.

Kérlek értsd meg végre, hogy itt nem arról van szó, hogy én mit tartok elfogadhatónak vagy elfogadhatatlannak, helyesnek vagy helytelennek, elképzelhetőnek vagy elképzelhetetlennek; hanem arról, hogy miről szól a keresztyénség. Az én véleményem nem számít. Nem én találtam ki a keresztyénséget. Isten állította fel a szabályokat, melyeket mi nem vonhatunk kétségbe. Tehát vagy engedelmeskedünk azoknak, vagy az egyéni véleményünkkel ellenszegülünk annak. Még egyszer: nem az a kérdés, hogy bárki mit tart helyesnek, hogy miről ÉRZI úgy, hogy annak kell helyesnek lennie. A kérdés az, hogy mit mondott Isten VALÓJÁBAN. Ehhez meg kell tanulni a Bibliát helyesen értelmezni, és nem a mi vélekedéseinket belevinni abba.

Egy épületben minden elemnek megvan a maga helye. Oda kell azt beilleszteni, ahová tervezték. Ha a tetőelemeket a falazásnál akarják felhasználni, a bejárati ajtót az emeleten építik be, abból nem lesz normális épület. Éppen így az egyes bibliai kijelentéseket is a maguk helyén kell értelmezni. Ha a keresztyén életvitelre vonatkozó igeverseket az üdvösségre alkalmazza valaki, annak teljes összevisszaság lesz az eredménye. Akkor úgy tűnik, hogy egyszer azt mondja az Ige, hogy az üdvösség tisztán Isten kegyeleméből nyerhető, hit által, máskor meg úgy, hogy cselekedetek is kellenek hozzá. Pedig semmiféle ilyen ellentmondás nincs, csak becsületesen el kell végezni az exegézist, és meg kell érteni, mikor melyik témával foglalkozik a szentíró, mire vonatkozik amit mond, és annak megfelelően kell értelmezni.

Még egyszer megpróbálom elmagyarázni az üdvösség és a cselekedetek viszonyát.

Nem arról van szó, hogy Isten nem várja el az emberektől, hogy jól cselekedjenek. Arról van szó, hogy a jó cselekedetek nem részei annak, ahogyan üdvözül valaki. A szülők elvárják a gyermekeiktől, hogy azok szót fogadjanak nekik? Igen, legalábbis normálisan el kell várniuk ezt. De a szófogadás nem feltétele a szülő-gyermek kapcsolatnak. A gyermek magaviseletétől függetlenül a gyermek a szülő gyermeke marad.

Az újonnan születés pedig Atya - gyermek viszonyba helyez minket Istennel! Hallott már valaki olyat, hogy egy gyermek megdolgozott volna azért, hogy szülei gyermeke legyen? Függetlenül attól, hogy természetes gyermeke-e a szüleinek, vagy örökbe fogadták.

Az üdvösség kegyelmi ajándék. Kegyelmi, mert nem érdemeljük meg, Isten mégis felkínálja nekünk. Ajándék, mert nem kell érte megdolgozni, hanem csak el kell fogadni. Ajándékot azért adunk (jó esetben), mert szeretjük azt, akit megajándékozunk. Nem azért, mert megdolgozott érte az illető (pl. a gyermekünk). Ha meg kellene érte dolgozni (jó cselekedetekkel vagy bármi mással), akkor nem volna ajándék. Akkor járandóság, fizetség volna. Aki dolgozik, annak a fizetés jogosan jár, nem lehet megtagadni tőle. Ha az üdvösség ilyen járandóság, melyért meg lehet dolgozni, akkor Istennek kötelessége volna megadni ezt annak, aki megdolgozott érte. Ekkor az ilyen ember követelhetné Istentől: "Megdolgoztam érte, add ki a jussomat!" Továbbá dicsekedhetne is: "Nézzétek meg, hogy én milyen nagyszerű vagyok, meg tudtam dolgozni az üdvösségemért!" Teljességgel lehetetlen azonban, hogy mi Istentől bármit is követeljünk. Isten nem tartozik nekünk semmivel, és semmiféleképpen nem tehető az adósunkká! Ugyanígy lehetetlen, hogy bármivel dicsekedjünk előtte! "Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" (1Kor 4:7)

Mindegy ebből a szempontból, hogy Jézus a kereszten mennyit végzett el a mi üdvösségünkből. Ha ehhez nekünk egy tized százaléknyit is hozzá kell tennünk a saját erőnkből, akkor már lehetőségünk volna a követelésre és a dicsekvésre.

Tehát a képlet:

HELYTELEN: Hit + jó cselekedetek = üdvösség

HELYES: Hit + üdvösség = jó cselekedetek

Vagyis hit által lesz üdvösségünk, és miután üdvösségünk lett, lesznek ennek megfelelő cselekedeteink. Ha hiányoznak valaki életéből a megfelelő cselekedetek, akkor a képlet szerint nincs hite, sem üdvössége. Azonban a jó cselekedetek biblikus hit nélkül nem eredményeznek üdvösséget senki esetében sem.