A Föld volt előbb vagy a Nap?

Jézus tudtommal nem mondta, hogy kereszthalált kéne szenvednünk nekünk is, innentől kezdve nem értem a kérdést?

Érdekes, hogy te beszélsz helyes Bibliaértelmezésről úgy, hogy a tiéd szerint Isten minimum hazug vagy nem mindentudó. Ezek után kicsit elgondolkodnék rajta, hogy nem tévedtem-e más dologban is. Például mikor azt vonom le egy olyan szövegből, ami világosan kimondja, hogy cselekedetek nélkül nincs mit, hogy a cselekedetek nem szükségesek. Szó sincs itt kiragadásról, világosan látszik összességében is, hogy ez Jakab mondanivalója.

Az üdvösség nem ajándék, az üdvösség egy jutalom. Egy jutalom, amit az alapján kapunk vagy nem kapunk meg, ahogy ebben az életben viselkedtünk. Ahogy a szülő is akkor jutalmazza meg gyermekét, ha jól viselkedett, nem akkor, ha rosszat tett.

Szaporíthatnám tovább fellengzős szövegekkel, semmit nem bizonyító hasonlatokkal mondanivalóm, próbálhatnám igazamat kétségbeesetten képletekkel bizonygatni, de szerintem felesleges. Ez a stílus távol áll tőlem, és te is jobban tennéd, ha felhagynál vele, és helyette igyekeznél a tényekre koncentrálni.

Itt valóban nem arról van szó, hogy te mit tartasz elfogadhatónak. Itt arról van szó, amit Isten kinyilatkoztatott és Jézus tanított nekünk. Te eltértél a kereszténység lényegétől, rossz helyre helyezted a hangsúlyt. De ne feledd, sosem késő megtérni. Kezdd el cselekedni a jót, és talán még neked is lehet esélyed az üdvösségre.

Ui.: Privátot nem kérek, szeretném minél jobban elhatárolni magam a hozzád hasonló emberektől. Ha mondani akarsz valamit azt mondhatod itt nyugodtan. A helyes útról meg úgysem fogsz letéríteni, ahhoz jóval több Caps Lockot kell még használnod!:)

A tények ezek:

(Tit 2:14) "aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és hogy önmaga számára megtisztítsa saját népét, hogy jó cselekedetekre igyekezzen."

A jó cselekedetekre igyekezés a megváltás, az üdvösség eredménye, nem pedig oka!

Ha meg kell dolgozni az üdvösségért, te megdolgoztál már?

Nekem mindenesetre ingyen adja azt az Úr.

Róma 3:24-28

(24) Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,

(25) Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,

(26) Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való.

(27) Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által.

(28) Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.

No comment.

"Az üdvösség nem ajándék, az üdvösség egy jutalom."

Róm 6:23 Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Nagyon el vagy tévedve alapvető hittételekkel kapcsolatban, nem csoda, hogy a hited nem állja meg a helyét a mai világban. Próbáld meg újra értelmezni a Bibliát, ezúttal tiszta fejjel, alaposabban. Az üdvösség lehetősége valóban egy ajándék, minden embernek megadatik, de ahhoz, hogy beteljesítsük saját üdvösségünk, hogy tényleg eljussunk Isten országába bizony cselekednünk kell, ez egyértelműen kiderül a Bibliából.

"úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét" (2Kor 6,1)

Isten megadja nekünk az üdvösség lehetőséget, de ezt az ajándékot könnyen elvesztegethetjük, ha nem úgy élünk, nem úgy CSELEKSZÜNK, ahogy azt Jézus MEGPARANCSOLTA nekünk.

"Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt." (1Ján 2,6)

Jézus nem véletlenül tanított 3 éven keresztül. Egy életpéldát mutatott nekünk, amit legjobb tudása szerint minden embernek KÖTELESSÉGE követni, különben nincs esélye az üdvösségre. Aki ezt az életet követi nincs oka dicsekvésre, csak a kötelességét teszi, viszont nagy lesz a Mennyben a jutalma!

Őszintén kíváncsi voltam, hogyan fogod próbálni kihúzni magad ebből a csávából, amibe belevitted magad. Ez sakk-matt helyzet volt a javából.

Csak mondom, hogy a sakkban nincs olyan, hogy "bocs, mégse ezt akartam lépni, had lépjek egyet vissza". És itt sincs ilyenre lehetőség.

Olyasmit állítottál, ami homlokegyenest ellentmondott a Bibliának. Most egyet visszalépve próbálnád árnyalni a képet.

Az "üdvösség egy jutalom" helyett most azt állítod, hogy "az üdvösség lehetősége ajándék, de ahhoz, hogy megkaphassa valaki, cselekednie is kell jó tetteket". Ezzel azonban mégiscsak azt mondod, hogy az üdvösség jutalom, amiért meg kell dolgozni.

A Biblia azonban azt mondja, hogy az üdvösség ajándék, melyet csak el kell fogadni. "Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék. (Efézus 2:8-9)

Ez magáért beszél, de had hívjam fel a figyelmedet külön a "nem tőletek van" és a "nem cselekedetekből" kifejezésekre.

Az ajándék azonban nem lesz automatikusan azé, akinek felkínálják. Az ajándékot el is kell fogadni. Lehet azt is mondani, hogy "te ne adjál nekem ajándékot, húzzál el innen!" Lényegében ezt mondja a világ Krisztusnak. Övék lehetne az üdvösség, de nem kérnek belőle.

Az ajándék elfogadása "csupán" annyiból áll, hogy a felkínált segítséget elfogadjuk. "Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." (Róma 10:13)

Erre számos példát láthatunk magában a Bibliában is. Az első a Jézus melletti kereszten függő egyik lator.

Ő először is elismerte, hogy bűnös, és méltó a büntetésre.

"De a másik megdorgálta ezt mondva: Te nem féled az Istent? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert cselekedeteink méltó büntetését vesszük, de ő semmi rosszat nem cselekedett. (Lk 23:40-41)

Majd segítségül hívta Jézust:

"És azt mondta: Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te országodba! (Lk. 23:42)

Mire Jézus biztosította, hogy üdvössége lett:

"Ő így felelt: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban." (Lk. 23:43)

A lator semmiféle jó cselekedetet nem vitt végbe, mert nem is volt rá lehetősége. Csak hitt Jézusban, és segítségül hívta Őt.

Ugyan ezt láthatjuk a szerecsen (etióp) főember esetében (ApCsel 8:26-39), a filippi börtönőrnél (ApCsel 16:30-31) és más helyeken.

Idéztél két igeverset, melyek pontosan azt mondják, amit én is. Aki azt mondja, hogy hívő, annak úgy is kell élnie, mint egy hívőnek. Ha nem él úgy, akkor nem hívő. De nem azt mondják, hogy a cselekedetei által lesz valaki hívővé. Hanem csak a hite által.

Utcai evangelizálások során, amikor beszélgetek emberekkel, mondhatni kivétel nélkül azt hiszik, hogy ahhoz, hogy a Mennybe jussanak, jól kell cselekedniük. Amikor elmondom, hogy a Biblia szerint viszont ez ingyen ajándék, amit csak el kell fogadniuk, csak értetlenkednek. Ahogy tovább beszélgetünk, kiderül, hogy Isten ajándékát elfogadniuk sokkal nehezebb, mint a jó cselekedetekben bízniuk.

Mert a cselekedetekhez mit kell tenniük? Igyekezniük kell, hogy általánosságban véve egy jó életet éljenek. Ne kövessenek el főbenjáró bűnöket. És persze, hogy mit tekint valaki "főbenjárónak", "súlyosnak", az megint csak a saját szubjektív megítélésén múlik. Önmagát általában mindenki elég jónak tarja, de semmiképpen sem annyira rossznak, hogy azért Istennek el kelljen ítélnie. A cselekedetek általi üdvösség tehát teret enged az embereknek, hogy életük nagyobb részében a saját vágyaik szerint éljenek, ha egy kis részben kompenzálják azt némi jó cselekedettel.

De az ajándék elfogadása, a megtérés mit jelent? A megtérés görög szava, a metanoia, a gondolkodás teljes megváltoztatását jelenti. Elfordulni teljesen a régi élettől, és odafordulni az újhoz. A gondolkodás, a viselkedés, a cselekedetek, az élet minden apró részletének megváltozását jelenti. Teljes átalakulást. Mint a hernyók lepkévé változása, a metamorfózis.

Nos az emberek ezt általában nem akarják. Ez sok nekik. Nem kérnek olyan ajándékból, ami ennyire megváltoztatná őket. Jobban ragaszkodnak régi megszokott életükhöz. Kényelmesebb inkább abban a hitben élni, hogy némi jó cselekedetecske elegendő a számukra. Máskülönben élnék a saját világukat, úgy, ahogyan kedves a számukra.

A hívőkre azonban ezek érvényesek: "úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét.", "Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt". Mindkét igevers azt mondja, hogy aki megkapta Isten kegyelmét (mely kegyelmet hit által lehet elfogadni (Ef. 2:8) ), annak úgy kell élne, amint Krisztus élt.

Nem él minden hívő úgy. A régi természete megmarad a hívőnek is. De van neki már egy új is, ami a nem hívőknek nincs, ami által már tudna krisztusi életet élni. A jó cselekedetekre intő igeversek arra intenek, hogy ebben az új életben járjunk.

"Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Ef 4:22-24)

A hívő tehát választhat, hogy melyik élet szerint él. Az ó vagy az új ember szerint. Aki azonban még nem tért meg, az nem tud választani, mert neki csak a régi természet szerinti ó embere van. Az azonban meg van romolva a bűn miatt. Így a nem hívő ember nem is képes Istennek tetsző cselekedeteket végezni. Már csak ezért sem lehet cselekedetekkel hozzájárulni az üdvösséghez. Bármit is tesz a nem hívő ember, az Isten szemében nem lesz "jó", mert csak testből származik. "A test szerintiek pedig nem lehetnek kedvesek Isten előtt." (Róm 8:8) Ezért először újonnan kell születni a Szent Lélek által, hogy egyáltalán valaki képes legyen a jó cselekedetekre.

De nem csak ezzel a nézeteddel van baj. Te ugyanis a tudomány álláspontját tartod érinthetetlennek, nem a Bibliát. Ezért gondolod azt, hogy mivel a Biblia jónéhány ponton ellentmond a tudománynak, ezért ha szó szerint elfogadjuk amit a Biblia mond, akkor ez azt jelenti, hogy Isten téved vagy nem mindenható. Nem gondolod, hogy inkább a tudomány mindenhatóságába vetett hiten kellene változtatni, és nem a Bibliát kétségbe vonni?

Nem gondolom azonban, hogy mindezek hatására megváltoztatnád a nézeteidet. Sajnos láthatólag neked már annyira belevésődött a gondolkodásodba a cselekedetek általi üdvösség felfogása, hogy semmiféle érvelés nem tudja azt onnan kimozdítani. Még a Biblia sem. Csak a Szent Lélek segíthet. Ezért imádkozom!

Józsikám, már valaki korábban is felhívta rá a figyelmed, de akkor elmondom én is, hogy nem kell úgy csinálnod, mint aki a helyzet magaslatán áll és uralja a vitát. Gondolok itt erre a sakk-mattos dologra meg hasonlókra. Ezekkel engem nem tudsz elbizonytalanítani, csak nevetségessebbé teszed magad, mikor ilyenekkel próbálod igazolni magad.

Ha egészében nézed a Bibliát egyértelművé válik, hogy az üdvösséget ki kell érdemelni. A lehetőség adott, de élni kell vele. Az általad felhozott idézeteket azt igazolják. Kegyelemből megkaptuk az ajándékot, a lehetőséget, de az örök üdvösség elnyeréséért tennünk is kell valamit.

"Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat." (2Kor 5,10)

Tehát szó sincs róla, hogy a hit elég lenne. Megmérettetünk a cselekedeteinek szerint, és ha ezek alapján alkalmasnak találtatunk rá elnxerjül az örök üdvösséget.

Jól mondod, újjá kell születnünk, krisztusi, keresztény életet kell élnünk, és ez magába foglalja azt is, hogy mindig a jóra törekszünk, ezt igyekezzük tenni. Jézus elveti a cselekedetek nélküli hitet (ld. Mt 7,21), többet vár tőlünk. Sajnálom, hogy te ezt nem vagy hajlandó látni, mert magadat sodrod veszélybe.

Én a Bibliát értelmezni szeretem. Így számomra egyértelmű, hogy számos nem szó szerint értendő dolog található benne, mint például a Teremtéstörténet. A tudomány segítségével pedig bizony tehetünk megkérdőjelezhetetlen állításokat. Ezért veszélyesek a te nézeteid, mert itt jön be az istened, aki vagy hazudott nekünk vagy nem mindentudó. Ezért nincs helye a hitednek a mai világban, és őszintén sajnálom, hogy még ma is vannak emberek, akiket képesek vagytok félrevezetni. Azt hiszed az üdvösség felé tereled őket, pedig nagyon rossz úton jársz.

Én alapjában véve egy szűkszavú ember vagyok. Csak ha Jézus Krisztusról van szó, akkor beszélek vagy írok sokat. Azt hiszem, most sem leszek rövid, mert sok mondanivalóm van.

Azért rendkívül érdekes látni, hogy még a nyilvánvaló tényeket is semmibe veszed, hogy kitarthass a véleményed mellett. Miért éri meg ezt csinálni? Büszkeségből?

A Bibliában nem lehet ellentmondás. (Mert ha lenne benne, akkor felesleges volna bármiben is hivatkozni rá). Ezért nem lehet előkapni egy igeverset bizonyítékként egy állítás mellett addig, amíg az ellene szóló igeverseket nem magyaráztad meg, hogy miért nem azt jelentik, amit első olvasásra egyszerűen jelentenének. Pl. ezeket: Ef. 2:8-9, Tit. 3:5, 2:14, Róma 3:24-28, 6:23, Jn. 5:24 stb.)

„Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2Kor. 5:10)

A Károli fordítás jól visszaadja ennek az igeversnek a jelentését. Ugyanis a „komidzó” (megkap) szót mint „megjutalmaztassék” adja vissza.

A W. MacDonald véle ÚSZ kommentár így magyarázza e verset: „A Krisztus ítélőszéke fel fogja tárni életünk Krisztusért végzett szolgálatát pontosan olyannak, amilyen volt. … Bár a megtérés után elkövetett bűnöknek hatásuk van a szolgálatunkra, a hívők bűnei nem ítéltetnek meg ekkor. Az ítélet 2000 éve megtörtént, amikor az Úr Jézus hordozta a bűneinket testében a fán. Teljesen kifizette az adósságot, ami bűneinkét járt, és Isten sohasem fogja azokat a bűnöket újra ítéletre vinni. „Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” (Ján 5:24). Krisztus ítélőszéke az Úrért végzett szolgálatunkkal foglalkozik. Nem arról lesz szó, hogy megváltatunk vagy nem; ez már biztos tény. Akkor a jutalmakról és a veszteségekről lesz szó.”

Ezért használta helyesen Károli a „megjutalmaztassék” szót e helyen.

Tekintve, hogy konkrétan mondja az Ige – ráadásul szintén Pál által -, hogy a hívők nem mennek kárhoztató ítéletre. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk (kárhoztató ítéletük) azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” (Róm 8:1)

Jézus megítéli a hívőket is, de az ítélet nem az üdvösségről fog szólni, hanem a jutalmakról vagy veszteségekről. A 2Kor. 5:10 más igeversekkel összevetve ezt jelenti, nem mást! Nem azért jelenti ezt, „mert csak”. Mint ahogyan te szoktad cáfolni az ellened szóló igeverseket.

A Bibliát alaposabban ismerők előtt ismeretes, hogy a „kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint” kitétel nem szerepel minden kéziratban. Azonban nagyon jól illeszkedik a vers mondanivalójához. Azok nem mennek kárhoztató ítéletre, akik a Lélek által újonnan születtek. Szemben azokkal, akik a test cselekedeteiben bizakodnak.

Újjá kell születnünk, így van! De nem úgy, hogy krisztusi életet élünk, melynek folyományaként egyszer csak azt vesszük észre magunkon, hogy újonnan vagyunk születve. Már maga a szó – a születés – ellentmond annak, hogy ez egy hosszú átalakulás volna. Soha nem a gyermek érdeme, hogy megszületik. A gyermek az életét ajándékba kapja, nem dolgozott meg érte. Már ennek a ténynek magának elégnek kellene lennie, hogy pontot tegyen a kérdés végére. A születés egy konkrét időpont: év, hónap, nap, óra, perc, melyet így is jegyeznek fel az orvosi kartonon. Az újonnan születés is ilyen, azért is használja ezt a metaforát Isten. Tehát nem egy folyamat! Jézus nem azt mondta Nikodémusnak, hogy ’bizony, bizony mondom neked: ha valaki krisztusi életet nem él, nem láthatja az Isten országát’, hanem, hogy „ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát” (Jn. 3:3). Jézus azt is elmondja, mit jelent az újjászületés „Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az.” (Jn. 3:6). Nem a test cselekedetei alapján születik tehát újonnan valaki, hanem a Szent Lélek által. (vö. 1Pét. 1:3-5)

Ha egészében nézed a Bibliát, akkor egyértelművé válik, hogy az üdvösség kegyelmi ajándék, melyet ingyen kapunk, ha hit által elfogadjuk. Már Ábrahám hite is ebben nyilvánult meg. „Abrám hitt az ÚRnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.” (1Móz 15:6) Cselekedetekkel Ábrahám később bizonyította a hitét. Azóta is mindenki, aki valóban hisz, Ábrahám hitéhez hasonlóan teszi ezt. Nézd meg ennek az igeversnek az úsz-i idézéseit és alkalmazásait (Róma 4:3, Gal. 3:6, Jak. 2:23) a szövegkörnyezetükkel együtt. Jakab is így és ezért alkalmazza ezt az igeverset, ahogy korábban már volt szó róla. Ha egészében nézzük tehát a Bibliát, ha részleteiben, mindenképpen az derül ki belőle, hogy Isten az üdvösséget ingyen, kegyelemből adja azoknak, akik hisznek. Ezt a hitet aztán a cselekedeteknek is támogatniuk kell, mint Ábrahám esetében is, de a hit az első és egyetlen az üdvösséghez.

Töredékét írtam csak le annak, ami eszembe jutott a hozzászólásod kapcsát. Talán majd legközelebb folytatom.

Még annyit, hogy szerinted én rossz úton járok. Kétségtelenül más úton járok, mint te. Én a Biblia által kijelölt úton járok, és azon is kívánok maradni. „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”(Zsolt 119:11)

A tudománnyal tehetünk állításokat, melyek helyesek. Egyet nem tehetünk: nem vonhatjuk kétségbe Isten állításait a tudománnyal.

Te más utat választottál, a Biblia relativizálásának útját. Fontosabb neked a vallásod, mint az igazság.

Fontosabb neked a vallásod, mint az igazság?

„Van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de végül halálra vezet”. (Péld 14:12)

Nézzük meg kettőnk helyzetét. Nekem van hitem, és törekszem az ennek megfelelő cselekedetekre is. Így még a te fogalmaid szerint is lehet üdvösségem. De nem a cselekedeteim alapján bízok az üdvösségemben. Viszont te a cselekedeteid Isten általi elfogadásában reménykedsz, Aki azonban azt mondta, hogy nem fogad el semmi test szerinti cselekedetet. Így azonban nem lehetsz hívő, csak vallásos. Azonban Isten gyűlöli a vallást.

„Képmutatók! Helyesen prófétált felőletek Ézsaiás, amikor ezt mondta: Ez a nép szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.” (Máté 15:7-9).

Nem ezt teszi pontosan a Katolikus Egyház? Isten kegyelmét helyettesíti mindenféle szertartással, melyeknek semmi nyoma a Bibliában?

Kérlek gondolkodj el ezen!

Nem is értem, hogy tagadhatod le azt, amit a szemed előtt van. Pál kerek-perec kimondja, hogy aszerint ítéltetünk meg, amiket ebben a világban cselekedtünk. Nem hitünk által, nem tudás által, cselekedeteinek által fog eldőlni, hogy bejutunk-e a Mennyek országába.

"akik Krisztus Jézusban vannak", valóban azok fognak üdvözülni. Viszont "Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt."(1Jn 2,6). Mese nincs, a hit önmagában nem elég. Erről szól az újjászületés. Nem a hitről, hanem teljes újjászületésről a krisztusi életre, ami abban nyilvánul meg, hogy követjük életpéldáját. Jézus nem megkért minket, hogy légyszíves viselkedjetek rendesen. Parancsba adta, hogy megmutassa nekünk az utat az üdvösség felé.

"Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel." (Jn 5,29)

Ebből is nyilvánvalóan látszik, hogy cselekedetek nélkül nincs üdvösség. Ellentmondást akkor látunk a Bibliában, ha úgy értelmezzük, ahogy te szeretnéd, és nem fogadjuk el, hogy az automatikus ajándék csak az üdvösség lehetősége. És ez már nem az első hatalmas paradoxon, amit a te nézeteid eredményeznek. Lehet végig kéne gondolni, hogy a helyes úton jársz-e. Ha ilyen lyukacsos lenne a hitem én biztos elkezdeném sejteni, hogy bűzlik vele valami.

Itt a végén először azt hittem elírtál valamit, de aztán rájöttem, hogy komolyan beszélsz. Itt te vagy az, aki göcsörtösen ragaszkodik a vallása nézeteihez, még ha azok ütköznek a Bibliával, a természet törvényeivel is. "Képmutató!"

A katolikus szertartások pedig bibliai gyökerekből erednek, és semmi gond nincs velük, nem helyettesítik Isten kegyelmét, ezt nem tudom honnan szedted.

Tudod meg van írva: "Van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de végül halálra vezet” (Péld 14,12). Úgyhogy vigyázz magadra!

(Ezt csak úgy a végére, hogy hátha észreveszed mennyire nincs semmi értelme ennek, amit csinálsz)

Tényleg rezzenéstelen arccal le tudod írni, hogy én azt állítom, hogy az üdvösséghez csak hit kell, és nem kell ennek megfelelően cselekedni? Nem megszégyenítésként, csak alázattal kérdezem: nincs valami baj a szövegértelmezéseddel? Kérlek olvasd már vissza a korábbi válaszaimat, hogy mit mondtam a hit és a cselekedetek kapcsolatáról! Vagy szándékosan nem arra válaszolsz, amit én állítok, hanem csak az ellen szajkózol egyfolytában, amiről szeretnéd hinni, hogy én állítom?

"Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt." (1Jn. 2:6). Mikor állítottam én ennek az ellenkezőjét? Aki hívőnek állítja magát, annak ennek megfelelően kell élnie is. Erről beszélek az elejétől fogva! Te viszont azt mondod, hogy azzal lesz valaki hívő, ha úgy él, mint Jézus. Ezzel éppen kiforgatod ennek a versnek a jelentését. A szekeret kötöd a lovak elé. Holott a lovaknak (a hitnek) kellene maguk után vonniuk a cselekedeteket. És nem fordítva!

Így a te érvelési hibád: szalmabáb.

[link]

A hit általi cselekedetekkel kapcsolatban javaslom, hogy tanulmányozd a Zsidók 11. fejezetét! Ott található, hogy a legkülönbözőbb hithősök milyen tetteket vittek véghez HIT ÁLTAL. De egy szó sincs arról, hogy a cselekedeteik által nyertek volna üdvösséget. A 3. versben pedig van valami, ami különösen is neked szól! Akár csak a 6. versben. Számold csak meg, hány "hit által" vagy "hit nélkül lehetetlen" kifejezés szerepel ebben a fejezetben. Számold meg azt is, hogy hány "jó cselekedetek által" vagy bármi hasonló szerepel, és vesd össze ezeket!

Én mindig megtettem, hogy elmagyarázzam, hogy az általad felhozott igeversek hogyan illeszthetőek bele tökéletesen a tisztán kegyelemből való üdvösség tanába. Mint legutóbb a 2Kor 5:10-el kapcsolatban. Te megtetted ezt a világosan ellene szóló igeversekkel egyszer is? Pl. az Efézus 2:8-9-el, és a többi hasonlóval? Kíváncsi lennék rá, hogyan magyarázod ezeket! Vagy csak annyi a magyarázat, hogy mivel ezek nem illenek bele a cselekedetek általi üdvösségről szóló felfogásba, ezért hagyjuk figyelmen kívül őket?

Így még egy érvelési hibád van: mazsolázgatás.

[link]

A Jn. 5:29 NEM azt tanítja, hogy azok az emberek, akik jót cselekszenek, jótetteikért üdvözülni fognak, azok pedig, akik gonoszt cselekszenek el fognak kárhozni. Senki sem üdvözül jó cselekedetek által, hanem jót tesz, mert megváltást nyert. Talán csupa nagybetűvel kellene ezt leírnom, hogy meg tudd érteni? A jó cselekedet nem az üdvösség gyökere, hanem gyümölcse! Nem ok, hanem következmény. Az a kifejezés, hogy "akik pedig a gonoszt művelték", azokat írja le, akik hitüket és bizalmukat sohasem vetették az Úr Jézusba, következésképpen életük Isten szemében gonosz volt. Ezek fel fognak támadni, hogy Isten elé álljanak és örök pusztulásra ítéltessenek.

Olvasd el egy kicsit feljebb, az 5:24-et! Továbbá a Róma 8:1-et!

Továbbra is várom ezen igeversek általad történő értelmezését. Ha már vitázol, akkor reagálj rendesen!

Őszintén szólva elég zavaró, hogy még a keresztnevedet sem árultad el ennyi idő után sem. Még azt sem tudhatom biztosan, férfi vagy-e vagy nő. Ez a bujkálás, rejtőzködés, a homályból lövöldözés is krisztusi erény volna?

Írtad, hogy nevetségessé teszem magam. Ez előfordulhat. A hitetlenek között gyakran válnak nevetség tárgyává a hívők. "Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje." (1Kor 1:18) Krisztus viszont sosem tanította a követőinek, hogy nevessék ki azokat, akik nem hisznek Ő benne. Tudod: "Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt." Azt mondta, hogy még az ellenségeinket is szeretni kell. Meg lehet inteni őket, és figyelmeztetni a bűneikre, de kinevetni nem helyes őket. Ezért nem is hiszem, ha tévednék is, hogy a valódi hívők kinevetnének engem. Mások kinevetését és gúnyát pedig vállalom.

Ahogy már mondtam, én Krisztus bolondja vagyok. És te kinek (minek) a bolondja vagy? A tudományé? A papoké? A pápáé? Vagy csak önmagadé?

Az én hitem korszerűtlen? Valóban az! De kit érdekel? Én nem korszerű akarok lenni, nem ennek a világnak akarok megfelelni, hanem az Úrnak. Abban akarok hinni, amit az Úr igaznak jelentett ki, nem abban, ami a világ szemében elfogadható.

Ez a világkorszak, melyben most élünk, melyet annyira istenítenek sokan, el fog múlni. "És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." (1János 2:17) Az Isten akarata pedig az, hogy higgyünk az Ő Fiában. Majd cselekedjünk, szolgáljunk e Névnek megfelelően. Ez az én hitvallásom.

2Kor. 5:17-21

(17) Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.

(18) Mindez pedig ISTENTŐL VAN, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;

(19) Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét.

(20) Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.

(21) Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.

Ámen!