Istennek, hogy változhattak a törvényei, ha ő az állandóság?

Kedves kérdezö,

hogy miért változtak az Isten törvényei, ha ö az állandóság? ...kérdezed.

A kommenteket nem olvastam, ezért nem tudom esetleg nem ismétlek-e valakit.

Jehovának, a Teremtönek az alapelvei nem változtak és nem változnak.

Igazságos, türelmes, hosszútürö, irgalmas, szeretö...ez nem változik meg nála sohasem. Nem egy gyenge, határozatlan karakter.

E tulajdonságai, alapelvei szerint ad ki ha szükséges új törvényeket.

Például kiadta annak idején a Mózesi törvényt. Ezt a törvényt, Pál apostol ihletés alatt a Krisztushoz való nevelésként említi meg.

Már a Mózesi törvény érvénybenlétekor Jehova megjövendölte hogy új törvényt fog kiadni.

Söt a jövendölés szerint a közeljövöben amikor meghallgatásra talál a Mi Atyánk ima, "Jöjjön el a Te királyságod" /országod/ a Föld kellemes hellyé lesz alakítva, ahogyan az eredetei terve volt az Édenben.

Itt újra lesznek aktuális törvények kiadva.

De mindig, minden az Isten alapelvei szerint, melyek állandóak, igazságosak, irgalmasak.

Akik betartják csakis a hasznukra válik.

Beleolvastam a válaszokba-vitába.. mind a zsidó-keresztény istenfogalomból indul ki.. és nem istent hanem a különbségeket, a szembenállást keresi bennük.. A Biblia IS emberi írás.. minden része.. interpretáció.. és mindnek üzenete van az akkori MA emberei számára.. (az egyéb vallások szent könyvei is hasonlóak..) Az alapkérdés változatlan: Melyek az isteni törvények?? Mi bizonyítja hogy tőle erednek?? Melyik isten/vallás/egyház tekinthető az igazinak??

Amíg ezekre nem válaszoltunk/válaszoltál, addig nem értelmezhetők a válaszok sem..

"Ez engem érdekel! Mi történik a teremtés folyamatában?"

Rendben, már kétszer írtad be, leírom, remélem megértés származik majd belőle azok számára akik olvassák.

A lényeg az, hogy az ószövetségből semmit sem értünk meg, hogyha ebben a néhány fejezetben leírt történetet nem tudjuk értelemmel felfogni, hogy pontosan mi is történik és miként. Ezen kívül nemcsak, hogy az ószövetséget, de az újat sem értjük, főleg nem értjük Jézus tanításait és azok mondanivalóját.

Ahhoz, hogy ezt a megértést magunkévá tehessük, először is azt kell megértenünk, hogy miként látja a látomást látó az eseményeket. Erre majd párszor hivatkozni fogok, hogy a megfogalmazás nem biztos, hogy azért rövid és látszólag tömör, mert így akarta az író, hanem pontosan azért, mert az eseményeket kívülállóként tekintette, mintegy álmot vagy látomást, amely során csak annyit volt képes felfogni az eseményekből, amennyit élete folyamán szerzett tapasztalatai és értelme engedett.

---

"1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett."

Ez két mondat is már önmagában igen érdekes, ám megfigyelhetjük, hogy e két mondat lesz a későbbiekben kibontva, mintegy "naponkénti" teremtés.

Így jutunk el arra a következtetésre, hogy Isten a teremtést a Világosság megalkotásával kezdi, amelyet külön hangsúlyozandó, hogy különválaszt a sötétségtől. Az, hogy a teremtés folyamatának alapját képező "és lőn este és lőn reggel" folyamat nem feltétlenül kapcsolható össze a nap és a hold megteremtésével az is bizonyítja, hogy ezek a világítók csak a negyedik napon lettek megteremtve. Ezen kívül feltételezhetjük, hogy itt szellemi világosságról lehet szó, amely egyfajta pulzáló jelenséget produkál, amelyet valószínűleg a látomást látó úgy tud értelmezni, hogy "lőn este és lőn reggel", tehát az általa tapasztalt és értelmileg még megfogalmazható jelenséghez próbálta kötni.

Ennél pontosabb képet nem tudunk alkotni arról, hogy ez mekkora időintervallumot jelent, hiszen ezt nem tárgyalja a biblia ezen része.

Ezek után jön részletezve a teremtés folyamata, amely igazán gigantikus és komoly munkának tűnik, amelyhez valódi Isteni hatalom szükségeltetik. Ennek a folyamatnak ugyanakkor van néhány igen fontos mozzanata.

Egyik ilyen, hogy a teremtés folyamata bizony megegyezik a jelenlegi tudományos nézettel, miszerint az élet kialakulása ennek megfelelő sorrendben történt, tehát növények, halak, madarak, mezei vadak, emberek.

Nyilván itt egy külső szemlélőről van szó, mint azt már említettem. Tehát olyan dolgokba belekötni, hogy mi a helyzet a mikróbákkal és a mikroszkópikus élőlényekkel, illetve az olyan osztályozások miszerint, vannak növények, gombák és állatok hogyan alakultak ki... felesleges ezeket számon kérni a történeten. Egyrészről azért, mert a látomást látó csak ennyit lát, és azt leírja, ezen kívül nyilván közrejátszik ismételten az ő tapasztalata és értelmi felfogó képessége.

Ha pedig belemenne a részletekbe, akkor is csak egy továbbpontosított folyamatot kapnánk meg, amelynek nem sok értelme van a könyv célját illetően. Hiszen azért alapvetően egy szellemi dolgokról szóló könyv és nem tudományos enciklopédia.

Az is érdekes pont, hogy a napot és a holdat illetve a csillagokat a negyedik nap teremti az Isten, holott a növényeket már jóval előtte. Ennek érdekessége az, hogyha egy külső szemlélő látja ezt, tehát a látomást látó, akkor voltaképpen nincs másról szó, minthogy a vízpára, amely eltakarta az eget (föld feletti vizek), most kitisztul. Ezzel voltaképpen oxigén, vízpára, és fény jut a földre, amely a szárazföldi élet elengedhetetlen része. És csak ezután kezd el mindenféle állatot teremteni.

---

"És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon."

A teremtés első leírásának talán ez a legérdekesebb szakasza. Itt egyértelműen különválaszthatjuk az első és második ember teremtési folyamatot és itt nem csak egy emberpár megteremtésére, hanem akárcsak az állatoknál és növényeknél, nemük szerinti teremtést nem fajonként 1-1 példányra, hanem példányok sokaságára gondolhatunk, így az ember esetében is, nemük szerint nem 1-1 emberre kell gondolnunk, hanem magára az emberiségre.

"27 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.

28 És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lőn.

31 És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap."

Ez egy igen érdekes leírás, hiszen velünk leginkább azt szeretik tanítani, hogy Isten megátkozta az embert. Holott ez nem igaz. Az egész emberiséget szeretetével és áldásával bocsátotta el a világba. Ám látni fogjuk a következőekben, hogy mi is történik.

De előtte megint csak fel kell figyelnünk egy érdekes dologra. Ugyanis az ember teremtése és annak áldása a hatodik napon történik. Tehát még csak ez után jön Isten 7.-ik napja, amely során megpihen. Ezt figyelembe véve, igen érdekes azt feltételezni, hogy a második teremtéstörténetben ugyan erről a "napról" lenne szó. De akkor lássuk.

---

"Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;"

Második teremtéstörténetünk ezzel a mondattal indul, amely abból a szempontból érdekes, mivel ez a növények teremtésének pillanatáig kellene, hogy visszavesse a történetet. Vagyis e szerint a második napon történt az ember teremtése, ám láthattuk előbb, hogy az emberiség megalkotása a hatodik napon történt, tehát az utolsó mozzanata a teremtésnek. Ám itt az elbeszélésben valami másról lehet szó, ugyanis ebben a történetben a növények után rögtön az embert csinálja.

"És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké."

Az a meglepő ebben, hogy az Isten nem teremti már az embert, hanem a "földnek porából" alkotja. Ha most ismét a külső szemlélő helyébe képzeljük magunkat és végiggondoljuk, hogy mi is az, amit láthat a látomást látó, akkor megérthetjük a mai tudásunkkal, hogy voltaképpen a látomást látó egy emberi klónozást, vagy emberi faj mesterséges létrehozását láthatta, amely nyilván számára csak úgy fogható fel, egy komoly kémiai laboratóriumban, hogy a föld elemeinek, tehát a föld porából alkot egy intelligencia egy az Istent eljátszó idegen egy embert.

Az idegen intelligenciára további jelek utalnak akkor, amikor a következőt írja a látomást látó:

"És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala.

És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót"

Először is, már nem teremt, hanem ültet, illetve nevel, holott, ha itt tényleg az Istenről lenne szó, akkor egyetlen mozdulatba telne teremteni egy édenkertet. Ezen kívül miért volt szükség édenkert ültetésére?

Az első teremtési folyamatban egyértelmű: minden teremtési folyamat a Föld egészére vonatkozik, nem pedig egy részére. Ezzel ellentétben az éden kertjének ültetése nem csak mesterséges, hanem egy jól körülhatárolt területen történik.

Ennek másik bizonyítéka, hogy a teremtési folyamat sem egyezik meg az elsővel, hiszen ennek sorrendje: ember, növény, mezei vadak, égi madarak, nő. Ráadásul a vízi állatok megemlítése ki is marad. Nem beszélve arról, hogy minden élőlény létrehozása után utolsóként alkotja meg a nőt. Holott az első teremtésben rögtön azt olvassuk, hogy már az ember teremtése is nemük szerint történt.

Tehát egyértelműen kijelenthető, hogy a két teremtési folyamat nem ugyan az, illetve a második folyamat sokkal inkább egy technológiailag fejlett intelligencia beavatkozása a teremtésbe, mintsem valódi teremtés.

---

Ezek után érdemes megvizsgálnunk, hogy Ádám és Éva, mint mesterségesen létrehozott emberek, miért úgy lettek alkotva, hogy a jó és rossz tudásának fája tiltott volt számukra.

Ennek a tiltásnak egyik sajátossága, hogy az örök élet fájának tiltása nincsen leírva, tehát egyértelmű, hogyha arról a fáról esznek, akkor valószínűleg nincs olyan súlyos büntetés mintha a jó és rossz fájáról esznek.

Erre pedig azért kell felfigyelnünk, mert ha ez az idegen ekkora hangsúlyt fektet arra, hogy a jó és rossz tudását távol tartsa az emberpártól, akkor valószínűleg valamilyen okból kifolyólag fél attól, hogy ennek birtokába jussanak.

Így aztán kijelenthető, hogy a kulcsa a biblia értelmezésének itt van elrejtve.

Én a bűnbeesés folyamatáról most nem kívánok tárgyalni, az egy komoly kitérő lenne. Annyit írok róla, hogy az események folyamata tovább erősíti, hogy itt nem Istenről van szó, hiszen eleve a földön jár, közvetlenül beszél Ádámmal, ezen kívül Ádám és Éva el tud rejtőzni előle, végül pedig amikor megátkozza az emberpárt, és kiűzi őket a kertből, akkor ruhát készít nekik. Ismételten nem teremt, nem tudást ad, hogy miként csináljanak ruhát, hanem készíti.

Ezen kívül másik fontos mozzanata a "bűnbeesés"-nek, hogy itt az idegen kijelenti, hogy

"És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, amelyből vétetett vala."

A kérdés pedig felmerül itt. Ha csupán csak annyi választana el minket Istentől, hogy mi nem vagyunk örök életűek, akkor ezek szerint vagy az Isten korlátolt annyira mint egy ember (hisz mi nem tudunk közvetlenül teremteni semmit sem, csupán csak segíteni tudjuk a teremtést), vagy pedig valamilyen oka van annak, hogy nem tudjuk kihasználni Isteni erőnket.

---

Nos, akkor térjünk is rá a jó és rossz tudásának ismeretére. Először is azt kell megértenünk, hogy miért félt annyira az idegen attól, hogy az emberpár hozzáfér ehhez a tudáshoz. Ahhoz, hogy megértsük meg kell vizsgálnunk, hogy jelenlegi világunkban a jó és rossz fogalmait mi alapján definiáljuk.

Így például, ha eszek egy szendvicset, vagy iszom egy pohár kávét, akkor annak jó vagy rossz minőségét az alapján fogom eldönteni, hogy milyen az én ízlésem. Tehát máris észrevehető, hogy egyrészről a jó és rossz dolgot mindig valamilyen viszonyrendszerbe foglalva határozzuk meg. Ebben az esetben a viszonyítási alap az én ízlésem.

Mi okozza tehát a nehézségét és a veszélyét ennek a tudásnak? Elsősorban az, hogyha nem megfelelőek a viszonyítási alapok, akkor annak súlyos következményei lehetnek. Így például, ha én jónak minősítem a kávémat, de egy másik ember a saját ízlésének megfelelően rossznak minősíti, akkor ebből egy konfliktus helyzet kerekedhet.

Nyilván ez egy kisarkított példa, de jól szemlélteti a jó és rossz fogalmaiban rejlő veszélyeket. Ugyanis a valóság az, hogy a kávó se nem jó se nem rossz, annak csak van egy saját íze. És, ha én nem vagyok tisztában a valósággal, nem vagyok hajlandó elfogadni és megérteni, hogy mi az igazság, akkor eljuthatok arra a szintre, hogy a saját igazságomat, tehát hogy ez a kávé márpedig jó, rá akarom kényszeríteni a környezetemre.

---

Rendben menjünk egy lépéssel tovább. Alkotunk törvényeket, melyeknek egyik feladata az lenne, hogy a pillanatnyi világról alkotott ismereteinket egy közös megegyezésen alapuló keretbe helyezze. Így szépen az egész ismert világunkat és környezetünket különböző halmazokba helyezzük el, és mindig a szerint ítélkezünk, hogy a valóságot a jó dolgok halmazába helyeztük, vagy a rossz dolgok halmazába helyeztük. Minden, amit pedig nem tudunk kategorizálni, azt egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk.

Így történhet meg az, hogy létrehozzuk a tulajdon fogalmát. És innentől kezdve a kanál, a székem, a házam, a földem, az állataim az én tulajdonom lesz. Az természetesen senkit nem érdekel, hogy a valóság az, hogy ezek nem az én tulajdonaim, mivel a törvény kimondja, így a valóság felül lett definiálva. Amikor pedig valaki lop, akkor a törvény nem azt mondja ki a valóságot figyelembe véve, hogy valaki birtokba vesz valamit, hanem abból indul ki, hogy valakinek a tulajdonát, eltulajdonítja. Mivel az eltulajdonítás pedig a "rossz" halmazban van törvény definíció szerint, így senkit nem érdekel a valóság, hogy vajon miért lopott, mik voltak a lopás körülményei, milyen okok vezettek a tett elkövetésére. A törvény egyszerű és világos, és a hozzá rendelt büntetés is az.

Tehát tiszta és egyértelmű, hogy a törvény olyan súlyosan el tudja ferdíteni a valóságot, hogy azt teljesen ki tudja önmagából fordítani. Így ami az élet természetes része azt rossznak kezdi minősíteni egy idő után, ami pedig az életnek nem természetes része, azt jónak kezdi értelmezni.

De említsünk talán egy kevésbé súlyos, de ugyan csak törvény szerint rossznak minősített tevékenységet. Ez a bálványimádás. Az senkit semmikor nem érdekelt, hogy maga a bálványimádás, a valóságot tekintve és vizsgálva, vajon milyen jelenség, mi az oka, hogyan történik. Mivel a törvény kimondja, hogy az rossz és aki bálványokat imád azt meg kell ölni, így gondolkodás nélkül, a nélkül, hogy az egyénben felmerülne a kegyelemnek csak a lehetősége is, megy és kiirtja a másikat. Mert ez a törvény.

A legsúlyosabb ilyen eset, amelyet a bibliában olvashatunk, az maga a pillanat, amikor szombat napon fát szed egy szerencsétlen. Az senkit nem érdekel, hogy mi a valóság, hogy ezzel senkinek nem árt, senkit nem korlátoz az életben, senkit nem botránkoztat meg. Ennek ellenére, mivel a rossz halmazban van megintcsak törvény szerint, így a parancs, megölni.

Mindhárom esetben láthatjuk, hogy a jó és rosszról alkotott képzeteink igen is nagyon el vannak ferdítve. Halmazokba gyűjtöttük a különböző valóság elemeket, majd azokat valamilyen szempont szerint külön választottuk jó és rossz elemekre, és hozzájuk rendeltünk jó esetén jutalmakat, rossz esetén büntetéseket. Minden más pedig teljesen lényegtelenné vált.

---

Anonymus

Mi okozza a törvények alkalmatlanságát? Nos ennek oka elsősorban az, hogy az életnek ugyan vannak törvényszerűségei, de ezek a törvényszerűségek a természetes változást nem akadályozzák, maximum csak szabályozzák. Ezzel ellentétben az emberi törvények a természetes környezet aktuális pillanatát képezik le, és megmerevítik azt, ennek következtében nem képes követni a természetes változást.

Amikor már a törvények oly annyira akadályozzák az életet, hogy úgymond a "bűn elterjed a világban", akkor ennek két kimentele lehet. Egyike ennek az, amit a biblia maga is hosszan ecsetel, miszerint a törvényt betartó, kiirtja írmagostúl a törvényt be nem tartót és azt igazságtételnek illetve Isten ítéletének nevezi el és visszatér a régi törvényes keretek közzé szorított állapot. A másik kimentelt a történelem könyvek ecsetelik, amely arról szól, hogy a törvényt be nem tartók kiirtják írmagostúl a törvényt betartókat, és azt akkor forradalomnak és fejlődésnek nevezi el, és új törvényeket hoz a régi helyébe az aktuális természetes környezetnek megfelelően.

Holott mindkét nézőpont a valóságot tekintve súlyosan téved. Egyik esetben nem a törvény ellen szegülők a rosszak, akiket bűnben élőknek, vagyis bűnözőknek nevezünk. A másik esetben sem a törvényt betartók a rosszak, akiket kizsákmányolóknak nevezünk. Hanem csak és kizárólag a törvények rosszak. Mert aki a törvény alapján ítél, az sohasem a valóság alapján ítél.

---

Nos visszatérve a paradicsomi jelenetre, amikor Ádám és Éva megszerzi a jó és rossz tudását, akkor egy igen érdekes, ám annál szomorúbb jelenség játszódik le, amely jelentőse kihathatott az idegen 'Úr' döntésére is, mely szerint nem ölte meg az emberpárt. Az előzőeket figyelembe véve megérthetjük, hogy ez az idegen valószínűleg azért félt attól, hogy e tudást megszerezze az emberpár, mert attól félt, így felismerik, hogy a valóság szempontjából mi a jó és mi a rossz, vagyis felismerik, hogy nem ő az Isten. Ám nem így történt, és e miatt életben hagyta őket. Ennek okai:

Egyszer az lehetett, hogy a különböző nemiségüket az emberpár rossznak minősítette. Szégyenletesnek tartotta azt, amit elvileg ugye az Istentől ered. Tehát itt az emberpár az Isten művét rossznak minősítette.

A másik az a felelősség hárítása. Először is, egy férfi nem mutogatott volna az asszonyra, hogy ő a hibás, hanem odaállt volna főleg az Úr elé, és azt mondta volna, igen én voltam a hibás, mert engedtem. Ez az emberi magatartás, nem pedig az, hogy hárítok másra. Ez köszönöm nem emberi viselkedés. És eléggé jellemző is a mai világra. Soha senki nem hajlandó vállalni a felelősséget bármi is történjen. Meg is van az eredménye, mert elkezdett széthullani a világ. Aztán éva pedig tovább hárítja a felelősséget, ezt meg a nők nevében kérem ki. Ez nem egy női példakép.

E két viselkedés volt az, amely valószínűleg a valódi Istennel szembehelyezkedő idegennek felkelthette az érdeklődését, és úgy döntött, aznap mégsem öli meg az általa alkotott emberpárt, hanem kiküldi a világba, a valóban teremtett világba mindenféle átkokkal természetesen, mert ez eléggé jellemző erre az idegenre.

Nos, az a ma uralkodó ideológia, miszerint Isten barkácsol és nem tudja megoldani, hogy az embernek jó és kényelmes élete legyen, itt gyökerezik. Ádám és Éva szégyellik azt a formát, azt az alakot, amely a látomást látó leírása alapján megegyezik a teremtett ember formájával. Tehát nem tetszik nekik, csúnyának tartják. Majd jön a sebész és átszabja, sőt ma már ott tartunk, majd jön a génsebész és génszinten átszabja azt, amit Isten teremtett. Mert ugye mint mondtam, Isten barkácsol, nem tudja megoldani, hogy egészséges legyen az ember. De majd mi kijavítjuk azt.

---

Végső következtetés az, hogy az ószövetségben minden törvény a valóságot torzítja, és a valóságot megmerevíti. Így alapvetően benne gyökerezik a bűnbe esés lehetősége. Ebből az következik, hogy a törvény semmiképpen nem származhat Istentől, hiszen ő ezt látja és érti, tehát nem fog törvényeket adni az embernek csak azért, hogy utána lemészároltathassa őket. És a legtöbb konfliktus amely az ószövetségben keletkezik, mindig a törvényekhez viszonyított jó és rossz fogalmak a valóságot elferdítő tulajdonságai adják.

Később pedig az evangéliumokban Jézus összes konfliktusa is ebből ered, hogy a törvények hiábavalóságára és értelmetlenségére próbálja felhívni a figyelmet. Helyette olyan az Istentől származó parancsolatokkal igyekszik helyettesíteni azt, amelyek az élettel és annak valóságtartalmával illetve folyamatos változásával mindig összhangban van.

Leghangsúlyosabban ez a szombat napi törvények megszegésében domborodik ki. Fel is teszi a kérdést: Az ember van a szombatért, vagy a szombat van az emberért? Ez pontosan arra irányul, hogy felismerjék a valóságot, vagyis, hogy a törvények rosszak. Nincs szükség törvényekre, csak egyre:

A szeretet parancsolatára.

---

Anonymus

Istvan35, te mondtad, hogy ne folytassuk, mert neked ez már kellemetlen volt. Valamiféle mazochista lehetsz, ha mégis folytatni akarod.

Első idézeted: "Menjetek be a szűk kapun;" kezdetű

Ez pontosan arról szól, amit az előző két hsz-ben próbáltam megfogalmazni. A szűk kapu azt jelenti, hogy a jó és rossz között nagyon is vékony a határ olykor. A valóság helyes megítélése adhat csak megfelelő ítéletet e kérdésben. Ezzel ellentétben, ha figyelmen kívül hagyom a valóságot, tehát nem érdekel, hanem nekem vannak kérem szépen törvényeim és én ahhoz ragaszkodom, akkor hibásak lesznek a döntéseid, és a jó rossz lesz a rossz jó lesz. Magadat kárhoztatod el ezzel, vagyis a széles kapuval.

" kevesen vannak, akik megtalálják"... igen, kevesen, mert ahhoz, hogy a valóságot tényleg a maga igazságában tudjuk értelmezni és megvizsgálni, komoly élettapasztalatra van szükség. Régen nem véletlenül volt vének tanácsa, régen nem véletlenül voltak gyógyítók és bölcselők az idősek.

Ám természetesen a bölcsesség nem feltétlenül korfüggő. Ha jó a tanár, akkor igen korán komoly bölcsességre lehet szert tenni. Mátyás királyt 15 évesen koronázták meg és rögtön a koronázása után már hadat vezet és csatába megy. Ma mutass nekem egy 15 éves gyereket, akire egy darab vázát rá mernél bízni 1 hétre. Nemhogy egy országot, és sereget, emberek életét rábízni.

---

Második idézeted: "Amikor az Emberfia megérkezik dicsőségében." kezdetű

Már bocsáss meg, de ezt az idézetet, hogyha értelmesen végiggondolod és értelmezed, akkor láthatod, hogy pontosan arról szól, amit én mondtam. Jézus nem fog senkit sem öldökölni, meg mindenféle büntetést kiróni rájuk. Egyszerűen csak megtagadja magától azokat, akik nem méltók hozzá. Mutasd, meg ha én ennél kevesebbet vagy többet írtam volna. Ez is erről szól.

Vagy ha szerinted nem, akkor kérlek, mond meg, hogy akkor miről szól?

---

Harmadik idézeted a jelenések könyvéből van.

Nos ezzel az a gondom, hogy magát a bibliát sem érted, és akkor ideidézel nekem a jelenések könyvéből. Igen nagy fába vágtad a fejszéd, mert nagyon komoly gondolkodók is csak keveset tudnak belőle megfejteni.

Kiemelted ezt az egy mondatot: "Ő tapossa a mindenható Isten dühödt haragjának borsajtóját is."

A baj ezzel az, hogy kb. ennyit értettél meg belőle. De még ezt sem hiszem.

Először is, kezdjük ott, hogy megnyílik az ég és ímé ott egy fehér ló. Ez a legkényesebb téma, ami csak létezik a teológiában, ugyanis van ezzel egy szörnyen nagy probléma. Először is, ha az eget megnyitom, és megkeresem a fehér lovat, vagyis a nyilas csillagképet, akkor a tejút központját, vagyis a saját galaxisunk központját kapjuk meg. Minden természeti nép világában onnan eredeztetik az Isteni teremtő erőt.

Mi a gond ezzel? Az, hogy egy ez ám kőkemény pogányság már.

Ez idáig rendben van. Ám ez után jönnek a legnagyobb eretnekségek. Először is, fehér ló csillagát mindig is egyetlen népnek tulajdonították. Bármilyen szomorú ez a dolog, bármikor a történelem során ilyen feljegyzéseket keresünk, akkor sagittarius, vagyis a nyilas, vagyis a fehér ló népe nem más mint a Hun vagyis a Magyar.

És lehet hőbörögni innentől kezdve.

"A rajta ülőt pedig Hűnek és Igaznak nevezik, és ő igazságosságban ítélkezik és folytat háborút."

Nyilván ez már Jézusról és az ő harcáról szól immáron.

"Az égben levő seregek is követték őt fehér lovakon"

Ez pedig nyilván a követőiről szól. De azért azt kiemelve, hogy fehér lovakon, fehér lenvászonba öltözve... Eléggé pontos jelzés ez ám. És tudom, hogy már forgatod a szemed és hörögsz és csapkodsz, de te hoztad fel a témát, én meg akkor leszek pofátlan és megmutatom mi az igazság, aztán kezdesz vele amit akarsz.

"És szájából éles, hosszú kard jön ki, hogy azzal sújtson le a nemzetekre,"

Tudom, hogy számodra ez egy izgalmas tétel lehet, hisz már szemeid előtt fröcsög a vér. Ám, én nehezen tudom elképzelni, hogy Jézus szájából egy kard lógna ki. Eleve nem volt bűvészmutatványos, hogy kardot nyeljen. Itt az éles kard pontosan arra utal, hogy ez egy éles beszéd lesz.

Idáig még ezzel egyet is értene a teológia tudomány, hogy erről lenne szó. Ám ők már leválnak és azt mondják ebben nincs több. És tényleg?

Ha én azt mondom, hogy ÉL és ezt beszédhez kapcsolom, akkor ez nem az Életnek beszéde lesz?

És ha tudom, hogy a Magyarnak nem kardja van, hanem szablyája, akkor a mondat is értelmesebb lesz:

Éles szablya az maga az Élet Szabálya lesz, amely lesújt a nemzetekre. Tehát itt nem arról van szó megint csak, hogy Jézus majd jön és öldököl mindenkit. Senkit nem kell megölnie, mert az élet szabályai olyanok, hogy aki nem hajlandó a változásra, hanem ragaszkodik a saját maga alkotta törvényeihez, az el fog veszni.

---

Anonymus

"Ja és még egy "érdekesség" Anonymusnak, tudtad, hogy Jézus nevének jelentése: JHVH megment? Bizony, hiszen JHVH az üdvterv kidolgozója, Ő kente fel Fiát erre a feladatra."

Csak még egy érdekesség tisztelt István. Jézus korában Jézus név olyan elterjedt volt, hogy kb. minden 10.-ik embert Jeruzsálemben Jézusnak hívtak. Szóval ez körülbelül az égvilágon semmit nem jelent, hogy a név fordítása annyit tenne, hogy "JHVH megment".

A másik probléma, hogy ez a fordítás egy marhaság, ugyanis a Jézus név eredeti alakja még csak nem is hasonlít erre, tehát olyat belemagyarázni, hogy a Jézus névben a JHVH lenne belerejtve... eléggé nagy ferdítés. És ha már meg vagyok olykor vádolva a belemagyarázással, akkor ez kb. mi, ha nem belemagyarázás?

Az meg, hogy Jézus mikor és mire lett kijelölve, kérem ezt ne feszegessük. Ez újonnan visszanyúlik az édenkerti jelenetre, amely mint már kifejtettem, súlyosan el van ferdítve mindenféle buta magyarázattal. Csak el kell olvasni és azt értelmezni, ami oda van írva.

Oda pedig az van írva, hogy a kígyó az igazság képviselője. Aki kérdés nélkül van elátkozva. És ezek után a magzat a kígyó fejét tapossa, vagyis az igazságot lábbal tiporja majd.

Ezt összevetni Jézussal... ez már tényleg annyira súlyosan a meg nem értésből ered, hogy erre nem tudok mit mondani.

---

"Ja és a János jelenéseiben is szerepel Isten JHVH neve, nem is egyszer, ezeket mivel magyarázod? Nem lehet, hogy az Ószövetség Istene valóban Jézus Atyja?"

Ahogy kivettem szavaidból eddig te is Jehova tanúja vagy. Így aztán az, hogy te bibliádban (gondolom az új világ fordításból tájékozódsz), mindenhol kicserélték az Isten jelzőt Jahve-ra, semmit nem jelent ismételten. A JT bibliák és iratok folyton Jehováznak, olyankor is amikor ennek az égvilágon semmilyen alapja nincsen. És akkor ne vádaskodjon az ember bibliahamisítással.

Kész, vége, feladom.

Nyugtass meg, hogy valójában te is tudod, hogy nekem van igazam, csak nem akarod beismerni, ezért állsz neki inkább kimagyarázni a verseket, amik teljesen egyértelműen éngem támasztanak alá!

Na erre azért még reagálok, már csak azért is, mert kíváncsi vagy, hogy hogy fogod majd kimagyarázni:

"Második idézeted: "Amikor az Emberfia megérkezik dicsőségében." kezdetű

Már bocsáss meg, de ezt az idézetet, hogyha értelmesen végiggondolod és értelmezed, akkor láthatod, hogy pontosan arról szól, amit én mondtam. Jézus nem fog senkit sem öldökölni, meg mindenféle büntetést kiróni rájuk. Egyszerűen csak megtagadja magától azokat, akik nem méltók hozzá. Mutasd, meg ha én ennél kevesebbet vagy többet írtam volna. Ez is erről szól."

Na de Anonymus, végig is olvastad azt az idézetet? Mert az bizony ezzel fejeződik be:

,,És ezek (a kecskék) elmennek az örök levágatásra, az igazságosak pedig az örök életre.”

Tehát akkor fog Jézus ítélkezni, amit végre is fog hajtani, vagy ezt is máshogyan kell érteni?

"A másik probléma, hogy ez a fordítás egy marhaság, ugyanis a Jézus név eredeti alakja még csak nem is hasonlít erre, tehát olyat belemagyarázni, hogy a Jézus névben a JHVH lenne belerejtve..."

De, pontosan ezt jelenti az eredeti héber alakja, de mivel azt mondtad ez nem jelent semmit, ezért nem állok neki elemezni a nevét, hogy bizonyítsam igazat mondok.

"Ahogy kivettem szavaidból eddig te is Jehova tanúja vagy. Így aztán az, hogy te bibliádban (gondolom az új világ fordításból tájékozódsz), mindenhol kicserélték az Isten jelzőt Jahve-ra, semmit nem jelent ismételten. A JT bibliák és iratok folyton Jehováznak, olyankor is amikor ennek az égvilágon semmilyen alapja nincsen. És akkor ne vádaskodjon az ember bibliahamisítással."

Ezzel is mellényúltál, mert a halleluja kifejezés (szószerint jelentése: dicsérjétek Jahot) bizony bármelyik görög kéziratban megtalálható. A Jah Isten nevének rövidített formája.