Miért nem kételkednek sokan Isten létében?

Minden ember születésétől fogva érzi, hogy jött valahonnan. Nem tudja megmondani, hogy miért ez az érzés, de mindenkiben ott van ez, amely kicsúcsosodik egyetlen kérdésben, amely minden emberben felmerül. Miért létezem?

A vallásokat nem véletlenül az idősek vezették régen, és normális helyeken ma is. Az idősek már készülnek a túlvilágra. Amikor az életének végéhez közeledik valaki, visszatekintve látja és érti mindennek okát. Ez főleg így van, hogyha az élete teljes és eseményekben gazdag volt. Ezért mondja az idős, "ez volt a sorsom, másképp nem történhetett". Természetesen ő is tudja, hogy mindig volt választási lehetősége, mindig dönthetett élete felől, és ez a döntés végül is csak egy dologra korlátozódik: Teszi vagy nem teszi.

A két végpont között, az újszülött ártatlan, idő nélküli, teljes őszintesége, és az idős ugyan csak idő nélküli, bölcs látása és óvó féltő intései között él az a korosztály, amelyik mindkettőt csodálja és értetlenül áll a dolog előtt, és próbálja megérteni azt amit a gyermek csinál, és azt amit az idős mond.

Ma a világon a legeslegnagyobb zavart az okozza, hogy ez a réteg, amelyik voltaképpen többségben van, és amelyiket irdatlanul kihasználnak, totálisan le van választva a gyermekről és az idősről. Mondván, a gyermeket majd mi felneveljük, te csak dolgozzál, az idősre meg azt mondja, majd mi az idősekről gondoskodunk, de a legjobb, ha kirakod az utcára, de az lenne a legjobb, ha megdögölne, mert az államnak 60 év felett, mint tudjuk, nagyon sokba kerül. Nem "gazdaságos" az életben tartásuk.

---

A gyermeket ha megfigyeli egy társadalom, és miért ne figyelték volna, a következőket tanulhatjuk tőlük. Miért? Mert ők még emlékeznek ösztönösen valamire, amire mi már nem.

Időtlenség: Ismerős? Nem arról áradozik minden vallás, hogy Istennek nincsen időérzéke, hogy ő végtelen? Egy gyermek nem azért nem pakol el maga után játékot, mert ilyen debil, meg értetlen és rendetlen. Azért nem pakolja el, mert neki nem ért véget a játék, neki nincs olyan, hogy becsengettek, ettől - eddig játszok a sárga teherautóval, kicsengettek szünet, becsengettek, ettől-eddig játszok a piros tűzoltóautóval. Számára egy folyamatos szakaszok nélküli LÉTEZÉS a világ. Még nem érti, nem érzékeli az időt.

Ezért van az, hogyha egy gyerek berúgja az ablakot, de ott rögtön nem szidják le érte, hanem csak órákkal később, akkor nem fogja érteni ott a kicsi lelkében, hogy mi a baj. Hát az már neki nincsen, neki csak a most van, az ő lelkében meg a most azt jelenti, hogy most a zöld autóval játszik, akkor most ezért miért szidják le? Megint csak nem arról van szó, hogy debil a gyerek. Arról van szó, hogy időtlen.

Megbocsátás: Két gyermek, ha összeverekszik vagy összevész, és nem szól bele a felnőtt, hogy majd "igazságot" tesz. Egész egyszerűen fél óra múlva úgy játszik együtt a két gyerek, akkora egyetértésben, mintha a világ kezdete óta nagy barátok lennének.

őszinteség: A gyermek még nem ismeri azt, hogy hazugság. Egy gyerekkel nem tudod megígértetni, hogy hazudjon, hogy tartson titkot. Nem ismeri ezt a fogalmat, a hazugság, a titoktartás az egy tanult viselkedési forma. Ezért kell a hazugságot megideológizálni.

Igazság: Két gyermek olyan igazságosan tud osztozkodni, ahogy két felnőtt soha az életben. És ha megfogadnak egymásnak valamit, azt meg is tartják. Ha két gyermek gyerekkorában egyességet köt valamiről, akkor azt még felnőtt korában is olyan komolyan veszik mintha ... nem is tudom kifejezni a komolyságát. Ezt bizton állíthatom, mert nekem van ilyen egyességem egy gyermekkori barátommal.

Szeretet: Amelyik ember azt állítja, hogy ő csupa szeretet, nah az nézzen meg egy gyermeket, és szégyellje el magát a képmutatásért. Olyan angyali, őszinte, erőteljes szeretet, mint ami egy gyermekben él, nah ez nem a majomtól származik barátom.

---

Nem úgy az idős, őket is furcsán nézi a világ, hisz olyan furcsán is viselkednek. No nem feltétlenül a XXI.-ik századi TV-n szocializálódott idősekre gondolok. Én mindig is csodáltam nagyapámnak a megfontoltságát, jókedvét, és azt, hogy ő tudott úgy beszélni, hogy 1 mondatban összefoglalta volna mindazt, amit én most itt rizsázok. Ezt hívjuk bölcsességnek. Ez is ám egy misztikus tudás, és erő. Nem véletlen ám, hogy a régi törzsi szövetségeket a 'vének tanácsa' vezette. Nekem vagy neked, miért nincs birtokodban ilyen bölcsesség?

Valahol útfélen nagyon eltéved ám az ember.

---

A két végpont adja meg a vallások eszményképét, azt az eszményképet, amely alapján próbál képet alkotni arról, hogy a túlvilág, és maga Isten milyen lehet. Örök életű, igazságos, őszinte, szerető, bölcs, időtlen...

Aztán ehhez az eszményképhez igyekszik egy - egy ember eljutni, mert szeretnék olyan igazságos lenni mint a gyermek, olyan időtlen életet mint a gyermek (halhatatlanság), de szeretnék olyan bölcs, megfontolt, türelmes lenni mint az idős.

Akik ugyan ezekhez az eszményképekhez közelítenek azok egy 'közös-ég' -et, közösséget alkotnak. Ebből lesz a 'gyülekezet', a közös viselkedés a másikkal szembeni viselkedésemben azt igyekszem megvalósítani, amit a bennem élő eszménykép mutat. Ehhez a viselkedési formához aztán szertartások, közös események fognak tartozni, amit aztán vallásnak nevezhetünk. Ehhez ragaszkodni fogunk és védelmezzük, mert nekünk ez az eszménk, és mi ezt akarjuk elérni.

---

Ám a világban nem csak ez létezik. Vannak emberek akiket ez nem érdekel, vannak akik ezt letagadják, sőt hülyeségnek tartják ezt az egészet és "birkának" tartják a vallásos embereket. Mit tesznek? Felveszik a vallásos álarcot és mindenféle álságos módon egyházat akarnak létrehozni.

Minden normális természeti népnél, és törzsi kereteken belül, a család volt a legnagyobb szakrális egység. Egy család vallási nézeteibe és eszményképébe senki nem szólt bele. Igen voltak közös rítusok és közös szertartások, amelyeket együtt végeztek, de a család mint legnagyobb és egyben legkisebb szakrális egység nem volt nagyobb.

De hát az ilyet nem lehet kihasználni.

---

Amit ti szidtok, azt joggal szidjátok, a gond csak az, hogy fiókokat csináltok. Ó te vallásos vagy, akkor te mész a hülyék közzé. Holott ti sem csináltok mást, minthogy eszményeket állítotok magatok elé. "Majd az orvostudomány elhozza az örök életet", "Majd a tudomány megadja nekünk a végső bölcsességet", "Majd a törvényeink elhozzák a rendet és a harmóniát"...

Ugyan azt csináljátok, a gond csak az, hogy ezt a saját kis kút fejetekből szülitek, és itt már két dolog sérül eszményképetekben. Egyik az igazság másik az őszinteség. Az igazság azért nem fog megjelenni, mert törvénnyel igazságot nem lehet tenni, soha semmilyen korban a törvény nem volt igazságszolgáltatás, ezt csak ma hazudják. És itt jön az őszinteség, ha már önmagadat is becsapod és azt hangoztatod, te igazságban élsz, akkor mit várjon az ember tőled az élet más területein?

Törvény mondja ki: "Ne ölj". És innentől kezdve már hibás az eszményképed, mert elképzelni sem tudsz olyat, hogy valaki nem akar ölni. Egyetlen ősi vallásban sem jelenik meg olyan parancs vagy törvény, hogy "Ne ölj". Hát ez olyan irdatlan ellentéte a megbocsátásnak, a szeretetnek, az igazságosságnak, hogy fel sem merül egy normális vallásos emberben, hogy öljön.

Nem az a gond a "materialistákkal" és magukkal az ateistákkal, hogy ők nem hisznek Istenben. Hanem az, hogy olyan eszményképeik vannak, amik nagyon lila ködösek és nagyon mézes mázosak, a csiga nem tudja úgy körbenyalni az almát, ahogy egy ateista áradozik az eszményiségről. Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Na de kívül lehet, hogy csillog - villog, de belül rohadt.

---

"Miért nem kételkednek sokan Isten létében?"

Mert akkor a saját eszményképükben kételkednének amit Istenben személyesítenek meg.

---

Anonymus

miért kellene kételkedni isten léltében?.

Hiszen Ő a gondviselő Istenünk Ő Törvényt ó, határt szabott, és nem tér el attol. De a gögös az ellenszegülő ember, nem figyel az Istenre, és azt gondolja, hogy megtud élni nélküle is, de ez nem így van.

Nem lehet, mert Isten nélkül nincs élet, valahogy bele van kodolva a szívbe, és ez jó. A HIT ISTEN AJÁNDÉKA. És ez örömhír, hogy ne féljünk, és a Hit megkönnyít életünket, hiszen nem kell mindent megtapasztalni. HANEM ELHINNI, És bizonyságot kapunk annak Igazságáról az Isten jelez a szívünk által, ha arra figyelün, akkor összecseng.

Isten csak annak létezik, aki feltétel nélkül hiszi létezését;

aki feltétel nélkül hisz valamiben, az nem kételkedhet, amiben hisz (jelen esetben Isten);

ha mégis kételkedik abban, amiben feltétel nélkül hisz, a logikai ellentmondás miatt agyatlan.

Hát én azért nem kételkedem Isten létezésében mert én vagyok. Én vagyok, kell tehát hogy Isten legyen hiszen én a fejleménye vagyok, méghozzá egyike a leg-előbbre haladt fejleményeinek, én ember vagyok.

Én tehát Isten fejleménye vagyok, nem teremtménye. Hasonlóképpen mint egy fa levele, a fa fejleménye, nem teremtménye.

"De az agynak lehet olyan utasítást adni, hogy gondolkozzon. " A titkok kulcsa, minden dolog nyitja Az. Aki az agy-eszköznek az "utasítást" adja.

„Ismerd meg önmagad (Gnóthi szeauton)!”

"És nem zavar, hogy a vágyad meg az igazság nem esik egybe? Ha te is belátod, hogy te csak szeretnéd ezt a fajta világot, akkor miért gondolod, hogy létezik Isten?"

Nem jobban, mint téged a tény, hogy a te álláspontod mellett se szól úgy igazán semmi. Figyelmen kívül hagytad, hogy egy hatalmas, mindentudó valamiről beszélünk, ami jóval túlmutat a mi kis ősrobbant, pár pillanat korú univerzumunkon. Nem kell létezzen, de nem mi se feltétlenül vagyunk azok a véletlen jó bonyolulttá önszerveződött gondolkodógépek, aminek a lelketlenség éltetői szeretnek HINNI minket.

"Szóval szerinted, ha nem lenne Isten, akkor az embereknek semmi sem tetszene? Szerinted a dolgok objektíven szépek, nem pedig az ember érzékeli a dolgokat szépnek? Nem lehet inkább az, hogy létezik az embernek szépségérzete és ez emberenként különbözik? Az evolúció is ugyanúgy megmagyarázza ezt az érzésedet."

Megint pont csak a lényeget hagyod figyelmen kívül. A te világodban bőven elmezavarnak minősül ez a fajta egységérzet, ami egyébként bárki számára egy szempillantás alatt elérhető, amikor már nem zárkózik el tőle egyáltalán. A nyugati kultúra embere szinte retteg attól, hogy leálljon és csak legyen egy kicsit, körülötte a világával. Mindig bepofátlankodik a szoftver valamivel. Ami nem baj, sőt, az a dolga, hogy működjön... A keleti hagyományok összesen annyit szeretnének közölni, hogy "mindenki nyugodjon le a p!csába", legyen azonos végre a saját figyelő tudatával, és csak éljen a pillanatban. Bármi többet tesz, ebből kimozdulva tegye! A cselekvés, vagy akár csak a tervezés előtti csend is, legyen sokkal feszesebb még a vihar előttinél is! Legyél az a fogalmaktól, ítélkezéstől, rendszerezési hajlamoktól mentes szemlélő, aminek születtél, és csak ezután legyél a többi, ekkor vagy ténylegesen önmagad. Enélkül csak szerepekkel azonosulsz és csak ugyanazokat a köröket járod be újra és újra.

Hogy ez hogy jön ide? Úgy, hogy ennyi kell ennek megértéséhez:

„Amikor kissé megállok valahol, ahol növények nőnek a földből és rovarok keresgélnek mindenféle jót rajtuk, megérint engem is a leghatalmasabb létező fájdalmasan gyengéd szeretete. Nem csak állok a napon és nézem a méheket, hanem befogad az Egész, és jól vagyok a helyemen épp, miközben a napfény simogat.”

Ez Turing-gépen nem biztos, hogy le tud futni.

"Nagyszerű, akkor én meg azt mondom, hogy rendezetlenség van és hülye, aki nem veszi észre. "

Mihez képest van rendezetlenség? hozzád képest? te rendedhez képest? Vagy úgy látod, hogy nincsenek a világnak törvényei? A hold nem a föld körül kering ma is, mint tegnap? Az alma nem a föld felé esik a fáról, hanem Svédországban landol egy Rákoskerti fáról?

Ja, hogy neked ez nem tetszik! Attól még ez van, és ez rendben is van majd mindenkinek. Én látom a rendet, és különösebb erőfeszítést sem igényel. Sőt a kutyám is sok mindent lát és felfog, és elugrik -nem várja meg, hogy valami ráessen.

Arról szerintem senki nem tehet, hogy szerinted ez nem rend. Még 1 kicsit okosodsz és te is eljutsz erre a szintre.