Miért nem kételkednek sokan Isten létében?

Természetesen jogod van azt sem elhinni amit látsz, csak nem vall értelemre. Kb olyan vagy mint a vallásos, aki azt is látja amit nem lát. Keress fel valami pszichiátert.

Ha csak azt nem hiszed amit mások mondanak, az teljesen normális. Hazug világban élünk.

...és miért kellene hogy megkérdöjelezzék Isten létét?

Te kinek hiszel? Mert minden ember kivétel nélkül valakinek vagy valamiben hisz.

Egyik hiszi hogy Isten teremtette a világmindenséget az emberrel együtt

A másik hisz Darwinban és az evolucionistákban.

Valaki nem hisz ebben sem abban sem, példaképe valamilyek színész, zenész, fotbalista...stb. utánozza, hasonlóképpen öltözködik, sokat beszél róla

Kit emeltek az isten szintjére pld. Észak-Kóreában, vagy Albániában a rendszer váltás elött?

...azt kérded mi miatt hisznek Istenben? Te mi miatt nem hiszel? :) azért mert modern akarsz lenni, vagy elhitted azt, amit valahol olvastál? Te elhiszed, hogy az ösöd valami hal formájában kisétált a tengerböl a szárazra,az evolucionisták sok lapát évmilliókat rádobnak és a halféléböl ember lett.....ezt hiszed? Természetesen a te dolgod.

Teljes hiányában fizikai, kémiai, biológiai ismereteknek hogy mondhat valaki olyat, hogy kizárt, hogy létrejöjjön az élet?

-----

és honnan tudod hogy nincs semmilyen kémiai, fizikai, biológiai ismerete annak, aki hisz Istenben?

Mit bizonyítanak a fizika a matematika törvényei? A véletlent? Ki adta ki a fizikai törvényeket? A véletlen? Senki? Csak úgy magától keletkezett? Mégha évmilliárdokat fogunk is rá lapátolni....

Kérdező, olvasod ezt a kategóriát?

Ha nem, akkor olvasgasd kicsit és meglátod, hogy a kérdésed feleslegesen lett feltéve.

Mert HISZI, hogy van!

A hit valamely tézis feltétel nélküli elfogadása. Ha hisz, hogyan is kételkedne?

Hisz, mert hinni akar! - és mindenki azt hisz, amit csak akar. (A tudás már bizonyítékhoz kötött.)

Szia 10-es vagyok

Nem csak azért mert az élet nem jöhetett létre magától.

hanem minden amit elhatározott és leiratott, a szemed előtt zajlik nem csak most, hanem mindig is megtörténtek amiket a Teremtő elgondolt, a tervét senki nem tudja meghiusitani, bár vannak kemény próbálkozások, még életeket is oltottak ki ezek miatt

Persze maga az élet az egyik fő tényező, hiszen orditja hogy tervezés és rendezettség van a világegyetemben, és nem káosz

Persze egy kicsit ebbe is beleronditott egy pár ember amiért a légkört és a föld csodás élő világát tönkre teszik, de már nem sokáig

(Róma 1:20) 20 Mert az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma és istensége, úgyhogy nincs mentség számukra;

aki a teremtésből nem "látja" a teremtőt az sajnos menthetetlen.

Csak a saját sztorimat tudom felvázolni. Isten léte bizonyíthatatlan és cáfolhatatlan. Ahogy a láthatatlan rózsaszín unikornisé is, természetesen. Csak Isten kicsit speciális eset, kicsit több függ azon, hogy van-e. Láthatatlan rózsaszín unikornis nélkül teljesen elvagyunk, de a legnagyobb létező, a teljesség maga, kicsit más tészta. Ha nem létezik, akkor ez a zavaros valami tényleg a Káosz maga. Ha létezik, akkor ez a bonyodalom mégis maga a Rend, és egyfelé igyekszünk különböző sikerrel.

Az is lehet, hogy mi magunk vagyunk Isten pici trükkjei arra, hogy bizonyos értelemben ő maga is megtapasztalhassa az eltévedés izgalmát.

Tökmindegy persze, ugyanúgy kiszaladok nemsoká kávézni, akár van Isten, akár nincs. Mindenesetre a kérdés hordereje miatt úgy éreztem, hogy legalább a magam számára megnyugtató módon kellene állást foglalni. Szerintem jó, ha van. Tehát akkor legyen! :) Nincs kétségem afelől, hogy ő a Jó Pásztor, satöbbi. Nem akarok olyan világot, ahol nincs az a végső rendező elv, ami határtalan erőben és intellektusban teljesedik ki, és ami a legfontosabb, szeretetből is épp ekkora áradatra számíthatunk.

Amikor kissé megállok valahol, ahol növények nőnek a földből és rovarok keresgélnek mindenféle jót rajtuk, megérint engem is a leghatalmasabb létező fájdalmasan gyengéd szeretete. Nem csak állok a napon és nézem a méheket, hanem befogad az Egész, és jól vagyok a helyemen épp, miközben a napfény simogat.

Az ilyesmi képtelenség egyedül. Istennek se menne.

Felvetődnek persze kérdések, hogy öröktől fogva létezik és nincsenek határai? Miféle marhaság ez?? Én bele tudok nyugodni, hogy az idő is csak az egyik szabály, ami szükséges ahhoz, hogy itt megtehessük milliárdszor milliárd kis kitérőnket, aminek végre köze nincs a tökéletesség végtelen, unalmas csendjéhez.