Miért nem kételkednek sokan Isten létében?
válasza:"Nem dönthetek. Képtelen az agy úgy dönteni, hogy az ne a neki legjobb legyen szerinte."
Még mindig a testeddel azonosítod a tudatodat. A tudatod nem az agy eredménye, a tudat ugyan kapcsolatban van az aggyal, de a tudat a magasabb rendű. Így aztán a kijelentésed igaz, az agy mindig a számára legjobb döntést hozza. Ez a feladata, alapvető racionális döntések meghozatala.
Ha az utcán sétálsz és el vagy merülve a gondolataidban, akkor hogy-hogy nem mész neki a villanyoszlopnak? Hogy-hogy nem mész neki a többi embernek? Nyilván azért, mert az agy racionálisan döntést tud hozni, hogy merre kerülje ki a villanyoszlopot. Attól függetlenül, hogy a tudatod vagyis te, az éned, éppen a múlton rágódik vagy a jövőn aggódik.
De a tudatod mindig felül bírálhatja az agy döntéseit.
---
"Most az már mindegy, hogy mi okozza azt, hogy neki esetleg a kevésbé nyilvánvaló döntés a jó. És ha ezt elfogadjuk, akkor meg kell kérdőjelezni a szabad akarat létét."
Állandóan ezzel a szabad akarattal van a bajod. Nem értem, hogyha már egyszer megértetted, hogy mi a szabad akarat, akkor most megint miért kezded el tagadni a létét?
Mond meg nekem, hogy mi az, ami miatt ennyire azt szeretnéd, hogy rab legyél? Miért kell ennyire görcsösen bizonyítanod, hogy márpedig nincs szabad akaratod? Én e mögött egy szándékosságot látok, hogy ennyire nehezen akarod megérteni (és némi akaratosságot érzek, hogy márpedig te akkor sem fogod megérteni).
Szóval tényleg, kíváncsi vagyok, hogy mi lehet az oka annak, hogy nem akarod, hogy az embernek szabad akarat legyen?
---
Anonymus
„Csakhogy van egy csomó dolog amire nem ad semmilyen választ.”
Mondjál egyet. Egyet tudok esetleg mondani, de még az sem az igazi. A világ keletkezése. De erre lehet azt mondani, hogy mindig is volt. Mondjál ezen kívül más dolgot.
„A kérdésedben vázolt végletes példád pedig nem arról szól, hogy nyitottan gondolkodnál, hanem arról, hogy kizárod érzelmi alapon.”
Ha arra a példára gondolsz, hogy nem hiszem el a szárnyas embernek, ha azt mondja, hogy Isten küldte őt, akkor csak azt mondhatom, hogy az nem végletes példa. Lehetett egy földönkívüli is.
„Még mindig a testeddel azonosítod a tudatodat.”
Ez nyilvánvaló, hiszen még mindig materialista vagyok. De ha kicseréltétek volna az agy szót a tudat szóra, akkor is ugyanolyan értelmes lenne a kérdés, csak akkor ugye nem lehetne belekötni.
„Állandóan ezzel a szabad akarattal van a bajod. Nem értem, hogyha már egyszer megértetted, hogy mi a szabad akarat, akkor most megint miért kezded el tagadni a létét?”
Attól még, hogy megértettem nem fogadtam el. Nekem pont úgy tűnik, hogy te vagy az, aki azt akarja kihozni, hogy van szabad akarata és ehhez igazodóan gondolkozik.
„Az önfeláldozás, önzetlen segítségnyújtás, a szeretet, a jótékonyság, türelem másokkal szemben, önmegtartóztatás...stb mind mind a károdra válik ha csak azt tartod szem előtt mi az ami neked jó.”
Nem, az is a károdra válik, hogy te nem segítettél másoknak. Azért válik károdra, mert rosszul érzed magad tőle.
Egyikőtök se vette figyelembe, hogy egyébként az érzelmek nem irányíthatóak. Lehet a tudattal takarózni, de akkor se lesz az igaz, hogy meg tudjuk változtatni a döntésünket.
válasza:"az érzelmek nem irányíthatóak" nem, azok nem, mert alacsony tudatosság áll mögötte.
De az érzéSek viszont akarati impulzus által igen, és eljuthat oda, intuitíve, ahol az érzés-értés EGY (sensus)
"annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör." (Radnóti)
válasza:"Ez nyilvánvaló, hiszen még mindig materialista vagyok. De ha kicseréltétek volna az agy szót a tudat szóra, akkor is ugyanolyan értelmes lenne a kérdés, csak akkor ugye nem lehetne belekötni."
Értettem a kérdést, a válasz pedig ugyan az lett volna. Összekevered az agy motorikus működését a tudattal (vagyis önmagaddal). Az agy csak egy eszköz, amit használhatsz, önmagában az agy nem csinál semmit.
"Attól még, hogy megértettem nem fogadtam el."
Innentől kezdve pedig teljesen értelmetlen bármiféle vita. Te nem tudsz ellenérvet felhozni, hogy miért ne lenne szabad akarat. Ellenben azt állítod, megértetted, hogy miért van szabad akarat, csak nem fogadod el. Ennyi, ezzel senki nem tud semmit sem kezdeni. Csak akkor nem értem, hogy minek tetted fel a kérdést, illetve minek is folytatod a beszélgetést, hogyha eldöntötted, hogy nincs és nem is lehet róla meggyőzni? :)
"Egyikőtök se vette figyelembe, hogy egyébként az érzelmek nem irányíthatóak."
Persze, mert az érzelmek a negatív visszacsatolók. Az érzelmek olyan mint az iránytű a hajón. Ha nem lenne valami, ami mutatja az irányt az életben, akkor az olyan mint a hajó cél nélkül. Márpedig a mondás is azt mondja: Céltalan hajósnak sosem kedvez a szél.
Viszont megteheted, hogy az érzelmeket figyelmen kívül hagyod. Ilyen az, hogy félsz mégis szembe nézel a félelmeddel. Ilyen az, hogy tudod, hogy meg fogod bánni, mégsem teszel azért, hogy meg ne bánd.
Egyébként pontosan ez a negatív visszacsatolás az, ami segít a helyes döntést meghozni nehéz helyzetekben. Erre mondjuk, hogy "a szívemre hallgattam". Ha ez nem lenne, akkor az igazán kemény, szorult helyzetben mindig az agy racionalitása győzne.
De akkor nem beszélhetnénk hősökről, és hősiességről, bátorságról, elszántságról, vagy szélsőséges esetben vakmerőségről.
A legnagyobb vallások mind azt tanítják, hogy keresnünk kell saját korlátainkat, ahol aztán legyőzhetjük önmagunkat. Lefordítom neked materialista nyelvezetre: Keresd azokat a szituációkat, amikor az agyad racionális érvei ellenkeznek az érzelmeiddel, mert ott győzheted le önmagad, vagyis az agyad. És, ha sikerrel jártál, akkor nem kevesebbként, hanem sokkal többként fogsz tovább élni.
---
Anonymus
„Ellenben azt állítod, megértetted, hogy miért van szabad akarat, csak nem fogadod el.”
Nem állítottam sehol, hogy megértettem miért van szabad akarat, azt állítottam, hogy megértettem mi a szabad akarat szerinted. Megint hazugságokat adsz a számba, ez már nem is tudom hányadik ilyen eset.
„Viszont megteheted, hogy az érzelmeket figyelmen kívül hagyod. Ilyen az, hogy félsz mégis szembe nézel a félelmeddel. Ilyen az, hogy tudod, hogy meg fogod bánni, mégsem teszel azért, hogy meg ne bánd.”
Amikor az ember szembenéz a félelmével, akkor nem fél? Ha igen, akkor miért mondod, hogy figyelmen kívül hagyja az érzelmeit? Amikor meg olyat tesz, amiről azt gondolja, hogy meg fogja bánni és mégis megteszi, azt azért csinálja, mert van egy erősebb érzelem, ez a kíváncsiság.
válasza:A választ megkaptad. Innentől a te dolgod, hogy mit kezdesz vele.
---
Anonymus
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!