Mi a te érved az ateizmus mellett?

"ez egy igen gyönge példa volt."

Mert nem értetted, és megint a rosszat szajkózod, amiről már egyszer megbeszéltük, hogy nem úgy van. Nem állítom meg a ciklust. Leírtam én magam is, hogy ha megállítom, azzal meghiúsítom a végtelent. Nem azzal, hogy HOL állítom meg, hanem hogy megállítom EGYÁLTALÁN. A végtelen nem szám! És a ciklus nem áll meg soha! Itt most ne abba köss bele, hogy én le tudom állítani, vagy áramszünet lesz, vagy kihal az emberiség, hanem az elvi oldalára. Nincs a ciklus ismétlődéseinek végpontja, a feltétel minden ciklus után igaz lesz, és ezért indítja a következő ciklust. És így tovább. Véges idő alatt véges alkalommal, végtelen idő alatt végtelen alkalommal.

És mivel ciklus, és mivel a ciklusok véges időtartalmúak, ezért mindig a ciklusban vagy valahol. Nem kell végtelen idő, hogy eljuss egy állapotba, csak egyetlen ciklusnyi idő, ami nem feltétlenül sok, és ráadásul véges. Ez akkor lenne ellentmondás, ha nem ciklus lenne, hanem egy lineárisan végtelen láncolat. Erre írtam a csillagos példát, de az is igaz, hogy eddig a pillanatig nem tudnánk eljutni. Azért is oldom fel a ciklusokkal. A körvonalon haladva soha nem jutsz el a végére, mert nincs neki, de mégis belátható véges időn belül áthaladsz minden ponton.

Szerényen és halkan jegyzém meg, HOGY ÉPPEN TE — „csici” barátom — tűnsz olybá’ számomra, mint aki nem akarja megérteni a végtelenség lényegét!...

Nos, igaz ugyan, hogy megrögzött ateista vagyok, mégis egy „isteni” példával (is) kénytelen vagyok megvilágítani, miben is áll a tévedésed a végtelenség fogalmával kapcsolatban. (Igaz ugyan, hogy a 63-as jegyzetemben a formális logika eszközével BIZONYÍTOTTAM BE Isten létének feltételezése szükségtelenségét — merthogy őnélküle is létezhet a végtelen kiterjedésű, és örök időkön át fennmaradó energiatér —, de most tekintsünk el ettől…)

Tehát: a „hitesek” mindig azval jönnek, hogy Isten egy öröktől fogva létező, örök időkön át fennmaradó, végtelen hatalmú entitás, igaz?

Első kérdésem: Ha feltesszük, hogy VAN Isten (könyörgöm, most tegyük fel…), akkor, „megengedhető-e” számára, hogy AKÁRHÁNYSZOR teremteni akarjon/tudjon BÁRMIT IS (akár egy univerzumot is), a végtelen időben?

Adassék meg nekem a válaszadás lehetősége is (most ilyenem van…)

A válaszom tehát: IGEN, MEGENGEDHETŐ! Ergo: Isten ez esetben KÉPES végtelen számú aktust (itt értsd: teremtési aktust) végbevinni! Érthető?!

Az a legszebb az egészben, hogy ez az érv (ez a formális logikai érv) akkor is megállja a helyét, ha kétségbe vonom (mert bebizonyítottam, hogy felesleges!) Isten létezésének szükségességét.

Ugyanis, ha feltesszük, hogy a mi Univerzumunkat is magában foglaló végtelen kiterjedésű, végtelen idő óta létező és végtelen ideig fennmaradó, továbbá végtelen lehetőségeket is „szolgáltatni” képes energiatér (lásd: Murguly György általam említett: „Az idő nem múlik” — Albert Einstein speciális relativitáselméletének cáfolata c. könyve) az, ami AKÁRHÁNYSZOR „képes” megteremteni BÁRMIT IS (akár egy univerzumot is) a végtelen időben, akkor máris sínen vagyunk. Egyszerűen azért, mert ebben az esetben is megengedhető a „képesség” végtelen számú aktus (itt értsd: teremtési aktus) bekövetkezésére! HARMADIK LEHETŐSÉG PEDIG NINCS! Világos és érthető?

megint egy fikcióval jössz.

először igazolni kéne, hogy az idő lehet-e végtelen.

ezzel az erővel azt is írhattad volna, hogy elhatároztad, hogy végtelenszer ugrálsz.

a végtelen ciklus egy puszta elnevezés - senki nem gondolja (persze rajtad kívül), hogy az számítógép, amin fut vég nélkül fog működni.

"a végtelen ciklus egy puszta elnevezés - senki nem gondolja (persze rajtad kívül), hogy az számítógép, amin fut vég nélkül fog működni."

Na jó, ez szerintem a beszélgetésünk végét jelenti. Úgymond végtelen ciklusba jutottunk, mert én elmondtam, hogy ne köss bele ebbe, de te úgyis belekötsz, és én erre csak ismételhetem magam, mire te is ismételni fogod magad. Hagyjuk az egészet. Szerinted véges sok kilences elegendő az egyenlőséghez, vagy végtelen sok sem elég, mert nem is lehet végtelen sok. Ezzel nem tudok mit kezdeni, matematikai tények ellen beszélsz, a tény pedig az, hogy végtelen van, speciális tulajdonságai vannak, és ezek ellen azért viaskodsz, mert a "véges" címkéjű fiókba próbálod belegyömöszölni makacsul, a végtelent úgy próbálod számba venni, mint ahogy a véges dolgokat szoktad.

„csici” barátom! Pontosan TE vagy az, aki itt folyton fikciókkal érvel! Megmondom én, mi van: egészen egyszerűen nem vagy hajlandó elfogadni a LOGIKAI KÖVETKEZTETÉSEK DETERMINATÍV EREJÉT! Ez van!

Nem az idő végtelensége vagy annak végessége itt a lényeg. Az idő nem múlik! (Lásd: Murguly általam fentebb idézett könyvét) Az idő fogalom pusztán csak egy (emberi) absztrakció. Ezért annak explicit valósága vagy hamissága lényegtelen. Amikor ugyanis két történés (esemény) egymáshoz viszonyított „helyzetét” akarjuk definiálni az egymást követő folyamatok sorában, akkor csak két dolog lényeges igazán: bekövetkezett-e (bekövetkezhet-e) egy adott ― önkényesen kiválasztott ― történés, avagy pediglen nem következett be (nem következhet be). Ha a történés a legjobb tudásunk és/v. tudomásunk szerint bekövetkezett, illetve a formális logika szerint bekövetkezhet(ett), és nincs tudomásunk egy az éppen vizsgált történést MEGELŐZŐ történésről, akkor egyszerű dolgunk van: az éppen vizsgált történést tekintjük MINDEN TÖRTÉNÉSEK KEZDETI „AKTUSÁNAK” ÉS OKÁNAK, és ekkor minden egyéb ― a „bázis” történést követő ― történés a bázis történéstől számítottan észlelhető történések egyik elemeként nyilvántartható további „aktusként” azonosítható.

Ha viszont egy adott ― önkényesen kiválasztott ― történés a legjobb tudásunk és/v. tudomásunk szerint nem következett be, illetve a formális logika szerint nem következhet(ett) be, akkor TELJESEN ÉRTELMETLEN itt az idő ― mint absztrakt fogalom ― végtelenségét vagy végességét kérdőjelezni!...

Ami a jelen kérdést tekintve mindebből lényeges, az a következő: csak az számít, hogy egy adott ― önkényesen kiválasztott ― történés „objektum” a legjobb tudásunk és/v. tudomásunk szerint, illetve a formális logika szerint BESOROLHATÓ-E a már ismert történés(ek) „készlet”-tartományába, avagy pediglen nem sorolható be.

Ismételten hangsúlyozom: a 63-as jegyzetben a formális logika eszközével BIZONYÍTOTTAM, hogy Isten létének feltételezése egyfajta tautológia, vagyis a dolgok felesleges túlszaporítása, ergo: ÉRTELMETLEN!

Isten tehát nem létezik, nem létezett, és nem is létezhet!

Ami még fontos itt a számunkra (azért mondom, hogy számunkra, mert a Kérdező szerintem már vagy 2 hete ide se kukkant…), szóval ami még itt fontos számunkra, az a történések megszámlálhatósága. Pontosabban: a történések ― a Végtelen Energiatérben, valamint az annak részét képező Univerzumban megvalósult és megvalósuló történések ― számosságának (a történések végességének, vagy megszámlálhatatlanságának [ami nem feltétlenül jelent végességet!], illetve a történések végtelen számának) a problémakörét jelenti.

Itt is két lehetséges változat van, ám mindkettő ugyanarra a következtetésre vezet, nevezetesen arra, hogy a „végtelen” fogalma egyáltalán nem valami „törvénytelen” és lehetetlen vagy „tiltott” dolog, amiként azt „csizi” próbálja itt sejtetni! Nem bizony!

„csizi” azt írja a 81-es számú jegyzetében ― idézem:

„a végtelen múlttal - ha belegondolsz - az is probléma, hogy onnan nem juthatsz el a jelenbe.” ― idézet vége.

Nos, ezt az állítást igen könnyen, mondhatni visszakézből meg tudom cáfolni!

Éspedig két ― alapvetően más bázisra építkező ― érvrendszer alapján is.

1.: Ha van Isten (noha éppen én bebizonyítottam be, hogy nincs…), akkor A LÉTEZÉSÜNK a bizonyíték arra, hogy IGENIS EL LEHET JUTNI A VÉGTELEN MÚLTBÓL A JELENBE! Miért is?

A „hitesek” állítása szerint Isten egy végtelen idők óta létező, korlátlan képességű (értsd: végtelen és határtalan teremtőkészségű), végtelen jóságú, entitás.

Ha tehát van Isten, és mi, emberek az ő „teremtményei” vagyunk, és itt vagyunk a jelenben (márpedig itt vagyunk), akkor NYILVÁNVALÓ, HOGY VAN ÚT A VÉGTELEN MÚLTTÓL A JELENBE!

2.: Ha nincs Isten (márpedig magam bizonyítottam be, hogy nincs), hanem a ― mi Univerzumunkat is magában foglaló ― végtelen kiterjedésű, öröktől fogva létező, örök időkön át fennmaradó, továbbá végtelen lehetőségeket is „szolgáltatni” képes energiatér minden történések kezdeti oka, akkor megint csak A LÉTEZÉSÜNK a bizonyíték arra, hogy IGENIS EL LEHET JUTNI A VÉGTELEN MÚLTBÓL A JELENBE!

Harmadik lehetőség nincs! Érthető?!

Azt nem értem, csici, hogy ha ilyen szinten nem értesz a dolgokhoz - miért erőlteted mégis?

Valós végtelent a világunkban igazából kettőt ismerünk: a szupravezetés és a szuperfolyékonyság.

Az elsőnél pl. a vezetőképesség végtelen.

TÉNYLEGESEN végtelen. Egy szupravezetőben, ha elindítasz egy áramot, és aztán nem állítod meg, akkor végtelen ideig fognak keringeni az elektronok.

Na, ez az utóbbi megállapítás valószínűleg TÉVES!

Még a proton is elbomlik bizonyos idő, cca. 10^35 év alatt!... Mivel pedig a vezető anyagában "futó" elektronok az anyagot felépítő atomok részei, ezért csak egy IDEALIZÁLT lehetőség, hogy a te általad mondott esetben végtelen ideig fennmaradhatna az áramvezetés. Sohasem lehet igazolni, de EL LEHET KÉPZELNI a szituációt, hogy amikor már olyan hosszú ideje folyik áram a vezetőben, amely időtartam már vetekszik a fenti időtávval (vagy akár már meg is haladja azt, mondjuk 5-szörösen), akkor már SZÁMOLNI KELL a kvantumszinten jelentkező problémák miatti áramvezetés kimaradásokkal!