Mi a te érved az ateizmus mellett?

Ebben az esetben ez egy véletlen külső hatásnak számít, ami megszüntetheti az áramot.

MAGÁTÓL nem szűnik meg.

Már ne haragudj, Ismeretlen, de a VÉLETLEN, mint olyan, nem létezik! CSAK A FOLYAMATOK ÉS TÖRTÉNÉSEK SZERENCSÉS VAGY SZERENCSÉTLEN EGYMÁSUTÁNISÁGA (esetenként együttes megnyilvánulása [„összejátszása”]) az, amiről beszélhetünk. A Mindenségben (értsd ez alatt az Univerzumunkat, valamint az azt is magába foglaló Végtelen Energiateret is [lásd feljebb!]), NINCSENEK VÉLETLEN HATÁSOK! Már a kvantumfizika alaptételét is ― hogy tudniillik kvantumszinten véletlen hatások érvényesülnének ― feszegetik manapság! Einstein például azt állította: „Isten nem kockázik!” —, ámde a kvantumfizika legdöbbenetesebb felfedezése éppen az volt, hogy: az anyag legalapvetőbb rétegeiben (értsd: kvantum-léptékű szinten, vagyis 10 a mínusz 34-en méter nagyságrendben) a folyamatok véletlenszerűen következnek be. Csak a legújabb kvantumfizikai kutatások (vezérsugár teória) feszegetik ezt az alapelvet, vagyis közelítenek — óvatosan — a sztochasztikus kvantumfizikai modelltől a determinisztikus modell kialakítása felé.

Még az ABSZOLÚTUM — vagyis: a végtelen energiatér, mely a mi világegyetemünket is „megszülte” (lásd korábbi jegyzeteimet!) — sem „véletlenül” van, ugyanis ÖRÖK IDŐKTŐL FOGVA, VÉGTELEN IDŐKÖN ÁT LÉTEZIK — tehát abszolútum!... Az abszolútum pedig nem létezhet csak úgy „véletlenül”, hiszen akkor nem volna abszolútum… Ebből következően minden folyamat, ami csak a végtelen energiatér léte folytán benne és általa megvalósul, KAOTIKUSAN TÖRVÉNYSZERŰ ESEMÉNYEK SOROZATA! A káosz azonban NEM KISZÁMÍTHATATLAN RENDE(ZE)TLENSÉG! De nem ám! A káoszban a folyamatok trendje (haladási irány-jellemzői) elvileg KISZÁMÍTHATÓAK! A földi élet sem a „véletlenek” sorozatának következménye! De nem ám! KAOTIKUSAN TÖRVÉNYSZERŰ SZERENCSÉS TÖRTÉNÉSEK EGYMÁST KÖVETŐ ÉS/VAGY EGYIDEJŰ „ÖSSZEJÁTSZÁSÁNAK” KÖVETKEZMÉNYE AZ! Úgy bizony!

Tehát csak szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelű sorozatban egymásra épülő — kaotikusan törvényszerű (vagy törvényszerűen kaotikus, ahogy tetszik…), és/v. tudatosan szervezett — folyamatok léteznek. Ámde attól, mert egykor (talán) mégis bebizonyosul majd, hogy a dolgok mélyén mégsem a véletlen uralkodik, attól még az „isteni” közbeavatkozás szükségszerűségének hangoztatása simán babonaság marad!...

A lényeg:

Ha tehát azt állítod, hogy a protonbomlást (ami nyilvánvalóan egyet jelent az elektron-áramlás forrásának megszűnésével!) nem kell figyelembe venni valamely fizikai folyamat, vagy tudományos állítás és/v. definíció és/v. elmélet elemzése során (merthogy ezt állítod, még ha explicite nem is jelented ki, de implicite mégis ez következik abból, amit írsz), akkor ALAPVETŐEN ÉS HANGSÚLYOZOTTAN NEM LÉRTED a tudományos szempontú probléma-megközelítés lényegét! Éppen azért áll a tudomány a vallás felett, mert MINDEN ESHETŐSÉGET FIGYELEMBE VESZ egy adott folyamat vagy esemény vizsgálata során! (Az igazán alapos tudományos kutató még a vallási dogmák állításait is figyelembe veszi egy adott folyamat vagy esemény vizsgálata soán...)

A szupravezetőben tehát nem „magától” szűnik meg (vagy válik szakadozottá) idővel (nagyjából 10^35 év múltán) az elektron-áramlás, hanem MERT ANNAK MEGSZŰNÉSE DETERMINISZTIKUS ESHETŐSÉG!

Na akkor én is visszaszólok még egyszer.

Az ilyen szintű viták teljesen értelmetlenek. Az a gond ezzel a végtelennel ugyanaz, mint ami a nullával való osztással. Matematikailag sem vezet semmi eredményre. Éppen ezért nem is teszik ezt értelmes emberek. Mi pedig végül is ezt csináljuk itt.

" a formális logika eszközével BIZONYÍTOTTAM BE Isten létének feltételezése szükségtelenségét"

És akkor mi van? Hogy valami szükségtelen egy bizonyos szempontból, attól még létezhet.

Az axiómák magukban hordozzák a lehetséges végeredményt.

Így van ez istennel/ isten nélküllel kapcsolatban is.

A "végtelen kiterjedésű, végtelen idő óta létező és végtelen ideig fennmaradó, továbbá végtelen lehetőségeket is „szolgáltatni” képes energiatér" KONTRA isten végül is egyre megy. Csak az első tudományos(kodóbb) elnevezés.

A lényegüket tekintve innen -ahol vagyunk emberiség és leszünk bármeddig is- felfoghatatlan.

Mindörökkön örökké. Ámen. :)))

„ceri” barátom!

A te értelmezésed szerint tehát, Istenről beszélni (pláne, HINNI benne) is értelmetlen dolog, mivelhogy „Ő” IS a végtelenség attribútumával rendelkező entitás… (Legalább is ezt mondják róla, akik hisznek benne…)

Én viszont azt mondom: egyáltalában nem értelmetlen dolog a végtelen fogalmáról beszélni, már csak azért sem, mert teljességgel nyilvánvaló, hogy csak az egyszerűbből (itt értsd: a végtelen idő óta létező, csaknem végtelenül egyszerű, de végtelen ideig fennmaradó és végtelen lehetőségeket magában foglaló energiatérből) alakulhat ki bármi rendkívül bonyolult! Még Isten is csak abból a bizonyos energiatérből keletkezhetett és „építkezhetett” volna! (Ha és egyáltalán…)

Miért is?

Megmondom: ha egy végtelen bonyolultságú entitás volna minden kezdet oka és eredője, vajon hol tudna kényelmesen elhelyezkedni a teremtés előtt, hogy lássa, mit csinál? Hiszen NEM VOLNA MIRE TÁMASZKODNIA! És ezt itt most akár szó szerint is veheted…

De NEM IS VONA MIBŐL ÉPÍTKEZNIE SEM!

Két eset lehetséges:

1.: A csaknem végtelenül egyszerű, végtelen idő óta létező, végtelen ideig fennmaradó és végtelen lehetőségeket magában foglaló energiatér maga az Atyaúristen, vagyis az eredendő ok.

2.: Nincs Isten, tehát a csaknem végtelenül egyszerű, végtelen idő óta létező, végtelen ideig fennmaradó és végtelen lehetőségeket magában foglaló energiatér az eredendő ok.

HARMADIK ESHETŐSÉG NINCS!

Az első opció kiesik, mivelhogy:

A) MÁR A TEREMTÉS PILLANATÁBAN ÖNNÖN MAGA MEGSEMMISÜLÉSÉRE VEZET! (Mivelhogy ez esetben a „Teremtőnek” nincs hová menekülnie…) Ámde ha mégis „életben” marad, akkor…

B) FELESLEGESEN KELETKEZTET EGYSZERŰ DOLGOKAT, AHELYETT, HOGY EGYBŐL A BONYOLULTABBAKAT HOZNÁ LÉTRE (A SAJÁT ÖRÖMÉRE), Ámde, ha mégis van olyan marha a Jóisten, hogy milliárd évekig malmozik egymagában, míg végre megjelenik az Ember, akiben örömét kívánja lelni, akkor…

C) AZ ÁLTALA LÉTREHOZOTT UNIVERZUM VÉGPUSZTULÁSI FOLYAMATÁNAK VÉGÉN HALÁLOZNA EL! Mivelhogy NEM MARADNA SEMMI, AHOVÁ ELBÚJHATNA A MINDENSÉG MEGSEMMISÜLÉSÉNEK VÉGPONTJÁN!

Az sem áll meg, hogy amint írtad, idézem: „Hogy valami szükségtelen egy bizonyos szempontból, attól még létezhet.” — idézet vége.

A Mindenségben (itt értsd: a Végtelen Energiatérben és a benne foglalt Univerzumunkban) nincs olyan, hogy ha valami bármilyen szempontból szükségtelen, akkor attól még létezhetne. NEM LÉTEZHET! A szükségtelen dolgokat a természet KIIRTJA! Na jó, rendben: kiselejtezi.

Írtad, idézem: „A "végtelen kiterjedésű, végtelen idő óta létező és végtelen ideig fennmaradó, továbbá végtelen lehetőségeket is „szolgáltatni” képes energiatér" KONTRA isten végül is egyre megy.” — idézet vége.

NEM MEGY EGYRE! Választani kell. Vagy Isten az első ok, vagy pedig a Végtelen Energiatér (lásd: Murguly könyvét).

Harmadik opció nincs!

Ennyi!

Nem tudom hogy jön ez most ide. Amit én mondtam az nem más, mint, hogy a végtelent nem érjük el végtelen idő alatt sem. De ez mindegy is, mert nem visz közelebb a problémához.

Legalábbis materialista szemlélettel, A materializmus konkrét, bizonyított, tapasztalt dolgokat ismer el. Ami ezen túl van -ha van- azzal nem is foglalkozhat. Teóriákat lehet gyártani, de onnantól az hit, akkor is ha ezt materialisták teszik. Lehet akár n dimenziós világokat is modellezni matematikailag (jó kis játszótér ez pihent agyúaknak). Persze nem akarom bántani őket- tenni mindig jobb, mint bambán bámulni a világba, ráadásul rengeteg dolog köszönhető nekik, ha más nem mint melléktermék- de ebben a kérdésben nem mondhatják ki a végső igazságot. Mert valószínű nincs is, vagy ha van akkor az a végtelenben van. Tehát nem érhetjük el ezen az úton, de még csak meg sem közelíthetjük.

Spirituálisan viszont valamennyire megérthetjük, ráérezhetünk legalább a világ kvintesszenciájára.

A materializmusnak megvan a maga helye és szerepe. Itt viszont semmi keresnivalója a saját maga által képviselt és megfogalmazott korlátai miatt. Hogyan is lenne, hiszen -legalábbis úgy látszik- soha nem fog túl látni azon az univerzumon amelyben mi is élünk.

"AZ ÁLTALA LÉTREHOZOTT UNIVERZUM VÉGPUSZTULÁSI FOLYAMATÁNAK VÉGÉN HALÁLOZNA EL! Mivelhogy NEM MARADNA SEMMI, AHOVÁ ELBÚJHATNA A MINDENSÉG MEGSEMMISÜLÉSÉNEK VÉGPONTJÁN! "

Fető Pí Sándor!

miért is nem? Az univerzum anyaga hova bújik? Persze jön a semmiből és megy a semmibe.

"tehát, Istenről beszélni (pláne, HINNI benne) is értelmetlen dolog, mivelhogy „Ő” IS a végtelenség attribútumával rendelkező entitás"

Persze hogy értelmetlen, ezt mondja a keresztény vallás is. Amivel nem értelmetlen foglalkozni az azoknak a dolgoknak az összessége amit velünk emberrel közölt.

Vagy ha mégsem a "végtelenség attribútumával rendelkező entitás" csak nálunk sokkal fejlettebb. Hozzánk képest a végtelennél közelebbi, de tőlünk elképzelhetetlenül messzi pont egyre megy. Mond már, isten becsapott bennünket, mert nem magyarázta el amit úgysem fogtunk volna fel.

Mint a 2 éves gyereknek mikor nem magyarázzák el az utódnemzés és születés fiziológiáját.

"hogy csak az egyszerűbből (itt értsd: a végtelen idő óta létező, csaknem végtelenül egyszerű, de végtelen ideig fennmaradó és végtelen lehetőségeket magában foglaló energiatérből) alakulhat ki bármi rendkívül bonyolult! "

Ezt mi igazolja? és ha a világ fraktál jellegű?

Ne haragudj nem folytatom, mert nem győzzük meg egymást úgysem. Ráadásul én nem is akarom istent bizonyítani -előbb magamnak kellene, hogy bizonyos legyek. Én csak azt mondom, hogy nem zárható ki.

A hit meg más kérdés.

„ceri”!

Az a legnagyobb baj veled, hogy olyan vagy, mint az angolna, folyton kisiklasz a tényekkel való szembesülés elől! És mindeközben zagyvaságokat hordasz össze!

Tőled idézek, éspedig a 42-es számú jegyzésed utolsó bekezdéséből: „És azt gondolom, hogy valójában a világ nagyon egyszerű lehet egy bizonyos nézőpontból. Ez a nézőpont viszont nem ebben az univerzumban van. Ha meg ebben nem, akkor másikban sem.” — idézet vége.

Könyörgöm, Ember! EZ SZÍNTISZTA BAROMSÁG! Állítod, hogy a világ „nagyon egyszerű lehet egy bizonyos nézőpontból”, de „ez a nézőpont nem ebben az univerzumban van”, „ha meg nem ebben, akkor másikban sem”.

Ember! Tudod te egyáltalán, mit beszélsz?! Ha te EBBEN AZ UNIVERZUMBAN állítod, hogy a világ valójában nagyon egyszerű lehet egy bizonyos nézőpontból, akkor azt EBBEN AZ UNIVERZUMBAN (t. i. ebben az univerzumban lévő valamely — csillagászati értelemben vett — pozícióból) teszed! Vagyis a „nézőpontod” is EBBEN AZ UNIVERZUMBAN VAN! Tehát nem lehet egy másikban! És pláne nem lehet, hogy egyikben se legyen, hiszen MEGTETTED AZ ÁLLÍTÁST — éspedig EBBEN AZ UNIVERZUMBAN TETTED AZT MEG!...

Világos ez számodra?

Most már én is azt mondom, hogy veled nem lehet…, rosszul mondtam NEM SZABAD szóba elegyedni, MERT MENTÁLISAN ZAKKANT VAGY, és ezért KÉPTELEN VAGY A LOGIKUS GONDOLKODÁSRA!

Három, egymást követő mondatodat sem vagy képes logikailag egyeztetni!

Én kiszálltam. Hülyékkel nem szabad foglalkozni…

Bye!