Az evolúciót is Isten teremtette?

19:03 - hogyne.

20:31 - néha elgondolkodom, hogy lehet-e művészetnek nevezni azt, ahogy összehordod ezt a sok inkoherens marhaságot.

Valószínűleg ez esetben már pusztán a feltételezés is felháborítana.

Csak azt hiszed, amit látsz?

Ma vajon meg tudják magyarázni a szakértők a világegyetem eredetét? Sok tudósnak nehezére esik elképzelni, hogy a világegyetemet egy magasabb rendű intelligencia teremtette, ezért úgy érvel, hogy bizonyos mechanizmus útján létrehozta saját magát a semmiből. Neked ez ésszerűen hangzik?

Semmi nem tud lenni! Én hiszem hogy mindig is volt valami vagy valaki aki létrehozta aztán az anyagot.

A világegyetem eredete: 1Móz 1:1: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” Robert Jastrow csillagász 1978-ban ezt írta: „Most már látjuk, hogy a csillagászati bizonyítékok miként vezetnek a világ keletkezésének bibliai nézőpontjához. A részletekben eltérés van, de a csillagászati és a bibliai teremtési beszámoló lényeges elemei ugyanazok: az események láncolata egészen az emberig hirtelen és egyszer csak egy adott pillanatban egy fény- és energia-felvillanással vette kezdetét” (God and the Astronomers. [New York, 1978] 14. o.).

A fizikában az energia potenciális munkavégző képesség, a munka pedig mindig valamilyen változást eredményez. A termodinamika első főtétele szerint egy rendszeren belül semmiféle energia nem jöhet létre és nem tűnhet el. Az univerzumban mérhetetlen energia található, amely egyik formából a másikba alakul át, de ez az energia nem jöhetett magától létre a világegyetemen, mint rendszeren, belül.

Az univerzum keletkezésekor szükség volt egy indító energiára, ami e tétel alapján csakis a rendszeren kívülről érkezhetett. Máskülönben mitől robbanhatott volna fel a – mindent magában foglaló – ősanyag, ami „egy pontban” sűrűsödött (de lehet, hogy a térdimenzió még nem is létezett), és az óriási tömegvonzás tartotta egyben? Az az energia, ami képes volt az ősanyagot szétvetni, nagyobb kellett legyen nála és az anyagtól függetlenül kellett, hogy létezzen.

[link]

Honnan tudhatjuk, hogy egyszer keletkezett a világegyetem és nem örökké volt?

[link]

Nyilvánvaló tehát, hogy ha volt is ősrobbanás, ezzel nem ér véget a világegyetembe való energiabevitel, hanem azóta is jelen van egy titokzatos taszító erő, amit a tudósok – mivel nem kézzelfogható – sötét energiának neveztek el. Ráadásul egyes mérések azt bizonyítják, hogy a sötét energia hatása erősödik, és így a kezdetben lassulva táguló világegyetem gyorsulása 5-6 milliárd évvel ezelőtt elkezdett nőni, és a sötét energia taszító hatása felülmúlta a gravitációs vonzást.

[link]

Véges vagy végtelen a világegyetem?

„Az anyag örök és az Univerzum végtelen” tanultuk a rendszerváltás előtt. A szovjet pártideológia azon aggodalma, hogy egy véges és táguló univerzum kettős veszélyt jelenthet a materializmus dogmájára nézve, kényszerítette a keleti blokk legnagyobb kozmológusait annak a bejelentésére, hogy a kommunista tudomány gyakorlati bizonyítékkal szolgál az anyag örökkévalóságáról.

Most borítsunk fátylat a múltra és nézzük meg mire utal a legfrissebb – ideológiamentes – tudományos felfedezés. A NASA – kozmikus háttérsugárzást mérő – WMAP műholdja 2003-ban „térképet” készített arról az időről, amikor az univerzum csupán 380 ezer éves volt. A mikrohullámú háttérsugárzásban úgy figyelhetők meg bizonyos ingadozások, mint a tenger hullámai. Ezek a korai univerzum azon apró rögeinek örökségei, melyekből az első csillagok és galaxisok születtek. Egy végtelen világegyetem végtelen különböző erősségű hullámot tartalmazna, a műhold azonban nem talált egyetlen igazán nagyméretű hullámot sem. „Ez azt mutatja, hogy az űr véges, ahogy egy harang vibrációja sem lehet nagyobb a harangnál, így az űr ingadozásai sem lehetnek nagyobbak magánál az űrnél” – mondják a kutatók.

Mindemellett ha a világban végtelen sok galaxis és csillag volna, nem érvényesülhetne az általunk ismert gravitáció, mert a távoli, végtelen tömegek vonzása mindenütt elnyomná a helyi gravitációt.

Minden jel arra mutat, hogy egy – nem örök idők óta létező – térben is véges, a semmiből hirtelen előbukkanó világegyetem képét tárja elénk a kozmológia, nagyban megerősítve (de nem igazolva) ezzel a kozmológiai Istenérveket.

[link]

Oksági törvény (Kauzalitás)

Az ok-okozat összefüggését feltáró törvény azt mondja ki, hogy az élettelen természetben semmi sem történik meg csak úgy magától, ok nélkül. A víz nem forr fel magától és a labda sem kezd el mozogni. Az ősanyagnak nem csak energiája nem volt, de oka sem, hogy megkezdje a „szétszóródást” és létrehozza a világegyetemet. Ha tehát az ősanyagon kívül nincsen valami élő, anyagtalan dolog akkor nincs indító oka az univerzum keletkezésének. Az anyag ugyanis élettelen, akaratlan és öntudatlan, tehát nem gondolkozik, nem érez, nincs oka önmagától megváltozni, mert nincs akarata.

[link]

A sok áltudományos, nemlétező fizikai tézisekkel operáló fejtegetésed helyett nincs kedved a newtoni mechanikát tanulmányozni, mondjuk a koponyád és egy 9 mm-es kölcsönhatását?

Kérlek, ne habozz.

Térítesz [a halálba]? NEM SZÉP(egy értelmes embertől) INKÁBB --> bizonyítékokkal CÁFOLJ MEG! Vagy amit másnak [nekem] akarsz valójában magadnak akarod[akkor hol a szeretet]?

A szeretet valaki vagy valami iránti ragaszkodásban, gyengédségben, önzetlen jóakaratban megnyilvánuló érzelem.

[link]

[link] -->Ezt az enciklopédiát az olvasói szerkesztik!!!

Te is, én is, törekszünk a világ megismerésére, de sajnos emberi életünk túl rövid ahhoz, hogy korlátozott értelmünkkel és eszközeinkkel személyesen bizonyítékokat szerezzünk az élet összes nagy kérdésére. Jó hír viszont, hogy nem mi ketten vagyunk az elsők, akiket ilyen kérdések foglalkoztatnak.

A tudomány mindenkori feladata, hogy az emberiség által felhalmozott tudást tovább építse, tisztítsa és a „hogyan”-okra keresse a választ szakadatlanul. A mások által szerzett tudás bármely forrásának elfogadásához a megelőlegezett bizalmunkra van szükség. Így tesz a tudós is, mielőtt kísérletezésbe kezd egy új felfedezés érdekében. Előbb mindig megismeri az elődök által az adott témakörben felállított téziseket, majd szelektálja azokat: egyeseket elvet, másokat megtart új elmélete kialakításakor. Az újabb és újabb kísérleti eredmények ismeretében a tudós megcáfolhat korábbi elméleteket, de nem kizárt, hogy egy újabb eredmény a jövőben éppen az ő elméletét cáfolja majd meg. Amikor a legtöbb tudós ugyanarra az eredményre jut, amit kísérletileg korlátlan számban bizonyítani is tudnak, akkor azt tudományos tényként kezeljük. A tudomány tehát igazolt ismeretek rendszere, amely az értelem és tapasztalat segítségével próbálja megfejteni a világ titkait. Albert Einstein szerint a tudomány a világban tapasztalható dolgoknak csupán 1%-ra ad hiteles magyarázatot. Einstein óta persze rengeteg előrelépés történt a fizika, kémia és biológia területén a vizsgálati technológia robbanásszerű fejlődése miatt. Időközben megsokszorozódott a tényként kezelhető, megfigyeléseken alapuló, tudományos magyarázatok száma. Hol tarthat vajon az emberiség tudása ma az összes tudáshoz képest? Négy százalék? De legyen akár tizennégy, akkor is marad egy jóval nagyobb rész, amire a tudomány (még) nem tud megfelelni. De nem is kell neki. A tudománynak eleve nem feladata a „miért”-ekre is válaszokat adni. Miért keletkezett a világegyetem? Miért gondolkodunk mi, emberek? Kérdések, melyekre Isten ad választ. A tudomány azért nem tud felelni ezekre, mert módszere alapján elvonatkoztat minden esztétikai és erkölcsi kérdéstől. Így aki a világra csak a tudós szemével néz, az válaszként a természet tudományos arculatát kapja. A teljességre tekintő ember azonban, a természettudományos törvényeken túl, észreveszi a világban jelenlévő szépséget és csodát is.

A tudomány nem cáfolja Istent. Nem is cáfolhatná, hiszen a véges értelemmel és tudással rendelkező emberi tudománynak lehetetlen egy olyan abszolút kijelentést tennie, hogy nincs Isten, mert ahhoz, hogy ezt megtehesse, rendelkeznie kell az lehetséges tudás egészével. Tudósok egész sora vallotta (és vallja) magát Istenhívőnek. Hittek a teremtőben, aki a világegyetem törvényeit alkotta. Felfedezésre indultak, hogy megismerjék a természet törvényeit és meg is találták azokat. Newton, Boyle, Faraday, Pasteur, Kepler, Maxwell, Mendel, Pascal, Kelvin… (hosszú a lista!) mind-mind Istennek köszönték meg, hogy elvezette őket felfedezéseikre. Gyere te is most velük, és ismerd meg a természettudományos Istenérveket!

„A bibliai teremtéstörténet azt jelzi, hogy a világegyetem értelmes és szabályos törvényszerűségeknek engedelmeskedik, és ezeket a törvényeket mi, tudósok fedezzük fel. Amikor felfedezek valamit, és a titkok egy részét feltárom, megfejtem, tudom, hogy csak részigazságokat ismerek, ismerhetek meg – mert a teljes Igazság soha nem ismerhető fel… Szerintem a világ titkainak megismeréséhez, a valódi felfedezésekhez közvetett és intuitív utak is szükségesek, és mindezt a hit segítségével érhetem el. A közvetlen tudományos tapasztalat nem mindig elegendő. A kettő nem áll ellentétben, inkább kiegészíti egymást.” (Vizi E. Szilveszter – agykutató, 2002-2008 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke)

[link]

[link] -->"Bizonyos kérdéseket, mint például „Mi az élet értelme?” vagy „Van-e Isten?” a legtöbb ember feltesz magának legalább egyszer élete folyamán. Ezen a honlapon szubjektív gondolatokat és válaszokat olvashatsz az „élet nagy kérdései" kapcsán. Fontos megemlítenem azonban, hogy nem új kinyilatkoztatásokat szeretnék tenni, hanem megpróbálom szelektálni, rendszerezni majd összegezni azt a tudásanyagot, amit az emberiség az egyes kérdésekkel kapcsolatban felhalmozott és a másoktól kapott válaszokból azokat szeretném átadni neked, amiket személyesen megértettem és Igaznak hiszek."