Isten miért teremtette meg az embert?

azért hogy megossza vele a tudását és boldogságát...de ehhez tapasztaltatnia kell vele a negatívumokat is, hogy megértse, értékelni tudja a tiszta jóságot...persze nem veszi el a létét, csupán átéli a születés és halál nevű váltópontokat az élete meg nem szűnő folyásán az ember, mivel az ember az elme, ami használja a testet, amit szintén az Isten adott ajándékba, hogy tudja az egyén mi micsoda, s hogy tudja magáról, hogy egyáltalán van...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

Először is látni kell, hogy amit eredetileg Isten teremtett az minden jó volt. Ami miatt a mai földi élet az ember számára pokol, az a Sátán, illetve az ember bukása, a bűn az oka az ember összes szenvedésének.

Isten az embert a saját magával való közösségre teremtette, egy olyan környezetbe, ami maximálisan alkalmas az ember minden életfeltételének a betöltésére. Az Éden tökéletes hely volt, az ember számára minden adott volt, és hűvös alkonyatkor Isten a kertben járt, és szemtől szemben beszélgetett az emberrel. Az embert betöltötte Isten fantasztikus jelenléte, szeretete és semmiben nem szenvedett hiányt.

A kérdésre konkrétan válaszolva tehát, az ok, amiért Isten megteremtette az embert, az a vele való közösség, illetve, hogy legyen kit szeretnie Istennek. Tudjuk János apostoltól, hogy Isten a szeretet, a szeretet jellemzője pedig az, hogy nem maga körül forog, hanem meg kell osztania magát másokkal. Ez volt az ember teremtésének a fő célja, hogy Isten a szeretetét, jelenlétét megossza az emberrel, aki ráadásul egy olyan lény, aki személyiségében, lényében képmása, lenyomata az Istennek.

Isten nem cseszett ki velünk, hanem azt kell látni, hogy az ördög volt aki kicseszett az emberrel. Nem Isten, hanem az ember bűne az oka annak, hogy bejött a halál, betegségek, átkok, problémák az ember életébe, ezért nem szabad Istenre haragudni.

Isten pontosan az a személy, aki Megváltót szerzett az ember számára a názáreti Jézus Krisztusban. Pontosan tudja, hogy az ördög a bűn által beleköpött a levesbe, tönkretette Istennek azt a tökéletes tervét, amiben az ember és Isten tökéletes harmóniában, kiegyensúlyozottságban élt volna együtt az Édenben. Éppen ezért küldte el az egyszülött fiát, Jézust a világba, ez által megmutatva a szeretetét. Tudom, hogy sokan okolják, hibáztatják Istent az emberiség nyomorúságaiért, de ez azért jogtalan, mert Isten a szeretetéből még a saját fiát is kész volt feláldozni, az egyszülött fiának sem kedvezett csak azért, hogy a Te, az én, és mások életét helyreállítsa, és újra édeni állapotot hozzon létre már itt a Földön elkezdve.

Ez által, hogy a názáreti Jézus Krisztus személyében megváltotta Isten az embert, átadta Isten nekünk a kulcsot. Ugyanis Ő a maga részéről megtette a lépést felénk, mindent megtett, hogy helyreállítsa az életünket, de csak annak az életében kezdődik el Isten helyreállító munkája, aki személyesen járul a názáreti Jézus Krisztushoz, és elfogadja az Urat személyes megváltójának. Senki sem várhatja el Istentől - aki mindent megtett az ember bukott sorsának a helyreállításáért -, hogy hívás nélkül, Isten segítségül hívása nélkül segítsen rajta az Isten. Sőt, még az Isten elleni harag sem jogos ebben a helyzetben.

Éppen ezért egyetlen módja van annak, hogy a nyomorúságos, bukott, kiszolgáltatott, sikertelen sorsból virágzó, diadalmas sorsot faragjunk: minden embernek segítségül kell hívnia a názáreti Jézus Krisztust, aki megváltó, szabadító, és Isten rajta keresztül állítja helyre az ember személyes életében az édeni állapotot.

Kedves kérdező, azt javaslom, hogy ne az Istenre haragudj, ne őt okold a földi életben tapasztalható nyomorúságokért, hanem a személyes életedben fogadd el Isten helyreállításra vonatkozó ajánlatát, aki maga a názáreti Jézus Krisztus, aki pontosan azért lett emberré, halt kereszthalált és támadt fel, hogy a Te és mások életét megáldja, megszabadítsa, betöltse Isten jelenlétével, javaival és áldásaival.

God bless!

Szabad akarat nélkül rengeteg jó dologtól megfosztott volna Isten, és Ő nem zsinóron rángatott bábukat akart teremteni, hanem élőlényeket. Ahogy nekünk jobb érzés élőlényekkel együtt lenni, úgy Istennek is, nyilvánvalóan. Például nem sokan tartanak plüsskutyát, bábukutyát, robotkutyát olyan célból, hogy aztán foglalkozhassanak vele, szeretgethessék, megtaníthassák dolgokra, stb. Erre nyilván csak egy élő állat a megfelelő.

Szerintem Isten sem általa vezérelt, parancsszóra működő robotokat akart, hanem olyan lényeket, akikre aztán feladatokat bízhat, megtaníthat velük dolgokat, és egyáltalán örömét leli bennük.

Sajnos így történt a bűnesettel kapcsolatosan, ahogy történt, ezen már nem tudunk változtatni, viszont Jézus pontosan azért jött, hogy helyreállítson minket, azaz vissza helyezzen bennünket arra a helyre, ahonnan kiestünk. Persze nem csak a kiesésnél, hanem a helyreállításnál is ugyanúgy a szabad akarat érvényes, tehát - ahogy előbb is mondtam - csak azt állítja helyre Isten, aki szabad akaratából kéri tőle.

Szia!

A kérdés talán úgy helyesebb, hogy mi célból hozott létre Isten világokat, és bennük a miénket is? Merthogy a Biblia világok teremtéséről beszél.

Messzemenő következménye van a teremtés szempontjából annak az állításnak, hogy "Isten a szeretet". Felemelő s egyben vigasztaló is azok számára, akik Istent úgy képzelték el, hogy Ő a maga kényére-kedvére létrehozott teremtményeket, hogy azután tetszése szerint uralkodhassék rajtuk. Sokan tekintenek úgy az isteni teremtésre, mint Madách Imre Lucifere:

"Aztán mi végre az egész teremtés?

Dicsőségedre írtál költeményt,

Beléhelyezted egy rossz gépezetbe,

És meg nem únod véges végtelen,

Hogy az a nóta mindig úgy megyen.

Méltó-e ilyen aggastyánhoz e

Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet?

Hol sárba gyúrt kis szikla mímeli

Urát, de torzalak csak, képe nem..."

(Az ember tragédiája, I. szín)

Ezzel szemben a Biblia azt tanítja, hogy Isten azért teremtett, mert meg akarja osztani az örök életet és a vele járó kiváltságokat valamennyi teremtményével. Ezért, és csak ezért szólhat Dávid így emberi lehetőségeinkről: "Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél" (Zsoltárok 8:5–7).

Fontos még kiemelni, hogy Isten nem teremtett eleve befejezett teremtményeket. Nem abban az értelemben alkotta az Úr "tökéletes"-nek az embert, hogy azután semmi dolga se legyen már önmagával, hanem a tökéletesség alapjával és lehetőségével hívta létre. Azt akarta, hogy amivé válik az ember, abban a saját elhatározása, választása, meggyőződése is benne legyen. Isten értelmesnek, azaz – a Biblia nyelvén – a "saját képére és hasonlatosságára" teremtette az embert (I. Mózes 1:26). Ősszüleink "felnőtt" és nem "gyermek" állapotban nyerték életüket. Maga Isten tanította őket gondolkodásra, fogalomalkotásra és megnevezésre, beszédre.

Üdv. Péter

Miért kell mindig okolni valamit? Istent,a bűnt, a szabad akaratot.....Élni se jó és meghalni sem akarunk....

Fel kéne nőni. Isten teremtő erő, intelligencia, maga a szeretet, ami egyben tartja az egész teremtést. Örüljünk ennek és vállaljuk a felelősséget a tetteinkért. Ennyi.