Isten miért teremtette meg az embert?

Pontosan, Isten megosztja velünk szeretetét!

Jézus mondta, testetek Isten temploma, ti is Istenek vagytok. Magamon is érzem, ha nem birok valakit szeretni, nem tudom megosztani szerelmemet, akkor rosszul érzem magam. Talán Isten is így lenne, ha nem lenne ember.

"azért,hogy megtapasztalhassa önmagát minél több formában.és ahogy előttem Lastone.left úr is mondja,hogy megossza velünk a szeretetét."

Jah meg a parazitákat, betegségeket, testi/lelki fájdalamakat, a félelmet meg minden ehhez hasonló szépséget.

"Jah meg a parazitákat, betegségeket, testi/lelki fájdalamakat, a félelmet meg minden ehhez hasonló szépséget."

Ha nem lenne meg a negatív éle dolgoknak, akkor a pozitív nem tudna mihez viszonyulni, vagyis neked gőzöd sem lenne arról, hogy mi a boldogság/szabadság...s az, ami valójában az ember, az örökké él...akárcsak Isten...de azért engedi meg az Isten, hogy ezt másképp lássuk, mert megint csak a relációból tudjuk kikövetkeztetni, hogy mi van...ha ez a viszonyítottság nem lenne meg számunkra mindennel kapcsolatban, akkor robotok lennénk...:P

üdv

26/F

LastOne.Left

Franc leírkáltam a véleményement és nem küldte el.

"Ha nem lenne meg a negatív éle dolgoknak, akkor a pozitív nem tudna mihez viszonyulni, vagyis neked gőzöd sem lenne arról, hogy mi a boldogság/szabadság...s az, ami valójában az ember, az örökké él...akárcsak Isten...de azért engedi meg az Isten, hogy ezt másképp lássuk, mert megint csak a relációból tudjuk kikövetkeztetni, hogy mi van...ha ez a viszonyítottság nem lenne meg számunkra mindennel kapcsolatban, akkor robotok lennénk...:P"

Inkább lennék robot, mint 1 rothadó húskupac, valamint én nem vagyok kiváncsi, erre a trágyadombra, és nincs kedvem kínlódni, nyugodtan berakhatott volna unatkozni a mennybe, de nem tette, így hát nem megengedte nekem, hogy megtapasztaljam a rosszat, hanem rákényszerített. Szóval jól megszívatott csak.

Valamint nézd, meg azokat akinek rossz volt az életében, demostmár jó, elég gyorsan megszokta a jót, és már el is felejtette, hogy volt neki rossz, és már nem értékeli hog yneki jó... Uh ugyan ez lesz az emberek nagyrészével ha a mennybe kerül, gyorsan megszkják a jót és unatkozni fognak ugyan úgy. Uh az egész életnek/kínzásnak szerintem semmi értelme nincs.

U.i.: Gondolom rájöttél már, hogy szerintem nincs se isten se menyország, de azért írtam ugy mintha lenne hogy egyértelmű legyen neked is.

18:18.

Jó a gondolatmeneted, és végső soron csak egy valamivel lehet feloldani ezt az értelmetlenséget...hogy az, ami az ember valójában, az emberi elme(nem a személyi tudat) örökké él(vagyis megszületik újból és meg is hal)...Tehát tejesen igazad van abban, hogy a mennybe egy idő után unatkoznának...pont ezért egyénenként szépen mindenki átesik a szenvedésen, teljesen megismerve azt, amit nem Isten kényszerített ránk, hanem mi magunk választjuk tévedésünkben, mivel még gőzünk sincs az igazságról, és pont azért kell előbb a rosszat megélni, hogy az igazság kiderüljön számunkra. De mivel az Isten az emberi lény valóságát el nem veszi, el nem pusztítja(ez csak az ember tévedése, hogy igen), ezért az igazságosság érvényben marad. :)

"U.i.: Gondolom rájöttél már, hogy szerintem nincs se isten se menyország, de azért írtam ugy mintha lenne hogy egyértelmű legyen neked is."

Nos akkor mit is vársz a szenvedésen kívül, és miért nem lep meg, hogy számodra igazságtalan az élet, amikor még nem ismered az Igazságot? Egyébként magadról elfogadod, hogy vagy? :)

üdv

26/F

LastOne.Left

"Nos akkor mit is vársz a szenvedésen kívül, és miért nem lep meg, hogy számodra igazságtalan az élet, amikor még nem ismered az Igazságot? Egyébként magadról elfogadod, hogy vagy? :) "

Tévedés, nem tartom szenvedésnek az életemet, és igazságtalannak sem tartom, én imádok élni. (:D) Csak költői túlzás volt, max az emberi hülyeség miatt szenvedek, meg amiatt, hogy meg fogok halni (főleg amiatt, bár van rá esély, hogy az életemben még eljön az, hogy nem lesz feltétlenül természetes a halál.) Az előző postom állítását én magam sem gondoltam komolyan csak próbáltam rávilágítani a gondolatmeneted hibáira. Igazságot nem ismerem? Miért mi az a mindent megmagyarázó nagy igazság? (Jó persze 1 hívő szerint az isten a felsőbb erő, de ez mit magyaráz meg? Szerintem semmit a körülötted levő világból). Lehet, hogy neked elég az, hogy bibliában az van írva, hogy van lelked, van isten meg van túlvilág és a szellemed (/lelked) örökké él, de nekem nem elég, nem ártana némi bizonyíték, sőt az igazság az, hogy az ellenkezőjéről több bizonyíték van.

Egyébként a világegyetem 13 milliárd éve létezik, én 24 éve, tehát annak a valószínűsége hogy én létezem egyenlő a 0val, de ettől függetlenül tény hogy én is létezem és te is.

19:53. :)

No de akkor költői túlzás ide vagy oda, mégiscsak szenvedsz valamilyen formában. :P

Egyébként én nem olvastam el a Bibliát, csak bele-bele olvasgattam. Amiről beszélek az máshonnan való.

De akkor kicsit belemegyek, ha már érdeklődsz. :D

Szóval az a bizonyos szellem, amit említesz, bár én inkább a emberi elmének nevezném, megél egy bizonyos tapasztalatot, aminek fizikai megjelenése van. Na most az ember az elméjéből kilépni nem tud, csak és kizárólag azzal az elméjének közvetlenül megjelenő mentális jelenetsorral tud érintkezni, amiben egy bizonyos világérzet szerepel, mint tapasztalat(lásd álom, ott is gondolatsor az anyagi megjelenés). Ha ezt sikerült belátnod, hogy ez így van, akkor innentől kezdve az elméden kívül elhelyezkedő fizikai világ, amiről ugye első rendben azt gondolnád, hogy az küldi a jelet magáról neked(szellemednek), csupán elméd képzeletének terméke...szó szerint Te csak odagondolod kívülre, hogy hát biztos ott van, azért is nem dől össze amikor te éppen nem koncentrálsz rá...ez már itt sejtet valamit...és tudod van egy B lehetőség is...hogy a világ önmagában nincsen ott kint, hanem egyetlen, nevezzük univerzális Elmének, létezik csak, amire van felfűzve minden, ami fenntartja a világot amíg te nem koncentrálsz reá...ami nincsen külön semmitől, ami mindent tud, ami végső soron Minden. Vagyis a tapasztalt belülről vetül ki.

Na most azt is jól tudod, hogy élből a fizikai tapasztalat is szubjektív, nemhogy annak megélése "érzelmileg", ahogyan azt is tudod, hogy minden relatív, ami annyit jelent, hogy nézőpont kérdése...ezek a tények már elegendő bizonyítékként szolgálnak arra, hogy valójában az elme az elsődleges az anyaggal szemben, vagyis a létezés totálisan mentális, amit az egyetlen Elme(Isten) tart fenn a Gondolataiban.

Másrészről az anyagi univerzum megjelent(ősrobbanás), és változik folyamatosan...ahhoz hogy valami meg tudjon jelenni, ahhoz már alapban léteznie kell valamilyen formában, "valahol", és ahhoz, hogy változni legyen képes, a változás összes lehetőségének is léteznie kell már "valamiben"...no ez Isten(Elme).

Ha ezeket sikerült megértened, akkor láthatod, hogy az ember igazából az elme, ami tapasztal, vagyis ha valaki meghal, akkor csak a jelenetsor változik, mert a fizikai teste, mint eszköz, amit az Elme szolgáltat éppen, felmondja a szolgálatot, ahogyan álom idején sem az ébrenlét alatti testeden keresztül tapasztalsz élményeket...de az elme léte megmarad, mivel az azonos az Isteni Elmével, vagyis tökéletes és a léte örök...:P

Egyébként tapasztaló hiányában értelmetlen tapasztalatról beszélni, megfigyelő hiányában értelmetlen anyagi univerzumról beszélni...ami ismételten bizonyíték arra, hogy hát mi is a hézag. ;)

Ha elmélyedsz ezekben a szavakban, akkor kiderítheted, miért is "hülyék" az emberek még, mivel tévednek...és miért is félsz attól, hogy meghalsz...mivel te is tévedsz, és nem tudod az igazat...mihelyst megtudod és megérted és elhiszed, onnantól kezdve megszűnik a szenvedés, mert felismered, hogy már most minden jó...

ui.: A bizonyíték Isten létére tehát maga a fizikai univerzum és még mindig azért, mert ha nem lenne valami, ami nem a Valóság, vagyis ami illúzió, akkor nem tudnád mi az a Valóság. Itt megint a viszonyítottság játszik hatalmas szerepet...hiszen a tapasztalatunk mindig relációkon alapszik...azért tudjuk valamiről hogy az, mert nem olyan mint más. :)

üdv

26/F

LastOne.Left