Miért vádolják az ateisták (főleg ateista természettudósok és azok laikus követői) nyílvánvaló képtelenségekkel a vallást és vallásosokat?
Másképp megközelítve:
Igen, látjuk, hogy a tudomány a bizonytalanságot csökkenti a saját módszereivel, de a vallásosok (és az összemeberiségnek legalább 90%-a ilyen volt és lesz) tágabban érzékelik a dolgokat: az egész tudományos megsimerési módszer pusztán egy szelet, egy szűk terület, ahol ez a módszer, hogy a felszíni dolgok megvizsgálásával egyre többet tudunk, tesztelünk, mdoellt alkotunk, stb. Efelett mi érzékelünk olyan dolgokat, amik minőségileg különböznek attól, amit a tudomány érzékel. Ezek azok a dolgok, amik telejsen biztosak, biztosabbak bárminél, amit testi érzékszerveinkkel érzékelünk. Tehát gratula, tényleg a ti módszereitekkel szépen haladtok előre, de ez egy kis halmaz a vallásosok sokkal tágabb világképében. Kb. mint amikor van egy frankón működő hangyaboly, és ők tutti módszereket alkalmaznak a saját bolyuk működtetésére. És a hangyákat ezen kívül semmi nem érdekli. Elmagyarázhatod-e enki,, hoyg az ő zárt bolyrendszerük nem az egész világ, az ott alkalmazott módszerek nem mindenhol válnak be és a világ nagysgrendekkel hatalmasabb annál, mint amit ők fognak fel belőle?
Istent mi nem mérjük le, kísérletezünk vele, modellt alkotunk, vizsgáljuk a hatásait, még csak nem is pusztán a róla szóló eddigi kutatást, dokumentumokat olvassuk el. Tudjuk, hogy így nem sokat tudnánk Róla. Istennel mi együtt élünk, összefonódunk, egyesülünk, együtt mozgunk, Vele kommunikálunk. Ezekkel a módszerekkel 1 másodperc alatt ezerszer többet tudsz meg Istenről, mint a tudomány módszereivel bármiről. De igen, a hangyaboly zárt világában ezek jónak tűnő módszerek... De abból kilépve, ennél sokkal jobbakat fedezünk fel.
Sörpoci és a másik.
Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot, keresztelkedjetek meg - aztán lássátok, ízleljétek, tapintsátok az Igazságot! Akkor majd Ti is azt modnjátok: vazzeg, ez a tutti! Arról beszéltem, hogy a vallásos embernek van biztos tudása. Komolyan gondoltam, hoyg előbb fogok kételkedni abban, hogy én létezem-e, mint abban, hogy a Názáreti Jézus volt a megtestesült Igazság!
Ez nem valami üres szónoki túlzás. Pedig azért az emebr általában saját létében nem szokott kételkedni, nem? Te kételkedsz benne? Szerintem Te is biztos vagy abban, hoyg létezel. Na látod: én is. És van velem egy olyan Igazság, amelyet még a saját létemnél is biztosabb és szilárdabb! Nem tehetek róla, tényleg ilyen ez... ;) Mondom: jöjjetek át, hiszen amíg a túloldalon mondtok olyat, hoyg nincs biztos tudás, az is az én érvemet támasztja alá: ott tényleg nincs! Ott tényleg minden bizonytalan és ezért szorul bizonyításra... De gyertek át és másképp látjátok majd! ;)
válasza: válasza:Na és mi van, akkor ha épp onnan jöttem el? :) És mi van azzal a több tízezer emberrel, akik onnan jöttek el? És mi van azzal a több százezer emberrel, akik áttértek, de nem történt semmi? És mi van azzal a több millió emberrel, akik az egyikből a másikba mentek és csak rosszabb, vagy jobb lett? Hisz mindkettő azt mondja, hogy igaza van....
Azt kell, hogy mondjam valami nagyon nagy baj van veled. A hívő semennyivel sem boldogabb másoknál, csak saját magánál.A múltbeli önmagánál boldogabb, és valamiért azt hiszi, hogy a múltbeli énje = minden más emberrel aki nem hívő. Nem tudom milyen idős vagy kedves kérdező, de ha ilyen marad a szemlélet módot, akkor a jövőben egy nagyon nagy pofára esés fog érni.
De remek példája vagy valaminek. A meggyőzhetetlen vitatársnak. Az ilyen embereknél (nem kell most kizárólag a hívőkre gondolni) nem használ az észérv, vagy a logikus gondolkodás, de még a kézzelfogható bizonyíték sem, márpedig, azért, mert ilyenkor nem magával az egyénnel vitatkozik az ember,hanem az akaratával. Az akaratot meggyőzni, pedig hajszál híján lehetetlen.
válasza:Egyáltalán nem biztos, hogy csalódni fog! Az Ortodox Egyház pont nem olyan, amiből az ember kiábrándul, még ha oly vakbuzgó módon áll is hozzá, mint Girgoy.
Minden egyéb tekintetben egyet kell, hogy értsek sörpocakkal és a többiekkel. Eddig a Kérdező részéről kizárólag egyoldalú, irracionális válaszokat olvashattunk.
Vajon melyik van jobban "bezárva a kockájába": a tudomány, amiért nem hajlandó elfogadni Isten létét, vagy a vallás, amiért nem hajlandó megtagadni a Teremtőt? Valójában mindkettő korlátolt - illetőleg jobb szó van rá - emberi.
***
Igen, Kedves Kérdező, ilyen kérdésekkel tényleg csak egy Jehova Tanúja tudja faggatni az embert. :D Valóban az voltam, de hogy miért is hagytam el őket, azt teljes egészében csak a Te válaszod után értettem meg. Szeretek olyan emberekkel vitatkozni, akik tudnak újat mondani! :)
Jehova Tanúi a Bibliát teljes egészében megismerhetőnek, megmagyarázhatónak vélik. Tulajdonképpen jogos is ez az elvárás, elvégre még Pál apostol is azt mondta, "egy hit, egy keresztség [van]" (Ef 4:5) Namármost, ha csupán a katolikusokat, a baptistákat és a reformátusokat nézzük is, ez már eleve három hit, három keresztség.
Viszont ez a fajta hozzáállás - kiváltképp tudományos tekintetben - számos visszásságot eredményez. Bármit mondjunk is, a hét napos teremtéstörténetet, vagy a világméretű vízözönt nem lehet kimagyarázni. Ezek egyszerűen nem így történtek.
Válaszolva az eredeti kérdésre: az ateisták azért vádolják nyilvánvaló tévedésekkel a Biblia íróit(valamint azok laikus követőit), mert más vallásokhoz képest túlságosan pontos dátumokat/időszakokat adtak meg, gyakran ellentmondtak saját maguknak és ezeket a hibákat csak az eredeti szöveg átértelmezésével sikerült kijavítani.
Azonban ahogyan Te is mondtad, a vallás feladata nem a Biblia megmagyarázása, ami demisztifikáció, hanem a hit folyamatos újrafelfedezése. Ez egy elmélyült tevékenység, amit mai frivol, rohanó világunkban túlságosan alábecsülünk.
Isten hét időszak alatt teremtette meg a világot? Akkor ez a folyamatosság bölcsességének a jele, tehát mi se kapkodjunk, hanem tervezzük meg lépésről lépésre céljainkat!
Az özönvíz váratlanul embermilliókat pusztított el? Akkor legyünk tiszta szívűek, mert mi se tudjuk, mikor ragad el a halál!
Mennyivel boldogabbak is lennénk, ha nem akarnánk racionálisan gondolkodni!
válasza:Kedves barátom!
a tudomámy nem a bozonytalanságot csökkenti, az van, ahhoz lehet igazítani a világot, mondhatod úgy is, ahogy mondtad, de ez nem változtat azon, hogy nincs más referencia pont, nincs más objektív vélemény.
hiába kavaesz, keversz, ezt be kell látnod.
Kedves Sörpocak!
36 éves 2 diplomás ember vagyok 138-as IQ-val (papírom van róla), nem naív a hitem, hanem alapos kutatás eredménye (is). Ennyit rólam dióhéjban. :)
És hadd éljek kérdezői jogommal: Szerinted miért van az, hogy aki hívő lesz, az boldogabb lesz korábbi önmagánál, és úgy gondolja, hogy ehhez a korábbi önmagához hasonlítanak a hitetlenek? Te írtad ezt, gondold végig, hoyg miért van így.
Egyébként én úgy látom, vannak itt kérdésfeltevések, amikre válaszolok legjobb tudásom szerint. Mindenre igyekszem, nem menekülök a felvetett problémák elől, azt kellene megvizsgálnom, hogy valóban megértitek-e, amit válaszolok és meg tudjátok-e cáfolni, vagy saját érvképtelenségeteket palástoljátok azzal, hogy én meggyőzhetetlen vagyok. Mert én úgy látom - de javítsatok ki, ha nem így van - hogy nem tartottam hülyeségnek, amit mondtatok, ismerem én is, hogy működik a tudomány, mindössze ezt egészítettem ki azzal a tapasztalattal, ami egy hívő tapasztalata, hogy ezen módszerek, ismeretszerzéd felett létezik egy másfajta ismeretszerzés, tudás, világszemlélet is. Nyílván akinek nincs ebben tapasztalata (és kapszkodjatok: még a kezdőbb hívők között is van ilyen!) az mit reagál erre: Girgoy, Te hülyeséget beszélsz! Pedig a korrekt az lenne, hoyg legalább hipotetikusan felteszi, hoyg létezik másfajta ismeretszerzés is, aztán ezt a hipotézist megvizsgálja, nem? És én mikor intéztem el a vitát annyival, hogy Ti hülyeséget beszéltek, agymenésetek van, önmagatokkal vitatkotok, hmmm? Nem, barátaim, nekem vannak érveim ezen felül...
***
Kedves Heni! A matematika is tudja, hogy a racionális számok halmaza csak egy részhalmaz, azon felül vannak irracionális számok is, sőt transzcendens számok is! Vallási kérdésekre nem feltétlenül racionális válasz adható, mert annál tágabb az a terület, amit a vallás felölel, abban van igen sok irracionális, mégis logikus dolog, amit a racionális elme nem feltétlenül tud megragadni teljesen, de az ember hála Istennek nem psuztán racionális elméből áll, valódi tapasztalatot, siemretet tud szerezni másképp is. Ez nem annyira a dolgok kikövetkeztetése (bár ezt se nélkülözi a teológia), hanem inkább felismerése, befogadása, a szentség megnyilatkozik és az elme megvilágosodik. Ez van. De mondd meg nekem, melyik a jobb megismerés: ha egy vizsgálandó tárgyat kívülről, felszínileg szemlélünk, önkényes rendszerekben vizsgáljuk a hatásait, vagy ha egy vizsgálandó tárgyba behatolunk, egyesülünk vele, kommunikálunk vele? Tudom, ez se hangzik túl racionálisan, de a vallási tudás inkább az utóbbit alkalmazza Istennel kapcsolatban és így sokkal jobban megismeri Őt.
Azt pedig én is elismertem, hogy amikor a tudomány és a vallás látszólagos ellentmondásba kerül, meg kell viszgálni azt is, hogy jól értjük-e a Bibliát. Ez nem kimagyarázás, hanem helyes ismereteink bővítése. Mind a teremtéstörténet, mind az Özönvíz története egy vallási szempontból fontosabb dolgot hangsúlyoz (mivel vallási célú könyv), amire adott esetben lehet, hoyg pont a tudományos kutatás vezeti rá a vallásosokat is. Merthogy a Föld egy bazi nagy galaxis (a Tejút) egyik karjának széle felé kering a Nap nevű csillag 3. bolygójaként, a Teremtéstörténet mégis erőtelejsen föld-központú. Ugyanígy a vízözön világméretű voltát is megkérdőjelezi a tudomány. De nem gond, mert a titok, ami felbukkant, az az Isteni szemszög. Isten számára a választott népe a világ közepe, minden fontos esemény velük történik az egész univerzumban, a többi csak periféria - független a fizikai tér látszólagos koordinátáitól. Stb.
És hogy a tudomány mennyire megbízható... hát... olvass csak tudományos cikkeeket egymás után! A Newtoni fizika tök frankó volt... addig, amíg a kavntummechanika, relativitás-elmélet át nem írta az egséz világ modelljét! Az ősrobbanás is tényként volt kezelve... addig amíg nem jött a sötét energiának elnevezett jelenség. És sorolhatnám: a tudósok állandóan vitatkoznak, még egy történelemtudós is (MTA tag) azt modnta, hogy a történelemtudomány is egy eléggé szubjektív dolog...
***
Kedves Tzolko! Te még nem jöttél rá, hogy az "objektív" és az "egyetemes" nem rokonértelmű fogalmak, hanem inkább pont antonimák? Nézd: az objektumok megfigyelése függ a nézőponttól, a csatornától, a szubjetumig közvetítő közegtől, stb. Teljesen ugyanúgy semmilyen objektumot nem lát két szubjektum. Akkor mi lehet egyetemes, mi lehet egyetemes igazság? Hát pont az, ami a szubjektumban van! Ami minden emebrben ugyanolyan és független a megfigyelés helyzetétől, a közvetítő közegtől, mert mindez nincs! Akkor lehet egyetemes igazságokat mondani, amikor a megfigyelő és a megfigyelt ugyanaz, amikor az emebr introspektív módon a közös emberi univerzális dolgokat tárja fel! Amikor nem az emebren kívül eső objektumokról nyilatkozol!
Az "objektivitás" lecsupaszított értelemben azonnal elérhető, mihelyst egy önmagadon kívüli tárgyról nyilatkozol, de mivel az kívül esik a szubjektumodon, ezért az a nyilatkozat szubjektív lesz mindig, mert egy egyéni távolságból szemléled. Persze meg lehet közelíteni egyfajta tárygilagosságot, egyetemességet, ha nagyon sok tényező vág egybe, de teljes "objektivitás" az egyetemesség értelemben sosem érhető el, hiszen mindig egy egyedi szubjektum nyilatkozik az objektumokról nem teljesen tiszta közvetítő csatornával. Csak az teljesen objektív, amit nem egy szubjektum fogalmaz meg, vagyis ha semmit nem ondunk egy tárgyról és nem is érzékeljük azt: na, az objektív! :) De ha egyetemes igazságokat akarunk megfogalmazni, akkor önmagunkba kell néznünk! Ezt gondold át, és szerintem nem feltétlenül beszélünk másról, csak én tovább megyek még pár lépéssel...
válasza:Kedves kérdező!
Nem az IQ számoddal volt a bajom ezt elhiheted :) , hanem sokkalta inkább a megközelítéssel. Felületesen ábrázolod azt, hogy a tudomány miképp érti meg a világot. Valóban csak külsőségeket figyel meg, de az egyén aki csinálja a méréseket, ennél sokkalta több. Azt mondanám, hogy a teológus és a természettudománnyal foglalkozó szakértők, ugyanazt látják, csak más eszközökkel dolgoznak és ennek hatására más végeredményt kapnak. Alapból más a megközelítés és az elképzelés. Egyébként, ha egy elméletről útközben kiderül, hogy hiányos akkor az finomításra szorul, de nem jelenti azt, hogy az alapja hibás. Ha hibás akkor meg hálát adok az égnek, mert akkor az előző elméletnél már csak egy még jobb jöhet létre.
"És hadd éljek kérdezői jogommal: Szerinted miért van az, hogy aki hívő lesz, az boldogabb lesz korábbi önmagánál, és úgy gondolja, hogy ehhez a korábbi önmagához hasonlítanak a hitetlenek? Te írtad ezt, gondold végig, hoyg miért van így. "
Nekem ez a tapasztalatom. Alapja mindegyiknek van, különben nem változtattak volna, de az ok az lehet, hogy már azelőtt is változtatni akart, mielőtt tudta volna mi a baj. Amint talált egy problémát az egyén, azt tette meg fő indoknak, hogy változtasson. De ez csak egy elképzelés, ami még mindig nem ad választ arra, hogy miért gondolja ezt meg azt a többi egyénre is.
Igazából az is megkérdőjelezhető, hogy ezelőtt vagy azután csak hitte, hogy boldog, vagy tényleg az volt.
Megmondom őszintén nem tudok erre kielégítő választ adni neked, de még magamnak se. Én ezt tapasztaltam nem is egyszer, és valahogy mindig beleillett a valóságba a magyarázat, de az okát nem tudnám megmondani.Legalább is most nem.
Amúgy még mindig nem értem mire alapozod azt, hogy a hívő többet tud a világról, mint mi hitetlenek. Mondod, hogy ezt meg azt jobban megért és lényegében eggyé válik vele, még akkor is ha irracionális az egész. Örülnék ha ezt kifejtenéd nekem legalább priviben, de többek között az is érdekel, hogy miből gondolod, hogy ez a hívőkre általánosságban igaz?
Kb. ennyit akartam. Ha netán valamelyik sor sértőnek hangzik, akkor bocsi, nem annak szántam :)
Üdv Poci! Többmindenen tovább tudunk lépni, köszi a jó párbeszédet. :)
Azzal teljesen egyetértek (és asszem korábban én is mondtam), hogy a természettudós és a vallásos ember másképp közelíti meg ugyanazt a jelenséget és ezért más következtetésekre is juthat. A hívő számára nem fontos egy csomó olyan részlet, amely a természettudósnak fontos, és fordítva. A természettudós alapvetően analitikusan gondolkodik, a vallásos alapvetően szintetizálóan - de ez nem általános szabály, fordítva is van rá példa, de az is megfgyelhető, hogy nagyobb a hibázási esély is akkor, amikor a természettudós gondolkodik szintetizáló vagy a vallásos gondolkodik analizáló módon.
Amit meg a "kockáról" írtam, azt azzal is tudom szemléltetni, hoyg régen a szekér úgy ment, hogy elé fogtak valamilyen álaltot, ami azt húzta. Amikor legyáértották az első automibilt, az merőben új perspektívát nyitott. Amikor az ateisták azzal vádolják a vallásosokat, hogy a hitük révén szerzett tudásuk képzelgés, az kb. olyan, mint amikor a csak a szekérben gondolkodó emebr azzal vádolja Fordot, hogy ugyan már, egy auto nem mehet magál, csak ha húzzák azt! Ha azt mondod, hogy semmi nicns elé fogva és nem is tolják, és mégis megy, az csak képzelgés, ilyen nincs! De Ford is különbséget tudott tenni saját fantáziája és a valóság között és ő azt is ugyanolyan valóságnak érezte, hoyg ráült az automobiljára és az ment "magától", mint azt, hogy igen, az olyan szekér, aminek nincs saját motorja, tényleg csak úgy megy, hogy húzza egy állat. Szóval a lényeg: az igazi vallásos ember nem pusztán könyvből ismeri meg a vallást, hanem személyes tapasztalata van Istenről és az Ő igazságairól és ez olyan émény, megvilágosodás, ami sokkal mélyrehatolóbb, szilárdabb tudást ad az embernek, mint bármi más, amit a hagyományos érzékszerveivel szerez. És teljesen normális valóság, nem képzelgés, mert el lehet határolni a képzelgéstől, mindössze az ateisták nem érzékelnek nagyon iylet, így fantáziájuk nem terjed egy ilyen jelenségre, tehát valahova beskatulyázzák: képzelgés. Ez pedig egyszerűen tudatlanság, szűklátókörűség, inkorrektség, hazugság.
De korunk egy hanyatló kor (előre meg volt írva a Bibliában a végső tévelygés korszaka a kereszténység nagy korszaka után), tehát az ateisták is beszűkülnek, nem érzékelik a lelküket, és bizony a hívők között is megy az erózió, valóban nem minden hívő olyan, mint akit a vallásosság fent leírt jellegzetességei, az igaz hit jellemeznek. Sokak számára csak tankönyv, felszíni szokás, stb. a vallás, és ezek hite nincs szilárdabb alapon, mint mondjuk az a képességük, hogy tudnak másodfokú egyenletet megoldani. Ez a képesség nem hat alapvetően az életükre és egy idő után el is lehet veszíteni. Ezek szoktak meginogni (pláne a hanyatló környezet hatására), kételkedni, hitüket veszíteni, stb. Ma ez van. Ma könnyebb hitetlennek lenni, míg korábban (a XX. századot megelőző korban) ha sodródtál a tömeggel, pont hívőnek volt könnyebb lenni. Az igaz hívők száma ma kevesebb és általában láthatatlanok, csendesebben húzódnak vissza, a világ perifériáján élnek.
De még ígyis a féligmeddig hívők is, ha volt egy őszinte megtérésük (ez a görög eredetiben a metanoia szó, ami tulajdonképpen értelemváltozást jelent), rátaláltak egy olyan dolgora Istenben, ami központo szerepet töltött be életükben és ami addig hiányzott nekik. Arról beszéltünk már más topikban és/vagy privátban, hogy a földi körülmények között kielégíthetetlen vágyak is beteljesülnek Istenben (bármi legyen az, de végső soron nem képesek telejsen kielégülni semmi másban). Az ateista és a vallásos ember kozmoszhoz való viszonya közötti alapvetű különbség nagyjából az, hogy az ateista valahol az óriási kozmoszban egy sejtnek érzékeli magát, ahol valamilyen tömegben kell megtalálnia valamilyen helyét. A vallásos világképe az, hogy közte és a kozmosz Ura, Isten között létrejött egy közvetlen központi tengely, amelyhez képest az egész világ periféria. Próbáld egy kicsit ezt emésztgetni és megérteni, mert ezzel érted meg, hogy miért van hihtetetlenül szilárdabb alapokon nyugvó élete egy igaz vallásosnak, mint egy vallástalannak. Sok hívőben a fenti jelenség nem is nagyon tudatosul, de ez mindent megmagyaráz.
Tehát: képzeld el, hoyg nem egy por vagy a sok közül egy bazi nagy univerzumban, hanem az Istennel való kapcsolatod egy olyan szilárd középponti tengely, amely akkor is szilárdan áll, ha esetleg az egész kozmosz kavarog, sőt elmúlik körülötted! Mert az egész univerzum lesz egy porszem hozzád képest, akit Isten ez az elképzelhetetlen hatalmú lény közvetlenül magához köt! Az egész világ nem elégíti a végső vágyaidat, nem érdekel innentől a világ különösebben, mert Isten a világ fölé emel Téged személy szerint! Az életed minden eseménye egy olyan "díszletté" válik, amit ez az Úr irányít a Te javadra, mint ahogy egy szülő neveli a gyermekét: olyan helyzetek elé állítja, amiből tanulhat és egyúttal fogja a kezét és végig magyaráz és mindenben megmutatja a kivezető utat. Folyamatosan beszélhetsz ezzel az Úrral, kérdezheted és válaszol. Ha elbotlasz, de visszatáérsz Hozzá, visszafogad és megérzed irgalmas szeretetét, olyan szereteet, amelyet a világban nem tapasztalsz, ha a végső titkokat akarod tudni, rávezet, ha akaratodat egyesaíted az Ő akaratával, legyőzhetetlen leszel, szárnyakra kapsz! És még sorolhatnám a hasonlatokat! :) Ez egy olyan meg nem rendülő, a nap minden órájában megélt csodálatos élet, amit gondolom most már sejtessz, hogy miért különbözik attól, ha egy tudós kísérletezget, méricskél, modellt alkot és próbál valamire pusztán racionálisan rájönni, ami az életét sokkal jobbá nem igazán teszi, sőt... És miért különbözik attól, amit pusztán a testi érzékszerveiddel érzékelsz, és miért lesz azoknál ezerszer szilárdabb...
válasza:Rendben, bár nem értek vele egyet, de mondjuk úgy, hogy most már körvonalazódik bennem az a kép, amit te eddig is láttál.
Itt most felvetődött nekem egy kérdés, illetve észrevétel. Az utolsó bekezdésben illusztráltat a különbséget az hívők és az ateisták között. Mit tekintünk igaz hívőnek? Aki megérezte Isten jelenlétét, megtért, hűen betartja a törvényeket, és mindennek tudatában létezőnek tekinti Istent és mindig a jóra törekszik? Azt kell, hogy mondjam nem.
Különbséget kell tenni 2 hívő fajta között.
1.Akit tényleg megérintett Isten szele (hogy szépen fogalmazzak, még ha nem is gondolom így)
2.Aki akarja, hogy legyen Isten.
Mindkettő élhet tisztességes életet, és hát szinte minden tekintetben megegyeznek. Csak abban nem, hogy miként reagálnak egy bizonyos szituációban, ahol kérdőre vonják őket. Az első megérti az érveket és továbbra is nyitott marad, csupán nem veszi figyelembe a "kritikát", ennek ellenére tudatában van velük. A második figyelembe veszi és küzd ellene. Itt látszik meg a különbség, mert csak akkor küzd az ember, ha van veszteni valója!
Az első véleményt nyilvánít a második kötelességének érzi, hogy tűzzel-vassal védelmezze a sajátját. Ez kicsit olyan, mintha lenne egy tortája, de még küzdene egy szeletért, míg az első tudja, hogy az a szelet nem is kell neki.(magának)
Remélem érthető voltam....Erre talán a legjobb példák a szekták, csak, hogy én is szemléltessem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!