Mi a legkézenfekvőbb bizonyítéka annak, hogy az evolúciós elmélet IGAZSÁG?

Eddig 71 választ olvastam el (elég emberpróbáló volt). A vita természetesen már régen nem az eredeti kérdésről szól. Nem is szólhat, mert egy nagyon bonyolult mechanizmusnak akkor sincs "kézenfekvő bizonyítéka", ha teljes mértékben igaz. Mindenki találkozott már sok oldalas matematikai bizonyításokkal, hogy egy "kézenfekvő" példát hozzak. No ezek között vannak (elég sokan) igaz állítások, bizonyítva. De hogy a túlnyomó többség kézenfekvőnek lenne képes tekinteni, azt erősen kétlem. Viszont közöttük is lesz, aki elfogadja. Vajon miért? Ez az itteni vita lényege.

Az elfogadás oka vagy a világ végtelenségébe, elvi levezethetőségébe, éppen ennek érdekében folyamatos kutatásába és a meglévő ismeretek javításába vetett hit. Az a hit, amely bízik abban, ha egy konkrét ember nem is, de az emberiség összes tudása folyamatosan nő és javul, amire ma nem tudjuk a választ, holnap megtudhatjuk.

Vagy az elfogadás oka ennek feladása, ezért - hogy az ember éltetője, a remény ne tűnjön el - egy olyan gondolati konstrukció megalkotása, amelynek alapja egy mindent tudó, mindent ismerő felsőbbrendű lény létezése, általa a világ, így magunk megalkotása. Ezzel teljesítjük az előbbi feltételt és gondolatot: a világ megismerhető. Csak itt nem általunk, hanem isten által. Mi pedig követhetjük őt, ha nagyobb ismeretet az igényünk.

Itt van két gondolatmenet. Egymást kizárók. És itt 71 válasz ezt szeretné szinkronba hozni. Nem fog sikerülni, választani kell. Az emberek egyes esetekben szeretnek dönteni, más esetekben nem. Hétköznapi dolgokban elfogadhatjuk az egymást kizáró eseteket, mint normalitást, de ebben nem. Ezért - hogy saját döntésének igazát erősítse, mert erre a hiten kívül más nem áll rendelkezésére - ki ki a másikat próbálja meggyőzni jól rosszul, hogy álljon át. De hogy melyik oldalon áll mindenkinek saját döntése valamilyen belső tulajdonság, elsősorban biztonságérzet szempontjából.

Még annyit, mert sokan szeretnek Einsteinre hivatkozni. Einstein a világ működésének rendkívül mély és bonyolult tulajdonságait vizsgálta. Azt látta, hogy minden jelenség mögött valami - esetenként még általunk ismeretlen - ok van. Semmi sem véletlenül történik, amit mi véletlennek nevezünk, ott az esemény olyan sok és bonyolult ok miatt következik be, aminek a felderítésére vagy nincs lehetőségünk, vagy nincs igényünk. De ok van. Ő képes volt rendkívül mélyen gondolkozni, könnyedén használta a végtelen fogalmát okfejtései megfogalmazásánál, de valamilyen oknál fogva képtelen volt önmagában feloldani azt a problémát, hogy ha visszafelé megyünk az okokkal, hogyan lehet megfogni a kiindulópontot. Ő csak egy választ volt képes adni: van egy felsőbbrendű lény. De abba az ellentmondásba ő sem mert, vagy akart belegondolni, hogy ezzel a feltételezéssel nem oldotta meg az eredeti problémáját. Mi oknál fogva, és mi célból, lett a felsőbbrendű lény? És ha ennek nincs oka és célja, akkor hol kezdődnek az okok és célok? Mi történt egy kicsikével előbb?

Hawking próbálta a dolgot rövidre zárni, de ő is azt mondta: addig jutottunk, egyelőre ez jó válasznak tűnik. A többit majd később meglátja az emberiség.

Tehát nem érdemes a végső igazságot keresni, amikor az ember nem képes sokkal kisebb igazságokat sem megválaszolni, illetve a válasz a (tudományba vagy istenbe vetett) hit által dől el. Mégpedig egymást kizáróan, és a teljes tudás híján az ember mindössze fej vagy írás alapon választhat.

"Ő csak egy választ volt képes adni: van egy felsőbbrendű lény. De abba az ellentmondásba ő sem mert, vagy akart belegondolni, hogy ezzel a feltételezéssel nem oldotta meg az eredeti problémáját."

Tudnál erre meggyőző hivatkozást adni? Már hogy ezt mondta és gondolta.

Idézet a Nagy Ateista Könyvből (ingyen letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtárból):

(A vallásosok) "igen gyakran hivatkoznak a talán legislegnagyobbnak tartott tudósra, Einsteinre is! Kezdjük talán vele a sort!

[4,1] Vallásos volt-e Einstein?

—Einstein is vallásos volt! (mondja a fundi).

Erre az ateista mutassa meg nyugodtan a következő sorokat:

Részlet A. Einstein 1946-ban írott önéletrajzából:

„A hajszából az első kivezető utat a vallás mutatta, melyet a hagyományos nevelő-oktató gépezet minden gyermekbe beleplántált. Így lettem én is - noha vallástalan (zsidó) szülők gyermeke voltam - mélyen vallásos, ez azonban 12 éves koromban hirtelen véget ért. A népszerű tudományos művek olvasása során hamarosan meggyőződtem arról, hogy a bibliai történetek jó része nem lehet igaz. Ennek következményeként szinte fanatikus szabadgondolkodóvá váltam, amihez az az érzés társult, hogy az állam szántszándékkal hazudik az ifjúságnak. Ennek az élménynek az lett a következménye, hogy bizalmatlan lettem minden tekintéllyel szemben, szkeptikussá lettem a mindenkori társadalmi környezetben élő meggyőződésekkel szemben …”

Tehát Einstein valóban vallásos volt - 12 éves koráig!

Vagy Einstein egy másik nyilatkozata:

„Természetesen hazugság az, amit vallásos meggyőződésemről egyesek írnak, s ezt a hazugságot újra meg újra megismétlik. Nem hiszek a személyes Istenben, s ezt a felfogásomat sohasem titkoltam el, hanem mindig világosan kifejezésre juttattam. Ha van valami bennem, ami vallásosnak nevezhető, az a határtalan csodálat, amelyet világunk szerkezete ébreszt bennem, világunké, amennyire azt tudományunk feltárni képes.”

De a hivők ugye jobban tudják, mi volt Einstein meggyőződése, mint Einstein maga, igaz?! Vagy hazudni szabad a hitért?!

Elment a vita afelé, hogy a világ teremtett-e. Vizsgáljuk meg, mit mond ezzel kapcsolatban a tudomány. Idézet megint a Nagy Ateista Könyvből:

—A kozmológiai érv: a Világegyetem a jelenlegi tudomány álláspontja szerint keletkezett, vagyis lett, és nem volt mindig. Minden, ami lesz, valami rajta kívüli oknál fogva lesz. Tehát kell legyen a Világegyetemen kívül valamilyen más létező is, amely okozta/teremtette az Univerzumot, s ez a létező az, amit Istennek nevezünk!

Ezt tartják a legtöbben a legislegerősebb istenérvnek. Még én magam, a Nagy Ateista Könyv szerzője is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne rá válaszolni! Kíséreljük meg!

Miért ne lehetne a ható okok sorában végtelenbe menni?! Hiszen ha mindennek az oka Isten, akkor azt is kérdezhetem: Istennek mi az oka, ki teremtette Istent?! A Rézfaszú Bagoly talán?! Aztán: Mi jogon állítja a fundi, hogy a Világmindenség nem volt mindig?! A tudomány csak azt állítja, hogy a JELENLEGI FORMÁJÁBAN nem volt mindig. Jelenleg a legelfogadottabb elmélet a világunk keletkezésére az Ősrobbanás-teória. Na de – kérdezheti a fundi – mi okozta az Ősrobbanást?! Mi volt előtte?! Ezekre a kérdésekre próbál választ adni az úgynevezett M-elmélet. Eszerint a Nagy Bumm azért volt, mert összeütközött két úgynevezett „brán”. A bránok, amiket akár „világsíkoknak” is nevezhetünk, olyan valamik, amik egy a mienkénél sokkal több dimenziós térben vannak. Az ütközés során legalább az egyik (de valószínűleg mindkettő) brán felgyűrődött, hogy úgy mondjam egy bizonyos pontján e gyűrődés miatt „megsűrűsödött a tér”. No most ez a gyűrődés azóta is folyamatosan egyre inkább „kisimul”, ezt érzékeljük mi úgy, mint a Világ tágulását. Az ütközés során a gyűrődésen kívül lehet hogy egyéb folyamatok is történtek, ezeket jelenleg is vizsgálja a tudomány. Ennek a sokdimenziós térnek amiben a mi háromdimenziós világunk „lebeg”, s amit nyugodtan nevezhetünk hipertérnek is, ennek legalább 11 dimenziója van. Ezt alátámasztani látszanak bizonyos szubatomi vizsgálódások és kísérletek is. Úgy is fogalmazhatok óvatosan, hogy ezt mintha alátámasztani látszanának bizonyos kísérletek. Azért írom hogy „mintha” alátámasztanák, mert amiről itt írtam, ez az elmélet erősen a tudomány határterületéhez tartozik, s a határterületeken mindig van bizonyos bizonytalansági faktor. Itt konkrétan arra gondolok, hogy bár ez a (legalább) 11 dimenziós tér erősen valószínű, de az hogy ennek létét feltételezik, abból fakad, hogy így tudják visszavezetni egyetlen alaperőre az eddig ismert kölcsönhatásokat, tehát az elektromágneses erőt, a gravitációs erőt, s az atomon belüli erős- és gyenge kölcsönhatást. Ellenben természetesen nincs semmiféle kényszerítő ok, ami miatt okvetlenül bizonyosak kéne legyünk benne, hogy ezeknek márpedig valóban pontosan egyetlen kölcsönhatásra visszavezethetőnek kell lenniük! Ezt logikusnak tartjuk, mert hiszünk benne hogy a világ alapvetően egyszerű a mélyebb rétegeiben, de konkrét BIZONYÍTÉK e hitünkre mégsincs. Aztán, ha igaz is hogy ezek visszavezethetőek egy erőre, de akármikor felfedezhetünk más erőket is, melyek végső egyesítéséhez még kellhet egypár plusz dimenzió, s akkor máris nem 11 dimenziós hipertérről beszélünk. Ezért is írtam hogy „(legalább) 11 dimenziós”. Aztán az sem kizárt, hogy valaki előáll egy olyan matematikai elmélettel, mely nem kell feltételezze egy sokdimenziós hipertér létét, s akkor az egész M-elmélet megdől, legalábbis a mai formájában. Igaz, ennek esélye oly kevés hogy majdnem nulla, de teljesen nullának azért mégsem lehet tartani, elvégre nem látunk előre a jövőbe! Emiatt van tehát az a fogalmazás, hogy „mintha alátámasztanák”. Ez a jelenleg létező legmodernebb és legjobban igazolt elmélet a Kezdetről, de 100%-ig biztosra venni ennek ellenére nem lehet, csak olyan 999 ezrelékig. A tudomány mindigis fenntartotta a jogot magának a tévedésre, abszolút „igazságokat” csak a vallások hirdetnek (ők is csak hiszik, hogy az az abszolút igazság, amit hirdetnek).

Az az igazság, hogy amiatt ez a legerősebb istenérv, mert az ugyan biztos hogy ez nem „igazolja” Isten létét, de az embernek nehéz elfogadnia azt a gondolatot, hogy nem talál logikus indokot a Világ létezésére. Mindazonáltal ez nem ok arra, hogy belekeverjük a dolgokba Istent. Isten létének feltételezése ugyanis nem magyaráz meg semmit, csak egy szinttel kijjebb tolja ki a megmagyarázhatatlanság tartományát. Hogy ez miként működik, azt az alábbiakban mutatjuk be:

Ha Isten létezik, akkor vagy része a világnak, vagy azonos vele, vagy attól elkülönülten létezik. Ha része a világnak, akkor úgynevezett „teremtett lény”, tehát nem is Isten. Ha azonos a világgal, akkor mi értelme van egy külön szót gyártani rá, hiszen akkor Isten=Világ, s akkor amikor azt mondjuk hogy Isten megteremtette a Világot, azt is mondhatjuk, hogy a Világ megteremtette önmagát!

Ha azonban Isten nem azonos a világgal hanem attól elkülönülten létezik - s az emberek többsége is így gondolja! - nos, akkor viszont bajban vagyunk a „világ”-szó szokásos értelmezését illetően! Hiszen azalatt hogy „Világ”, általában azt értjük, hogy „minden, ami csak létezik”! Ha Isten létezik, akkor eszerint a meghatározás szerint viszont ő is a Világ része, holott az előbb azt mondtuk, hogy nem az! Ezt a problémát csak úgy tudjuk feloldani, ha valahogy úgy képzeljük el a Világot és Istent, hogy van egy nagy valami, mondjuk egy roppant gömb, ez az amit Világnak nevezünk, az ebben lakó lények ebből nem tudnak kijönni, de ezen kívül – mondjuk a sokdimenziós „hipertérben” - ott trónol Isten! Ez amennyire tudom, gyakorlatilag meg is egyezik a Krisna-hívők világ-elképzelésével a lényegét illetően!

Igen ám, de ezesetben azt a Világot ami fölött Isten uralkodik, nevezhetjük akár „Kisvilágnak” is, s azt amiben ez a Kisvilág van, s amiben Isten is van, az a – mondjuk - „Nagyvilág”! Így már működhet a dolog, mondhatjuk hogy létezik holmi Isten, aki a „Kisvilágot” teremtette, igen ám, de akkor ki teremtette a „Nagyvilágot”, beleértve Istent is?! Vagyis megintcsak ott tartunk, hogy Isten létezésének feltételezése semmit nem magyaráz meg, legfeljebb egy szinttel távolabb tolja a megmagyarázhatatlanság tartományát!

Ez az istenérv tehát cseppet sem érv Isten létére, de azért nevezhetjük az istenérvek közül a legerősebbnek, mert arra azért határozottan rámutat, hogy igenis vannak dolgok, amiket – legalábbis jelenlegi műveltségi szintünkön – nem értünk, nem tudunk megmagyarázni, s ez még valószínűleg sokáig így is lesz! A legtöbben nem képesek szembenézni ezzel, mert szeretnének mindenre azonnal magyarázatot találni, és könnyen érthető magyarázatot, s emiatt menekülnek a vallásokhoz, mert azok mindenre magyarázatot adnak azt ígérik, a tudomány pedig nem, s amire ad is, arra is néha csak nehezen és sok tanulás után érthető magyarázatot ad a tudomány! Fentebbi magyarázatom ezen „istenérvre” azonban remélhetőleg rávilágított arra, hogy még azon az áron sem jut el az ember a mindent megértés szintjére, ha kész lenne ezért cserébe belenyugodni abba, hogy Istennel magyaráz meg mindent. Az ugyanis nem válasz csak kijjebb tolja a megválaszolhatatlanság szintjét.

Mindezt azért írtam le, mert tapasztaltam, hogy egyes fundik örömmel üdvözlik a brán-elméletet, mert szerintük ez bizonyítja Isten létét. Mert ugye, honnan és hogyan keletkeztek azok a bránok?! Nos, a bránok keletkezésére (hogy honnan vannak) az elmélet nem ad semmiféle választ (tudomásom szerint). Egyáltalán, be merem vallani, semmiféle válasz nincs arra, hogyan keletkezett (vagy esetleg mindigis volt) az a sokdimenziós tér, a hipertér, amiben a bránok vannak. Azon is el lehet fantaziálgatni, vannak-e ott a bránokon kívül más akármik is, amiknek a létéről sem tudunk. Bár ateista vagyok, de ennek ellenére be merem vallani, cseppet sem kizárható, hogy ott a sokdimenziós hipertérben akár valamiféle szuperlények is éljenek, akik tetszésük szerint játszhatnak a bránokkal, akár világokat is teremthetnek így. E lényeket nyugodtan lehet angyaloknak vagy isteneknek is nevezni. Igen, az M-elmélet nem zárja ki, hogy a két brán ütközése Isten szándékos akaratából történt.

Épp csak ez rendkívül valószínűtlen. Az, hogy ezen elmélet szerint van hipertér (tudod, az a sok, legalább 11 dimenziós valami, amiben a bránok vannak) sőt e hipertér létezése majdnem teljesen biztos, és az hogy nem kizárható hogy a hipertérben éljen Isten, az még nem jelenti azt, hogy biztos is hogy van Isten aki a hipertérben él!

De ami engem illet, szerintem nem is ez az érdekes. Ha hiszed, ha nem, kedves Olvasóm, engem nem zavar, ha hiszel a hipertér istenében. Tőlem bárki nyugodtan hihet egy ilyen istenben, sőt, ott élő lényekről én is írtam nemegy regényemben, én „világőröknek” neveztem el őket. Engem ez tehát nem zavar. Az sem zavarna, ha alakulna erre egy vallás és elterjedne. Hanem lássunk világosan: egy olyan isten aki annyira hatalmas, hogy bránokkal játszik, s így teremt egy (sőt valószínűleg nem is csak egy de rengetegsok) világegyetemet, s e világegyetemek közül egy is akkora, mint a mienké, az NAGYON MÁS ISTEN, mint amit a Biblia leír nekünk! Az NEM AZ EMBER KEDVÉÉRT teremtette a világot, hanem egészen más céljai voltak a világteremtéssel, s lehet hogy nem is tud arról, hogy az általa teremtett egyik világban létrejött az emberi faj.

Én tehát mint ateista, nem hadakozom ezen istenhit ellen, bár nem hiszek benne (ebben sem). Én főként a bibliai istenkép ellen küzdök, mert azt fertelmesen ocsmánynak és gonosznak tartom.

De ettől még nyugodtan képzelődhetsz a hipertéri istenről, mert az elmélet nem zár(hat)ja ki a létét, legfeljebb arra mutat rá, hogy egy ilyen isten (is) felettébb valószínűtlen. Mindenesetre, kétlem hogy valaha is lenne bármi igazán komoly tudásunk a bránok lényegéről, arról hogy miből állnak, hogyan, mikor keletkeztek, mi van a hipertérben a bránokon kívül, mert kétlem hogy az ember valaha is kijuthatna a hipertérbe (ennek ellenére én is írtam már hipertéri űrhajózásról a regényeimben), vagy valami adatgyűjtő szerkezetet küldhetnénk ki oda. Vagyis én elfogadom, hogy vannak dolgok, amikről valószínűleg soha a büdös életben nem fog biztosat tudni az emberiség. Még azt is elfogadom, hogy e nem-tudható dolgokról való megnyugtató képzelődés miatt legyen egy vagy több vallás. Oké. De az ne olyan vallás legyen mint a bibliai, és ne akarja felesleges bűntudattal megtölteni a lelkiismeretemet amiatt mert recskázom, vagy mert szombaton (is) dolgozom, vagy akármi másért is! Pláne ne állítson olyat, hogy minden ember bűnös már rögvest a születésétől számítva! És ez a vallás fogadja el az evolúciót, mert ne legyen tudományellenes, tehát maradjon meg szigorúan azokon a területeken, ahová a tudomány nem képes eljutni! S még sokáig sorolhatnám!

Még valamit világosan kell látnunk. Ha elfogadjuk is egy olyan, a hipertérben élő szuperlény létét, aki bránok ütköztetésével vagy másképpen világegyetemeket hoz létre, akkor ezt nevezhetjük ugyan Istennek, de ez akkor sem lesz azonos azzal az istenfogalommal, amit általában és manapság értenek e fogalom alatt. Mert az igaz ugyan, hogy e lénynek sokkal de sokkal nagyobb a hatalma mint az emberekének, de a hatalma valószínűleg akkor sem VÉGTELEN. És mindentudónak sem tekinthető. A végtelen (abszolút) hatalom, no meg a mindentudás feltételezése ellentmondásokra vezet, ezeket kirészleteztem e könyv más helyein. Tehát bár nem elképzelhetetlen feltételeznünk olyan lényt, aki a mi világunkat megteremtette, de ez igazából akkor sem az az abszolút hatalmú Isten, akiről a vallásosok elmélkednek, továbbá, ha meg is teremtette a mi világunkat meg még akárhány másikat is, de akkor sem teremtője annak az egész hipertérnek amiben ő maga ez a „pszeudo-Isten” is van, sőt, jó eséllyel a bránokat sem ő teremtette csak felhasználja azokat. Ez tehát csak egy nagy hatalmú szuperlény, nem igazi Isten. De még egy efféle szuperlény létére sincs semmi bizonyítékunk, s létezése ezért erősen kétséges, nem több mint csupán afféle fantáziajáték.

Szeretném azt is leszögezni, a fentieket nem amiatt írtam, hogy vallásalapítóként fellépjek, nem kívánok agitálni a „hipertér istene” vallás mellett, sőt, én magam sem hiszek ilyesmiben. Csupán az volt a célom ezzel, hogy bemutassam, a jelenlegi legmodernebb elmélet a Világegyetemünk kezdetéről miféle „isten(ek)” létét engedi meg, mik tehát az elmélet korlátai, mikre ad magyarázatot és mire nem, mit zár ki kategorikusan mint lehetetlent, s mit nem. Röviden ismertetve az álláspontomat ezzel kapcsolatban: az elmélet megengedi a mi világunk szándékos teremtését, s ezért ezt én sem tartom lehetetlennek, csak rendkívül valószínűtlennek, ellenben egyéb (logikai) megfontolásokból továbbra is lehetetlennek tartom „igazi”, abszolút hatalmú isten létét, aki megteremtette volna azt a (valószínűleg végtelennagy) sokdimenziós „nagyobb” világot (a hiperteret) amiben a mi világunk „csücsül”.

Valaki korábban e topikba bemásolt egypár gyanús idézetet állítólag vallásos tudósokról. Íme ellenlépésként egy kissé terjedelmesebb lista! Idézet megint a Nagy Ateista Könyvből:

[4,38] Ateista tudósok és filozófusok listája

—A legtöbb nagy tudós vallásos volt! (mondja a fundi).

Épp ellenkezőleg: a legtöbb tudós ateista, minden statisztika ezt hozza ki. Nem tagadható, ennek ellenére is akadnak hívő tudósok – akad néhány ilyen csodabogár is. De ezek erős kisebbségben vannak. Azt is meg kell jegyezzük, hogy amikor a fundik vallásos tudósoktól idéznek hosszabb-rövidebb eszmefuttatásokat, akkor e tudósok általában nem huszadik illetve huszonegyedik század beliek, hanem olyanok, akik a tizenkilencedik században vagy még régebben éltek! Akkoriban tényleg több is volt a vallásos tudós. Ennek az az oka, hogy régebben kevesebb dologra tudták a magyarázatot a tudósok, mert nem volt olyan fejlett még a technika és a tudomány, emiatt több „hely” maradt az emberek gondolkodásában Istennek (megmagyarázni az érthetetlent, ismeretlent), vallásos neveltetést kaptak a tudósok is, és az egyház volt még a politikának is a mozgató eleme – azaz ha bevallották volna hogy ateisták, azzal a karrierjüket és egzisztenciájukat kockáztatták volna. Mellesleg, egyik tudós sem akart Giordano Bruno sorsára jutni!

Megjegyzendő az is, hogy nem kell ám bedőlni a fundiknak, amikor eléd ömlesztenek egy nagy rakás vallásos idézetet neves tudósoktól! Ezen idézetlisták java része ugyanis HAZUGSÁG, az adott tudósok SOSEM MONDTÁK azokat az állításokat. Főleg Einstein szájába adnak szívesen vallásos szövegeket, holott (lásd e könyv Einsteinről szóló részét) Einstein nem volt vallásos (12 éves kora után), s már életében tiltakozott azellen hogy őt vallásosnak nevezzék, hazugságnak nevezte az efféle próbálkozásokat!

De íme, egy lista ateista tudósokból és filozófusokból (a teljesség bármiféle igénye nélkül):

A. C. Grayling

A. J. Ayer

Alan Turing

Albert Camus

Albert Einstein

Albert Ellis

Alfred Kinsey

Amartya Kumar Sen

André Comte-Sponville

Arnaud Denjoy

Arthur Schopenhauer

Auguste Comte

Ayn Rand

Baron d’Holbach

Benedetto Croce

Bertrand Russell

Beverly Halstead

Brian Cox

Bruno Bauer

Calvin Bridges

Carl Sagan

Christer Fuglesang

Claude Adrien Helvétius

Claude Shannon

Colin McGinn

Corliss Lamont

Daniel Dennett

David Chalmers

David Hume

David Kellogg Lewis

David Sloan Wilson

Denis Diderot

Derek J. de Solla Price

Desmond Morris

Diagoras of Melos

Dylan Evans

E. O. Wilson

E. T. ‘Teddy’ Hall

Edwin Shneidman

Eleazar Sukenik

Elizur Wright

Erich Fromm

Ernst Mayr

Fan Zhen

Francis Crick

Francis Perrin

Frank Close

Frank J. Tipler

Frank P. Ramsey

Frédéric Joliot-Curie

Friedrich Karl Forberg

Friedrich Nietzsche

Fritz Müller

G. H. Hardy

George H. Smith

George Santayana

Gherman Titov

Gilles Deleuze

Graham Oppy

H. Christopher Longuet-Higgins

Harold Kroto

Harriet Martineau

Hector Avalos

Henry Louis Vivian Derozio

Herman Philipse

Hermann Joseph Muller

Ivan Pavlov

J. Craig Venter

Jack Suchet

Jacques Monod

James D. Watson

James Rachels

Jean Meslier

Jean-François Revel

Jean-Paul Sartre

Jeff Medkeff

Jerry Coyne

John Allen Paulos

John Anderson

John Harris

John Leslie Mackie

John Maynard Smith

John Searle

John Stuart Mill

Jonathan Haidt

Jonathan Miller

Joseph Weber

Julian Baggini

Julien Offray de La Mettrie

Julius Axelrod

Kai Nielsen

Karl Marx

Karl Popper

Kazimierz Łyszczyński

Lancelot Hogben

Lawrence Krauss

Leon Festinger

Leonard Peikoff

Leonard Susskind

Lewis Wolpert

Linus Pauling

Linus Torvalds

Ludwig Andreas Feuerbach

Ludwig Büchner

Marcus du Sautoy

Marquis de Condorcet

Marshall Rosenbluth

Massimo Pigliucci

Matthew Turner

Michael Martin

Michael Neumann

Michael Ruse

Michael Schmidt-Salomon

Michael Smith

Michel Foucault

Michel Onfray

Mikhail Bakunin

Nāgārjuna

Nicholas Humphrey

Noam Chomsky

Norman Pirie

Oliver Sacks

Patrick Blackett

Paul D. Boyer

Paul Dirac

Paul Edwards

Paul Nurse

Peter Atkins

Peter D. Mitchell

Peter Higgs

Peter Lipton

Peter Singer

Piergiorgio Odifreddi

Pierre-Simon Laplace

PZ Myers

Quentin Smith

Raymond Tallis

Richard Dawkins

Richard Feynman

Richard J. Roberts

Richard Leakey

Richard Stallman

Robert L. Park

Robert Sapolsky

Robert Todd Carroll

Ronald Plasterk

Rudolf Carnap

Ruth Mack Brunswick

Samarendra Maulik

Sandra Faber

Sean M. Carroll

Sheldon Brown

Sherwin Wine

Sigmund Freud

Simon Blackburn

Simone de Beauvoir

Sir Bernard Williams

Sir Edward Battersby Bailey

Sir Hermann Bondi

Sir Howard Dalton

Sir James Hall

Sir John Leslie

Sir Julian Huxley

Sir Patrick Bateson

Sir Peter Medawar

Sir Roger Penrose

Slavoj Žižek

Stephen Hawking

Stephen Jay Gould

Steve Jones

Steve Wozniak

Steven Pinker

Steven Rose

Steven Weinberg

Stuart Kauffman

Subrahmanyan Chandrasekhar

Susan Blackmore

Susan Greenfield,

Theodore Drange

Theodorus the Atheist

Thomas Edison

Victor J. Stenger

Victor Weisskopf

Vitaly Ginzburg

W. D. Hamilton

W. Grey Walter

Will Wright

William Bateson

William Kingdon Clifford

Yaron Brook

[link]

Ajánlom mindenki figyelmébe!