Mi a legkézenfekvőbb bizonyítéka annak, hogy az evolúciós elmélet IGAZSÁG?

[link]

[link]

A gyalázkodásról: ahol a tudás véget ér ott kezdődik az erőszak. Az evo védelme; hülye akik tagadja. Nagyszerű, bravó, de ne légy büszke magadra!

Aki érvek helyett hülyézik az nagyon fél.

Prof. Dean H. Kenyon evolúcióbiológus, (Professor Emeritus of Biology at San Francisco State University) a kémia evolúció atyja, a Biokémiai predesztináció c. könyv társszerzője, aki sokáig a NASA Ames-i kutatóközpontjában tevékenykedett. Az evolúció kémiai „úttörője” volt, a szakterületén vezető tudósként tartották számon, amikor rádöbbent, hogy az evolúció mint elképzelés tarthatatlan. Ezt követően Percival Davis-sal társszerzője lett a Pandák és emberek című evolúció-romboló könyvnek.

Werner Gitt professzor: „Az evolúcióelméletről saját szakterületemen, az informatika, szilárd alaptételei nyomán alkottam a következő ítéletet. Ez a modell nemcsak részletében, hanem alapjában is téves.”

Albert Einstein: „Darwin, Haeckel és Hucley fejlődéstanait reménytelenül elavultnak tartom.”

Sir Isaac Newton, matematikus, fizikus, csillagász.

„Az ateizmus értelmetlen. Mikor a naprendszerre nézek, a Földet éppen a megfelelő távolságra látom a Naptól ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű hőt és fényt kapjon tőle. Ez nem véletlenül történt.”

Louis Pasteur, mikrobiológus és kémikus.

„A tudomány közelebb viszi az embert Istenhez… minél tovább tanulmányozom a természetet, annál inkább elámulok a Teremtő művén.”

„Élő csak élőből jön létre”.

William Thomson / Lord Kelvin, matematikus, mérnök, fizikus.

Ő fedezte fel az abszolút hőmérsékleti skálát.

„Az intelligens és jóakaratú tervezés elsöprően szilárd bizonyítékai hevernek körülöttünk…

Az ateista elképzelés olyannyira képtelen, hogy nem is tudom szavakba foglalni.”

J.W.N. Sullivan, matematikus.

„Az a feltevés, hogy az élet élettelen anyagból keletkezett, jelenleg csupán hittétel."

Edwin Conklin, biológus.

„Annak a valószínűsége, hogy az élet véletlenül keletkezett, körülbelül annyi, mint annak valószínűsége, hogy egy nyomda felrobbanásakor egy teljes terjedelmű szótár jön létre."

Jonathan Wells, biológus.

„A tudományos életben ma már köztudott, hogy a darwini elmélet több tartópillére vagy hamis, vagy pedig félrevezető. A biológia-tankönyvek azonban még mindig az evolúcióelméletet bizonyító tényként közlik őket."

Dr. Ali Demirsoy, evolucionista tudós.

„Az élethez nélkülözhetetlen egyik alapfehérje, a citokróm-C véletlen kialakulására körülbelül olyan kevés az esély, mint hogy egy majom írógépen elütés nélkül megírja az emberiség történetét."

George Wald, Nobel-díjas evolucionista.

„Nem akarok hinni Istenben. Ezért inkább úgy döntöttem, abban hiszek, amiről tudom, hogy tudományos képtelenség, vagyis az evolúcióhoz vezető spontán nemzésben.”

(Az abiogenezisben, az élőnek az élettelen anyagból való spontán keletkezése.)

Robert L. Carroll, evolúciós szaktekintély.

„Nincsenek átmeneti maradványok a rhipidistian halak (amelyek kedvenc elképzelése szerint a négy végtaggal rendelkező gerincesek ősei) és a korai kétéltűek között."

Douglas Dewar, korábban evolucionista tudós volt.

„A fajok nem változhatnak.”

David Berlinski, matematikus.

Darwin evolúciós elmélete nem más, mint "egy nagy fehér elefánt a kortárs gondolkodásban", utalván arra, hogy az "elmélet hatalmas és szinte teljesen használhatatlan", s csupán "babonás tisztelet tárgya".

Szentgyörgyi Albert, professzor.

„Az élet tanulmányozása közben a magasabb régiókból egyre alacsonyabbakba szállunk, míg végül útközben az élet eltűnik, és ott állunk üres kézzel. A molekulák és elektronok élettelenek."

Luther Burbank, amerikai botanikus.

„Tapasztalatból tudom, hogy a szilvát fél inch rövidre, vagy legfeljebb két és fél inch hosszúra tudom fejleszteni – s e két szélsőérték között minden méret lehetséges.

Beismerem azonban, hogy reménytelen borsó méretű szilvák tenyésztésével próbálkozni, vagy olyan nagyokat létrehozni, mint egy grapefruit. Vannak rózsáim, melyek hat hónapig egyfolytában virágoznak, de olyan egy sincs, ami tizenkét hónapig nyílna, és azt hiszem, a jövőben sem fogok ilyenekre szert tenni. Röviden szólva, minden tenyésztési folyamatnak vannak bizonyos korlátai.”

Francis Hitching, evolucionista kutató.

„A kövületek hiányosságaiban szokatlan következetesség fordul elő: a kövületek minden fontos helyen hiányoznak.”

C. Darwin, az evolúció elmélet megalkotója.

„Ha a fajok valóban fokozatosan alakultak ki egymásból, akkor miért nem látunk mindenhol számtalan átmeneti alakot? Miért nem zavaros az egész természet, ahelyett, hogy a fajok olyan jól meghatározottak, ahogy most látjuk őket? De, ha ahogy az elmélet feltételezi, számtalan átmeneti alak létezett, akkor miért nem találjuk meg maradványaikat a földrétegekbe ágyazva? De az átmeneti időszakokban, amikor az élet átmeneti feltételei álltak fenn, miért nem találunk egymáshoz közel álló átmeneti fajokat? Ez a probléma már régóta nyugtalanít engem.”

Mark Czarnecki, evolucionista régész.

„A legnagyobb probléma, amely felmerül az elmélet bizonyítása során, az eltűnt fajok maradványai, amelyek megőrződtek a Föld geológiai rétegeiben. Ezek a leletek sohasem utaltak még csak nyomokban sem Darwin feltételezett átmeneti alakjaira - ehelyett a fajok váratlanul jelennek meg és tűnnek el és ez az anomália támasztja alá a teremtéselméletet, amely szerint minden fajt Isten teremtett.”

Niles Eldredge, paleontológus (őslénytankutató).

„…sohasem látjuk, amint bekövetkezik a változás.”

G. L. Stebbins, evolucionista tudós.

„Egyetlen evolucionista biológus sem látott még létrejönni evolúció által magasabb rendű szervezetet.”

Harun Yahya, az evolúciós csalás és sok egyéb könyv szerzője.

„Ha az evolúciós elmélet egyetlen pontjáról is bebizonyosodik, hogy lehetetlen, az elegendő bizonyíték arra, hogy az egész elmélet teljesen hamis és érvénytelen. Például ha bebizonyítjuk, hogy a fehérjék véletlenszerű kialakulása nem lehetséges, azzal cáfoljuk az evolúció összes ez után következő lépését. Ezután már teljesen értelmetlen összeszedni néhány emberi és majomkoponyát, és feltételezéseket gyártani róluk.

[link]

Nikolausz Kopernikusz, a modern csillagászat megalkotója.

„Ki ne csodálhatná minden dolgok alkotómesterét, akiben nyugszik a legfőbb boldogság és minden jó”

M.J.D. White, a Animal Cytology and Evolucion c. könyv szerzője:

„Azt azonban tudományosan sem tudjuk megfigyelni, sem leírni, hogy tulajdonképpen mi is volt az evolúció oka, ami beindította azt a folyamatot, mely a geológiai időben zajlott le az állat- és növényvilágban.” I. Manton a Nature 157. szám 713.o.

R. Leakey az evolúció egyik klasszikus képviselője,

„Az evolúció összes bizonyítéka elférne egy biliárdasztalon.”

"Albert Einstein: „Darwin, Haeckel és Hucley fejlődéstanait reménytelenül elavultnak tartom.”"

Nem csak ő, hanem gyakorlatilag az összes evolúcióbiológus.

Egyébként érdekelne ennek az Einstein idézetnek a forrása.

Titus Pullo!nem tudom olvastad-e már ezt:

[link]

Nagyon szívesen megnéznék egy olyan billiárdasztalt amin a lovak összes őse,a cetek öszes őse,az ordovíciumból és devonból való kétéltűszerű halak fel lennének sorakoztatva,aztán az összes hominida,az összes perm kori páfrány (amik csupán 30 méter magasak voltak) és az összes terapoda fejlődése a Coelophysis -tól egészen a tirannoszaurusz rex ig.(mert az ő fejlődéstörténetüknek is igen sok állomását ismerjük).És még nem mondtam akkor az összes többi ősemlőst.Pedig lehetne sorolni.Igazából rengeteg élőlénynek tudjuk bizonyítani a többi élőlénnyel való rokonságát,ugyanis évmilliókig vissza lehet menni az átmeneti formákkal.Egyszerűen vakságot színlel az aki képtelen látni a rengeteg leletet és az így formát öltő fejlődési láncot.Ott van például az emlősök hüllőkből való fejlődése.Annál szebben semmi sem mutatja hogy a hüllőktől származnak az emlősök.Egy valamire való őslénytani szakember se kérdőjelezi meg ezeket a bizonyítékokat.

És a tudósok akiket felsoroltál csupán néhány dologba kötöttek bele illetve kételkedtek egy elméletben ,ami a tudományban teljesen hétköznapi.Mint mikor Einstein azt fedezte fel hogy a fény részecskék ként is képes viselkedni,egy amerikai kutató erre vizsgálni kezdte az elképzelést és neki is ez jött ki.Elképzeléseket meg lehet kérdőjelezni,de csak bizonyítékokkal.

És már a hajam hullik attól hogy mindig szerencsétlen Newtont idézgetitek.Newton a 16. században élt,és az 1800 as évekig nem is volt elképzelés egy Isten nélkül működő világról.Tehát Newton mást nem választhatott.Nem ismerték még a kémia alapjait (mint az atomok,elektronok viselkedése) nem ismerték a biológiát mélyebben .

És az is jó lenne ha a legmodernebb érveket hoznátok fel az evolúció ellen.Mert az hogy Darwin kétségeit idézgetitek ,semmit nem jelent.Darwin bízott abban hogy elmélete hiányosságait majd idővel kijavítják.

És az előttem szólót megkérném:ha talál egy oldalt ahol istenhívő tudósok vannak felsorolva,kéretik nem leírni az összeset,hanem csak belinkelni az oldalt.Mert iszonyú hosszú.Bár ha ezt szeretnéd játszani,akkor én is belinkelgethetném az összes evolúcionista tudóst.Az én listám egy kicsit hosszabb lenne.

Harun Yahya annyira "hiteles", hogy A teremtés atlasza című könyvében angolnának tünteti fel a tengeri kígyót,egy műanyag horgászcsali meg tegzeslégynek lett kinevezve.

Egyébként ezzekkel az idézetekkel mit akartál bizonyítani?

Kedves szolotermelo,

"Random, szövegkörnyezetből kiragadott idézetek híresnek vélt emberektől, az égadta világon nem bizonyítanak semmit. Meg eleve nem értem, hogy veheti magának valaki a bátorságot, hogy érvek helyett puszta idézeteket b@sszon az asztalra... öcsém, ez nem bibliaszakkör! Itt lehet, sőt kell érveket használni!"

/Én. molekulárisbiológia PhD :-)/

továbbá:

"Az a baj az interneten terjedő idézetekkel, hogy nem tudod róluk megállapítani valódiak-e"

/Albert Einstein/

„...most, hogy így felhívtad a figyelmem erre ,- a szerinted konstrukciós hibára- tényleg érdekes, de vajon konstrukciós hibának nevezheted -e csupán azért, mert számunkra nem nyilvánvaló a funkciója..mert affelől semmi kétségem sincsen, hogy VAN funkciója, csupán azt az ember még nem képes értelmezni :) ”

Nagyon egyszerű ennek a vizsgálata: nézzük meg, mit eredményez ez a konstrukció, és mit egy másik:

Azzal, hogy a nyelőcső és a légcső a szájüreg után keresztezi egymást, nemcsak, hogy lehetőséget biztosít a táplálék légcsőbe kerülésére, de nehezen hozzáférhető mivolta miatt a fertőzések is könnyebben terjednek egyik járatból a másikba (például a légúti fertőzések átterjedhetnek a bélrendszere). Előnye pedig... nincs, de ha lenne, alighanem az emberiség hatezer éves történelme során mindenképp kiderült volna egy ilyen nyilvánvaló és alapvető funkciójú szervnél.

Ellenben egy viszonylag egyszerű tervezéssel az egész problémakör veszteségmentesen kiküszöbölhető volna. Ha a felső légút a nyelőcsövet megkerülve haladna, vagy igazából eleve fölötte, és a szájüreg hátsó felső részén csatlakozna a szájba a nyelőcső kivezetése fölött, illetve továbbhaladva az orrüregbe, a garat izomrendszerére jellemző zárómechanizmussal, akkor minden funkcióját maradéktalanul elláthatná (például az étel illatát a szaglóhámra vezetheti az ízleléshez), ugyanakkor drasztikusan csökkenthetné a fertőzések terjedését és a fulladásveszélyt.

„..a vízes kérdésedet nem igazán értem...ha elmagyarázod pontosabban, akkor válaszolni is tudok...ha akarod...:)”

Az ökoszisztéma olyan a hasonlatban, mint a víz, az edény pedig az ökoszisztémától független kényszerítő körülmények analógiája. Az ökoszisztéma egy önszerveződő komplex rendszer. Az ilyen rendszerek spontán haladhatnak az egyre összetettebb struktúrák felé anélkül, hogy ez különösebb energiabefektetést igényelne valami szándékos beavatkozó (~tervező) részéről. Például a hideg téli reggeleken megjelenő jégvirág is leírható komplex matematikai struktúrákkal (fraktáloknak hívják őket), mégsem mondjuk, hogy a jégvirágot valaki körző és vonalzó segítségével rajzolná az ablakra (másik szép példa a hópehely).

Tehát, visszatérve az eredeti analógiához: a folyadékok mindig követik az edény alakját, de nem azért, mert tudatosan érzékelnék a környezetüket és felveszik a megfelelő alakot, hanem mert a tudattalan természeti erőknek engedelmeskedik (gravitáció, elektromágnesség).

Hasonlóképpen az ökoszisztéma is. Vegyük kiindulásnak egy létező ökoszisztémát, ami mondjuk lehet akár a mostani is, vagy a hatezer évvel ezelőtti is, vagy a kétszázmillió évvel ezelőtti is. Ebben éldegélnek mindenféle fajok mindenféle populációkban, és ideális körülmények között nem változik semmi. Tegyük fel, hogy spontán, pusztán statisztikailag fellép egy mutáció, egy, az eredetitől eltérő génstruktúra egy egyednél (még az ivarsejtben). Két eset lehetséges: az egyik, hogy a mutáció olyan durva változást idéz elő az egyedben (a populáció többi egyedéhez képest), ami a fennálló körülmények között életképtelenné teszi (például a ragadozó madár vakon születik).

A másik eset, hogy a mutáció valójában csak egy minimális változást okoz, ami lényegesen nem változtat az egyed túlélési esélyein, vagy megnehezítheti, de nem lehetetleníti el végleg: ilyen lehet például egy megváltozott színű kültakaró/lepkeszárny. Lehet, hogy mondjuk a zsákmányállatot egy ragadozó könnyeben észreveszi, de ha mázlija van, lehet sosem találkozik ragadozóval. Túlélheti addig, míg a következő generációra átörökíti a (megváltozott) génjeit, és megjelenik egy genetikai változat, ami valószínűleg a nagyobb halálozás miatt kisebb létszámban, de fenn tud maradni sok generáción az adott körülmények között. Vagyis a biológiai változékonyság szépen kitölti a rendelkezésre álló lehetőségeket, ahogy egy folyadék is kitölti a rendelkezésre álló térfogatot. Amilyen mutációt a körülmények megengednek, az fennmaradhat

Most jön egy kulcsmomentum: tegyük fel, hogy változás lép fel a környezetben. Lehet nagy, mint mondjuk egy jégkorszak, de lehet kicsi is, mondjuk az ipari tevékenység átszínezi a fák törzsét. Bizonyos változatok, melyek korábban eredményesnek bizonyultak, hátrányba kerülnek, mert mondjuk a kültakarójuk már nem rejt a megváltozott színű környezetben (hó/fatörzs). Mások korábban is hátrányba voltak, lehet még nagyobb hátrányba kerülnek, szélsőséges esetben kipusztulnak. Viszont lehetnek változatok, akik eredményesebbnek bizonyulnak az új környezetben, mint a régiben, és jobban elterjednek, mert nagyobb valószínűséggel élik túl (egy zöld erdőben a fehér nem túl jó rejtőszín, de a hóban annál inkább). Vagyis eltolódnak a változatok arányai. Durvább esetekben bizonyos változatok eltűnhetnek, mások fennmaradhatnak. Vagy elszakadnak egymástól, és többé nem alkotnak a populációik szaporodóközösséget. Viszont mutációk továbbra is fellépnek, és azok szépen újra kitöltik, immáron az új körülmények szabta lehetőségeket. Évmilliók alatt sok apró és néhány nagy változás bekövetkezhet a környezetben, és a biológiai változatosság pedig igyekszik kitölteni a megengedett lehetőségeket (amikben lehetséges az egyed fennmaradása).

Mit is láttunk akkor, hogy az ökoszisztéma mondhatni adaptálódik a körülményekhez, de csak úgy, ahogy a folyadék adaptálódik az edény alakjához. Nem az egyedek tevékeny törekvése, sem pedig az ökoszisztéma valamiféle felsőbb vezérlése irányítja, hanem néhány olyan egyszerű jelenség, minthogy spontán mutációk alkalmi megjelenése, és az alkalmasabb létforma könnyebb érvényesülése.

Van egy nagyon fontos különbség a vizes analógia és az evolúció között: a víz másodpercek töredéke alatt képes felvenni az edény alakjában történő változásokat (pl. behorpasztjuk a vizes flakont). Az ökoszisztémának ehhez nagyon sok időre van szükség, a környezeti változás mértékétől függően. Egy nagyon drasztikus változás (például egy meteorbecsapódás okozta globális éghajlatváltozás) könnyen lehet, hogy olyan mértékű felborulást jelent, amire a populációk és a társulások nem képesek reagálni, ilyenkor tömeges kihalások léphetnek fel. Az analógiával ez olyan, mintha egy nagyon viszkózus folyadék lenne, ami csak lassan veszi fel az edény alakját.

A lényeg az, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy a körülmények túl ideálisak lennének ahhoz, hogy pont ilyenné alakuljon az élet. Fordítva, éppen a körülmények alakították az életet ilyenné, ha másmilyenek lennének, másmilyenné alakították volna, és adott esetben az adott körülményekhez meg azt lehetne ideálisnak tekinteni.

Vagyis az, hogy az evolúció során létrejöjjön a rózsa, a papucsállatka, a Tyrannosaurus vagy az ember, csak annyira valószínűtlen, mint annak a valószínűsége, hogy a pohárba töltött víz pont pohár alakú lesz.