Isten és az angyalai miért ilyen rosszindulatúak?

"Kötelességem más vallásokkal is foglalkozni, most egy ilyen unalmas időszak volt, 26 éves létemre."

Bocs, de ezt én nem nevezném más vallásokkal való foglalkozásnak. Az például úgy kezdődik, hogy sokat-sokat olvas az ember; továbbá kérdezősködik, és a válaszokat meg is hallgatja, és gondolkodik rajtuk.

Apai nagymamám pedig mindig azt mondta, hogy okos gyerek / ember soha nem unatkozik. :)

"De nyugi. Jön a pörgés és nem leszek."

Nálam nyugika van, ne aggódj. :)

Viszont úgy látom, te a lazulásra alkalmas időben is inkább pörögsz, nem bírsz nyugton maradni. Csak óvatosan, mert ez megbosszulhatja magát, a szervezetnek szüksége van pihenésre is.

"Nemtudom már mi volt válaszod, elfelejtettem megint, kicsit sok lesz a dolgom több mint 1 hétig. Ám, akkor jutnak eszembe ilyen kérdések, ha kevesebb a dolgom..."

Na, erről beszéltem. Nem gondolkodsz a válaszokon, csak átfutod és aztán elfelejted őket.

"álllítólag sok jót teszek, de nemtudom mi az, hogy értik. Nekem úgy van, hogy jön, mit tegyek, azt teszem, + ilyen is kell, hogy itt vitázok."

Ez nem vita, amit művelsz, hanem beszélgetés / veszekedés. A vitában érvek és ellenérvek, cáfolatok, bizonyítékok vannak. Továbbá a vitapartnerek tisztelik egymás nézetét, és nem akarják okvetlenül meggyőzni a másik felet a saját álláspontjuk helyességéről csak úgy, a levegőbe beszélve.

Amúgy meg "vitázom", mert ikes ige. Ha meg már nyelvtan, akkor még két javítás: Az állítólag csak két l, nem három. A "nem tudom" két szó, nem írjuk egybe őket. Az írásbeli kommunikációban a partnereid tiszteletét is kifejezed a helyesírással (is).

Jó éjt. :)

Szia!

„A bűn zsoldja a halál” – olvashatjuk a Bibliában (Róma 6,23). A halál tehát nem a természet rendje, nem tartozik hozzá Isten eredetileg „igen jó” (1Mózes 1,31) teremtéséhez. A halált „ellenségnek” nevezi a Biblia, amint mi is érezzük, hogy a halál az ember, az élet és a boldogság ellensége (1Korinthus 15,26). A halál a bűnnel együtt jött be Földünkre: „Egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett.” (Róma 5,12) Mivel a bűn a halál „csíráit” eleve magában hordja, minden bűnnel fertőzött ember már eleve a halál hatalmában van, és végül: „A bűn teljességre jutva halált nemz.” (Jakab 1,15)

Az első halál még nem a személyiség végleges megsemmisülése a Biblia szerint. Isten igazsága, erkölcsi világrendje azt kívánja, hogy minden ember elszámoljon az élet ajándékával és az Isten által neki felkínált kegyelmi lehetőségekkel, akár jól, akár rosszul használta fel ezeket. Az összes ember megítélése és az egész földi, emberi történelem kiértékelése pedig csak a történelem végén, egyszerre történik meg minden emberre nézve, Jézus visszajövetelekor, illetve az ún. utolsó ítéletkor. Erre az ítéletre – amely azonban nem egy pillanat, hanem egész folyamat – minden ember feltámad a Biblia tanítása szerint. Maga Jézus Krisztus mondta egyértelműen: „Eljön az az óra, amikor mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ő szavát, és kijönnek. Akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, és akik a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (János 5,28–29) Akik az élet jogának örök elveszítésére ítéltetnek ekkor, azokat sújtja az ún. második halál, vagy a kárhozat halála. Ez a végleges megsemmisülés, az örök halál.

A Biblia szerint nincs a testtől különválasztható és a halál után tovább élő, halhatatlan lélek. Sokan fő keresztény hittételnek tekintik a lélek halhatatlanságát, vagyis a lélek azonnali továbbélését, illetve túlvilági életét a halál után. A középkori keresztény egyházban lett uralkodóvá ez a nézet, és a XVI. századi reformáció nyomán született protestáns egyházakban is nagyrészt megmaradt ez a felfogás, főleg az egyháztagok tömegei szintjén. Teológiai szinten azonban mind a katolikus, mind a protestáns egyházakban egyértelmű a megállapítás, hogy a lélek halhatatlanságának gondolata idegen, pogány forrásból jött be a kereszténységbe, főként egy ókori filozófiai irányzat, az ún. újplatonizmus közvetítésével.

A második halált vagy a kárhozat halálát a keresztények általában örökkévaló gyötrelemnek hiszik, a középkorban kialakult egyházi tanítás nyomán. A lélek halhatatlansága eszméjének következményeként jött létre ez az elgondolás. Ha ugyanis a lélek különválik a testtől a halál pillanatában, és mint halhatatlan és elpusztíthatatlan valami létezik tovább, akkor valóban nemigen lehet mást elképzelni a kárhozat büntetéseként. Ez a felfogás azonban Isten jellemére vet árnyékot, s azon túl az egész megváltási tervre is! Mert jogos a kérdés: Ilyen engesztelhetetlen bosszút vagy megtorlást alkalmaz a szeretet Istene? A megváltottak öröme pedig egy ilyen borzalmas dolog mellett fog megvalósulni? Élvezik majd az üdvösség javait egykori embertársaik, netán családtagjaik örökös kínjainak a tudatában?

A Biblia azonban – hála Istennek – semmi ilyesmit nem tanít. A kárhozat ítélete – amint a „második halál” kifejezés is utal erre – örök megsemmisülés, az élet jogának elvétele egy világosan indokolt ítélethirdetés nyomán. Ez súlyos, tragikus vég és igazságszolgáltató büntetés, mégis a lehetséges legirgalmasabb dolog, amely a gyógyulni nem akaró, bűneikben megkeményedett emberekkel történhet. Íme, néhány világos ige: „Egy kevés idő még, és nincs gonosz, nézed a helyét és nincsen ott... Elmúlt, és ímé nincsen! Kerestem, de nem található!” (Zsoltárok 37,10. 36) „[Akik az utolsó ítéletkor isznak Isten „haragpoharából”] olyanok lesznek, mintha nem lettek volna.” (Abdiás 1,16) Végül maga a sír és a halál is örökre megsemmisülnek a végső ítéletvégrehajtás pusztító lángtengerében – mondja ez az ige, jelképes beszéddel, mintegy megszemélyesítve a sírt és a halált: „A pokol (sír) és a halál vettetnek a tűznek tavába, ez a második halál, a tűznek tava.” (Jelenések 20,14) Ezután rögtön az újjáteremtett Föld látomása következik a bibliai leírásban, azzal a bejelentéssel, hogy ott minden újjá lesz, és ott „semmi elátkozott nem lesz többé” (Jelenések 22,3).

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Az Újszövetség (Szentírás)írja:

"Lukács8,26-3926 Azután áthajóztak a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben fekszik.

27 Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben ördögök voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban.

28 Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta: "Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!"

29 Jézus megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki ebből az emberből. Mivel az régóta tartotta megszállva, láncokkal és bilincsekkel kötözték meg, úgy őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, a gonosz lélek meg a pusztába hajtotta.

30 Jézus erre megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Az így felelt: "Légió!" - mert sok ördög költözött bele.

31 Ezek nagyon kérték őt, ne parancsolja őket vissza az alvilágba.

32 Ott a hegyen legelészett egy nagy disznónyáj; azt kérték tehát a gonosz lelkek, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Ő pedig megengedte nekik.

33 Kijöttek hát az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. Ekkor a nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt."

Nos ha nem lenne alvilág Jézus miért jött volna el ?

Azért hogy megmentsen minket ...

„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Mt. 7,13-14)

(K.Gy)

Zsizsik666!

Aki pedig Isten ellen harcol ,és szereti az Ördögöt...Az attól beszél akit szeret...

Remélem a te időd is eljön hogy megértsed ...

(K.Gy)