Miért hiszik nagyon sokan azt hogy a lélek halhatatlan?

Lehet, hogy az életösztön (ami a fizikai létezésre vonatkozó, az evolúció által beépített mechanizmus) egy fajta kivetülése pszichés és lelki területre. Avagy nem szeretnénk azt, hogy az énünknek az elménk számára legfontosabb része eltűnjön, ha már azt tudomásul kell venni, hogy a testünk megszűnik.

Lehet, vegyül bele egy kis veszteségérzés is: amit egész életünk során összetapasztaltunk és összegondolkodtunk, nehogy már elvesszen és pusztán megszűnjön.

Az is lehet, hogy a nemlétezés puszta tényét nem vagyunk hajlandóak elfogadni.

A vallási értelmét gondolom, nem kell magyarázni.

Az átvitt értelme szerint, azoknak az embereknek, akik nagyot alkottak, a testük halála után a szellemük más emberek ismereteiben tovább élnek. Vagyis a lelkük nem halt meg.

Egyébként túl sok lehetőség nincs:

a) egy életünk van

b) nem egy életünk van

lehet választani, ki miben hisz, én az utóbbiban...

Az 1-es válaszadóval egyet értek.

Persze ez nagyban hozzájárul az is, hogy történelmi egyház

ezt tanítja, pedig a biblia, Isten szava nem támogatja ezt a nézetet.

Zsömle/lány

Szia!

A 20. században általánosan elismertté vált a keresztény teológiában, hogy a lélek természetes halhatatlanságának tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él

Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban – nem biblikus tanítás. Rámutattak arra, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe.

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát.

Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a

halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők

végén. Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre

lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől

fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a

haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a

kereszténység mindinkább felhígult, miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi

elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn

zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való

szembefordulás útján szabadulhat meg az ember. A középkorban véges-végig megkérdőjelezhetetlen volt a lélek halhatatlanságába vetett hit.

A 16. századi reformáció idején is csak Luther és Tyndale1 látta tisztán az eredeti

bibliai tanítástól való eltérést. A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy platoniatlanítani kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet. Sajnos csak az ún. tudományos teológia berkeiben zajlott le a szóban forgó nagy változás, a keresztény tömegek szinte nem is értesültek róla. Ráadásul napjainkban több teológus ötvözni, egyeztetni próbálja a 20. században ismét felfedezett eredeti biblikus tanítást a későbbiekben kialakult hagyományos keresztény felfogással. Ezért gondolják sokan azt, hogy a lélek halhatatlan.

Üdv. Péter

Nem vagyok Hit gyüli

De egy másik utált hit tagja vagyok.

Biztos kitalálod...:)

Zsömle/lány

És nem vagyok senkinek az ellensége.

A hit némely rossz tanításának vagyok az ellensége, nem a tagjainak.

Talán nem a hit a helyes megfejezése de hirtelen ez jutott eszembe a nagy sietségben.

Hogy lehet?,úgy hogy Én nem hiszek dolgokban amiben mások igen.ezért nem kedvelik ha nem is a személyemet,de amit hiszek, azt nem kedvelik.

Zsömle/lány