Hogyan hihet bárki is akármilyen istenben?

Akarjátok, hogy bebizonyítsam, hogy az ateista és a vallásos közt nincs is akkora különbség? Hogy rengeteg dologban egyetértünk?

Felsorolok 10 hittel kapcsolatos dolgot, és a 10 ből 9 esetben egyetértünk

1. A mohamedánok hite butaság

2. A zsidók tévednek

3. A budhisták hite mese

4. A jehovisták ostobaságokat állítanak.

5. A katolikus dogmák idejétmúltak

6. A református hit téved

7. A pravoszlávok nem jól látják a világot

8 A sintóista vallás kitaláció

9. Az ógörög sokistenhitben a mitológiai történetek csak azért jók, mert szórakoztatóak.

10 A hinduk hite marhaság

Szóval? Hogy gondolod? a 10 ből mennyi szerinted az igaz?

Ó ti vallásosak! Az a szerencsétek, hogy annyira kevés ismeret birtokában vagytok, már ami a való életet, vagy a tudományt illeti,hogy bátran kiálltok és mindenféle zöldséget összehordotok, majd büszkén kihúzzátok magatokat, jól megadtam neki.

Már az ókori görögök felfedezték, hogy a föld gömbölyű Eratoszthenész Kr e 276-195 meg is mérte és alig tévedett., 39690 km re mérte az egyenlítőt.

Szamoszi Arisztharkosz heliocentrikus világképet állított fel kr. e.320-250. Ezt vette fel alapul később Kopernikusz, de sajnos az bolygók mozgását körpályával számolták, ezért nem volt pontos. Erre várni kellett Kepplerig, az ellipszis pályák felfedezésére.

Az egyház igenis szörnyű terrorral próbálta a saját ostoba hazugságait fenntartani, erre született az inkvizíció.

Giordano Bruno? gondolom róla sem hallottál?

Rengeteg könyvet elégettek, sokszor a szerzővel együtt.

Annyira ragaszkodott az egyház a saját buta dogmáihoz, hogy még a matematikát sem engedte tanítani, mert ott nem hinni kell, hanem bizonyítani, mint azt már részletesen kifejtették előttem értelmes emberek.

Ezért is hívják a középkort sötétnek.

A mohamedán vallás ekkor még fiatal volt és ott ragyogott fel a tudomány fénye. Még nem került ellentmondásba saját tanaival.

Ne felejtsd el, hogy arab számokat használunk, a matematika, a csillagászat, az orvostudomány, a kémia... sokat köszönhet nekik. Még a katonai sikereket is a tudománynak köszönhetik, addig ugyanis várakat csak úgy tudtak elfoglalni, hogy kiéheztették, de a törökök már tudtak pl.: röppályát számítani, és jó tűzérségükkel szétlőtték a falakat.

Legalább az elemi kérdésekben tájékozódjatok, mielőtt kinyitnátok a szátokat.

Hiszek, hiszek, csak ezt tudjátok mondani. Hát higgy amiben akarsz, de ne próbáld a saját ostoba nézeted másra erőltetni, főleg agyalágyult,ezerszer is megcáfolt és teljesen valószínűtlen érvekkel.

Néha szinte fáj nekem, olyan tudatlanok vagytok.

ó

Kedves ó!

Ugyan általánosítottál, és minden hívőre alakítottad ki véleményed, én mégis inkább csak a saját nevemben írok, ha nem bánod.

Én nem vitatom el, amiket leírtál az utolsó hsz-ben. Úgy vélem, igaz. Legalábbis, amit én tudok a világról, azzal egyezik. Csak kérni szeretnék Tőled valamit. Ne keverj össze olyan fogalmakat, mint Isten - egyház, hit - vallás. Talán nem hívőként Neked ezek között nincs is különbség, vagy nem látod, nem érzed. Pedig hatalmas szakadék tátong közöttük. Vannak emberek, akik Istenben hisznek, mások elfogadják egy egyház tanításait, és észre sem veszik, hogy rossz úton járnak. És sajnos azt sem, hogy embereket követnek Isten helyett. Én azt gondolom, hogy aki nem hisz Istenben, az se nem több, se nem kevesebb, annál, aki hisz Benne. Egyszerűen más hatalom alatt él. A középkori egyház tettei nagyon jó példa arra, hogy a Sátán hogyan tudja befolyásolni az embereket, akik azt hiszik magukról, hogy Isten nevében, magukat Fölé helyezve bármit megtehetnek. Ez ma sem változott, csak más eszközöket használ.

Valóban, finom mérlegen mérve, van különbség azok között, amiket írsz.

Az ateisták úgy gondolják, hogy a vallásokat emberek találták ki, Isten és túlvilág nincs, ezért az egyházak felelősek a tetteikért. Így már érthető, hogy mindezt egybemossák, kritikusan állnak a hangoztatott eszmékhez és ha olyan dolgokkal találkoznak, amik szerintük nem fedik az igazságot, még a többi, esetleg elfogadható érvelésre, szempontra is csak a vállukat vonogatják.

Sajnos a vallások nagyon öregek, nem követik a való életet. Próbálják ugyan a modern világhoz igazítani, időnként másra helyezve a hangsúlyt, de ez nehéz folyamat, mert alapjában kellene megreformálni őket.

A példabeszédeket még rabszolgáknak, jobbágyoknak írták, azóta sok víz lefolyt a Dunán.

A modern kor igényeire fényt vet, ha tanulmányozod a szocializmus, kommunizmus történetét, létrejöttét és bukását.

Ilyesmire lenne manapság szükség, sajnos, sem gazdaságilag, sem erkölcsileg nem vált be és ezzel a világ vesztett. A volt szoc. országok csak nyertek vele, hogy a tévútnak bizonyuló rendszerükből a helyes kerékvágásba tértek vissza, de most ott vagyunk, ahonnan elindultunk. Nincs reális, érthető és a mai kor számára is egyértelmű, egységes, elfogadható világ- és jövőkép.

Még mindig ez a legjobb: szabadság, egyenlőség, testvériség,- mellé demokrácia és tolerancia.

A kapitalizmusnak rengeteg ellentmondása, és problémája van, de hát ez egy történelmi folyamat, nincs jobb, életképesebb rendszer, ha valaki tud jobbat, szóljon. Térjünk talán vissza a feudalizmushoz?

Tudom, a társadalmi berendezkedés és a hitvilág nem egyenlő, de a kettő egymásrahatásából jön létre az életünk, ez uralja gondolatainkat, megszabja lehetőségeinket, jövőnket. Úgy gondolom, hogy ha valaki a régi vallásokban keresi a választ a mai kor kérdéseire, az nem kinyitja, hanem behunyja a szemét, de ha nem árt vele senkinek, hát tegye.

Higgyen mindenki abban, amiben akar.

Hasonlóan gondolom én is, sőt azt is megértem, miért keverted bele a kapitalizmust a hit dolgába.

A hívők megvoltak a rabszolgaság, a feudalizmus világában is, de aki nem hisz istenben, az ezzel le is zárta a vallás kérdését és a továbbiakban a társadalmi helyzet érdekli.

Alapvető számára, hogy milyen az alsóbb néposztályok helyzete, mik a lehetőségei, milyen az élete.

A kommunizmus a társadalmi berendezkedés mellett egy hitvilágot is nyújtott, amely meglepően hasonló vonásokat is felmutatott alapeszméiben a kereszténységhez.

A túlvilágban ugyan nem hitt, de "majd a kommunizmusban", ha azt elérjük, majd akkor jó lesz... Ez, a távoli, soha el nem érhető cél, nagyon a túlvilágra emlékeztet.

Közben a felsőbb rétegek jól éltek az alsóbbak rovására.

Az ateista a realitások talaján áll, számára mindent be kell bizonyítani, különben nem hiszi el. Beszélni nem elég, tettek, bizonyítékok kellenek.

Hiszi a piszi, mondja és nem elégszik meg azzal, ha egy könyv állít valamit, még ha azt Bibliának is hívják, de az állítást nem bizonyítja semmi, sőt!

A Hit az négyféle minőségben születhet.

az első amikor önmagában érzi valaki hogy lennie kell valaminek aki ezt a csodát az életet alkotta

A második hit csak akkor születik ha szembesül a hit alanyával- Isten léttel

A harmadik amikor megtanítják a hitre és annak alanyának létezésére

A negyedik akibe belebeszélik aztán önmaga túl olvassa idézgeti minduntalan és fantáziálja amíg végül bigott hitmániássá vagy épp elmebeteggé kissé buggyanttá válik a hittől-- de ők az istenhit és azt övező csodák és misztikumok fanatikusai-- óvakodj tőlük mert rád akaszkodnak, mint a kullancsok!

Tudod 78/ Maga a Teremtők olyan Lét-forma mit nagyon nehéz bizonyítani.

Tehát ami nem bizonyított, vagy nem bizonyítható akkor kell valami más okot keresni, ez a tudományos gondolkodás, hisz az ember eleve olyan hogy mindenre keresi a válaszokat.

Viszont vannak olyan régről fennmaradt ember általi megtapasztalások, amelyek miatt még is feltételezhető valamiféle nagyobb ERŐ amelynek köszönhető hogy a világon vagyunk.

Van viszont ennek az emberi megtapasztalásnak egy hibája-- hogy oly korban történt és talán olyan ember által aki nem sokat értett belőle valamiféle csodának vélte és kiszínezve fantáziával kiegészítve mesélte el-- amit a különböző vallásos szövegírók még jobban átírtak mindig a kor,és hatalom szájíze szerint.

Vegyük az én esetemet-- olyan korban születtem amikor nem volt ajánlatos önmagamról, képességeimről semmit elmondanom soha (3 élő ember tudott róla a szüleim és a férjem)Tehát végre született a XX. században egy abnormális ember, aki adhatott volna valamit az emberiségnek-- ehelyett, hallgatnom kellett -- ráadásul ha nem is egyetemi, de középszintű tudással- és nagyon sok olvasott korunknak fizika- és más természettudományos elméleti tudással is rendelkeztem. Hisz muszáj volt, ha érteni akartam és nem pedig félni tőle.

A lényeg sokszor maga az ember az, aki megakadályozza az ismeretek bővülését

Én sokat gondolkodtam ezen és a következő a válaszom: azért, mert az ember tudata törékeny. Az ember nem tud elviselni sok valóságot. Az emberek tudata nem nő fel, és szüksége van hazugságokra, önbecsapásokra, amivel megvédi magát a (rideg) valóságtól. Azért van szükségünk arra, hogy azt higgyük, a nagyi a mennyországba jut, egyszer még találkozunk vele, a sorsunkra vigyáz valaki, van őrangyalunk stb. mert nem bírnánk feldolgozni az ellenkezőjét. Nem bírnánk elfogadni a tudomány állította valóságot: mi is csak anyagból vagyunk, és egyedül vagyunk. Nem vigyáz ránk senki. Nem változnak meg a kedvünkért a fizika törvényei. Nem érdekli a vízözönöket, hogy hány embert pusztítanak el, a bomba, ami megöli a szeretteinket nem gonosz. Egyszerűen nem vagyunk kivételek. Ugyanúgy lezuhanhatunk, mint egy darab kő, ugyanúgy megtörténhet velünk bármi, mint minden mással. De amikor az ember nem bírja megérteni, hogy az életnek nincs értelme, hogy nincsenek gonosz meg jó felsőbb hatalmak, egyszerűen csak megtörténik minden - vagyis, amikor nem tud feldolgozni dolgokat - akkor a saját képzeletéből merítve illúziókat hoz létre magának. Ez isten büntetése volt valamiért, tehát áldoznom kell valamit, hogy kiengeszteljem. Hiába szenvedtem annyit az életemben, a végén a mennybe kerülök. Stb.

Az emberek többsége, azt hiszem, nem elég erős ahhoz, hogy csak az igazságot lássa és semmi mást. Kellenek hazugságok, amivel elviselhetőbbé tesszük a feldolgozhatatlant.