Miért mondják azt az istenhívők, hogy én nem hiszek Istenben, de Ő akkor is szeret?

A hitük a garancia, a hitből tudják,hogy ISten milyen.

Neked nincs hited,te nem tudod

Idéznék a Nagy ateista könyvből:

"

- Az ateistákat gyűlöli Isten, mert nem hisznek benne!

Ez is olyan érv, amire szinte válaszolni is felesleges, de azért tegyük meg!

- Mi ateisták nem hiszünk Istenben, emiatt abban sem, hogy gyűlölködik, tehát a haragjától sem félünk. Na de ha csak gondolatkísérlet kedvéért, pusztán szórakozásból eljátszunk a gondolattal, hogy tegyük fel mégis van Isten - nos, akkor inkább arra a következtetésre jutunk, hogy két emberfajta van, akiket szeret az Isten: a vakbuzgó hívő és a meggyőződéses, elszánt ateista! Ugyanis ez a két embertípus érdeklődik kitartóan a Lét végső kérdései iránt! A többség, a közömbösek, a lagymatagok azonban utálatosak az Úr színe előtt!

E két csoport közül is azonban az ateistákat szereti jobban Isten. Azért őket, mert ők őszintén cselekednek, ha valamit megtesznek, azt benső meggyőződésükből fakadóan teszik, mert azt jónak tartják vagy legalábbis nem helytelennek, ellenben a hívőket egész életükben bűntudat gyötri, félnek attól, hogy bűnösek, hogy helytelenül cselekednek, például még a farkát sem meri kiverni bűntudat nélkül egy hívő fiatalember! Persze megteszi, mert a biológiai késztetés nagy úr, de közben a bűntudat miatt el van rontva az öröme! Ő tehát azt hiszi, bűnt követ el, tudja hogy a tettét helyteleníti Isten, mégis megteszi - lázad tehát Isten ellen! Az ateista azonban úgy tudja - sőt meggyőződése! - hogy ez nem bűn, hiszen nincs Isten, aki tiltsa neki, tehát nyugodtan megteszi, ő tehát nem követ el bűnt, nem lázad Isten ellen! Az ateisták a tiszta szívűek, emiatt övék a Mennyek országa!

"

Egyébként ajánlanám hogy olvasd el az egész könyvet:

[link]

Érdemes. :)

Szia!

A kérdésed nem igazán értem, de a lényegre szerintem rá tudok mutati. A hívő embereknek alapvetően két csoportját kell számításba venni:

-Azok az emberek akik hívőnek mondják magukat, noha nem ismerik Istent.

-Azok az emberek akik vallást tesznek az ő hitükről és valóban ismerik Istent.

Tehát különbséget lehet tenni azok közt az emberek közt, akik csupán hisznek Istenben, és azok közt, akik hisznek Istennek :-) Az Istenhit egyetlen forrásának én a Bibliát tekintem. Onnan, ahonnan megismerem a Teremtő bizonyos gondolatait, tudok mondani róla dolgokat, amiket olvastam. Az, hogy Isten jó, innen lehet tudni:

"mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt." (Jóel 2,13)

Minden jót!

Ez az iromány ott hibáz hogy a hívőket egy kalap alá veszi, és ez a kalap nagyjából kimerül a történelmi keresztény egyházak tanaiban.

"a hívőket egész életükben bűntudat gyötri, félnek attól, hogy bűnösek, hogy helytelenül cselekednek"

Nos én hívő vagyok, de nincs bűntudatom. Pontosabban nem ilyen értelemben. Tudom, mi a bűn, ismeretem van róla, de ha a bűntudatot az önostorozással egybemossuk, ahogy ez az iromány is teszi, akkor nincs bűntudatom.

A bűn ismerete egy egészséges dolog, ami azért kell, hogy az ember változzon, fejlődjön, növekedjen.

" Az ateista azonban úgy tudja - sőt meggyőződése! - hogy ez nem bűn, hiszen nincs Isten, aki tiltsa neki, tehát nyugodtan megteszi, ő tehát nem követ el bűnt, nem lázad Isten ellen! Az ateisták a tiszta szívűek, emiatt övék a Mennyek országa! "

Amit leírsz, annak semmi köze a tiszta szívűséghez. De elvben el tudom képzelni, hogy egy ateista tiszta szív legyen. Miért ne?

Szóval ez az írás megint az mutatja hogy az az ateista, akinek egy fejletlen, gyerekes Isten-képe van, amiben nem tud hinni, tehát akkor nincs Isten és kész. Úgy látszik van akinek a gondolkodása csak egy irányba fejlődik. (ez nem kötekedés, de be kell látnotok, hogy itt több a gúny és rosszindulat, mint az Isten ismeret. az pedig nem vall nagy okosságra, ha olyasmit kritizáltok, amiről fogalmatok sincs.)

Ja, kérdező, azt meg onnan tudják, hogy Isten szeret téged hogy Isten maga a szeretet. Nem olyan, nem hasonló, hanem az igaz ÖNZETLEN szeretet = Isten jelenléte. Ha így szeretsz, Isten áldása ott van rajtad, ha akarod, ha nem.

Pusztán a Bibliából kiindulva mondják ezt, amiben számos rész szól arról, hogy Isten szeret. Van egy oldal, ahol ezeket összerakták, ha érdekel, írj, és elküldhetem privátban (reklámozni nem akarok).

Garancia arra, hogy a hívők nem csalatkoznak? Ez a hit lényege: nincs garancia, csak hit és bizalom van valami iránt, aminek létezésében sokan nem biztosak, sokan mások viszont tudják, hogy kell léteznie valaminek, ami hatalmasabb náluk. A legrosszabb, ami történhet, hogy nem történik semmi az élet végén, viszont, ha valóban létezik milliók hitének alapja, akkor nem csalódhatunk. Bár, az igazat megvallva én is sokszor elgondolkodtam rajt, vajon valójában mit várhat tőlünk az Isten? Mennyire lehet igaz, ami a Bibliában áll? És egyáltalán, mi van, ha valójában teljesen más szempontok szerint ítéli meg az embereket?

Kérdései mindenkinek vannak.

Ha csak a fő kérdést nézem, és egy pillanatra eltekintek a kérdésmagyarázatban lévő többi kérdéstől, tehát: miért mondjuk azt, hogy Isten szeret téged?

Akkor a válaszom két mondatban tudom összefoglalni:

1. Mert hiszek benne, hogy ez az igazság.

2. És mert tudom, hogy ez az egyik legfontosabb üzenete az emberek számára, ezért köteles vagyok továbbítani.

Tehát egy kicsit viccesen úgy is mondhatnám, hogy ez egy "jó trükk", mert én nagyon sok hívőtől hallottam már, hogy amikor az evangéliumot hirdették a számukra, akkor leginkább onnantól kezdve foglalkoztatta őket Isten, amikor azt mondták nekik, hogy Isten szereti őket. Mert sok ember ilyenkor elgondolkodik: "hogyhogy szeret engem? Már ha egyáltalán létezik... mi oka lenne rá? És miért érzem úgy, hogy ez tényleg így van?"

Úgyhogy nagyon célszerű az embereknek azt mondani, hogy Isten szereti őket, mert ha valaki ezt hittel mondja egy másik embernek, azzal valóságosan közvetíti felé Isten szeretetét. Ezt természetesen nem úgy értem, hogy ha nem mondom, akkor nem szeretne ugyanúgy, csak az teljesen más, hogyha egy embertől hallod.

Ha nézem a kérdésmagyarázatban lévő többi kérdést is, ezekre a következők a válaszaim:

1. Hogyan beszélhetünk az Ő nevében?

Való igaz, hogy nem beszélhet akárki jogosan Isten nevében. (Mégis sokan megteszik úgy, hogy nincs rá valóságos felhatalmazásuk Istentől.) Nagyon egyszerűen fogalmazva azok beszélhetnek jogosan Isten nevében, akik az övéi (hogy kik az övéi, ezt csak Ő tudja), erre Ő személyesen hatalmazza fel azokat, akik elfogadják Jézus Krisztust megváltójuknak:

Ján 1:12 Valakik pedig befogadák őt [Jézus Krisztust], hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek;

valamint az is meg van írva, hogy "Ismeri az Úr az övéit" (2Tim.2:19 ill. Náh 1:7).

Sőt fel is szólít bennünket, akik hívőkké lettünk, hogy mindent az Ő nevében, Jézus nevében cselekedjünk:

"Kol 3:17 És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében [cselekedjetek], hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa."

2. "Nem is ismerik, ezek csak az ő szavaik. Honnan tudják, hogy Isten jó?"

Az első állítás nem állja meg a helyét, ezek nem a mi szavaink, a Biblia nagyon sok helyen állítja, hogy Isten szerető Isten, és nemcsak az övéit szereti, hanem mindenkit. Ehhez melegen ajánlom például János apostol 1. levelének 4. részét, pont erről szól. :)

Mégis a lényeget, amiből tudjuk, hogy Isten szeret minket, maga Jézus foglalta össze:

"Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ján 3:17 Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa."

Amit Pál apostol is leírt:

"Róm 5:8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt."

És Krisztus nem csak a hívőkért halt meg, hanem minden emberért. Azokért is, akik egész életükben gyűlölték vagy gyűlölik őt.

Egyszóval onnan tudjuk, hogy Isten jó, hogy ismerjük őt, mert mindenkinek, aki elfogadja Őt, annak lehetőséget ad arra, hogy egész életében egyre jobban megismerje Őt.

De ha nem ismernénk is, a Bibliából, ami Isten szava, írott üzenete az emberiség számára, megismerhetnénk, és megtudhatnánk, hogy Ő jó, például:

"Zsolt 145:8 Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.

Zsolt 145:9 Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez."

3. "Mi a garancia, hogy nem csalatkoznak?"

Nem tudok mást mondani, mint hogy Isten rá a garancia. :)

Ő még soha nem hazudott az embereknek, és az Ő beszéde is igaz. Aki megismeri Őt, az többé nem tud kételkedni. Számomra az tulajdonképpen nem egy hitbeli kérdés, hogy Isten létezik-e vagy sem, ezen a dolgon az ember az első percben túljut, amint valóságosan megismeri Őt. :) Onnantól kezdve fel sem tudja tenni magának többé a kérdést, mert legalább olyan biztosan tudja a választ, mint arra a kérdésre, hogy "fiú vagyok-e vagy lány"!

Az viszont tény, hogy ehhez a bizonyossághoz előbb el kell _hinni_, hogy Ő létezik, mert úgy nem tudsz Isten elé járulni, hogy legalább egy kicsit ne hinnél benne, nem igaz?

Számos, ma hívő embertől hallottam már, hogy élete első imáját úgy kezdte: "Isten, ha tényleg létezel...", mert utána egyértelműen megmutatta, hogy "Igen, létezem!" :)

Egyszóval Ő nem csak szeret... Ő úgy szeret, hogy előre kifizette érted a legdrágább váltságdíjat, az ő Fiának a vérével, hogy ha esetleg valaha eszedbe jut Őhozzá fordulni, akkor már előre rendezve legyen a tartozásod. :) Pedig - s ha már szóba került, legyen itt ez a szó :) - semmi garancia nem volt rá, hogy valaha is hinni fogsz Őbenne. Nem igaz? :)

(Tp.)

Garancia nincs rá,hogy nem csalatkoznak.persze nem mindegy,hogy valaki hisz,vagy hiszékeny.utóbbi szempontjából sokkal könnyebben pofára lehet esni,és időpocsékolás is.

Valahol a legtöbb ember azt tartja valóságnak,ami benne él,és ezt hajlamos kivetíteni másokra is.a vallásban ez kifejezetten így van,eleve a vallástanítók személyes igazságokat mindenkire vonatkozó igazságokként tüntetnek fel.ezért ugyanígy gondolkozik sok hívő is,mert ők is ugyanezt a gondolkodásmódot veszik át.Ez egy hamiskás,és félrevezető,kissé szűk látókörű felfogás.Senki sem jelentheti ki őszintén,hogy amiben ő hisz az másokra is szükségképpen igaz./bár szerintem konkrétan azzal a felfogással nincs semmi baj,hogy Isten mindenkit szeret,még akkor is ha az illető nem hisz benne.ez legyen a legnagyobb baj a vallással kapcsolatban:)/

Tudod kérdező Isten a teremtő erő nem jó és nem rossz,nem szeret és nem gyűlöl, mert egy olyan Létező amely jelen van, ránk borul és védi, élteti az életet.

a vallásosok csak hinni szeretnének abban hogy Isten szereti őket és csak is őket, akik hisznek benne.

holott a halhatatlanság nem hit kérdés-- egy ateista lelke is halhatatlanná válhat és istenivé ha eljut odáig, mert lelke gyors és tiszta maradt.