A JT. Prédikátorainak ki van adva, hogy a gyakori kérdések valláskritika és vallás oldalain is terjeszteni kell a "jó hírt"?

Akkor foglaljuk össze.

Van egy nevesített Isten, aki egy, és teremtményeket küldözget, hogy megmentsen teremtményeket, mert „csak ennyi telik töle.”

És van egy, aki képes egyszerre több is lenni, úgy hogy egy (hatalma van a elmozdíthatatlan szikla elmozdítására) és képes a teremtményeiért túlzott, igazi áldozatot hozni (Isten-emberré lényegülés), ezzel felülbírálva mindent, és nincs szüksége névre, mert nem címeznivaló, hanem: Isten.

Részemről nekem jobban bejön a második fajta, és ez első fajtát hamis, emberi elme alkotta bálvány Istennek tartom. Tetszik vagy sem, én ezt látom bele a dolgokba.

A tanúk Istene eléggé kispályásnak tűnik a keresztények Istene mellett, legalábbis szerintem. Vagy valahol nem vettem figyelembe valami fontos dolgot? :)

"Van egy nevesített Isten, aki egy, és teremtményeket küldözget, hogy megmentsen teremtményeket, mert „csak ennyi telik töle.”"

Itt nem a "képességekről" van szó! Arról van szó, amit nem vettél figyelembe: a Tanúk előző oldalon leírt érveiről! Erről sohasem vesztek tudomást, mintha nem is lennének. Ilyenkor mindig jön az érzelmekre hatás, hogy "neked melyik elképzelés a szimpatikus".

De ezzel a Mindenható ellen lázadsz, hiszen a pogány háromság dogmája misztikája miatt, amit csak a szívedbe (az elmédbe meg nem!) véstek, képes vagy a Biblia Istenét bírálni, hogyan képzelte el, hogy nem Ő maga jött le (kiszakítva magából egy darabot, aki egy második isteni személyként éli életét) és szenvedett kínoszlopot, hanem leküldte legelső és legkedvesebb teremtményét, a saját Fiát?!

Vajon te elküldenéd-e a gyermekedet pl. egy háborúba, amiben te hiszel? Ez az áldozat csak akkor lenne értékes, ha a "fiad" a te saját klónod lenne? Ha a természetes leszármazásból született, akkor nem?

A példa persze annyiban nem tökéletes, hogy Isten teremtményeiről van szó, akkor is, ha csak egyedül Jézust teremtette közvetlenül és minden mást rajta keresztül teremtett meg Jehova. Az embernek pedig nem "teremtménye" a saját fia ebben az értelemben. De a szeretetteljes kapcsolat szempontjából jó példa, hiszen egyikünk sem szeretheti annyira a fiát, mint Jehova Jézust!!!

Mégis kész volt erre, Jézus pedig kész volt vállalni, méghozzá szeretetből, holott neki is Istentől független, szabad akarata van.

Ha Jézus, Jehovával "egylényegű", a háromság definíciója szerinti Isten (is) lenne, akkor nem lett volna megfelelő értékű a váltságdíj, Ádám tökéletes életével összehasonlítva. Nem lehetett volna kísérteni Őt, mint ahogy egy teremtményt lehet, de Istent, a Mindenhatót NEM!

Erős figyelemmel kérném szépen olvasni: János 10: 25. Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.

26. De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:

27. Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:

28. És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.

29. Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.

30. Én és az Atya egy vagyunk.

Itt Jézus arról beszél Ő a jó pásztor Őt kell követni Ő ismeri a juhait és Ő az aki örök életet ad és senki sem ragadja ki a kezéből őket! Az atya adta Neki (Krisztusnak) és mégis az Atya kezében maradnak....

vagy például: János 5: 21. Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.

22. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;

23. Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.

24. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

25. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.

26. Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:

27. És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.

Igen erőteljesen kiemelném a 23. verset íme: 23. Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.

Úgy kell tisztelni Jézust mint az Atyát. És innentől kezdve nem vagyok hajlandó folytatni ezt a meddő vitát. Ne gondolja senki se, hogy 2000 év távlatából jobban tudja mi történt akkor, mint azok akik akkor éltek és lejegyezték a történteket. Mert nem tettszett egyesek fülének az Írás és amit magába foglal ezért gyártott egy emészthetőbb, könnyen elfogadhatóbb istenképet amiben nem létezik pokol, nem kell tisztelni Jézust, nem kell megérteni a háromságot sokkal emészthetőbb a legbugyutább ember számára is. Csak a hazugságot nem fogja igazzá tenni az, hogy nekünk szimpatikusabb vagy szebben hangzik. És az igazság sem lesz hazugsággá mert nekünk az nem tettszik vagy nehéz megérteni egyeseknek. NEM lehet Istent a saját elképzeléseinkre formálni, belekényszeríteni egy emészthetőbb szellemi formába csak mert nehezen érthető az, hogy Isten egy aki egyben test (a fiúban) és lélek is. Így három. Mi magunk is háromlényegűek vagyunk!!! Szellemi lények mert szellemi résszel rendelkezünk, van testünk és van lelkünk! Mind a három dolog mi vagyunk de teljességre csak így juthatunk ha mindhárom megvan nekünk mert önmagukban hiányosak a másik nélkül! Nem egész! Mi olyan nehéz ebben?

János 1:11.

Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

János 1:14

És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

Mi az amivel ezt félre lehet magyarázni???

Milyen ferdítés vagy torzítás képes ennek is ellentmondani? Lehet sokat írni egy dologról de akármilyen sokat írsz az nem teszi igazzá a tartalmát.

A pokol is tagadott tanotok. Mindegy hogy seol, vagy holtak országa, bárminek hívjátok akkor is gyötrelem helye és van az is. Ez az ige hogyan van fordítva a különkiadású Jehova bibliában? Lukács 16:22.

Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték.

23.És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.

24.És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.

25.Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel

Azért mert ez nem tettszik nektek vagy nem tettszett az alapítótagnak az 1800-as években attól még van és létezik! Az alapítótag abba a hibába eshetett, hogy akkoriban fellázadt (jogosan) a történelmi egyházak (főleg a katolikus) egyházak Bibliaellenes abszolút hamis tanain, tettein, dogmáin. Jó szándék vezérelte és tudásvágy nem kétlem. Eltévedt végül az az ember és magával ránt benneteket is. A fenti dolgok tagadása már túlzás és ferdítés amit nem vagyok hajlandó elfogadni mert a szívem mélyén tudom, hogy nem igazak. Innentől kezdve lehet tovább vitatkozni ezen de már csak nélkülem. A JT tanítások eretnekségek és ezen nem változtat az sem, hogy milyen sokat írtok róla. A Jehova Tanúinak a tanításainak VAN nagymértékben igazság alapja, szimpatikusabb a fülnek és a léleknek, jobban hangzik hogy nincs pokol és egyebek de attól ez még nem igaz!

Végezetül pedig egy ideillő igét engedjetek meg és be is fejeztem a meddő eszmecserét a hamis tanítókkal:

""" Máté 7:22.Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te NEVEDBEN prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?

23.És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők."""

Isten áldjon mindenkit!

Utolsónak!

A történelen során sokan adták az életüket egy bizonyos ügyért, amiről később kiderűlt hogy mégsem az igazság oldalán ált ,de a mártírok ezt már nem tudták meg.

Nehogy már a "Tanúk"is ilyen hibába essenek!!!!

Az életüket is képesek oda álldozni a maguk tanaiért,mert aszt hiszik ,hogy az az "igazság"De ez nem más mint Isten ítélete,mivel nemfogadják el az igazságot,Isten megengedi,hogy a hazugságban higyenek.Ha hiszed hanem ,ez van!MONDÁ AZ ÚR!! sok helyen a Biblia lapjain keresztűl,csak ezeket az oldalakat a "Tanúk" szépen átlapozzák,vagy átértékelik,a maguk vesztére.

Na mindenjót mindemkinek,ideje kiszálni innen, mert a végnélküli vitatkozásoknak semmi értelme!

Kol 1:15 - Ez a vers fontos szerepet játszik az Őrtorony Társulat teológiájában, és elég gyakran is idézik „Jehova tanúi” azt bizonyítandó, hogy a Fiú teremtetett. Az eredeti görög szövegben a vers kérdéses részlete úgy hangzik, hogy „πρωτοτοκος πασης κτισεως” (prótotokosz paszész ktiszeósz). A magyar fordítások közül sajnos a legtöbb pontatlanul fordít. A részlet pontos fordítása szerint a Fiú „az egész teremtés elsőszülöttje”. Ha mindenáron meg akarjuk szabadítani a birtokos szerkezettől, fordítható volna akár így is: „az elsőszülött az egész teremtés fölött. „ Az Őrtorony ezt a kétértelműséget önkényesen egyértelműsíti. Hogy mit jelent ez?

A görög prototokosz = elsőszülött: itt a felsőbbrendűséget és az örökös preegzisztenciát jelenti, és nem azt, hogy első-teremtmény. Ő a kitüntetett örököse mindennek, ami teremtetett. Az „általános örökös, fő örökös” jelentésből kell kiindulni, aki tehát származása okán tulajdonosa mindannak, amit az Atya teremtett.

Az ószövetségi jogi felfogás szerint az elsőszülöttnek, mint a család jövendő fejének, megkülönböztetett helyzete van a családban, és nagyobb rész jut az örökségből, mint a többi gyermeknek.

Az Ószövetség szóhasználata tanulságos. Dávidot elsőszülöttnek nevezik a Zsolt 89:27-ben, de nem azért, mert szó szerint első gyermeke lett volna Jesszének (hiszen ő volt a legfiatalabb), hanem azért, hogy ezzel Izrael királyságának hatalmát érzékeltessék vele. Hasonlóképpen a Jer 31:9 Efraimra utal mint elsőszülöttre, holott Manassze volt időrendben az első (Ter 41:50-52). Izrael nemzetét Isten így hívta: „az én elsőszülött fiam” (Kiv 4:22). Vagyis amikor Jahve azt mondja: "elsőszülöttemmé teszem őt" (Zsolt 89,28), éppenséggel egy utószülött fiút (Dávidot) nevez elsőszülöttnek, azaz nyilván: nem időbeli méltóság, hanem méltóságjelölő cím értelmében. Hasonlóan: mikor Izraelt mint népet Isten saját elsőszülöttének nevezte (2Móz 4,22), nyilván nem időrendi értelemben mondta, mert Izsák elsőszülötte nem Izrael volt, hanem Ézsau. Ráadásul Izrael is úgy volt Jahve elsőszülöttje, hogy nem számláltatott a népek közé (4Móz 23,9).

Kétségtelen tehát az apostol az elsőszülöttnek elsőségét akarja itt kifejezni a teremtmények fölött. De hogy Krisztust nem sorozza be a teremtmények közé, az kitűnik a következőkből.

A zsidó rabbinikus írók az Atyaistent nevezték Bekorah Shelolam-nak, ami pontosan ugyanazt jelenti, mint amit Szent Pál használt itt: egész teremtés elsőszülöttje. Egyébként az Atyáról azért nem kell azt mondani, hogy az egész teremtés fölött elsőszülött, mert Ő nem született. A Szentlélek sem született, hanem származott. De a teremtményvilágba örökösként mégiscsak Jézus jött el (Zsid 1,2), nem az Atya és nem a Szentlélek.

A prototokosz a Zsid 1:6-ban Jézus címeként szerepel. A kontextusban viszont Jézust Mindenhatóként (1:3), Isten dicsőségének kisugárzásaként (és képmásaként) (1:3), Teremtőként (1:10), imádandóként (1:6) van ábrázolva, és Istennek hívja az Atya (1:8). Ezek a sajátosságok csak Istenre vonatkozhatnak.

További olvasnivaló a témában:

[link]

[link]

[link]

[link]

A Biblia sehol sem nevezi Krisztust teremtettnek (ktisztheisz), teremtménynek (ktiszma) vagy első teremtménynek (prótoktiszma vagy prótoktiszisz). Igenis kijelenti, hogy ő teremtett mindent, és nélküle semmi sem jött létre, ami lett (Jn 1:3, Kol 1:15-17). Mindebből logikusan következik, hogy nem tartozhat a teremtett, lett dolgok közé, tehát "első teremtmény" sem lehet. A Bibliában csak egy Teremtő van, maga Isten (1Móz 2:4-7, Csel 14:15), Isten pedig mindent saját maga teremtett a saját kezével (Neh 9:6, Ézs 44:24, 45:12, 48:13, Zsolt 95:5-6). A teremtés egyedül és közvetlenül Isten műve. Más kérdés, hogy Isten több, mint Atya: Fiú is, és amikor Isten teremtett, akkor az Atya, a Fiú és a Szentlélek teremtett.

A személyek a háromságtan szerint sem külön, egyenrangú "istenek" (ez triteizmus lenne). A cikk a továbbiakban a jezsuita Karl Rahnert idézi, aki szerint "a szellemről" sohasem mondják, hogy theosz (Isten), és hogy a ho theosz (az Isten) az Újszövetségben "sohasem vonatkozik a pneuma hagion-ra", a Szentlélekre. Péter apostol szerint viszont, amikor Ananiás a Szentléleknek hazudott, nem embernek hazudott, hanem az Istennek (tó theó, Csel 5:3-4). Péter véleménye bizonyára többet jelent, mint Rahneré!

Jézusnak mint embernek nyugodtan lehet Istene. Ez azonban nem zárja ki, hogy ő Isten legyen. Senki nem mondta, hogy Jézus emberi természetének volna Istene az Atya - hanem hogy Jézusnak, az Istenembernek az emberi természetére nézve Istene az Atya. A Fiúnak az Atya nem az istenség tekintetében az Istene, hanem az emberség szerint.

"sehol a Bibliában nem fordul elő, hogy a Fiút csupán egyetlenegyszer is az „én Istenemnek” nevezné valaki" - ez pedig hazugság, hiszen Tamás apostol pont hogy a maga Istenének nevezi Jézust. Ezt persze imádott felekezeted izzadtságszagú módon megpróbálja kimagyarázni, de nem sokra megy vele. A cáfolatát megtalálod itt:

* [link]

* [link]

"a tetragamma formájában több mint 7000-szer fordul elő az eredeti szövegekben" - Valójában 6828-szor, ami nem több, mint 7ezer, az újszövetségbe csupán belehamisította a felekezeted, mert a névhasználatból hitvallási kérdést csinál, noha az Ószövetségben nem ez volt a szerepe.

"A két "személy" nem ugyanaz a háromság szerint sem, hiszen három személyről beszél egy Istenben. Ne keverjük össze a dolgokat, mert így csak szalmabáb érvelés lesz belőle." - Na, hála az égnek, hogy szépen tanulsz. Lassan okosabb leszel, mint a főnökeid odafennt. Mi lesz így belőled. Ők még mindig szalmabábérvelnek, ld. [link]

1Timóteus 2:6 A Társulat FÉLREfordításában így hangzik: „...[Krisztus] aki >MEGFELELŐ< váltságul adta magát mindenkiért" (ÚVF). A váltság szerintük csupán „megfelelő", azaz egyenértékű volt. Ádám a tökéletes emberi életet vesztette el, de az utolsó Ádám, Jézus Krisztus a saját tökéletes életét áldozatul odaadva visszaszerezte azt a hívőknek.

Először is az eredeti kifejezés (antilütron = váltságdíj) csak itt fordul elő az Újszövetségben, és csak egy a sok hasonló értelmű kifejezés közül, amelyek ugyanazt a megváltást írják le (Mt 20:28 lütron, Ef 1:14 apolütrószisz stb.). Nem lehet azt állítani, hogy a váltságdíj - akár a Bibliában, akár a világban - feltétlenül azonos értékű.

Másodszor Isten a Biblia szerint akkor is többet akar adni egy tökéletes emberi életnél, ha ez a Társulat szemében igazságtalan. Például a 2Pt 1:4 szerint a hívők „isteni természet részeseivé" váltak, és az ÍJn 3:1-2 szerint magához Krisztushoz lesznek hasonlóvá stb. Most nem is az a kérdés, hogy ez minden hívőre vonatkozik vagy csak 144 000-re, hanem az, hogy ha akárcsak egyetlen emberre is vonatkozik, akkor Krisztus élete hogyan lehetne egyenlő értékű Ádám életével?

Lothar Gassman írja:

A „váltságdíj” - segítség az önsegélyezéshez

Hit és cselekedetek

Jehova Tanúinak Jézus Krisztusa nem érhette el az ember teljes megváltását. Az Őrtorony Társulat nézete szerint nem az volt az első és igazi feladata, hogy meghaljon bűneink bocsánatáért, hanem hogy megvédje Jehova nevét, igazolja szuverenitását és felállítsa királyságát.

Jézus - az Őrtorony Társulat mindenesetre itt szeretne Róma 5,12-21-hez kapcsolódni - második Ádámnak számít. Az első Ádám tökéletes emberként (a már leírt „relatív tökéletesség" értelmében) lett megteremtve, de Lucifer sugalmazásának engedve elveszítette ezt az első tökéletességet. Krisztus pedig mint második Ádám lépett fel, aki nem adta meg magát Lucifer sugallatára. Testét és teljes emberi életét váltságáldozatként, váltságdíjként Jehovának adta, hogy kiengesztelje Ádám bűnét, amely öröklés által az egész emberi nemre átterjedt. Jézus, az emberré lett Mihály arkangyal tehát a tökéletes második Ádámnak számít, aki bűntelen maradt. Az ő váltságáldozata következtében minden ember, aki azt igénybe veszi, lehetőséget kap, hogy éppígy tökéletességre emelkedjen.

Krisztus váltságáldozata azonban nem elegendő. Ő csak Ádám törvényszegését egyenlítette ki. Az embernek viszont a saját hibáit és bűneit - még ha e váltságdíj igénybevételével is - a saját teljesítményével kell kiegyenlítenie. A megváltás tehát nem egyedül Krisztus által, hanem hit és cselekedetek által történik. Ezekhez a cselekedetekhez számít: Jehova királyságának hirdetése, a Jehova rendelkezései szerinti élet és a Teokratikus Társaságnak való alávetés. Aki életében nem végezte (el) ezeket a cselekedeteket, és nem fogadta el Krisztus váltságdíját, az újjáteremtése után esetleg kap még egy (utolsó) lehetőséget, hogy alkalmassá legyen.

A bűnök jóvátétele vagy túláradó kegyelem?

Bibliai-teológiai szempontból hogyan ítélhető meg az üdvösségnek és a megváltásnak ez a tanítása? A szinergizmus tipikus példájáról van szó: Isten megteszi a maga részét, az ember is a magáét, és a két rész együtt eredményezi a megváltást. Ez a nézet azonban feloldhatatlan ellentmondásban van a bűnösnek egyedül kegyelemből történő megmentéséről szóló evangéliummal.

Jézus Krisztus mindent megtett megváltásunkért a golgotái kereszten: „Elvégeztetett" (Jn 19,30). Az ő vére „megtisztít minket minden bűntől". Ő „az engesztelés a mi bűneinkért, de nem csak a mieinkért, hanem az egész világ bűnéért is" (Un 1,7; 2,2). Ő „egyszer s mindenkorra bement a szentélybe, és örök váltságot szerzett". „Egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt." ügyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért." ügyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket (Zsid 9,12.26; 10,12.14).

„Mert nincs különbség: mindenki vetkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által... Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül" (Róm 3,22kk.28). „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék" (Ef 2,8k).

A keresztyénséghez bizonyosan hozzátartoznak a cselekedetek is, de mindig csak következményként, és sohasem feltételként. Az Őrtorony Társulatnak az üdvösség feltételeként kell követelnie a cselekedeteket, mert nem ismeri a valódi Krisztust, aki igazi, tökéletes bűnbocsánatot és megváltást hozott. A Biblia azonban az igazi Krisztust hirdeti nekünk, aki valóságos Isten és valóságos ember, aki nemcsak „elégtételt" szerez Ádám vétkéért, hanem sokkal többet. Nem csupán Ádám bűnéért (és következményeiért), hanem az egész világ bűnéért halt meg: múlt-, jelen- és jövőbeli bűnökért. És mindenkinek megbocsát, aki bűnbánattal és hittel megy hozzá. Ezt az áldozatot, amely végtelenül nagyobb Ádám vétkénél, csak azért hozhatta meg, mert nem csak valóságos ember, hanem öröktől fogva valóságos Isten is.

Bár Róma 5,12-21 Krisztust mint második Ádámot szembeállítja az első Ádámmal, hangsúlyozza, hogy a kettő nincs azonos szinten: „De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra" (15. v.). Bűn és kegyelem nem úgy viszonyul egymáshoz mint a mérleg két, egyforma súllyal terhelt serpenyője; éppen ebben az összefüggésben nem az ószövetségi talioelv (szemet szemért... - a kiadó), hanem Isten kegyelmének „nagyszerű és óriási túlsúlya" (de Boor 1979,137. o.) érvényesül.

Isten emberré lett Jézus Krisztusban, mert csak így tudott helyettesítőén értünk, emberekért meghalni, bűneinket kiengesztelni és Istentől való eltávolodásunkat legyőzni (vö. Zsid 2,17; 4,15; Mt 27,46). Megváltani pedig csak azért tudott, mert Isten is, és rendelkezik a megváltáshoz szükséges hatalommal. „Csak Isten tudott olyan végtelenül értékes áldozatot hozni, hogy kiegyenlítse az örök pokol büntetését, amely pedig az isteni igazság jogos igénye szerint járna" (McDowell/Larson 1985,76. o.).

1Tim 2:6 az eredetiben nincs ott az ÚVF beszúrása: "megfelelő" (azaz azonos értékű a Társulat számára). Jézus az ádámi tökéletes állapot visszaszerzésénél többet ad a Benne hívőnek (Róm 5:15-16). Aki hisz, azt Isten igaznak nyilvánítja (Róm 3:22-26), a gyermekévé fogadja (Jn 1:12-13, Gal 3:26, 4:6, Róm 8:15-16), Istentől született (1Jn 5:1 vö. Jn 3:1-8), megkapta a Lelket (Jn 7:37-39, 1Kor 12:13-14), Vele elpecsételtetett, felkenetett (Ef 1:13, 2Kor 1:21-22), Isten benne lakik (Jn 14:17, Ef 3:17, 2Jn 9). Mindez Isten munkája (Fil 1:6), aki Benne bízik, nem vész el (Jn 3:16,10:28-30, 1Pt 1:3-9, Júd 24).

[link] - angol nyelvű elemzés a Jn 10:30-ról.

De angolul úgy sem tudsz, mint ahogy ezt sem értetted, csak idelökted elém, hogy "nesze, te hitehagyott kutya"!

A Jn 10. fejezetében nem csak egyetértés-megvallás történik Jézusról (az ÚVF itteni szélhámos bibliahamisításai nem érdemelnek szót), hanem azt, hogy ő egylényegű az Atyával. De lássuk csak: Én és az Atya egy vagyunk: Jézus már többször beszélt a zsidóknak arról, hogy ugyanúgy és ugyanazt teszi, mint az Atya (5,17.19-20) hogy egyedül ismeri az Atyát (3,31-32; 5,37) hogy éppúgy önmagától van élete, mint az Atyának (5,26) hogy minden teremtmény előtt ő van (8,58). Most azonban kimondja az isteni élet legmélyebb titkát, hogy bár az Atya és az emberi természetet fölvett Fiú két különböző isteni személy, mégis egy Isten. Mindketten - a Szentlélekkel együtt - ugyanannak az egy isteni természetnek részesei. A zsidók meg is értik Jézus szavait, azért akarják megkövezni, hiszen csak az emberi külsőt látják.

Ezzel a kijelentéssel, hogy "én és az Atya egy vagyunk" Jézus lényegében azt fejezi ki, hogy a hatalmat az ő megtartásukra közösen bírja Atyjával; mert ők egy isteni valóságúak, s azért ugyanegy az akaratuk és cselekvésük is. Az „egy“ által az Úr az egyenlő isteni természetet fejezi ki, a többes „vagyunk“ által pedig az isteni személyek különségét. Hogy ez igékben Jézus magának isteni természetet tulajdonított, a zsidók jól megértették, mint a következők mutatják. Szt. Ágoston hozzáfűzi: „Aki azt mondja, »egy«, megszabadít Áriusztól, aki azt mondja, »vagyunk«, megszabadít Szabelliusztól” (August. Trinit. I.4,4). Ez a vers tehát mind a 2 háromság tagadást elmetszi: azt is amelyik kisebbé teszi a Fiút, és azt is, amelyik személyileg egyenlővé teszi az Atyával.

Ha ez csak puszta szándékegység volna, ezzel még zsidó logikával sem találnánk semmi kivetnivalót. Érdekes módon a Biblia egyéb szereplői sehol sem mondják ki ezeket a szavakat is. Mózes például sose mondta, hogy "én és Jahve egy vagyunk" - holott ha ez csak a szándékegység megnyilvánulása lenne, nyugodtan mondhatta volna, nem? Vagyis nem csak a gondolkodásukban és az egyetértésükben egységesek. Ebben nincs nagy kunszt, minden magát kereszténynak tekintő egyén magát az Isten gondolkodásmódjához kívánja hangulni, és egyet kíván vele érteni mégse mondja, hogy "én és az Atya egy vagyunk", mivel ez nem csak szándékegységet jelöl. Ha csak azt jelentette volna, ugyan mért kívánták volna a zsidók megkövezni istenkáromlásért? Akkor annyit kellett volna mondaniuk, hogy jól teszed, mi is egy vagyunk vele.

Jehova Tanúi úgy érvelnek, hogy az „egy" (görögül hen) nem Jézus istenségét jelzi, hanem csak a meggyőződés és az akarat egységét Jehova és Jézus között.

Valóban nincsen szó többről mint akarati és cselekvésbeli egységről? Dehogynem! Ez pedig a zsidók reakciójából érthető, akik mégiscsak megértették Jézus kijelentését: „Ekkor... köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék ... és így feleltek neki: 'Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad?" (31.33. v.). Jézus kijelentését úgy értették, hogy Istennel teszi magát egyenlővé, és bizonyosan ő is így gondolta.

A semlegesnemű „hen" - a hímnemű ,’heisz"-szel szemben arra mutat, hogy nem az isteni személyek, hanem az isteni lényeg azonosításáról van szó. Ha nem figyelnek erre, akkor a patripassianizmus (az Atya szenvedett a kereszten, ld. fent) veszélye fenyeget.

Jézust csak azért érhette az istenkáromlás vádja, mivel az Atya isteni lényegével való egységét hangsúlyozta, és ezért érezte magát az első hallásra meglepő bizonyítási eljárásra kényszerítve, amely a 30-38. v-ben következik. Ott azt fejti ki, hogy ha a zsidók már Istenekként" jellemezhettek embereket (bírákat, vö. Zsolt 82,6), akkor neki sokkal inkább joga van ahhoz, hogy „Istennek" nevezze magát. „Csak az az állítás, hogy ő egy az Atyával, és hogy ezért, aki az ő kezében van, ezzel együtt Isten kezében is van, idézte elő azt a vádat, hogy Istenné teszi magát, és Istent káromolja (29-33. v.). Mivel Jézus nem vonhatja vissza ezeket a bizonyságtételeket, és nem is akarja, olyan bizonyítékot ad elő, amely arra irányul, hogy káromlás nélkül 'theosz'-nak nevezheti magát (Zahn 1921, 471. o.). Hiszen megdicsőülésének és teljes kinyilatkoztatásának órája még nem jött el. Ez csak feltámadása után történt.

A háromság-tan helyes megértésének szempontjából fontos vers a Jn 10:30, ahol ez áll: “Én és az Atya egy vagyunk” (MBT). A vers egyrészt a hamis háromság-modellekkel szemben véd, másrészt azokkal szemben, akik tagadják Jézus Isten voltát.

Meg kell jegyezni, hogy a versben található egy szó a görög hen (ἕν), ami semleges nemű. Ha hímnemű lenne, akkor a vers a modalizmust támasztaná alá, mely szerint Jahve (az Istenség) egyetlen személy, akinek három megjelenési formája van. Olyan ez, mint egy ember különböző szerepei, annak függvényében, hogy éppen milyen interakcióban van benne (pl. apa, férj, munkavállaló stb.). Ha ugyanis hímnemű lenne az egy, akkor a személy egységére utalna, vagyis arra, hogy Jézus és az Atya valójában egy és ugyanaz a személy. Ez ellen természetesen a görög nyelvtanon kívül számos egyéb bibliai érv is szól (pl. Mt 3:16-17, 26:39 stb.).

Mivel semleges nemű, ezért nem a személy egységét, hanem a természet, a jelleg egységét fejezi ki a szó. Vagyis Jézus ugyanannak az isteni természetnek a részese, mint az Atya. Ugyanazokkal az isteni tulajdonságokkal rendelkezik, azaz a szó bibliai értelmében Jézus Isten (Fil 2:6). Ebből pedig világosan látható, hogy azok, akik Jézust teremtett lénynek tekintik (pl. Jehova Tanúi, krisztadelfiánusok), tévednek.

“Az ‘egy’ szó (hen) semleges nemű, és a lényegre utal, nem pedig a személyre. (…) Az Atya és a Fiú egyetlen isteni lényeget alkot, de az istenségen belül két külön személy marad” (J.C. Laney).

[link]

"János 8,58

NWT: "Before Abraham came into existence, I have been."

Magyarul: Már voltam, mielőtt Ábrahám létrejött volna."

A görögben: "prin Abraam geneszthai egó eimi."

Ez a lehető legegyszerűbb görög igeidő, a praesens imperfectum; és éppen ezt a mondatot ("egó eimi")tanulja meg elsőként minden kezdő görögös. Jelentése ugyanis: "Én vagyok." Emellett az eimi (vagyok) szó a görögben általában ún. simulószó, tehát hangsúlyát "leadja" az előtte lévő szónak, ha tudniillik ilyesmit akar kifejezni: "én itt vagyok," "én zöld vagyok," vagy "én vagyok az." Ha azonban megmarad a hangsúly az eimi-n, akkor az értelme is hangsúlyos: "én létezem." Ilyen pl. a Zsid 11,6: "Aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy Ő létezik" (hoti esztin). A Jn 8,58-ban is éppen ez a helyzet. Mielőtt Ábrahám időben megteremtetett volna, Jézus mintegy örök jelen létformában "van." A Tanúkat az is nagyon zavarhatja, hogy a Jahve név hagyományos értelmezése "Vagyok." Ha ez igaz (ami a tudósok körében kemény vita tárgya), akkor Jézus is a "Vagyok." Ám az Őrtorony Társaság e vita kimenetelét be sem várva jobbnak látta fedezni a hátát: Jézus nem "van," hanem "már volt." Micsoda hűség az eredeti szöveghez! Az "εγω ειμι" egyféleképpen fordítható: "én vagyok".

Tehát ez bizony félre van fordítva a Társulatod fordításában. Az ott szereplő "εγω ειμι" ugyanis nem "én már voltam", hanem "ÉN VAGYOK". Vagyis az eredeti, görög szövegben az általam nagy betűvel kiemelt rész így szól: "εγω ειμι" ami annyit tesz, hogy "ÉN VAGYOK", tehát az Őrtorony Társulat ide vonatkozó fordítása egyértelműen téves. Egyébként pontosan ugyanaz, az "εγω ειμι" szerepel a Septuagintában 2Mózes 3:14-nél, tehát azt idézi.

Idézted a Csia-fordítást, amely úgy fordítja, hogy "...én [öröktől fogva] vagyok." Nos a zárójel is jelzi, hogy ez betoldás. De kár volt idézned, hiszen éppenséggel az értelmezés (fordítás) agyonüti az Őrtorny Jézust teremtett angyallá lefokozó ideológiáját, hiszen e szerint Jézus öröktől fogva van, vagyis nem teremtmény és nincs időbeli kezdete, hanem öröktől fogva VAN.

Vagyis Krisztus ezzel örökkévalóságát is tanítja, mert azt mondja, hogy Ábrahám keletkezett, és időhöz kötött, Ő azonban, mint Isten, független az időtől: „Van.”

Az ószövetségi VAGYOK-nak (-> Jahve) tehát megvan a párhuzama megtalálható az Újszövetségben az egó eimi (azaz „Én Vagyok”) jézusi kijelentésekben. Ez leginkább a Jn 18,5-6-ban látható, ahol amikor Jézus kimondja, hogy „Én vagyok”, akkor meghátrálnak és a földre esnek. De ugyanígy lásd a Jn 8,24-28-at is (vö. még Mt 14,27; Mk 6,50; 13,6; 14,62; Lk 22,70; Jn 4,26; 6,20; 13,19).

Itt nem csak arra van szó, hogy Ábrahám előtt létezett. A zsidó környzetben, éppen a kinyilatkoztatott Jahve név miatt annak a szónak, hogy: "ÉN >>VAGYOK<<" nagyon is mély szakrális jelentése van. A Jahve (VAGYOK) szó ugyanis utalás arra is, hogy Isten az abszolút lét, akinek az az igazi jellemzője és lényege, hogy van, létezik: ő az Örökkévaló. Vele szemben a többi istenség semmi, nem létező, Ézs 42,8. Olvasd tovább a szöveget: a zsidók felismerték ezzel, hogy ezzel Jézus egyben megvallotta istenségét, ami a szemükben istenkáromlás volt. Az senkit nem érdekelt volna, hogy ha csak azt mondja, hogy előbb élt mint Ábrahám, mert akkor cask azt mondták volna, hogy szánalmas bolond, így viszont zsidó szemszögből istenkáromlás volt. Nézdd meg micsoda felfordulást idézett ez a szókapcsolat, amit itt le akarsz degradálni egy csak kormegvallásra.

Az, hogy milyen mély jelentősége van a >>VAGYOK<< (héberül: ehje) szónak az ókori zsidó szakrális környezetben az nem "felekezetek belemagyarázásai" (már megint az odacsipés), hanem a szövegből is kitűnik:

"Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni..."

Isten a neve JHWH, azaz „Aki van”, „Aki létezik”, „Aki a létezés”. Ő zsidóknak nyilatkoztatta ki magát, így lett JHWH, azonban, ha a görögöknek tette volna ugyanezt, akkor a neve „Ho Esztin” lenne (ha a magyaroknak, akkor meg „Aki Van”). Ennek a párhuzama megtalálható az Újszövetségben az egó eimi (azaz „Én Vagyok”) jézusi kijelentésekben. Ez leginkább a Jn 18,5-6-ban látható, ahol amikor Jézus kimondja, hogy „Én vagyok”, akkor meghátrálnak és a földre esnek. De ugyanígy lásd a Jn 8,24-28-at is (vö. még Mt 14,27; Mk 6,50; 13,6; 14,62; Lk 22,70; Jn 4,26; 6,20; 13,19).

Ha azt állítod, hogy Jézust csak azért akarták megkövezni, mert Jézus azt mondta, hogy idősebb, mint Ábrahám, akkor nem ismered a zsidó jogot. Mutasd meg szépen nekem a mózesi törvényből, hogy az "ábrahámkáromlásért" (?) megkövezéses halálbüntetés jár! Mert én meg tudom neked mutatni az én értelmezésemre az alapot: istenkáromlásért megkövezés járt: 3Móz. 24:15-16 és Jézust ezen az alapon kövezték volna meg, mivel zsidó szempontból istenkáromlás volt az, hogy Jézus megvallotta valóságos istenfiúságát. Én vagyok: Jézus többször is megismétli (8,28.58; 13,19) ezt a kijelentést, amely kifejezi Jézus istenségét. Ezt a kifejezést használta Isten is, amikor kinyilvánította saját természetét és mindenhatóságát (Kiv 3,14; MTörv 32,39).

Lásd még:

* [link]

* [link]

* [link]

Görög πριν αβρααμ γενεσθαι εγω ειμι [prin Abraam geneszthai, egó eimi]

KIT before-Abraham-to become-I-am

NWT before Abraham came into existence, I have been.

ÚVF mielőtt Ábrahám lett, én már voltam.

Szótári és nyelvtani adatok

Az egó eimi jelentése egyszerűen „én vagyok". Az eimi létige („lenni") a jelentésénél fogva folyamatos és jelen idejű, de jövő időt is kifejezhet („én leszek"). Múlt idejű értelmet akkor kaphat, ha a szövegkörnyezet és egy időhatározó értelemszerűen a múltra utal (mint esetünkben). A görög igéknek van személyragjuk, ezért ha a személyes névmás (egó = én) is ki van téve, az általában hangsúlyos (én - szemben mással).

Értelmezésbeli lehetőségek

Az egó eimi jelentése és értelme egyszerűen „én vagyok", még a Társulat formahű fordítása (KIT) szerint is. A legtöbb keresztény szövegmagyarázó úgy látja, hogy az „én vagyok" kijelentésben az isteni Én, a Vagyok szólal meg.

Ez ellen több érv is szól. A 2Móz 3:14 (LXX) szövege a „Ki vagy?" kérdésre válaszol, és a szövege több a Jn 8:58-énál: egó eimi ho ón = „én vagyok az, aki van / a létező". Más ószövetségi részletek pedig rendszerint arra a kérdésre válaszolnak, hogy van-e más Isten JHVH-n kívül? („[csak] én vagyok [az]!" lásd 5Móz 32:39, Ézs 43:10 stb.) A Jn 8-beli párbeszéd előzménye viszont Jézus életkorának és az örök életnek a kérdése volt. Az egó eimi jelentése János evangéliumában máshol mindig arra válaszolt, hogy micsoda Jézus: „én vagyok a..." (Jn 6:35,41,48,51, 8:12, 9:5, 10:7, 9,11,14, 11:25, 14:6, 15:1,5, vö. 18:5). Csak itt nem tudjuk feltenni a kérdést: Kicsoda vagy micsoda volt Jézus - Ábrahám előtt? A mondat azt állítja, hogy Jézus már Ábrahám előtt is létezett - az pedig, hogy a beszéd pillanatában is van, létezik, az világos.

Az, hogy Jézus létezett, mielőtt Ábrahám lett volna, semmit sem mond Jézus teremtett vagy örökkévaló voltáról, hiszen Isten és az angyalok is léteztek már Ábrahám előtt. A szentíró a jelen idejű „vagyok" választásával mégis többet akart üzenni: Jézus VAN (vö. Zsid 13:8). A Jn 5:58 tehát nem azonosítható, de megfogalmazás szándékossága miatt párhuzamba vonható az ószövetségi „Vagyok"-kal.

Amit a szöveg nem mond

A mondatban szereplő „mielőtt..." (prin) miatt természetes lenne az „én már ... voltam" (ez egó émén édé lenne), de ha nem múlt idejű, hanem jelen idejű az ige (eimi), akkor ezzel az írónak szándéka volt (lásd ez egó eimi bibliai funkcióját!). A Társulat a NWT 1950-es lábjegyzetében egy nemlétező (!) görög nyelvtani fogalomra hivatkozott: az angol I have been („voltam") fordítást azzal indokolta, hogy az aorisztosz-ban álló geneszthai („lett") után a „határozatlan múlt idő" (perfect indefinite tense) a helyes; 1957-ben az Olvasók kérdései-ben ugyanezt „történelmi jelennek" (historical present) nevezte, bár ennek semmi köze az előtte álló aorisztosz-hoz; ilyesmivel csak akkor találkozunk a Bibliában, amikor az elbeszélő egy történet érzékletesebbé tételének a céljából jelen időben beszél. A NWT 1984-es referencia-kiadás már egyik fogalomra sem hivatkozik.

A szövegkörnyezet

Jézus azért utal pont Ábrahámra, mert a beszélgetés közben vitapartnerei Ábrahámmal mérték össze („...talán nagyobb vagy, mint Ábrahám?"). Ábrahám „lett" (csak teremtmény), Jézus viszont „van", még mielőtt Ábrahám lett volna (nélküle semmi sem lett, ami lett). A nagy Ábrahám is csak halandó volt, Jézus viszont maga az élet és a feltámadás. Jézus utalhatott volna a világ teremtése előtti létezésére is (Jn 17:5, Ef 1:4). Mindennek fényében nem csoda, hogy az egó eimi (arámul ani hü) vészesen emlékeztette a zsidókat JHVH „Én Vagyok" kijelentésére, főleg miután Jézus kijelentett, hogy aki benne hisz, az örökké él (8:52). Azonnal meg is akarták kövezni, pedig erre csak istenkáromlás hallatán voltak felhatalmazva. A Jn 5:58 tehát a hallgatóság reakciója alapján is párhuzamba vonható az isteni „Vagyok"-kal.

Tágabb bibliai összefüggések

Isten Fiáról sehol sem mondja az írás, hogy teremtve lett volna, és hogy lett volna idő, amikor nem létezett (vö. Zsid 13:8).

A Társulat által hivatkozott fordítások

A Társulat által felhozott fordítások egy része modern parafrázis, más része 4-6. századi szír, grúz és kopt fordítás. Hogy ez utóbbi, harmadkézből kapott szövegek mögött milyen nyelvtani vagy teológiai megfontolás áll, valószínűleg csak kevés tudós érti. A parafrázisok viszont vagy azt az értelmezést követik, hogy Jézus már Ábrahám előtt volt (Simple English Bible, Zink), vagy azt, hogy az isteni „Vagyok" szólal meg (vö. Csia: „én öröktől fogva vagyok").

Helyes fordítások és értelmezések

Angolul: „before Abraham was born, I am" (NIV, KJV, NKJV, NASB, RSV, NRSV, NEB, REB, TEV), „before Abraham's birth I am" (NBV).

Magyarul: „mielőtt Ábrahám lett [volna] / született, én vagyok" (Károli, Masznyik, Raffay, Czeglédy, Buday, Ravasz, Vida, Ökumenikus, Katolikus, Soós, Káldi, Békés- Dalos).

A Társulat tanítása és a fordítás közötti összefüggés

A Társulat szerint volt idő, amikor Isten Fia, Mihály arkangyal, a Krisztus nem létezett, mert csak teremtmény, és őbenne nem JHVH, az Örökkévaló lett emberré. Ezért kerüli az ószövetségi „Én Vagyok" kijelentésre emlékeztető természetes „Én vagyok" fordítást a szövegkörnyezetre hivatkozva.

Összefoglalás

A bibliavers természetes fordítása: „én vagyok". Jézus kijelentése ha nem is azonos, de párhuzamba állítható az isteni önkinyilatkoztatással („Vagyok").