Ki miért, vagy mi az ami miatt nem tud hinni a bibliában?

Ne itélkezz!

Miért mondta Jézus a tanítványainak, hogy ne ítélkezzenek?

„Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztal-ni! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni!” (Luk-ács 6,37) Vajon a mindennapi életben is alkalmazhatók ezek a mondatok? Nemde szükséges az ítélkezés, ha nem akarunk tétlenek maradni a problémákkal szemben? De mégis, Jézus e felhívása mélyen bevéste magát a szívek-be. Jakab és Pál apostol, akik egyébként nagyon különbözőek, majdnem ugyanazokkal a kifejezésekkel visszhangozzák Jézus mondatait. Jakab ezt írja: „Te pedig ki vagy, hogy felebarátodat megítéled?” (Jakab levele 4,12) És Pál: „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?” (Rómaiaknak írt levél 14,4)

Sem Jézus, sem az apostolok nem akarták eltörölni a bíróságokat. Felhívásuk a mindennapi életre vonatkozik. Ha Krisztus tanítványai a szeretetet választják, akkor is követnek el súlyosabb vagy kevésbé súlyos következményekkel járó bűnöket. Az ítélkezés spontán reakció azzal kapcsolatban, aki – hanyagságból, gyengeségből vagy feledékenységből – hibákat vagy balsikereket okoz. Persze kiváló indokaink vannak felebarátunk megítélésére: az ő javát akarjuk, hogy okuljon és fejlődjön...

Jézus ismerte az emberi szívet, s így nem tévesztették meg a rejtett szándékok. Azt mondja: „Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?” (Lukács 6,41) Mások hibáit felhasználva megnyugodhatok saját tulajdonságaim miatt. Az okok, amiért megítélhetem felebarátom, hízelegnek önérzetemnek (lásd Lukács 18,9-14). De nem azért lesem-e felebarátom legkisebb vétkét is, hogy így mentesítsem magam saját hibáimmal való szembenézéstől? A benne talált sok ezer hiba nemde azt bizonyítja, hogy jobb vagyok nála? Ítéletem szigorúsága talán csak elrejti saját bizonytalanságom és félelmem a megítéltetéstől.

Jézus kétszer beszélt a „rossz” szemről (Máté 6,23 és 20,15). Így nevezi a féltékenységtől megzavart látást. A rossz szem egyszerre csodálja, irigyli és megítéli a felebarátot. Ha csodálom felebarátomat jó tulajdonságai miatt, de ugyanakkor féltékeny is vagyok rá, a szemem rossz lesz. Már nem olyannak látom a valóságot, amilyen, és még az is megtörténhet, hogy a másikat egy képzeletbeli rossz miatt ítélem el, amit sosem követett el.

Az uralkodási vágy is ítéletre késztethet. Ezért írja Pál a már idézett részben, hogy: „ Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?” Aki felebarátját ítéli meg, úrnak kiáltja ki önmagát, és végülis Isten helyét bitorolja. Pedig arra vagyunk hivatottak, hogy „alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Filippieknek írt levél 2,3). Nem arról van szó, hogy rossz hírbe keverjük magunkat, ha-nem mások szolgálatára kell állnunk, ahelyett, hogy meg-ítélnénk őket.

Az ítélkezésről való lemondás közömbösséghez és passzivitáshoz vezet?

Ugyanabban a mondatban Pál apostol az ‘ítélkezni’ kifejezést két különböző értelemben használja: „Ezért ne ítéljük el többé egymást, hanem inkább arra határozzátok el magatokat, hogy ne okozzatok a testvérnek megütközést vagy megbotránkozást!” (Rómaiaknak írt levél 14,13) Az egymás megítélésének elhagyása nem passzivitáshoz vezet, hanem feltétele a továbblépésnek és helyes viselkedésnek.

Jézus nem arra hív, hogy csukjuk be a szemünket és hagyjuk a dolgokat elmenni magunk mellett. Mert miután arra int, hogy ne ítéljünk, így folytatja: „Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe?” (Lukács 6,39) Jézust azt szeretné, hogy a vakokat segítsék abban, hogy rátaláljanak az útra. De a rossz vezetőket visszautasítja. A szövegösszefüggés alapján e kissé nevetséges vezetők éppen azok, akik ítélkeznek és elítélnek. Az ítélkezésről való lemondás nélkül nem lehet tisztán látni, és másokat a jó útra vezetni.

Íme, vegyünk egy példát a két, VI. századi gázai szerzetes, Barsanuphe és János levelezéséből. Miután János felelősségre vont egy testvért hanyagsága okán, most attól szenved, hogy szomorúnak látja. Még bántja a dolog, amikor úgy érzi, most őt ítélik meg a testvérek. Hogy békét találjon, elhatározza, hogy többet nem szól senkinek, és csak azzal foglalkozik, amiért egyedül ő a felelős. De Barsanuphe megérteti vele, hogy Krisztus békéje nem a visszavonulásban van. Sokadszorra, Pál apostol szavait idézi: „Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.” (Timóteusnak írt második levél 4,2)

A mások békén hagyása elítélésük egy kifinomult formája is lehet. Ha a többieket méltatlannak tartom figyelmemre és erőfeszítésemre, az nemde annak jele, hogy csak magammal akarok foglalkozni? Gázai János elhatározza, hogy nem ítéli el testvéreit, de Barsanuphe megérti, hogy a szívében továbbra is el-ítéli őket. Ezt írja neki: „Ne ítélkezz és ne ítélj el senkit, de figyelmeztesd őket, mint igaz testvéreidet.” (21. levél) Épp az ítélkezésről lemondva válik képessé János, hogy igazán törődjön másokkal.

„Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr” (Korintusiaknak írt első levél 4,5): Pál a legnagyobb visszafogottságot ajánlja az ítélkezésben. Ugyanakkor kitartóan kéri, hogy foglalkozzunk másokkal: „...feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a félénk szívűeket, gyámolítsátok a gyengéket, legyetek türelmesek mindenki iránt!” (Tesszalonikieknek írt első levél 5,14) Tapasztalatból tudta, hogy mi az ára az elítélés nélküli intésnek: „...három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket.” (Apostolok cselekedetei 20,31) Csak a könyörületes szeretet képes ilyen szolgálatra.

[link]

"Ők mivel különbek nálam?"

Hány évezreded van?

De kezdhetném azzal, hogy nem gondolnak jónak és nem követnek egy lényegében nácit.

Egyébként mindegy, hogy kitől jön a gondolat. Nem az számít.

"Én meg azt látom akik ennek ellenkezőjét teszik azok nagyon jól boldogulnak, vagyonuk egyre csak gyarapodik.

Miért nem ez a helyes? "

Üzleti tanácsadásról van most szó vagy erkölcsiről? Mert nagyon nem mindegy. Egyébként téves az amit írtál. Nem csak úgy lehet előre jutni, hogy ártasz másoknak. (én sem így jutottam oda ahol vagyok) Rengeteg előnye van annak, hogyha segítesz másoknak.

A világ működését tekintve is jobban működne minden ha így gondolkodnának. Pillanatnyi jó léthez vezethet az önző üzlet politika, de végső soron önmagát szabotálja.

""Segíts máson ha lehetőséged van rá"

Megint miért?"

A fent leírtak.

"Komolyan?

Én azt mondtam polcra rakom a bibliát, mert szerintetek rossz erkölcsi példát mutat. AKKOR HONNAN SZEDJEM A HELYES ERKÖLCSI PÉLDÁT AMIVEL HELYETTESÍTSEM?!!!!!!"

Ha ezt akarod tudni, akkor írj ki erről egy kérdést.

"Rakjam le a bibliát de helyette kapok egy nagy semmit."

Tehát a nem tudsz másikat ezért ahelyett, hogy keresnél egy jó utat ezért inkább választod a rosszat. Ez ám a okos felfogás...

"Ennyi erővel az alkoholista Margit néni erkölcsi tanításait is helyesnek gondolhatnám. " Amit ma meg ihatsz ne halaszd holnapra" Kb ugyan ennyi okom van rá hogy ezt gondoljam helyesnek."

Hát igen. A józan paraszti ész és logikus gondolkodás nem ártana.

"Vagy annak hiányában vissza kell vennem a bibliát a polcról?"

Te írtad ki a kérdést. Mi válaszoltunk rá. Akart téged a fene megtéríteni. De ezekkel megint csak szépen mutatod, hogy mennyit ártott neked a Biblia.

"De hogy lássátok kivel van dolgotok, megosztom veletek miért a biblián alapul a helyes erkölcs.

A biblia, így az Úr szavának olvasása közben bizonyos pozitív érzelmeket él meg az ember. "

Ennek semmi köze nincs az erkölcshöz. Még egy dolog amiről nem tudsz semmit.

"AZT FOGOD TENNI AMI HELYES! "

De ehhez tudnod kéne mi a helyes. De már bebizonyítottad, hogy nem tudod.

Fogadjuk el a bibliai erkölcsöt mert az Istentől van:

Egyrészről nem számít, kitől van a gondolat, hanem maga a gondolat számít. Lehet Istentől ha az rossz. De lehet Magdi nénitől is ha jó és értelmes.

Ezenfelül arra is alapoztad az állításod, hogy Istentől van. De ez nincs bizonyítva semmilyen szinten sem.

Miért ne kövessük akkor már a Koránt? vagy akármelyik másikat?

Egyébként én megtudtam indokolni a nézeteimet, hogy miért eredményeznek azok jót. Ahogyan korábban már azt is levezettem, hogy miért eredményez rosszat a Biblia követése.

Persze téged mindez nem érdekel. Mazsolázgatsz a válaszok között amikor valamibe már nem tudsz belekötni akkor azt teljesen figyelmen kívül hagyod.

De ha legalább értelmesen kötnél bele de még azt sem. Az kötözködésednél meg sem próbálsz érdemben hozzászólni bármilyen indokhoz. Megcáfolni bármit is. Csak logikátlanul, össze vissza dobálózol mindennel.

Volt itt régen egy hasonló személy (nem nevezzük nevén), neki vagy a silányabbik változata.

41-es, 47-es nagyon jól fogalmazott.

De legyünk teljesen tárgyilagosak a Bibliával mint irodalmi művel, vagy egy "etikai-erkölcsi" kódexszel szemben. Ne a benne lévő tartalmat elemezgessük, mert az nem visz sehova.

Én pl. fantasztikusan tudtam költők verseit, műveit elemezni, a költő meg fogta a fejét a túlvilágon, és min. sikítófrászt kapott a sok hülyeségtől, amit leírtam. Mert h őt aztán véletlenül se azok az érzések késztették írásra, s véletlenül se azokat az értelmezéseket takarja a műve, amiket én "láttam" bennük.

Vhogy ilyen a Biblia-értelmezés is.

1. Fogalmunk sincs, h az eredeti, vélhetően arámi nyelven íródott bibliatekercsek mit tartalmaztak, mert nem találták meg őket. A holt-tengeri tekercsek uis nem az első példányok. S már ebben a meghatározásban ott a megmásíthatatlan tény: nincs elsőnek leírt, eredeti "Biblia".

2. Kronológiailag sokkal később jegyezték le a történeteket.

3. Addig szájhagyomány útján terjedtek a példabeszédek, mint a népmesék. S a szájhagyomány útján terjedő mese "fejlődik", azaz módosul.

4. Miután megszülettek az első írásos, fordított példányok, másolni kezdték a szerzetesek. Egy kis elírás itt, félrefordítás ott, írásjelek máshova helyezése, s a szövegnek már az első, "emlékezetből" leírt történetekhez sincs nagy köze.

5. S közben ne felejtsük el a zsinatokat, a keresztény, sőt katolikus vallás széttöredezését különböző irányzatokra (s nemcsak a reformációra gondolok), amelyek eltérő módon értelmezték a szentháromságot, Mária Magdolna személyét, s emiatt rendesen öldökölték egymást a papok meg hívek is.

6. Tehát megint változott a mese: elvettek belőle, toldottak hozzá, átfogalmazták az épp hatalmon lévő egyházi emberek és uralkodók szája íze, érdekei szerint.

7. Visszatérve az arámihoz: lefordították héberre.

8. Lefordították latinra.

9. Lefordították különböző nyelvekre.

10.Később nyomtatták (hány nyomdai hiba van egy kinyomtatott termékben?)

11. S ha vki forgatja a Bibliai lexikont vagy néz tudományos filmeket a vallástörténetről, az tudja, h még az ókori római vallási szokások, istenek (amik a görög mitológiából születtek!), vagy a tapasztalaton alapuló népszokások, vagy a hiedelmek szépen beágyazódtak a kereszténységbe, és párhuzamot lehet vonni pl. a különböző vallások szereplői között.

12. Utoljára s nem utolsósorban a zsidó vallásból nőtt ki a kereszténység és az iszlám, vagyis megint az emberek kontárkodtak egymás hitvilágába, legyen min összeveszni.

Van egy játék: többen ülnek egymás mellett, s az első súg valamit, amit a másik továbbsúg, míg eljutnak az utolsóhoz. A végén a szó, a mondat egyáltalán nem az lesz, mint amikor elindult.

Minél több kommunikációs csatornán megy át egy üzenet, annál jobban torzul. S ez nem hit kérdése, ez tény.

Minden vallási irányzat összefonódik a gazdasági, társadalmi irányító felső réteggel, a hatalommal.

S míg a hétköznapi hívők gyilkolásszák egymást a hit és isten nevében, addig igazából csak egy réteg hatalmáról, területigényéről, profitjáról van szó, s nem istenről, s még csak az ördögről se. Az ördögök mi magunk vagyunk.

Visszatérve a hitvitára... Vallásosnak neveltek. Van egy ismerősöm, aki hitgyülekezetis. Őt hallgatva, elborzadok... Igen, ha Isten, Allah, Jehva ennyire bosszúálló, s csak az juthat a mennyekbe, aki pont úgy, pont azt hiszi, amit az adott irányzat épp tanít... Nem tudom, hova is szeretnék jutni halálom után.

Sztem igen lehangoló, h a túlvilág pont olyan hierarchikus, mint ez az elcseszett itt a Földön.

Ha van Isten, sztem pironkodik attól, h a nevében (tök mindegy, h hogy nevezik itt-ott, látszólag más vallásokban) miket követtek el, vagy szégyellje magát, h - szabad akarat ide, szabad akarat oda - hagyja azt, amit manapság is művelünk.

Ha és amennyiben Ő teremtette a világot, akkor elég agresszív, mondhatni "tesztoszteron vezérelte" egy lény lehet.

Gyönyörű a természet, de olyan kegyetlen, h csuda!

Gyönyörű az ember, de kegyetlen és szűk látókörű, mert minden csodás elmeszüleményét a maga és a környezete ellen fordítja.

Ha Isten a maga képére teremtett, cseszhetjük!